említeném, hogy a Hold is "zuhan" a Föld felé, tehát ...
mintha a Föld ott sem lenne?
meg azért, ha olyan objektumon találom magam, ami körül az univezum teljes kört ír le havonta, én inkább arra szavaznék, hogy én kerültem forgó rendszerbe.
"Azt megértetted, hogy a Nap kétszer akkora erővel vonzza a Holdat, mint a Föld?"
Megértettem, sőt utána is számoltam. Valóban így van, statikus helyzetben.
Csakhogy ennek a keringés miatt semmi jelentősége sincs, ahogyan azt az előbb már leírtam.
Ha keringéskor is csak az számítana, hogy a Nap vonzóereje a nagyobb, akkor a Nap magához vonzaná a Holdat, és a Hold nem keringhetne a Föld körül. De a Hold mégis a Föld körül kering.
Korábban úgy definiáltad a gravitációs főnököt, hogy az, ami ami a legerősebben hat a kérdéses égitestre.
Márpedig a Holdra a Nap kétszer akkora erővel hat mint a Föld.
Amikor erre rámutattunk, akkor hirtelen elhallgattál ezzel, de új definíciót azóta sem mondtál.
Hanem egy semmitmondó tautológiával próbálod elütni a dolgot:
"A Nap vonzó hatása a Föld és a Hold közötti erő tekintetében érdektelen. Olyan, mintha a Nap ott sem lenne."
Azt mindenki tudja, hogy a Föld és a Hold közötti gravitációs erő definíciószerűen csak a Nap és a Hold tömegétől illetve az egymástól való távolságától függ.(FN,H=G.mN.mH/rN,H2)
Mi köze ennek a Hold "nemforgásához"?
De akármi is, egy bolygó körül sokféle pályán keringhetnek holdak és műholdak, sokféle keringési frekvenciával. Ezek közül több is lehet kötött mozgású. A te elgondolásod szerint ezek egyike se "forog" a saját tengelye körül, noha egymáshoz képest mind forog. Akkor ott ugyanazon gravitációs főnök uralma alatt egyszerre létezik sok különbözőképpen "nem forgó" hold?
És ha azt akarjuk, hogy egymáshoz képest ne forogjanak, akkor lassabban keringő "nem forgó" holdak tengely forgását pozitív nyomatékokkal gyorsítani kell, a gyorsabbakat meg negatív nyomatékokkal lassítani. Szöges ellentétben Newton II. törvényével.
A Földnek is vannak ilyen egymáshoz képest nagyon különböző körfrekvenciával keringő "nem-forgó" holdjai:
A legismertebb a Hold.
Aztán az összes olyan távközlési műhold, amelyeket a jó jelátvitel érdekében állandóan a Föld felé forduló antennákkal stabilizáltak.
A te elgondolásod szerint ezek egyike "se forog", nulla a perdületük, s azt állítod, hogy nem fordulnának el rajtuk a Foucault ingák? Noha általában elég különböző frekvenciával keringenek, úgyhogy egymáshoz képest igencsak összevissza forognak.
Legalul meg ott vannak a repülőgépek, amelyek szintén állandóan a Föld felé fordítják a hasukat. Kettő pl. egyszerre indulva ugyanazon az útvonalon kerüli körül a Földet, de az egyik fele akkora sebességgel. A gyorsabb már körbeér, mikor a lassabb még csak a túloldalon tart. Ekkor épp ellenkező irányba fordul a hasuk, pedig induláskor azonos irányba mutatott.
szuperfizikus, alighanem az alapmotivációd itt az, hogy bármilyen és kolosszális hülyeséget írsz, nem kell senki szemébe nézned vele. Ez a te sikerélményed, ez, és csak ez éri el a jutalomközpontodat.
Tudod, sőt te tudod a legjobban, hogy képtelen, képességtelen vagy a gondolkodásra. Hiszen elég, ha bármilyen szintű irodalomba csak belenézel, már az első lapok után.
Hogy az erre való lelki átállásodat megelőzte-e valóságos kudarc, lebőgtél-e más "újfizikusok" (tehát nem "relativisták") élő társaságában, nem tudni. Feltehetőleg igen, és az ott szerzett trauma után választottad ezt a kielégülési módot, magadra maradva a használhatatlan szellemi kapacitásoddal.
Azt megértetted, hogy a Nap kétszer akkora erővel vonzza a Holdat, mint a Föld? Vagy már az is túl bonyolult számodra, hogy az egyik szám nagyobb, mint a másik?
Mert akkor megértem, hogy csak hülyeségeket vagy képes beszélni. Mint ahogy a keringés az erők egyensúlyának a következménye a bohócfizika szerint, meg hasonló ostobaságok :D
Már megint tanújelét adtad, hogy semmit sem konyítasz a fizikához.
A Föld-Hold páros a Nap körül keringve szabadon esik a Nap felé, azonos gyorsulással, így a Nap vonzó hatása a Föld és a Hold közötti erő tekintetében érdektelen. Olyan, mintha a Nap ott sem lenne.
Ugyanaz a helyzet, mint az űrállomáson. Az űrállomáson belüli erőviszonyok tekintetében sem a Föld vonzásának, sem a Nap vonzásának nincs jelentősége. Súlytalanság van.
(..kár, hogy a Te "univerzumképed"-nek semmiféle -még elméleti!- alapja sincs --az enyémmel ellentétben..-, vagyis a Te "univerzumképed": egy 'álomkép'... ;) ;-(
A Te 'univerzum' leírásod (860) csak alap-talan, a legcsekélyebb (akár logikai...), bizonyítások nélküli állítások 'halmaza'... (vagyis csak elképzelés, 'képzelgés', 'holivúdi' sci-fi forgatókönyv-betét... ;) ;-(
Az én 'univerzum-képem'-re legalább van logikai bizonyítás ! (a mért értékekből való számítások után...) ;-)
világegyetem 7 - világ vége 2.mp3 világegyetem 8 - ősrobbanások sorozata (világok keletkezése).mp3
"...fiatal, számolni, elemezni nagyon tudó elméleti fizikusok 'ütközést' találtak a "síkság problémájának", "a világegyetem kritikus energia sűrűség" és az energiamegmaradás össze-egyeztethetőségével.
A fenti három csak úgy egyeztethető össze, hogy az energia 'a szükségnek megfelelően' hol termelődik, hol csökken. (és ez kell a "síkság problémájának megoldásához") Ez pedig úgy lehet, hogy "a világegyetem kezdeti szakaszában a fénysebesség csökkent, és így "egyfajta beépített termosztát alakulhatott ki a kozmoszban, amely hol termeli, hol megsemmisíti az energiát, hogy a kritikus sűrűséget fenn tudja tartani. Így maradhatott egyensúlyban a világegyetem évmilliárdokon át."
"... a sötét energia annyira felgyorsítja az űr tágulását, hogy az egész univerzum darabokra hullik, 50 Mrd éven belül... "
Széthullanak a galaxisok, a csillagok, a bolygók, ... végül az atomok is ..."
" A világegyetem nem egyszer születő és egyszer elmúló valami, " hanem örök, és az ősrobbanások végtelen sorozata, ami a (fizikai)vákuum mérhetetlen energiájából táplálkozik."
" az ősrobbanások végtelen sorozata "
Ebből az (is) következhet, hogy az ősrobbanások egymás utáni 'világ-teremtései', -kvázi- olyan 'össz-világ-struktúrát' adnak, ami legjobban a 'buborék a buborékban' kifejezéssel leírható. Ez egy, egymás után következő, 'matrjoska baba' szerű világkép, a hol a legkülső 'babák' 'elporladnak', míg legbelül egy teljesen új keletkezik, a kettő közt meg 'felfúvódnak' a 'babák' ... (miket tudtak ezek a 'régiek' ...!?)
"Milyen következményei lennének az abszolút haladó mozgásnak? Lenne a világnak egy közepe?"
A világnak nincs globális közepe.
(globális=az egész univerzumra érvényes)
Viszont az univerzumban létezik sok helyi központ, ami a saját környezetében középpontként viselkedik. Ezeket lokális központoknak lehet nevezni.
Ilyen központ a galaxisunk tömegközéppontja, mert minden csillag e körül kering. Hatóköre a tejút határáig terjed.
Ilyen központ a Nap, mert minden bolygó a Nap körül kering. Hatóköre a naprendszer határáig terjed.
Ilyen központ a Föld is, mert Hold és a műholdak a Föld körül kerengenek. Hatóköre kb. 1,5 millió kilométer, a gravitációs burok átmérője.
Ha lennének marslakók, akkor számukra a Mars lenne a lokális központ. Hatóköre a Mars gravitációs burka.
A lokális központok hierarchikus viszonyban állnak, mindegyiknek van egy magasabb szintű főnöke. A Holdnak a Föld, a Földnek a Nap, a Napnak a Tejútrendszer tömegközéppontja, ennek a galaxiscsoport tömegközéppontja, stb.
Ennek megfelelőan az abszolút mozgás viszonyítási alapja nem az univerzum közepe (mert ilyen nem létezik), hanem a "főnök" lokális központ. Pl. a Hold mozgásának szempontjából a Föld a főnök (egész pontosan a Föld-Hold rendszer tömegközéppontja).
Tehát az abszolút haladó mozgás nagyon is létezik, ugyanúgy, mint az abszolút forgó mozgás. Mindkettő viszonyítási bázisa a főnök központ.
A Föld felszínén mozgó testek számára az abszolút mozgás viszonyítási alapja a Föld tömegközéppontja. Tehát az abszolút mozgáshoz nem kell, hogy a világnak egyetlen egy meghatározott középpontja legyen.
Az elmúlt korok fizikusai tehát abban nem tévedtek, hogy a földlakók számára a Föld egy fontos központ, csak abban tévedtek, hogy ezt kiterjesztették az egész univerzumra.
A földközéppontú szűk kis lokális világ csak kb. 1,5 millió kilométerig terjed.
Tehát hibás az egyközpontú világnézet, amelyben őseink hittek. De éppúgy hibás a jelenleg uralkodó központ nélküli relativista világnézet is.
" Inkább úgy tenném fel a kérdést: Milyen következményei lennének az abszolút haladó mozgásnak? Lenne a világnak egy közepe? Vagy az összes testek rázuhannának egy esetleges nyugvó testre? "
Igen, és nem. ;-)
Igen, a 'világnak' van közepe, mert a világ-egyetem (az 'én világomban' ;) egy pontból 'születik', egymásban lévő 'világ-buborékok' sora (mint a matrjoska-baba..), ahol a 'világ-buborékok' egyre jobban 'felfúvódnak', tágulnak, míg legvégül teljesen 'elenyésznek', és a 4. dimenzión keresztül visszajutnak a 'forrásba', a 'világ-buborékok' kiindulási, 'születési' pontjába. (tehát amit 'látunk' a csillagos eget 'bámulva', az csak a saját 'csillag-buborék-héjunk' egy kicsiny része... ;) ;-)
És nem, a "testek" nem "zuhannának rá egy esetleges nyugvó testre" - a 'fentiek' miatt... ;-)
Arról van szó, hogy valami okból (Isten akarata?) a világ olyan, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgás nem különböztethető meg a nyugalomtól, míg a gyorsuló mozgás bizony megkülönböztethető
Inkább úgy tenném fel a kérdést: Milyen következményei lennének az abszolút haladó mozgásnak?
Lenne a világnak egy közepe? Vagy az összes testek rázuhannának egy esetleges nyugvó testre?
"A felét se érted a hozzászólásaim tizedének, pedig még szándékosan le is egyszerűsítem a magyarázatokat."
Van egy olyan mondás, hogy ha valaki nem tudja elmondani 5 perc alatt bármilyen bonyolult dolog lényegét, érthetően !!! , akkor az a valaki vagy nem érti/tudja miről beszél, vaagy! félre akarja vezetni, át akarja verni a másikat... (hazudik!) ;-/
"Arról van szó, hogy valami okból (Isten akarata?) a világ olyan, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgás nem különböztethető meg a nyugalomtól, míg a gyorsuló mozgás bizony megkülönböztethető. És a forgómozgás gyorsuló mozgás.
Aki nagyon a "miért?"-eket hiányolja, az elképzelheti a világot úgy is, hogy a Higgs-mező egyfajta "melaszként" fékezi a dolgok mozgásállapot-változását, míg a mozgásállapot-nemváltozására nincsen hatással. Mint egyfajta "közegellenállás", ami csak a gyorsulásokkal szemben lép fel. És mivel a Higgs-mező akadályozza a gyorsításokat-fékezéseket, a dolgoknak ad egy "tömeg" nevű mérőszámot, ami meghatározza, hogy a mező mennyire akadályozza a dolog mozgásállapot-változását.
Hogy ez miért van? Csak. Vagy ez Isten akarata. A lényeg, hogy ilyen ez a búvalb@szott világ."
Nem "csak". (meg "ilyen ez a búvalb@szott világ") Hanem, "ezIstenakarata" !
Ugye, abból kell! kiindulnunk, hogy a Szentírás azt mondja, hogy "És látá Isten, hogy minden amit teremtett igen nagyon jó." Itt az "igen nagyon jó" kifejezés a lényeges esetünkben, mert az a 'kétszeresen fokozott'jó azt jelenti, hogy nagyon stabil, megmaradó.
Namost 'képzeljük el' mi lenne akkor, ha az ú.n. "Higgs-mező" (az 'én világomban': a dedokaéder alakú "B részecskék" alkotta 'háló' ;) NEM "akadályozná a dolgok mozgásállapot-változását"..?! Ebben az esetben minden folyamat határtalanul folytatódna, az elemi, mikro és makroszintű 'interakciók' veszteség nélkül folytatódnának az 'örökkévalóságig', nem lennének korlátok, szabályok, amelyek között "kialakulhatna" (sic!), megvalósulhatna/létezhetne az ÉLET ! ;-)
Tehát az ÉLET-re való tekintettel van 'vesztesége', entrópiája az élettelen dolgoknak, hogy az állandó, határtalan, veszteség nélküli anyag és energia mindent 'felőrlő/ledaráló' 'cikázása', ne rombolja szét, 'őrölje fel' a 'magasabb rendű struktúrákat', köztük -legfőképpen!-, az ÉLET-et ! ;-)
"Mert a forgó mozgásnak vannak olyan következményei, amelyek észlelhetők pusztán a mozgó rendszeren belüli megfigyelésekkel. Az egyenesvonalú egyenletes mozgásnak pedig nincsenek."
Arról van szó, hogy valami okból (Isten akarata?) a világ olyan, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgás nem különböztethető meg a nyugalomtól, míg a gyorsuló mozgás bizony megkülönböztethető. És a forgómozgás gyorsuló mozgás.
Aki nagyon a "miért?"-eket hiányolja, az elképzelheti a világot úgy is, hogy a Higgs-mező egyfajta "melaszként" fékezi a dolgok mozgásállapot-változását, míg a mozgásállapot-nemváltozására nincsen hatással. Mint egyfajta "közegellenállás", ami csak a gyorsulásokkal szemben lép fel. És mivel a Higgs-mező akadályozza a gyorsításokat-fékezéseket, a dolgoknak ad egy "tömeg" nevű mérőszámot, ami meghatározza, hogy a mező mennyire akadályozza a dolog mozgásállapot-változását.
Hogy ez miért van?
Csak.
Vagy ez Isten akarata.
A lényeg, hogy ilyen ez a búvalb@szott világ. Lehet ellene makacsul kepeszteni, de abból csak olyan pofáraesések lesznek, mint amilyenekkel a Jackass hülyegyerekei szórakoztatják a publikumot.
"Van a relativistáknak egy óriási tévedése, nevezetesen az, hogy a forgásnak nincs viszonyítási alapja."
Ez a te félreértésed, aki csak pletyka szinten ismeri a fizikát.
Valójában arról van szó, hogy az abszolút forgó mozgást akkor is fel tudjuk ismerni, ha nem vagyunk képesek rámutatni a viszonyítási alapjára. Mert a forgó mozgásnak vannak olyan következményei, amelyek észlelhetők pusztán a mozgó rendszeren belüli megfigyelésekkel. Az egyenesvonalú egyenletes mozgásnak pedig nincsenek.
"a Holdon nem mérhető centrifugális erő, mert valóságos forgást nem végez."
A Holdon valójában azért nem tapasztaltunk eddig centrifugális erőt, mert soha nem is mértük.
És miért nem mértük? Mert a Hold kis szögsebessége következtében nagyon kicsi, így lényegében semmilyen folyamatra sincs észrevehető hatással. Egy felszíni tömegpontjára kb. 3000-szer kisebb centrifugális erő hat, mint a Földön.
"az abszolút forgást nem tanítják az egyetemeken"
Badarság.
Csak épp ott nem a te hülyeségeidet tanítják róla.
Van a relativistáknak egy óriási tévedése, nevezetesen az, hogy a forgásnak nincs viszonyítási alapja.
Ez egy fatális tévedés, amely jól mutatja, hogy a relativisták a saját elméletüket sem értik.
Tévesen azt gondolják, hogy csak a relatív mozgás esetében viszonyítjuk a mozgást, de abszolút mozgás esetében semmihez sem kell viszonyítani, mert önmagában is értelmezhető a mozgás. Ez azonban tévedés, amely nagyon megnehezíti a tisztánlátást. Ugyanis nem ez az igazi különbség. Önmagában a mozgás nem értelmezhető. A valódi különbség az, hogy:
A relatív (látszólagos) mozgás esetében szabadon megválaszthatjuk, hogy mihez viszonyítunk
A valóságos (abszolút) mozgásnál pedig a természet jelöli ki számunkra a viszonyítási alapot, amelyhez kötelezően kell viszonyítanunk
Tehát mindkét esetben viszonyítunk. A valóságos mozgás sem önmagában értelmezett, hanem a természet által kitüntetett bázishoz viszonyított. Vagyis a valódi mozgás esetében is viszonyítunk, de nem bármihez, hanem csakis egyvalamihez, ahhoz a bázishoz, amelyet a természet jelölt ki számunkra.
Így van ez a forgás esetében is. Itt is van viszonyítási alap, annak ellenére, hogy a forgást mindenki abszolútnak tekinti. (A haladó mozgás is abszolút, csak még nem jöttek rá).
Amikor egy test a természet által kijelölt bázishoz képest forog (valóságosan forog), akkor az ebből a szögsebességből számított centrifugális erő mérhető meg a testen. (pl. a Holdon nem mérhető centrifugális erő, mert a valóságos forgást nem végez.)
Az abszolút mozgást (és ezen belül az abszolút forgást) nem tanítják az egyetemeken, ezért okoz nagy gondot a megérteni azoknak, akik a relativista tanároktól tanulták a fizikát.
A forgás abszolút mozgás, megállapítható bármiféle vonatkoztatási test megjelölése nélkül is. Ezt mutatja Newton vödrös példája is.
Nagyon el vagy te tájolódva. Abszolútnak képzelsz bizonyos egyenesvonalú egyenletes (általánosan geodetikus) mozgásokat, és csak relatívan értelmezhetőnek most például a forgómozgásokat. Mint ahogy a Hold esetében is notóriusan fordítva ülsz a lovon. Pedig a dolog nagyon világos, ha egy test mozgása észlelhető bármiféle külső referencia nélkül, csupán belső megfigyelésekkel, az abszolút értelemben megállapítható, s nem csak valamihez képest relatíven.
"És ha az univerzum mégis attól tágul gyorsulva, mert forog? Nem a negatív nyomástól..."
Az Univerzum gyorsuló tágulása arra mutat, hogy kiváltó hatás nem nagyon csökken a tágulással. A keringő tömegpontokra ható centrifugális erők viszont a keringési sugár köbével fordított arányban csökkennek (már ha feltételezzük a perdületmegmaradást). Ezek szerint egy megmaradási törvény sérülését még akkor se nagyon úszhatnánk meg, ha valami centrifugális erővel próbálnánk magyarázni a tágulást. Ha a perdület (megmaradás helyett) a3/2 szerint növekedne az "a" skálafaktorral, akkor a centrifugális erők állandóak maradhatnának.
