Hu nem semmi,kivánok a lányodnak sok türelmet és gyógyulást!!!
Nem is tudom,hogy birtátok?!Én rögtön össze omlok,ha a gyerekekről van szó,pedig tudom nem tudom megvédeni őket.
Lágyék sérv műtétünk volt,majnem haza szaladtunk nem volt egyszerű szótárral a kezemben elintézni,az anesztessel való találkát nem is értettem meg,és szépen be mentünk az műtét napján és ott közölték velünk igy nem megy majd 2 nap múlva meg operálják,igaz a anesztessem már volt tolmács segitségünk,persze telefonos:-)a férjem dolgozott,nem tudom mi lett volna velünk ha nem ennyire segítőkészek.
Az iskola köti a biztositást,nekem kell fizetni,de lehet ez egy extra szolgáltatás részünkre.
Még nincsenek gyerekeink. Épp gyerekvállalás előtt állunk :), szóval a java még bőven hátra van:)
Ha csak a gyerkőceidre gondolok, akkor szerintem értük mindenképp megérte, hogy itt vagytok. Ők már beszélni fogják a nyelvet, mire felnőnek, (sőőt)és akár itt folytathatják életüket. Van választási lehetőségük, és bár mindenkinek van választása, nekik könnyebb lesz itt a folytatás, mint azoknak, akik "csak úgy "belevágnak.
És a másik, hogy emberhez méltó módon nevelheted fel őket. És mikor nagyok lesznek, elmondhatod, hogy a magad részéről mindent megtettél annak érdekében, hogy nekik jó legyen. Meg tudom érteni, hogy néha elbizanytalanodik az ember, főleg ha kis gyerekei vannak, hogy vajon jól tette e, amit tett. Hát úgy is minden a végén derül ki, de legalább a lehetőség megvan egy jobb életre.
Sűrűn járok haza Mo-ra. Egy vidéki kisvárosból jöttem, ami Tolna megyében van. Ott pl. renszeresen látok olyan gyerekeket, akik suli előtt gyorsan beugranak egy élelmiszer boltba, és vesznek 1-2 üres kiflit. És általában ez a reggeli és az ebéd egyszerre. Sokan a suli menzájába sem tudják a gyereket befizetni, hogy meleg ételhez jusson.Egyre több kisgyerekről derül ki, hogy nem ismeri, vagy egy ideje nem eszik hús - és zöldségféléket, gyümölcsöket,nem iszik tejet. És ez azért már gáz, hogy a mai világban vannak olyan gyerekek, akiknek az alapvető élelmiszerek nem adatnak meg. Nagyon sok család elszegényedett az elmúlt 1-2 évben (lakáshitel, munkanélküliség) és örülnek, ha egy kis kenyeret és felvágottat tudnak venni. És az országban vannak ennél szegényebb megyék, akkor vajon ott mi lehet.
Sajnos most Mo. nem az a hely, ahol normalisan lehet élni. Ott most még az is luxusigénynek számít, ha saját tulajdonú ,egyszerű, hagyományos parasztházat akar venni az ember, és fizetni szeretné a számláit, meg nem nagy lábon, de normálisan szeretné nevelni a gyerekeit.
Meg tudlak érteni, amiért itt vagy és vannak még mások is.
Szóval egy percig se legyenek kétségeid, mert a gyerkőcökért semmi sem kár.:)
Múlt héten itt 40 fok volt,lakásban 30 fok kb. Azt hittem elalélok, de élveztem, mert itt 2-3 hétig folyamatosan esett és esett. Kezdtem depis lenni:D
Szerencsére a műtét jól sikerült, az implant is szépen beilleszkedett. Varratszedés is simán ment. Most küzdünk a tapasszal, mert nem szereti, de kell, hogy később lásson. Ha tapasztva van a szeme, akkor már nem néz olyan közelről mint műtét előtt. Előtte szinte vak volt a fél szemére. Sajnos még 1-2 évig biztosan kell a tapasz, mert az agy nagyon lassan dolgozza fel az új képeket, tehát ő most tanul látni azzal a szemmel. 27 dioptriás implantot kapott, progresszív lencsés szemüveteg hozzá. Fáradákony, de remélem nem feleslegesen nyüstölöm a tapasszal.
Biztosítás az nálunk is kellett a suliban. Mi ott kötöttük a gyerekekre ahol az autónknak meg lakásunknak van biztosítása.
Nálunk a nagy gyerek (3,5 most) egy évet járt oviba eddig. KB érti a franciát, a többi gyerekkel nagyon jól el van, de igazából beszélni gegy felnöttel még nem tud. Az is igaz, hogy nálunk januárig csak napi 3 órát volt, most meg 4,5-t. Majd ösztől lesz egész napot.
Viszont nagyon jól látni nála, hogy pl neki a Lemanteau egy szóban és nem olyan mint nekem a német, ahol előbb a szavakat tanultak utáni probáltam mellé névelőt tanulni (reménytelen). Most a kiejtéséről nem beszélek, mert olyan R-jei vannak, hogy a büszek apai szívem is belesajdul az irigységbe.
EUs biztosítás alatt az E101 vagy hányas kártyát érted? Mert az nem biztosítás, csak egy nemzetközi igazolás arról, hogy Mgyarországon biztosítva vagy. Az pont annyit térít neked, mitn amennyit a francia alapbiztosítás.
Ha Eus alkalmazott vagy az másik ügy az sok mindent térít, meg kell nézni a JSIS-t.
Egyébként nálunk az oviban elvártak egy biztosítást a gyerekre (felelősség, meg baleset, meg iylesmi), ami részben fedez ilyen huncutsságokat is (pl pszichológus 5 órát, meg iylesmi). Az valami 25-30€ a MEA vagy MAE nevű cégnél egy évre.
Azt nem tudom, hogy az EU-s mit térít. Lehet a suliban is fogják javasolni a logopédust. 1 év alatt annyit fejlődtek, hogy a tanárok is csodálkoztak.
Szerintem nem lesz gond a beilleszkedéssel. Ebédre hazamennek a gyerkők vagy bent esznek majd? Én hazahozhatnám őket, de a nyelv gyakorlás miatt maradnak, hogy többet legyenek francia közegben. Megismerik a francia ízeket legalább.
A lányom nehezebb eset. Ő lassabban fejlődik a szeme miatt, de ő is kezdi felvenni a fonalat. Nehezebben, mert 1 évig szinte alig beszélt. Idén kezdett el beszélni, de akkor teljesen jól. A kiejtésén kell még javítani.
Melyik csoportban kezdenek? Nagyban vagy a közepesben?
1- másfél év kellett Nekik, hogy szépen beszéljenek. Viszem őket logopédushoz is hetente. Ő sokat javított a kiejtésükön és a szókincsüket is játékosan tanította. Ma már majdnem ők fordítanak nekem is ha kell. Mikor a nővérem vigyázott rájuk és jött a postás a fiam fordított neki.
Készülj fel arra, hogy nem lesz könnyű. Az itteni suliban a tanárok azzal jöttek, hogy miért nem tanultak meg fél év alatt franciául, holott minden más külföldi gyerek elsajátítja a nyelvet ennyi idő alatt. Még iskola pszichológust is kirendeltek a gyerekhez (fiamhoz), hogy mi gátolja őt a tanulásban. A tanár és az igazgató csak azt hajtogatta, hogy papírforma szerint minden külföldi gyerek 6 hónap alatt beszéli a nyelvet. Igaz tapasztalatuk nem volt, mert a gyermekeim az egyetlen külföldiek hosszú évek óta. A férjem elmagyarázta nekik, hogy a magyar anyanyelvű gyereknek nehéz a francia, pláne, hogy mindkét szülő magyar és magyarul is beszélünk itthon.
Szóval ne ijedjetek meg, de lehet ott a ti környéketeken ez nem gond, ha több a külföldi. Mi egy kicsi 1600 fős városkában lakunk.
Keressetek orthophoniste (logopédust) ha a gyerekek elmúltak 4 évesek, mert ő nagyon sokat fejleszti a nyelvtudást.
Nem tudom milyen a biztosításotok, de szerintem gyerekeknél visszatéritik az árát.
Mennyi idő alatt tanultak meg Franciául a gyermekeid?Nekem most szeptemberben bezdik az óvodát:-)
Igen nekem is jutott már eszembe miért vagyok itt,de a férjem este amikor haza jött láttam a fiúkat és éreztem milyen jó érzés ha haza ér,már nem is kérdezem többet:-)
Teljesen egyetértek veled. Mi is valami ilyesmi helyzetben vagyunk. Költözés, iskola, orvos keresés stb...
Ráadásul mindent szinte nekem kell intézni, mert a férjem nem nagyon tud a munkája miatt segíteni.
Küzdök az elemekkel, de nem adom fel.
Van gyerköcötök is? Nekünk kettő. 5 és 6 évesek. Ők szépen beszélnek már franciául, mert a suliban elég jól megtanulták. Azért a suliban voltak gondjaink, de hol nincsenek?
Voltam olyan helyzetben, mikor azt kérdeztem, hogy mit keresek itt, mikor otthon könnyebben megértetném magam, de aztán rájöttem, hogy ez hülyeség.
Itt Lille-ben is kezd jó idő lenni. Igaz mi holnap megyünk Mo-ra nyaralni és ügyeket intézni.
Ilyen a magyar stílus ! Aki ismeri, az nem csodálkozik rajta.
Meghívod magad vendégségbe másokhoz külföldre, és utána csodálkozol, hogy a saját nyelvükön beszélnek, és nem értenek meg mikor kérsz tőlük valamit.
Én is megszeretném hívni magam France-ba, és ezért tanulom szorgalmasan az angolt már egy jó ideje! Remélem, a pék meg fogja érteni mikor majd mondom neki: "My tailor is rich" !
Az első külföldi lakhelyünk nekünk is munka révén lett. Át kellett költözni, vagy másik munkahelyet keresni. Mi mentünk és nem bántuk meg. Persze tele voltunk félelmekkel, hogy mi hogy lesz, a családot, barátokat kevesebbet fogjuk látni, külföldiek leszünk stb...
Nem bántuk meg, mert az adott országba próbáltunk beilleszkedni, megtanultuk a nyelvet. Ha nem lett volna jó, akkor biztosan hazaköltöztünk volna. Mi nem azt néztük, hogy miért nincs ez meg az, hanem azt, hogy mi mentünk oda, nemünk kell alkalmazkodni.
Nem vártuk el, hogy majd miattunk mindenki beszél magyarul, esetleg angolul és miden olyan lesz amilyen Mo-on. Szerintem az a természetes, hogy ilyen helyzetben alkalmazkodik az ember. Ha nem tud vagy nem akar, mert nem érzi jól magát, akkor változtasson a helyzetén, hogy jobb legyen és jól érezze magát.
Az akinek a férje külföldi, gondolom az elfogadja azt, hogy ő kerül be egy idegen országba, neki kell többet alkalmazkodnia. Senki nem várhatja el, hogy 1 emberhez igazodjon sok. Nincs tapasztalatom külföldi férjjel, mert nekem magyar a férjem, lehet ez is add aegy nagy erőt nekem.
Budapesten élő vidékik helyzete azért másabb mint az itteni Magyaroknak. Az itteni magyaroknak az a baja, többségében, hogy miért nem nemzetközibbek a franciák. Azért, mert ők úgy gondolják, hogy nem ők fognak alkalmazkodni. Egyébkén segítőkészek, szerintem. Nekem sem megy túl jól a francia, de mindig sikerül elintézni amit szeretnék.
A más élethelyzetet is el fogadom, mert nem ismerem a hátterét senkine, hogy ki miért van itt, de szerintem senkit nem kényszrítenek arra, hogy itt legyen. Mindenre kell legyen olyan megoldás, ami jó vagy elfogadható. Nem könnyű ma sehol, de a sok küzdés ellenére is jobb itt külföldinek lenni, mint otthon magyarnak. Mi már több éve nem élünk Mo-on, de a mai napig szívunk az otthoni bürokráciával és dolgokkal.
Hát valóban nem könnyű, de Én is azt mondom nagyon is megéri. Nulla nyelvtudással bankszámlát nyitottunk, víz, áram, telefon, net, stb. saját névre jön, kocsit vettünk, biztosítást kötöttünk, most költözés előtt állunk, az új albi megvan, ingatlan irodaban picinyke nyelvtudással voltunk bent, megkötöttük az albira is a biztosítást. Párommal, mindig ugyanabba a bankfiokba, vagy biztosító ügyfélszolgálatára megyünk be. Néztek is rendesen, hogy itt vagyunk még Versaillesban? :) Aztán párom tegnap végre először kinyitotta a kis száját franciául :D, ők meg ugye angolul próbáltak készülni,mert ismernek minket :) de hát még mindig nem beszélnek angolul rendesen. A lényeg hogy az irodavezető beszólt a saját kollégájának, hogy a kedves külföldi ügyfélnek jobban fejlődött a francia tudása, mint a kolléga angol nyelvtudása :D
De most már tény és való, hogy könnyebben boldogulunk, mert egyre jobban beszéljük és értjük a nyelvet. Meg hát szerintem rájöttek, hogy felesleges gátolni minket az ügyintézésben, mert nagyon is képben vagyunk néhány dologgal kapcsolatban, hála a netes oldalaknak és a fórumnak.:) DE ami fontos, hogy ha megszólalsz franciául, akkor azért segítenek. Sikerült néhány ismerőst szerezni a fenti ügyintézőkből, és "csodabogárként" tekintenek ránk, mert nem adtuk fel, és mindent el tudtunk intézni. Pontosabban nem nagyon érdekelt minket az ellenálló magatartásuk. Nem kell hogy szeressenek, de az alapvető tiszteletet adjuk meg egymásnak, mint ember az embernek, függetlenül a nyelvtől és kúltúrától. Ez volt a hozzáállásunk, és úgy gondolom bejött, mert nem csak azt látom, hogy na jól van szerencsétlen külföldi mondd mit akarsz, hanem azért néha elismerő szavakat is kapunk, vagy pusztán elismerő hozzállást tanusítanak a franciák velünk szemben.
Az persze már más kérdés, hogy melyik országnak milyen a mentalitása. A magyar ember hozzá van szokva hogy állandóan szivatják otthon, szóval az itteni nehézség ahhoz képest már piskóta. :) De tényleg. És amíg nekünk megéri akár anyagilag, akár csupán az ismereteink vagy nyelvtudásunk bővítése miatt, addig érdemes maradni.
Az ember úgy is mindenhol kap hideget meleget egyaránt, teljesen mindegy , hogy hol van.Olyan élet pedig szerintem nem létezik, ahol mindig minden könnyű:)
Így Én csak bíztatni tudok mindenkit. Igyekszem megbecsülni a jelenlegi helyzetünket, és sokat gondolok az otthon maradt családtagokra (szülők, tesó stb..), akiknek már nincs lehetőségük külföldre menni egyéb okok miatt. Nekik minden nap egy valóságos küzdelem Mo.-on, és amennyire csak lehet segítem és támogatom őket. És amíg tudom támogatni őket, nagy ívben tojok arra, hogy milyenek a franciák :) Ne felejtsük el, hogy vannak rosszabb helyzetben lévő emberek, családok. Bár igaz, mindenki a saját helyzetéhez mérten szemlélődik. Hát az én mércém Ez.:)
Szép napot mindenkinek.
u.i. Evm mizu az albival? sikerült beköltözni? Most már azért melegebb van itt, így végre nem kell a négy fal közt csücsülni.:)
nagyon szép, amit írtál és még érthető is az érvelésed, de vannak olyanok, akik nem Franciaország MIATT vannak itt, hanem mert 1. ide küldték öket a munkahelyükről, 2 olyan munkájuk van, amit valamiért csak itt lehet csinálni, 3 beleszerettek egy itteni ellenkezőneműbe és ugyan a országot/kultúrát nem szeretik, de a párjuk miatt kénytelenek itt élni, 4 stb...
Mellesleg, ha belegondolsz sok ember nem szeret Budapesten élni, de mégis kénytelen, mert ott vannak a cégek (az 1000főnél nagyobb cégek közel fele Budapesten van). És ők is mondhatják, hogy jobb volt Pécsen vagy az Őrségben vagy a Tiszaparton, ha egyszer ott nem találtak melót.
Én elfogadom, hogy valaki szeret itt élni, elfogadom, hogy nem tetszik, hogy mások panaszkodnak a franciákra, de te is fogadd el, hogy más élethelyzetek is vannak mint a tied és ezért élhet valaki úgy itt, hogy nem szereti.
Nekem azért fura az, hogy sok magyar panaszkodik, hogy neki külföldön milyen nehéz és rossz. Az itt lakó magyarok is sokan panaszkodnak, hogy nekik milyen rossz, mert külföldiként kezelik őket, csak franciául lehet itt érvényesülni, más idegennyelvet nem beszélnek a franciák. Akkor azok akik így éreznek miért vannak itt?
Mo is ha bemész egy önkormányzathot (pl. bejelentkezni), nem sok esélyed van arra, hogy az ügyintéző beszél angolul.
Mi már éltünk más országban is, és nagyon örülök neki, hogy megismerhettem más kultúrát, helyeket, gasztrónomiát stb...
Igen nehéz új helyen ahol nem az anyanyelvünkön beszélnek, de valamiért csak itt vagyunk? Mi azért, mert itt minden nehézség ellenére is jobban élünk mint Mo-on. Nem tagadtam soha, hogy ezért élünk külföldön több éve.
Nem akartam senkit megbántani, de ez felmerült bennem mint kérdés, hogy azok akik elgétlenek, akkor miért nem mennek haza Mo-ra ahol jobban tudnak érvényesülni?
Öszintén bevallom, engem nem renditett meg Habsburg Otto halàla. Szép kort megélt és ùgy tûnik betegség sem gyötörte, csak egyszerûen elaludt. Nem sokaknak adatik meg az ilyen halàl.
