Jó, de akkor eszerint van DÍSZ és ezáltal van a TISZ, méghozzá pontosan ilyen sorrendben. Azaz a TŰZ más, hiszen a DÍSZ szóval már végképp egyetlen hangegyezés sincsen így most már meg, úgy meg elég nehéz hangalaki egyezésről beszélni, ha egyetlen hang sem egyező.))
A szemléltetés szerintem összekever azért nem összetartozó dolgokat is, a DISZ--TISZ közé tehetünk valós kimutatható kapcsolódást , amit régi írásainkban igazolhatunk is egyértelműen...
Czucor: Véleményünk szerint e szónak eredeti első jelentése az erkölcsi fényre, kitüntetésre, ékességre vonatkozó dísz, (decus, ornamentum), melyből t utótéttel lett diszt, s keményebb hangoztatással tiszt. (V. ö. (V. ö. TISZTELENÍT). Tudniillik szokása nyelvünknek az sz, s, cs véghangu gyököket és törzsöket t-vel vagy k-val megtoldani, mint: válasz választ, arasz araszt, eresz ereszt, mész meszet, máz maszat, tövis tövisk, viasz viaszk, varacs varacsk, lucs lucsk, lust stb. Továbbá a d keményebb t-re szeret változni, mint: dobzódik tobzódik, dukmál tukmál, duska tus, dok tok, dombéroz tombol, devernya tivornya, derécsel terécsel, dömöszöl tömöszöl stb. A tiszt tehát, mennyiben a disz gyökből származik, észtani rendben jelent először diszt adó, erkölcsi becscsel járó társadalmi állást, rangot, honnan a tisztes, tisztesség, tisztel, tisztelet, tisztelendő származékok; másodszor, azon állással járó kötelességet; harmadszor, átv. érteményű, melynél fogva az állapottal az állapotot viselő személy azonosíttatik, s ez nyelvünkben nem ritkaság, pl. tanács, consilium, és consiliarius; méltóság dignitas és dignitarius; hatóság, potestas és magistratus; őr vigilia és vigil; őrizet custodia, és militia custodiaria. V. ö. DÍSZ, és TISZTA.
Szemléltetem:
Mert TISZteletre méltó, a TISZtre a DÍSZt felTŰZöd, mely TISZtán, TÜkör fényesen TÜndököl, mert ez egy kiTÜNtetés.
A "JÁR" részt már hagynám, jóból is megárt a sok----- szokták mondani.
"De ha a rá következő mássalhangzó határozza meg a gyök jelentését, miért van ott a SZÁ? Dísznek?"
Nem dísznek van ott, azért van ott mert szükséges hogy ott legyen. Az a kulcsa a dolognak hogy jelen esetben a nem a "SZÁ" a gyökszó, hanem az SZ +X (valamelyik) mássalhangzópáros lesz az igazi jelentéshordozó gyökünk. Például ha ez SZ_R amiből példánkban SZÁR lehet.
SZORZOTTSÁG értelmű szavakra mutat az SZ_R , a toldalékaink is : SZER/SZOR/SZÖR . A mássalhangzópár viselkedik gyökként fő értelemben. Ha megnézzük az idevágó szavainkat , ezt a SOK-SZOROZÓ értelmet rendszerint megtaláljuk az SZ_R vázon , nagy részénél kérdés nélkül stimmelő a mögöttes értelem :
Én azt aláírom hogy a tűznek van tisztító hatása, ezt a részt eddig sem vitattam. Sok mindennek van ilyen tulajdonsága, a szélnek, bizonyos talajoknak, és említsük meg már akkor a vizet is mint általános tisztító.
A vizet meg remekül tisztítják a kövek, és a sziklák, minél tovább folyik a hegység kőzetei közt, annál kristálytisztább lesz a forrásunk vize.
A TŰZ---TISZ közt viszont nagy a különbség hangtani értelemben, a kezdőhang T ami fixen egyező. És nincs ismert példánk hasonló szóképzésre. Erre a TISZ gyökre nem csak a az ominózus "tiszta" szavunk épül, hanem TISZT, TISZTES, TISZTEL, TISZTESSÉG, TISZTSÉG is . És ezek a DÍSZ szóval korrelálnak inkább, sőt ez nyelvemlékeinkben is kimutatható :
DÍSZES szavunk kiváló helyesírási környezetben gyakorta tűnik fel régről TISZES formában. Ez pedig arra utal, hogy inkább a DÍSZ--TISZ között van a kapcsolat meg.
Mondjuk nem értem hogy a legkézenfekvőbb megoldás az miért üldözött.)) Ha egy leírások szerint is TISZTA folyó neve TISZA, akkor nem lehet hogy tényleg ezért ily közeli a hangalak?.)) Mert esetleg erről kapta a nevét hogy TISZTA. Ez tényleg ennyire lehetetlen volna?...)) Biztos túl egyszerű ez meg logikus is, ezért mindenképp bonyolítani kell ezt!)) Pedig szerintem most ez a legegyszerűbb a legesélyesebb.
Épp te írtad le a folyóneveinket, és egyik megnevezése sem valami hejj de bonyolult, egyszerűen de nagyszerűen a jellemző tulajdonságára koncentrál, és ezáltal vannak megnevezve. A gyorsan és körösen közlekedő például nagy-nagy meglepetésre például SEBES-KÖRÖS lesz. SZALADÓ meg SZALA aztán ZALA is lehet...
De pont hogy semmi sem igazol olyat biztosan hogy a TŰZ-ből TISZ lenne. Ez egyelőre egy felvetés mindössze. Az meg még kevés hogy csak rámondjuk.
---
Nem csak rámondjuk. Azért mondjuk rá, mert pl a sebet is tűzzel tisztították ki. Ki tűztították. A fertőzéseket is a hullák elégetésével. A purgatúrim, a tisztító tűz szimbóluma is az őseinkhez köthető, mivel a zoroasztrianizmus alapjai tőlük származik:
"A mezopotámiai térség következő időszaka folyamatosan az egységesedés felé halad. Kr.e. 1500 után megerősödik Istar, majd folyamatosan Marduk (Babilon főistene), akiről már Kr.e. 2200 körül említés történik. Marduknál látható egyértelműen, hogy inkább más és más nyelven, kifejezéssel gyakorlatilag ugyanazt jelölik. Ugyanis egyenes az út Enki-től (Ea), aki a bölcsesség, jövendölés istene, Mardukig, aki szintén ilyen tulajdonságokkal bír. Ekkor már a hitrendszer merev, úgynevezett monolatikus kereteket kap. 1000 után már Marduk az istenek királyának, teremtőnek minősül, így nagy lépés történt a monoteizmus felé e vallási körben is.
Ami számunkra már fontos lehet, az, hogy ebben az időben alakul ki a mezopotámiai papság két rétege. Az egyik az eddig is működő templomi papság, a másik pedig a ráolvasásokat végző, előjeleket kutató réteg. Ez utóbbiakat kezdik mágusoknak is nevezni.
Ez a papi irányzat Média területén szilárdul meg. Lassan külön vallási jegyeket ölt magára. Alapvetően dualista felfogású, a jó és a rossz harcának tekinti a földi életet (Ahura-Davia). A mágusok tevékenysége nem csak hitbéli, hanem természettudományos is (az asztrológia magas szintű használata). Az élet megtisztítását a rossztól fontosnak tartják, ennek jelképe a tűz. Így fokozottan tisztelik a tüzet (tévesen tűzimádók). A sajátos mágus-vallást a zoroasztrizmus integrálja. Tudunk róla, hogy bizonyos csoportjaik ennek ellenére a Kaukázuson túlra illetve az Aral-tóhoz húzódnak.
Kr.e. 800 után körül alakul ki helyi alapokon (kb. Kr.e. 1000 után jelenik meg Ahura Mazda hite) a később sok száz évig a tágabb környezetben uralkodó zoroasztrizmus (más, helytelen néven mazdaizmus). Alapítója Zarathusztra prófétaként a teremtő Isten (Ahura Mazda) kinyilatkoztatásaként hozza létre tanítását, ami először Médiában terjed el. Dualista, középpontjában a teremtett szent lélek harcol a gonosz lélekkel szemben (jó-rossz küzdelme). A vallás ismeri a menny és pokol fogalmát, a feltámadást és az utolsó ítéletet. Nagyon fontos, hogy az ember cselekedetei befolyásolják a halál utáni életet. Ezt a harcot hét főszellem támogatja. Itt is megjelenik a lélek megtisztulása és a tűz szimbólum. A papságot itt is a mágusok képviselik, Zarathusztra első tanítványai is ők."
De pont hogy semmi sem igazol olyat biztosan hogy a TŰZ-ből TISZ lenne. Ez egyelőre egy felvetés mindössze. Az meg még kevés hogy csak rámondjuk.
BŰZ szóból sincs BISZ. FŐZ szóból sincs FISZ. FŰZ szóból sincsen ilyen. GŐZ szóból sincs GISZ. De a GÁZ szóból sem tudunk erről.
HÚZ szóból sincs HISZ, mivel utóbbi a HIT szava. SZŰZ sem ismert SZISZ formában, úgy legfeljebb sziszeghetünk.)) GYŐZ sem ismert GYISZ formában.
Tehát még példát sem tudunk hozni hasonlóra, tehát a TŰZ---TISZ kapcsolatot legjobb esetben is egy esetleges feltételezett kapcsolódásként vehetjük és nem ténynek tekintve...
A "TŰNŐ/TŰNIK szó leginkább a LÁTSZÓ/LÁTSZIK szóval szinonima jelentésben, persze hangalaki kapcsolat nincs köztük. A tű hegyéhez ennek sok köze aligha lehet...
"Kényszeres kötekedés ez, semmi több... Érthetően leírtam, a JÖN szó az nem egészen a JÁR,"
Én is pont ezt mondom, akkor ebben mi a kötekedés?
" de JERE/JERJ és ebből a GYERE szavunk nagyon is passzol a JÁR-áshoz.." Mit értesz a 'passzol' kifejezés alatt? Azonos a két gyök, (a jár és a jer) vagy nem?
"És vajon miért nem ?...
Mert a GYERE elődje a JER(J) már elvégezte ezt a feladatot, ebben van benne az hogy : JÁR(J) ."
1./ Honnan veszed, hogy a GYERE elődje a JERJ? Erre semmilyen írásos bizonyíték nincs.
Ellenkezőleg! A korábbi dátum a GYERE szóhoz kötődik:
A szócikk írója is csak feltételezi: "Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az eredeti, ősibb változat a jerj lehetett." amit J-GY hangváltozással próbál indokolni.
De milyen szabályos hangváltozás az, ami csak félig sikerül még az adott szóban is?- vagy még úgy sem...
Ugyanis kénytelen elismerni, hogy az igeragozásnál mind a hat formája J-vel kezdődik: jövök, jössz, jön, jövünk, jöttök, jönnek és csak a felszólító módban találkozunk a GY-s változattal:
jöjjek, gyere jöjjön, gyerünk, gyertek, jönnek.
Miután a GY-s változat arányaiban elenyésző, így nem beszélhetünk hangváltozásról. Szabályosról meg végképp nem...
Ugyanakkor Te is a GY-s változatokat emlegetted: gyövök, gyössz, gyön, gyövünk, gyöttök, gyönnek... (lehet Ü-vel is: gyüvök...)
Ezekre viszont nem hivatkozik a cikk írója. Van is rá oka, hiszen ezeket a változatokat egyre kevésbé használjuk, kikopnak a nyelvünkből.
Ezek szerint minden fordítva történik... Mert ugye, ha a J-ből lett GY, akkor miért a GY-s változat kopik ki, miért nem a J-s?
A JER is csak a GYER néhány ragozott alakjával azonosítható: GYERE (jer), GYERÜNK (jerünk) és a GYERTEK (jertek) És csak felszólító módban!
Akár honnan is nézzük, itt három, különböző alakú, teljesen azonos jelentésű gyököt látunk s mind csak felszólító módban...: JER, GYER, JÖJ(j)
2./ Definíció szerint:
"A jár más, mozgást kifejező igékkel kapcsolatban a magyarban elsődlegesen a cselekvés tartósságát, ismétlését, határozatlan irányát jelöli." https://uesz.nytud.hu/index.html
Jön: "Közelebb érkezik egy személy, tárgy, jelenség, közlekedési eszköz. Megközelíti vagy eléri a beszélő személyt az irányába történő mozgással; távolabbi helyről a beszélő felé halad."
Valóban összekötötted a tüzet a TŰ-zéssel, ez rendben is volna. Én a TŰZ--TISZ kapcsolatot kérdőjeleztem, hiszen a TŰZ szó végi Z-je igeképző, egyébként TŰ a szótöve. A TŰ meg csak Ü-vel működik beazonosíthatóan.
A "TŰN" szó meg láthatóságra vonatkozik, nem illik a képbe . Azzal vigyázzunk hogy maga a TŰNŐ szó egyáltalán nem az eltűnést jelenti, az igekötő alapból meghatározza hogy hogyan TŰNIK az egész.
Azaz egyoldalú értelmezés volna ezt eltűnéssel azonosítani, mert annyit mondok hogy FELTŰNIK és FELTŰNŐ valaki, akkor épp ellenkező az értelme. De a KITŰNŐ is láthatóan kiemelkedő. Vagy a TÜNDÖKLŐ szavunk is egy jól látható dolgot nevez meg ami jelen van. Ugyanez a FEL-TÜNTET esetén is a lényeg, azaz az igekötő módosítja hogyan értsük ezt. Mert az sem mindegy hogy valaki megköti a kutyáját, vagy felköti azt. Hangyányi különbség ugye.))
GYULA hadvezérek megnevezése volt. Neki meg fel kellett tüzelnie a seregét, így a GYÚLÓ lehet a jó kapcsolódás.
DÚL szó gyökszinten mást jelent, annak a DŐL szavunk lehet az alapja. DÉL/DOL/DÚL/DŐL/DŰL :
DÉL előtt még DŐLés előtt van a nap, DÉL van, most kezd DŐLni a nap. DÉL után már a DŐLése után vagyunk. Még nem ESETT le, de ha le fog, akkor lesz ESTE, a nap LEESTE.
DOLINA víznyelő , DŐL beléje a víz.
DŰLŐ utak megnevezése mindig a dombos meredek utcák helyei, DŐLŐ utak ezek...
A TŰZ szó és a TISZTA szó hangtani kapcsolatában én egyáltalán nem vagyok oly biztos. Főleg emiatt :
A "TŰZ" szó már egy képzett hangalak a TŰ-ből, és a Z hang a szó végén már egy igeképző a FŐ és a FŐZ mintájára . Igeként kezdte a pályafutását a TŰ szóból, zászlót ki TŰ-Z valaki valahová.
Majd ott van a TŰZ-ő nap , ami vitathatatlanul a TŰ szó képzete, hiszen erről a napSZÚRÁS kifejezésünk is tanúskodik. A TŰZŐ nap meg valóban képes TŰZ nevű dolgot produkálni, így okkal megvan a főnevünk is.
A kiejtés akcentusa sokszor sok helyen valójában nem oly lényeges, nem változtat érdemben a jelentésben, de a TŰ szó esetén nagyon is lényeges, mivel ez egy ösztöni hangutánzó reakció a hirtelen szúrásra vagy a nagy fokú hőségre, ez a TŰŰ vagy TYŰŰ de forróság van típusú kifejezést még ma is hallhatjuk. Azaz a szótő egy valósan hallható ösztönreakció pontos megjelenítése.
A TISZA az írott emlékeink előtt vagy jó 50 félére is megvan írva, ezek meg mind görög és latin források amelyek összevissza irkálják le a folyónevet, de ez a TIS(z) forma azért a legjellemzőbb fix pont úgy általában azért megvan. Mai leírása szórványosan Z-vel nem tudom mennyire lehet mérvadó, több ezer kilométerrel távolabbról nem feltétlen meggyőző néhány efféle írás , mivel egy földrajzi nevet a helyben élők fognak nevesíteni és nem a világ másik felén fog név születni rá.
Az bizonyos lehet hogy a TISZ kezdésű szavaink a tisztaság fogalmával kapcsolódóak , és jó eséllyel a kerek számjegyünk a TÍZ is ide tartozó lehet. TIZEDES/TISZTES. A TISZTESSÉG fogalma a TISZTASÁG fogalma gyakorlatilag, elég erős az áthallás köztük, gondolom ez nyilvánvaló is.
És még egy + : Ha egy folyót a régi leírások szerint is gyakran dicsérik mert TISZTA, és mellette meg az érintett folyó neve meg TISZA, akkor szerintem némi esély lehet az egyezőségre...
Gyula = Dúló, vagy Gyúló - Fővezér, amelynek mindent elsöprő hada dúl és gyújt
Vajda = Viadalra, győzelemre segíti a népét, a népért küzd, harcot vív, szenved. Távolabbról, ha egy asszony vajúdik, vajlódik, ő is küzdelmet vív, hogy életet adjon a gyermekének.
Az a szűz, aki szép, szeplőtelen a (fel)színe, tehát "tiszta"
----
Érintetlen, tehát a SZÉPség magában foglalja az ÉP-ség fogalmát is.
Maga az is épség az, ha valaki/valami jól fel van építve, vagy épp felépült, hiszen aki ép, az épületes. Az épület pedig az egészség fogalmát rejti. SZÉP, ÉP, ÉPÜLETES, = Egészséges, Rontatlan,Tiszta
Látszik, hogy a szláv veszítette el az elsődleges jelentését, nem pedig fotdítva. Az a szűz, aki szép, szeplőtelen a (fel)színe, tehát "tiszta". Maga szín szó is tisztát, tündöklőt is jelent, mert minden szín, tisztán különbözik a másiktól, azért egy külön szín. Mint ahogyan a magasságban a szintek is fokozatosan következnek. A szintek ugyanis egymás fölött elhelyezett fel-színek.
Mert a tűz tisztította ki a salakot a fémből. Ami különösen fényes, az a tűz, mert Tündököl.
A tűvel, vagy tüskével tűzni, azaz döfni lehet, mert hegyes. A dísz is valaminek a csúcsán van, ezért ékes. A tő elvékonyodik. Magas hangrendű magánhangzót kap.
Valami azért tud eltünni, mert hirtelen elfogy, mint a tű hegye.
Igen, a folyóneveinkbe annak jellemző tulajdonságai vannak beleépítve. Magyarul mindez természetesen...
És az értelmezés szerintem nagyjából jónak is látszik így első ránézésre, még nem néztem át jobban.
Annyi hogy a ZALA formát azt tudom hogy annak SZALA elődje volt utalva a sebes SZALA(DÓ) felső részére.
A többi jónak néz ki, a TISZA TISZTA-ságával a KÖRÖS körzésével és a többivel egyetemben.
Valószínűleg a magyar nyelv köti össze Pokljukát az Üüreg tóval .)) Ajkán van barlang ilyen, meg Tatán is van Öreg-tó, már ha a mongol tó nem "üreg" éppen...
Természetesen ezek a szavaink olyannyira magyarok, hogy bennük hordozzák már a nyelvünk egyedi toldalékolását/ragozását is.
GEREBEN és GEREBL(Y)E közt mindössze annyi csak a különbség hogy épp GÖRBÉN állnak benne a fogak vagy GÖRBÜLŐ fogak vannak benne. )) Nézzük ezt meg a GARABOLY szavunknál, és hogy hangzanak ezek más nyelvekben.
GARABOLY is GÖRBÜL alapfogalma szerint (G_R_B_L), de így már egy pontos szó egy dologra, egy icipici apró lépéssel a tágabb értelmű igénk egy pontosan behatárolható főnevet mutat meg így már :
Egy gömbölyű, kerek fonott kosarat, ami amúgy tényleg GÖRBÜL(Ő) külalakú használati eszközünk. És ez a GÖRBÜLŐ alapfogalom képezve/ragozva ott van más nyelvekben :
Német Korb még csak GÖRB(E) . Latin CORBIS már GÖRBÉS. Olasz CORBA még csak GÖRBE, de a CORBELLO már GÖRBÜLŐ ! . Ahogyan a "francia" CORBEILLE mögött is a GÖRBÜLŐ hangalakot fedezhetjük fel. Valóban ilyen a fonott kosár, elég csak a fonást nézni vagy a tárgy egészét, ahogyan jólesik.
A szavak nyelvünkön értelmezhetőek. A magyar ad rá teljes magyarázatot.
Szlovákok még egy kósza ötlet sem voltak ezen a világon mikor ezen GÖR-BE értelmű szavainkat már felruházta a magyar képzésekkel és ragokkal, sőt új és új szavakat létrehozva tárgyakra, földrajzi nevekre alkalmazva. Puszták/hegyek/dombok/patakok nevében utal GÖRBEségre. Eleve a "szlovák" szó is magyarul ragozott (és készített ) szó már, hát nézzük már meg a végét.)) Annyi mint SZLÁVOK, és valóban azok. Két magánhangzója van mindössze kicserélve és ez most a mai alakja.))
Nemhogy a szótő nem fiktív, hanem nagyon jól azonosíthatjuk a GÖRBE szót és a magyar toldásait.
GÖREB (edény) is annyi mint GÖRBE. De a GÖRÖB mögött is az áll hogy GÖRBE. A GÖRBEC is az, meg a családnévként ismert GÖRBICZ is ide tartozóak , van egy kicsinyítő C rátét, az alapunk itt is a GÖRBE...
