A király már nagyon öreg volt, és úgy gondolta, hogy már a rövid összefoglalót sem lesz ideje elolvasni. Ezért azt parancsolta a tudósainak, hogy változzanak pillangóvá és szálljanak virágról virágra egyetlen mondatban foglalják össze.
Felség, a világ bonyolult.
(Ha ugyanis faék egyszerűségű lenne, nem tudnánk feltenni ilyen kérdéseket. Láttál már búslakodó káposztát vagy bánatos karalábét? Netán az élet nagy kérdésein töprengő faéket?)
Az újhold/telihold is kapcsolódik a gravitációhoz, mivel a súlymérést befolyásolja. Persze a bolti mérlegeknél ezt nem vesszük észre. Számolásnál a helyi nehézkedési gyorsulást 7 tizedesre kell megadnom. Valószínűleg többet nincs is értelme használni - a digitális számábrázolás felbontása miatt. Ha már itt tartunk, ez illene ellenőriznem. Különböző segédeszközökkel (excel, zsebszámológép, python).
Hát az agymosott relativistáknak lehet, de mindenki másnak a Hold a Föld körül kering.
A Föld-Hold kettős pedig a Nap körül kering, ezt senki nem vitatja.
De ha már belemegyünk a részletekbe, akkor a beollózott ábrád pontatlan.
Egyrészt a Föld pályája nem kör, hanem ellipszis.
Másrészt pedig a Föld pályája is egy hullámvonal, mégpedig a Hold hullámainak éppen az ellentette. Ugyanis a hullám nélküli sima pályán a Föld-Hold közös tömegközép halad. Tehát nem csak a holdpálya hullámzik, hanem a földpálya is, csak éppen ellentétes fázisban, és jóval kisebb amplitúdóval.
Szóval van még mit tanulnotok.
De térjünk vissza az eredeti problémára!
Miért butaság az, hogy a Hold igazából a Nap körül kering?
Minden égitestnek van egy gravitációból származó potenciáltölcsérje. A Nap potenciáltölcsérje alján ül a Nap, és a tölcsér pereme majdnem 2 fényévnyire van a naprendszer határán. Ebben a tölcsérben kering a Föld és a többi bolygó.
De a Földnek is van egy potenciál tölcsérje, amely kb. 1,5 millió kilométer átmérőjű, ami a Nap tölcsérén belül (annak az oldalában) helyezkedik el. Ebben a tölcsérben kering a Hold.
Tehát a Hold a Föld gravitációja által kialakított potenciáltölcsérben kering, ezért a Hold főnöke a Föld.
Ha azt akarnánk, hogy a Hold a Nap körül keringjen, akkor ki kellene emelni a Holdat a Föld potenciál tölcséréből. Ehhez azonban óriási energia kellene. Tehát a Hold a Föld körül kering (a Föld potenciáltölcsérében), ezért a Hold főnöke a Föld.
A Tejútrendszernek is van egy hatalmas potenciáltölcsérje, aminek közepében a Tejútrendszer tömegközéppontja csücsül. Ebben keringenek a Tejútrendszer csillagai, a Nappal együtt, amely a keringés során a saját tölcsérében viszi magával a Földet és a többi bolygót, a bolygók pedig viszik magukkal a saját tölcsérükben a holdjaikat.
Szóval bele kell nyugodni a valós helyzetbe. Az Univerzumban szigorú hierarchia uralkodik, ugyanúgy, mint egy munkahelyen. Minden égitestnek megvan a közvetlen főnöke, és persze feljebb a nagyfőnökei is.
" Nem meteorológus, hanem metrológus. A méréstudomény mestere."
Igen, gondoltam, hogy nem elírtad, de úgy gondoltam 'elértem a szót', egyrészt 'poénból', másrészt mert az 'elértésem' kapcsolódik a 'gravitációs' diskurzushoz... ;-)
Ez itt a Hold Nap körüli pályája duuuuurván eltúlozva:
Jól látható, hogy az a tény, hogy "a Hold a Föld körül kering" csupáncsak ide-oda cibálja az egyébként majdnem kör alakú pályáját a Hold nap körüli keringésének.
És hogy pontosan mennyi is ez az ide-oda cibálás, azt egy másik grafika szemlélteti:
Elképesztően icipici.
Úgyhogy ha nem vagyunk a saját zsenialitásunkba beleszédült bohócfizikusok, akkor nyugodtan azt is kijelenthetjük, hogy a Hold igazából a Nap körül kering, csak bezavar a pályájában ez a böszme kőgolyó, amit Földnek hívunk.
Kénytelen túráztatni, képtelen elengedni. Örökös utóvédharcra kényszerül, hogy legalább maga előtt fenntartsa a magáról kialakított mítoszát. Utolsó leheletéig itt fog riposztozni, akár iszugyi.
Dávid Mihály nem csak 'elmélkedett', hanem 'le is tett valamit az asztalra', (38 éven kereszül!,...amit sokak!, hasznosnak ítéltek... Ft!), veled ellentétben, akinek még a 'nagybecsűű', 'átütő erejűű' elméletét sem ismerhettük meg... ! ;-(
"Megkérdeztem a metrológusunkat, hogy az etalonjaink mérésénél mennyit számít a telihold. Azt már nem vesszük figyelembe, mint ahogy a levegő sűrűségének változását sem (felhajtóerő)."
Na ez az! Ezért tudnak csak olyan kevéssé előrejelezni, az 'automata hajnyírógép'-ben (egyetem) képzett 'hivatásos' meteorológusok, ellenben az ú.n. 'Dávid naptár' készítőjével (aki sztm. egy zseni volt.. ;).
Ő nem csak a Hold, hanem az összes többi(?) Naprendszer-beli bolygó gravitációs hatását is 'beleszámolta' a légköri folyamatokba, ezért tudott egy évre előre!, /+- 3 nap 'eltéréssel'/, pontos időjárási adatokat megadni - évtizedeken keresztül..!!!
Dávid Mihály, a Dávid-naptár atyja
(és ha nem 'működött' volna a dolog, akkor nem tudta volna 'hülyíteni' (Ft!) évtizedeken át a kertészeket -- 'százezer-számra'...! ) ;-)
Így van de ez a megfogalmazás kissé pontatlan. Mert bizonyos vonatkozásban éles határok. Más vonatkozásban pedig egyáltalán nem nem.
Ezek a határok mondják meg, hogy egy test melyik irányban mozdul el a gravitáció hatására. De pl. a fényterjedés szempontjából semmilyen határt nem jelentenek.
Képzelj el egy hegygerincet. A vízfolyás szempontjából ez egy éles határ (vízválasztó), mert néhány méter dönti el, hogy a víz az egyik völgy felé fog lefolyni, vagy a gerinc másik oldalán egy másik völgy felé. De egy turista szempontjából semmilyen határt nem jelent a hegygerinc, mert a turista mehet erre is, meg arra is.
Ugyanez a helyzet a gravitációs mező határaival is. A Földet egy gravitációs burok veszi körül. Ezen belül a Föld gravitációja dominál, vagyis a burok belsejébe helyezett test a Föld felé fog elindulni a gravitáció hatására. Ha a burkon kívülre helyezed a testet, akkor az a Nap felé fog elindulni. Vagyis a Föld és a Nap között van egy éles határfelület. Ezt nevezem én gravitációs buroknak. Ezen belül van a Föld saját gravitációs mezeje.
Minden égitestnek van gravitációs burka, és ezek egymásba vannak ágyazódva. A Föld burkának belsejében van a Hold, a Föld pedig a Nap gravitációs burkának belsejében helyezkedik el.
Ezek nem éles határok. Van egy tartomány, ahol az egyik test hatása dominál és a másikat elhanyagolhatjuk. Van egy másik tartomány, ahol a másik test hatása dominál és az egyiket hanyagolhatjuk el. És persze a kettő között van egy szürke zóna, ahol mindkettőt figyelembe kell venni. Például ott lakik James Webb, az űrteleszkóp, a Lagrange-pontban.
Megkérdeztem a metrológusunkat, hogy az etalonjaink mérésénél mennyit számít a telihold. Azt már nem vesszük figyelembe, mint ahogy a levegő sűrűségének változását sem (felhajtóerő).
Matematikailag egy veszteséges oszcillátor a végtelenségig rezegni fog. Gyakorlatilag egy idő után a fagylalt visszanyal, és amit korábban veszteségként könyveltünk el, az fogja rezgetni az oszcillátorunkat. Ahogy egy szellő hintáztatja az ágat, fel meg le.
Nem küldünk űrszondákat Ptolemaiosz egymáson legördülő köreinek középpontjába, mert ott nincs semmi, amit tanulmányozni lehehehehetne. Ez csak a Fourier-sorfejtés számunkra szokatlan alakja. Mai értelemben a körök középpontja gördülne egymáson, ami fele akkora amplitudót jelent.
Már három, egymás gravitációjában mozgó test rendszere se írható fel zárt alakban.
Az, hogy nem írható fel zárt alakban, az csak a mi szavannai matekunk hiányossága.
Attól kaotikus egy mozgásforma, hogy nagyon kis külömbségek akkumulálódnak, felgyűlnek. Amikor nincs stabil munkapontja egy rendszernek, ahonnan kitérítve oda visszatérni igyekszik. Az egy másik káposzta, hogy a kvantumelmélet szerint a nagyon kis véletlenek törvényszerűek.
Ahogyan egy munkahelyi hierarchikus szervezetben is mindenkinek van egy közvetlen főnöke, az égitesteknél is ugyanígy van. De a főnöknek is van egy közvetlen főnöke, és így tovább.
Minden égitest számára a közvetlen főnök a mérvadó főnök.
Ez gyönyörűen látszik, ha felrajzoljuk a gravitációs mező térképét.
A Föld (a Holddal együtt) a Nap gravitációs mezején belül helyezkedik el.
A Nap mezeje a naprendszer határáig terjed.
A Föld mezeje ezen belül csak egy kicsinyke térrész, amely kb. 1,5 millió kilométerig terjed.
A Hold közvetlenül a Föld mezején belül van, mert csak 380 kilométerre van a Földtől, ami jóval belül van a 1,5 millió kilométeres földi gravitációs burokban.
De még a Holdnak is van egy néhány ezer kilométer átmérőjű saját mezeje.
A hierarchia nagyon jól látható, nincs ebben semmi érthetetlen.
Fat old Sun (907) "És melyik a főnök égitest? Az amelyiknek a gravitációs mezejének belsejében van a vizsgált kisebb égitest. A Hold esetében a főnök Föld. A Föld esetében a főnök a Nap."
szuperfizikus 908 "Ez pontosan így van, ahogyan idézted."
Szerintem meg nem helyes Fat old Sun meghatározása arra, hogy melyik a főnök égitest, hanem inkább az alapján kellene eldönteni, hogy melyik a főnök égitest, hogy melyik mennyit mozog a vizsgált 'többszereplős' rendszerben...
Ugye, a 'való világban' sem a 'nagyfőnök' megy a 'kisfőnök'-höz, hanem fordítva. És nem a 'kisfőnök megy a nála kisebb rangú beosztottjához, hanem fordítva.
Így a fenti kérdés pontosan eldönthető azzal, hogy egy ilyen 'többszereplős' rendszerben, megmérjük az egyes 'szereplők', egymásra hatásából! adódott elmozdulásaik hosszát. És amelyiknek a legkevesebb, az a 'nagyfőnök'. (és a 'rangsor' is megvan... ;) ;-)
"Már három, egymás gravitációjában mozgó test rendszere se írható fel zárt alakban. És ebből a tényből következik, hogy gravitációs perturbációk pont egy olyan nemlinerális rendszert hoznak létre, ami a káoszelmélet fundamentuma."
"a gravitációs perturbációk egy olyan nemlinerális rendszert hoznak létre"
Ez a lényeg, és benne a kulcsszó a: "rendszer".
Egy rendszernek nem csak működés-mód-beli szabályai vannak, hanem jól behatárolható paraméterei is: pl. határai...
Vagyis a "gravitációs perturbációk"-nak van egy maximális kiterjedése/távolsága az azt létrehozó 'n' számú "egymás gravitációjában mozgó test"-től. Így ezzel a maximális távolsággal egy virtuális gömb 'rajzolható', amely az 'n' számú "egymás gravitációjában mozgó test" gravitációs határa.
Ezért azt hiszem, ilyen kaotikusan változó gravitációs erőterekre is igaza van szuperfizikus-nak, aki a 899-ben azt írta, hogy: "Az egyes égitesteknek (égitest csoportoknak) megvan a saját gravitációs mezeje, amelynek jól érzékelhető határa van." ;-)
