Unser Försi wieder da!
A radsportnews.com riportot készített jeles bloggerével, aki tavaly egy-egy szakaszt nyert a giron és a vueltán, jelenleg pedig téli felkészülését végzi Mallorcán.
- Hogy telt eddig a felkészülésed? Volt valami amin változtattál tavalyhoz képest?
- Nem sokat változtattam, mert a tavalyi évem nagyon jól sikerült. Több gyorasasági edézést végeztem, de nagyjából úgy dolgoztam, mint tavaly. Novemberben és decemberben otthon voltam, most alapozó edzést tartunk itt Mallorcán, utána pedig a csapat hivatalos edzőtárborozása jön.
- Elégedett vagy a tavalyi szezonoddal, ez a két szakaszgyőzelem több volt, mint amit vártal, vagy?
- Rendben van a dolog. Titokban öt győzelmet vártam, köztük egy nagyot. Végül hat győzelem lett, közte két nagy. Szóval fölötte vagyok az elvárásoknak.
- Mik a céljaid az új évre,
- Szeretném tovább építeni az eredményeimet. 29 éves leszek, most vagyok a lejobb verenyzői korban. Szeretnék mind a három nagy körversenyen megnyerni egy-egy szakaszt. A giron és a vueltán már nyertem, márcsak egy hiányzik, a tour de france. Egy szakszgyőzelem a touron nemcsak az én álmom, hanem a családomé. a barátaimé, mindazoké, akik értem drukkolnak. és egy tour szakasz az edzőm élete álma.
- Azt gondolod, hogy nevezni fognak?
- Arra számítok. ha nem jön közbe semmi, semmi okuk nincs rá, hogy ne legyek ott.
- Már indulátl a touron. Úgy látod, hogy már képes vagy megnyerni egy szakaszt?
-A múltban nagyon hiányzott nekem a megfelelő vonat. Minden nagy sprintrnek van egy kitűnő befejező embere, akire hagyatkozhat. McEwannak ott van Steegmas, petacchinak Velo. A Millramnak különsen nagyon erős vonata van. Most végre nekem is van egy kitűnő felvezető emberem Sven Krauss személyében. Még viszonylag fiatal, de nagyon jó szem van ahhoz, hogy oda vigyen engem, ahonnan a sprintet indítani akarom. erről meggyőződtem tavaly. Sok gyors emberünk van, de egy sprintrnek fontos, hogy legyne egy befejező embere, aki odaviszi, ahonnan a posta indul, ahonnan átlátja a versenyt, mert különban avonatnak csak a nyomát látja. velem is előfordult, hogy a múltban az utolsó 300 méteren lehagyott a vonat.
- Hol vagy most a sprinterhierarchiában?
-A két szakaszgyőzelmem után nem túl messze a legnagyobbaktól, de még nem ott ahol szeretnék. Szeretnék egyenletes színvonalat elérni, hogy a nagy versenyeken, nagy versenyzőket tudjak megverni. Van négy-öt sprinter aki a csúcson van petacchi, Boonen, McEwan, nagyon remélem, hogy olyan úton járok, hogy egyszer összemérhetem magam velük.
- Hogy néz ki a programod?
- Katarban kezdek, mert jó előkészítés. Két versenynapon indulok Mallorcan, valószínűleg Kaliforniába is megyek. Aztán majd meglátjuk. Indulni szeretnék a giron is, mert szeretem azt a versenyt, és mert- ahogy Mcewan is mutatja- jó előkészület a tourra.
- Tavaly nagy győzelmeket ünnepeltél, de a sprintereknél az élethez hozzátartoznak a vereségek. te hogy vagy ezzel?
- Én egész jól. A grion az első héten padlón voltam, a másodikon se láttam még a fényt az alagút végén, de a harmadik héten egyre jobban ment a dolog, és az utolsó nap, minden klappolt. Én olyan típus vagyok, aki mindig előre néz. Úgy gondolom, ha ma megcsináltam egy jó sprintet, azt mondom, jó ma levertek, ötödik lettél, de holnap új verseny jön. Ez a hozzáállás egy kicsit mindig segít rajtam.
- A naplódban gyakran írod, hogy olyan van a hegyeken, mint egy kutya. Nem félsz, hogy ezt gyengeségnek értékelik az emberek.
- Gyakran kérdezik ezt tőlem. 176 cm magas vagyok, és 85 kilo. Az olyan versenyzőkrek, mint én vagy Backstedt, amiko rhátul igyakszünk a töbiek után, bizony nagyon ránehezdeik ez a súly. De erre azt mondom, tegyetek egy 20 kilós hétizsákot egyi-vagy másik sprinterre, aztán rajta, ki a jobb. ez nem úgy van, hogy nem akarok gyorsan felmenni a hegyre. ha tudnék valamit tenni, megtenném. De egyszerűen nem megy, ennek genetikai oka van. Az embernek azt az erősségét kell kiahasználni, ami benne van. ha megkísérlem, hogy csökkentsem a súlyom, izmot vesztek. Így aztán még mindig nagyon kifáradok a hegyen, de már sprintelni se tudok. Nem a sprint az én erősségem, ezért azon dolgozom, hogy abban jobb legyek.
-
Alan Perez engem a fiatal Klampárra emlékeztet, akit én még láttam játszani . Akkor ollan népszerű volt a pingpong, hogy a lépcsőn ülve néztük őket : Jónyert, Klampárt, Gergelyt, Bengstont, Johansont és a többieket. Faházinak zsíroskenyérrel is jól ment....
Jenőék néger kerékpárosai...