E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen." (Mt. 26:41)
Bűnre hajló öröklött természetünk képes legyőzni a jóra törekvő értelmünket, ha nem igényeljük Isten segítségét e harcunkhoz. Hiába akarjuk a jó tenni, hiába teszünk meg minden tőlünk telhetőt; ha Isten jellem megújító segítségét eldobjuk magunktól, akkor életünk kudarcra van ítélve: nem tudjuk megváltoztatni magunkat Isten segítsége nélkül. A minket szerető teremtő Isten vágyakozik arra, hogy döntési szabadságunk eltiprása nélkül segíthessen nekünk. Miért hanyagoljuk el hát imáinkat, miért?
"Szoval konkretan mi a jo a masik embernek, amikor epp a gonoszsagot cselekszi (v. csak keszul ra)?"
"... Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is... Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Mt. 5:39-45)
"Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek...
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Rm. 12:14-21)
"Csakhogy ez az ige, nem arra vonatkozik, amikor XY ugy kovet el bunt, hogy nem is sejti, hogy az bun. Hanem itt Pal az atheniakhoz beszel..."
"Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség (!) és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..." (Ap. csel. 17:29-30)
Egyértelmű, hogy itt a hellén sok isten hitről beszél Pál, amit a Biblia leginkább bálványimádás néven említ (hiszen ezek nem létező istenek, és leginkább a faragott szobrokban tisztelték e képzelt isteneket az emberek).
"Ne csinálj magadnak faragott képet... Ne imádd és ne tiszteld azokat..." (2. Móz. 20:4-5)
A 10 parancsolat azt mondja ne tedd, tehát bűn. De mit mond Pál? "E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..."
"(3. Móz. 4:27-28) Ezt is elterokeppen ertelmezzuk. Ez az ige nem azt jelenti, hogy amit tevedesbol (tudatlansagbol) tett, az csak azutan valt volna buneve, miutan megertette, hogy mit is tett valojaban. Hanem azt, hogy amikor raeszmelt, hogy mit is tett, akkor vigyen erte/miatta aldozatot az Urnak. Nyilvan azert nem elotte, mert akkor meg nem tudja, hogy bunt tett. Gondold at azt, hogy Pal a Romai levelben a poganyok bunekent emliti azt, hogy nem adtak meg Istennek a tiszteletet, mert nem ismertek meg Istent a termeszetbol. (Rm 1,20-21)"
Igazad van, ami helytelen az bűn, függetlenül attól, hogy tudatlanságból teszik e. Én fogalmaztam rosszul. A bűn büntetésére vonatkozik az, amire gondoltam. >> "E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..."
"... (de az sem ussza meg), ld. Lk 12,47-48."
Vajon ez hogy van? Aki megismeri az Istent, és elutasítja a segítségét, az nagyon elkárhozik, aki pedig tudatlanságból utasítja el, az csak egy kicsit kárhozik el?
A Biblia azt mondja, hogy vagy be megy az örök életbe, vagy nem, nincs kicsit vagy nagyon. Nincs olyan, hogy kicsit üdvözül, vagy nagyon üdvözül. De olyan van, hogy könnyen (kevés szenvedéssel) üdvözül, vagy nagyon nehezen (sok-sok szenvedés által) üdvözül (semmiképp sem a kitalált purgatóriumról beszélek, hanem a jelen életünkről).
Az említett rész szerintem ezt mondja (Lk. 12:47-48). A "sokkal büntettetik" = a végső halál, vagy esetleg a nagyon gyötrelmes út az üdvösségig, hisz a jellem itt annyira megfertőződitt, hogy sok szenvedés által formálható újra. A "kevesebbel büntettetik" = a kisebb lelki torzulás kevesebb javító-nevelő próbát igényel, így kevesebb szenvedéssel (büntetéssel) jár.
"Isten embereket - meghozza bizonysagtevo embereket - hasznal fel erre a celra."
De azt mondja, hogy gyümölcséről lehet megismerni a jó fát, így a jó bizonyságtevőt is. Aki vizet prédikál és bort iszik, az milyen gyümölcsöt terem? Élet példánkkal kell megszólítanunk az embereket, és ha odajönnek kérdezni, akkor kell válaszolni kérdéseikre (nem pedig rájuk erőszakolni és meggyűlöltetni velük elveinket). Ha úgy élünk, ahogy Isten mondja, akkor lesznek kérdezők. De ha nem úgy élünk, csak mondjuk, akkor meg botránkozók lesznek (joggal).
"En igy bannek egy zsebessel tetten eres eseten:..."
És akkor mi különböztet meg egy hitetlentől ez esetben?
"... hogy tennel egy allandoan karomkodo emberrel?"
Nem adnám rendőrkézre. :-)
Félre téve a tréfát, megszégyenítése nélkül próbálnám megigazítani, de csak annyira erős szavakat használni, ami még nem akadályozza meg esetleges barátságunkat.
azoknak, akik a bűnnel szembeni harcban a legkisebb veszteségre törekednek, nincs más út, mint Isten tanácsainak a betartása.
Egyet ertek. Hanem kettonk kozt a kulonbseg abban van, hogyan ertjuk Isten tanacsat.
Szerintem, amiről az Isten mondja, hogy jó, az a jó. Azt pedig, hogy Isten szerint mi a jó, a Bibliából lehet megismerni leginkább.
Elegansan kikerulted a valaszt :-) Szoval konkretan mi a jo a masik embernek, amikor epp a gonoszsagot cselekszi (v. csak keszul ra)?
"E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..." (Ap. csel. 17:30)
Csakhogy ez az ige, nem arra vonatkozik, amikor XY ugy kovet el bunt, hogy nem is sejti, hogy az bun. Hanem itt Pal az atheniakhoz beszel, akik szobrot allitottak az ismeretlen Istennek, akit addig nem is ismertek. Ezt a tudatlansagot nezte el Isten addig. Ez azonban nem azt jelenti, hogy pl. a gyilkossag ne lett volna mar azelott is buntetendo reges-regen.
(3. Móz. 4:27-28)
Ezt is elterokeppen ertelmezzuk. Ez az ige nem azt jelenti, hogy amit tevedesbol (tudatlansagbol) tett, az csak azutan valt volna buneve, miutan megertette, hogy mit is tett valojaban. Hanem azt, hogy amikor raeszmelt, hogy mit is tett, akkor vigyen erte/miatta aldozatot az Urnak. Nyilvan azert nem elotte, mert akkor meg nem tudja, hogy bunt tett. Gondold at azt, hogy Pal a Romai levelben a poganyok bunekent emliti azt, hogy nem adtak meg Istennek a tiszteletet, mert nem ismertek meg Istent a termeszetbol. (Rm 1,20-21)
Azzal egyet ertek, hogy aki tudja, hogy mit kell tennie, de nem teszi, az sulyosabb buntetest kap, mint aki tudatlan (de az sem ussza meg), ld. Lk 12,47-48.
Nem is magától jön rá az ember, hanem az Isten mutat neki utat, azaz készteti a jóra a Szentlélek által (szoktuk "lelkiismeretnek" is nevezni az Ő munkálkodását),
Valoban lehet ez igy, de meginkabb ugy, hogy Isten embereket - meghozza bizonysagtevo embereket - hasznal fel erre a celra. Nem ezt jelentene, hogy legyetek so es vilagossag? Isten a lelkiismeretet is felhasznalja annak indikalasara, hogy jot v. rosszat tettunk. De mi van akkor, ha az ember ertelme elsotetedett (nagyon), es kialudt a lelkiismerete (mert ilyen is lehet)?
A gyerek nevelés és a felnőtt emberek Istenhez vezetése
Azonban en vegig nem errol beszelek. Hanem arrol, mit tegyunk, ha valaki gonoszsagot kovet el veled szemben?
En igy bannek egy zsebessel tetten eres eseten:
Megakadalyoznam, hogy elvegye a tarcamat, es rendorkezre adnam, (ha lehet) mar elsore. Ha fogyatekos, akkor az ki fog ott (v. mar elotte) derulni. Ha meg nem, akkor viselje a kovetkezmenyeket. Hatha egy ezert jaro buntetes megovja attol, hogy jobban belesullyedjen a bun fertojebe, hatha az eszhez teriti. Mar Mozes is emlit olyen torvenyt, amikor a vetkesnek meg kell teriteni az okozott kart + az otodreszt.
De ezutan mar kivancsi vagyok, hogy tennel egy allandoan karomkodo emberrel?
"... mondja... hogy a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni. Ezt hol mondja?"
Az igét ismered. Isten nem azért adja tanácsait, mert van másik út is. Azért adja azokat, mert ez az egyetlen út, ami a legkevesebb veszteséghez vezet. Ezért azoknak, akik a bűnnel szembeni harcban a legkisebb veszteségre törekednek, nincs más út, mint Isten tanácsainak a betartása.
"Masreszt mi a 'jo'? Kinek 'jo'?"
Szerintem, amiről az Isten mondja, hogy jó, az a jó. Azt pedig, hogy Isten szerint mi a jó, a Bibliából lehet megismerni leginkább.
"Pedig még Isten is azt mondja, hogy az embernek nem bűne az a bizonyos helytelen cselekedet, amíg eszébe nem veszi, hogy bizony rossz az... Hol mondja ezt?"
"E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..." (Ap. csel. 17:30)
"Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen olyat cselekeszik, a mit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz; Ha tudtára esik néki az ő bűne, a melyet elkövetett: vigyen áldozatul az ő bűnéért..." (3. Móz. 4:27-28)
Még az Ószövetségben is csak akkor lett felelőssé a tudatlan vétkes, ha eszébe vette (azaz "tudtára esik"), hogy amit tett az bűn (azaz helytelen)...
"Masreszt egyaltalan nem biztos (sot!), hogy az ember egyszer csak magatol raebred arra, hogy X dolog, amit addig tett, az rossz."
Nem is magától jön rá az ember, hanem az Isten mutat neki utat, azaz készteti a jóra a Szentlélek által (szoktuk "lelkiismeretnek" is nevezni az Ő munkálkodását), de csak annyira, hogy ha akar, akkor ellent is mondhasson az ember. Sokan tudják, hogy mi lenne a helyes, de mégsem törekednek a szerint élni, mert az önzés vezeti őket és a mának élnek. >>
"... kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik... hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek." (Rm. 1:18-22)
"Pl. egy gyerek magatol nem fogja tudni... ez - mas leptekben - igaz a felnottekre is."
Ha más a lépték, akkor más az eljárás. A gyerek nevelés és a felnőtt emberek Istenhez vezetése nem ugyan az, bár vannak hasonló jegyei. A felnőttek Istenhez való vezetése olyan, mint a tojásokon való járás:
1. Magadtól úgyse sikerül, mert emberileg sokszor lehetetlen
2. Nagy óvatosságot és körültekintést igényel (zsidóknak zsidó - görögnek görög)...
"Es mi a helyzet felnottekkel, pl. azzal, aki a buszon benyul a zsebedbe, hogy elvegye a tarcadat, es eppen tetten ered?"
Csak azt tudom leírni, hogy én mit tennék (ha lenne erőm hozzá). Első alkalommal megakadályoznám (lehetőleg harag és felindulás nélkül), de nem buktatnám le. Ha lehetőség lenne rá (amit kétlek), akkor megkérdezném, hogy tőle loptak e már...
Ezután mindent megtennék, hogy ne látszódjon ki a pénztárcám a zsebemből. Merthogy az alkalom is szüli a tolvajt, és ha tudatosan kísértésnek teszek ki egy lopásra hajlamos embert, akkor én is vétkes vagyok.
Ha ennek ellenére, újra megjelenik az emberem, és a zsebemben keresi a pénztárcámat, akkor valószínűleg egy fogyatékos emberről van szó, és orvosi kezelésre van szüksége. Ha mód van rá, akkor megpróbálnám orvoshoz irányítani. Ha pedig nem fogyatékos - illetve nélkülöző - és beszélni sem lehet vele, akkor megígérném neki, hogy legközelebb szólok egy rendőrnek.
Ha nem fogyatékos - illetve nélkülöző - és mindezek ellenére újra próbálkozik, akkor igyekeznék rendőrkézre adni, de erőszakhoz ekkor sem folyamodnék.
Átgondolva a dolgokat, kétlem, hogy valaha is egy egészséges zsebes harmadjára is próbálkozna egy embernél két sikertelen eset után...
Még egy dolog: egy pl. állandóan káromkodó ember esetében egészen mást tennék...
Ha a gonosznak igaz szeretettel megbocsátasz, akkor nem akarsz majd neki erőszakkal gátat szabni, hanem jóval (azaz úgy segíted őt, ahogyan el tudja azt fogadni) próbálod Őt Istennek megnyerni.
Azert ez nem egeszen igy szokott menni (bar eppenseggel mehetne), hogy en szeliden odatartom a masik arcomat, amitol majd a masik ember hirtelen megter. En 1. korben senkit sem akarok megteriteni (az esetek 99,5+ %-aban nem vevok erre az emberek, foleg nem egy esetleges indulatokkal teli sziruacioban).
Hanem en ugy gondolom, hogy ha az embereknek minden tettukkel el kell szamolni, akkor jo, ha a kellemetlen felebol minel kevesebb van. Ezert megprobalom ravenni a masik embert, hogy ezt a gonoszsagot surgosen hagyja abba. Eloszor (aranyszabaly rulez) ugy probalom ravenni, ahogyan en is szeretnem: elmagyarazom neki, hogy ez nem helyes, .... stb. Ha azonban nem vezet eredmenyre, akkor mas eszkozokhoz nyulok (ha kell, akkor olyanokhoz, amik rovid tavon kellemetlenek lehetnek, fajhatnak). Es ezt nem azert teszem, hogy jol visszaadhassam neki a gonoszsagat (szemet szemert), hanem hogy elhagyja a bunet. Mert mi van akkor, ha szep szoval nem birod ra, hogy abbahagyja a gonoszsagat? Akkor feladod, es hadd csinalja tovabb? En ugy hiszem, hogy a valodi szeretet nem hagyja meg a buneben egni a masikat, hanem kiragadja onnan (ha egyaltalan lehet).
Pont ezért mondja - az Ő számunkra megmérhetetlen bölcsességével - hogy a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni.
Ezt hol mondja? Masreszt mi a 'jo'? Kinek 'jo'?
ha az a célod, hogy az Istentől eltávolítsd az embereket
Dehogy.
Pedig még Isten is azt mondja, hogy az embernek nem bűne az a bizonyos helytelen cselekedet, amíg eszébe nem veszi, hogy bizony rossz az
Hol mondja ezt? En ugy tudom, hogy minden ember bunos, akar tud a vetkerol, akar nem. Masreszt egyaltalan nem biztos (sot!), hogy az ember egyszer csak magatol raebred arra, hogy X dolog, amit addig tett, az rossz. Pl. egy gyerek magatol nem fogja tudni, hogy esetleg rossz dolog, ha bantja az ovodaban a tarsat, ha az nem adja oda neki a lapatot. Ha pedig figyelembe vesszuk a tarsadalom erkolcsi allapotat, akkor ez - mas leptekben - igaz a felnottekre is.
Kisse mestersegesnek tunik a vetkek lelki es fizikai csoportra bontasa, en a Bibiliaban meg nem talaltam a bunok, vetkek ilyen kettevalasztasat. Azt persze nem tagadom, hogy vannak olyan bunok, amelyeket tudatlanul, ill. tudatosan cselekszunk.
Szerintem ez a helyes eljárás (az Isten szerinti jó cselekvése) ebben az esetben: ...
Hasonlokeppen latom en is. Es mi a helyzet a felnottekkel, pl. azzal, aki a buszon benyul a zsebedbe, hogy elvegye a tarcadat, es eppen tetten ered?
"... azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van..." (Rm. 8:28)
Akik az Istent szeretik, azaz akik Rá bízzák életük vezetését, azoknak szól ez az ígéret. Isten olyan nagy hatalommal és bölcsességgel rendelkezik, hogy még azt is javunkra tudja fordítani, ha valami rossz történik velünk. Olyan ígértet ez, amit ha elhiszünk, akkor a legnehezebb próbákban is erőt ad. Nincs olyan rossz, amit Isten ne fordítana haszonra, a Benne bízók életében. Az, hogy hogyan teszi, az legtöbbször az Ő titka, de biztos Neki minden ígérete...
"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása." (Mt. 7:24-27)
Sok ember ismeri az Isten igazságát, de csak kevesen élnek e szerint a megismert igazság szerint. Azok az emberek, akik csak hallgatják az igét de nem cselekszik meg, hasonlóak a csak képmutatásból cselekvőkhöz (hiszen nem úgy cselekszik az igét, ahogy Isten tanítja), akik sokszor még önmagukat is elhitetik, hogy helyes úton járnak. Mindezek az emberek rossz (ingatag) alapra (fövenyre, homokra, azaz saját elképzeléseikre, illetve önző kívánságaik kielégítésére) építik fel életüket, s így a megpróbáltatások idején a világi kívánságok sodrása magával is ragadja őket. Ezzel pedig teljesen átengedik jellemük formálását az önző vágyak számára, melyek teljesen alkalmatlanná teszik jellemüket az örök életre.
Nem kellene ezek közzé az emberek közzé tartoznunk. Biztos és megingathatatlan alapot (kősziklát) kínál fel Isten számunkra azzal, hogy elébünk tárja tanácsait, és erőt is ad azok szerint élni, ha valóban meg akarjuk valósítani életünkben az Ő akaratát. Hozzáforduló kéréseinkkel felhatalmazhatjuk Istent arra, hogy adjon erőt meghallott (megértett) igazságának hiánytalan megcselekvéséhez.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Jn. 141-6)
Nem aggodalmak között kellene leélnünk az életünket, hogy az Isten akar e üdvözíteni bennünket. Ha igazán hinnénk az egyetlen (szerető) Istenben, akkor eltűnne az aggodalom a szívünkből, hiszen Ő mindannyiunkat szeretne üdvözíteni kivétel nélkül. Jézus az Ő Atyja házába szeretne vezetni bennünket, oda ahol előre elkészített otthon vár bennünket. Csak az út - amelyet mi magunk választottunk - nem biztos, hogy oda vezet...
Jézus az az út, amely oda vezet bennünket az Atya szerető segítségéhez, amely nélkül lehetetlen az a jellembeli elváltozás, ami az örök élthez szükséges. Jézus földi életét szemlélve megláthatjuk, hogy mit kellene tennünk, hogy hogyan kellene imádkoznunk, és hogyan kellene felebarátainkhoz (embertársainkhoz) viszonyulnunk...
"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből." (Jn. 10:27-29)
Jézus szavai rámutatnak arra, hogy kik az Ő igazi követői, és hogy mi lesz a sorsuk. De itt sem felejtkezik meg arról, hogy kitől is kapott hatalmat az emberekért való szolgálathoz. Jézus az Atyához irányít bennünket, hiszen az Ő békéltető szolgálatának az a fő célja, hogy megbékéljünk az Atya Istennel.
Jézus és az Atya együtt munkálkodnak az emberiség megmentéséért, és tetteiket igaz, önzetlen szeretet motiválja. Igazi egység van közöttük ("Én és az Atya egy vagyunk." Jn. 10:30).
Ebben az igében hatalmas ígéretet kapunk: Ha meghalljuk az Isten üzenetét, és úgy is élünk, ahogyan abból megértettük (azaz követjük Jézust), akkor Ő boldog örök élettel, és biztos védelemmel ajándékoz meg bennünket.
"Mihály angyalai a fenti ige utolsó soraiból látszik, hogy földi emberek."
Szerintem nem Jézus angyalairól van szó az utolsó sorban, hiszen a mennyei angyalok nem halnak meg, az csak az Istent elutasító emberiség "jussa" azaz "a bűn zsoldja a halál". Azokról mondja az ige, hogy "az ő életöket nem kímélték mind halálig", akiket a Sátán vádolt éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
"Az égben való viaskodás azt jelenti, hogy a fenevad azt gondolja... hogy ő is a mennybe van."
Honnan tudod, hogy a fenevad mit gondol?
"Mivel a vádlás és a harc éjjel nappal folyik, ezért mondja, hogy éjjel és nappal van a föld gyomrában!"
Számomra nagyon erőltetettnek tűnik ez a kapcsolat. Több mint 50 ige helyben szerepel az éjjel és nappal kifejezés. Mindet ezekhez az igékhez kellene kapcsolnunk? Így kezdődik a sor:
"Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek." ( 2. Móz. 13:21)
"El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." (Józs. 1:8)
"Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzé őket. Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velök jártunk, mikor a mezőn voltunk. Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat őriztük." (1. Sám. 25:14-16)
"De megbocsatani, es a gonosznak gatat szabni 2 kulon dolog."
Ha a gonosznak igaz szeretettel megbocsátasz, akkor nem akarsz majd neki erőszakkal gátat szabni, hanem jóval (azaz úgy segíted őt, ahogyan el tudja azt fogadni) próbálod Őt Istennek megnyerni. Így bár két külön dolog a megbocsátás és az "megigazítás", de mégis szorosan összetartozó láncszemek ezek Isten megváltási tervében.
"... a pillanatnyi rossz fizetseg megengedheto, ha azt a jovobeli nagyobb jo erdekeben tesszuk."
Ember nem ismeri a jövőt, de Isten igen. Pont ezért mondja - az Ő számunkra megmérhetetlen bölcsességével - hogy a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni. Ám ha te olyan bölcsességgel rendelkeznél, ami az Istenét felülmúlja, és így pontosan ismernéd tetteid jövőbeli következményeit, akkor megtehetnéd, hogy az Ő tanácsát ez ügyben figyelmen kívül hagyd. De ez nem így van, ezért ha az a célod, hogy az Istentől eltávolítsd az embereket, akkor a gonosznak add csak a "rossz fizetséget", és majd meggyűlöl téged a te hiteddel együtt.
"En nem osztom kette a vetkeket: fizikai es nem fizikai."
Pedig még Isten is azt mondja, hogy az embernek nem bűne az a bizonyos helytelen cselekedet, amíg eszébe nem veszi, hogy bizony rossz az, amit tett. Tehát az Isten is különválasztja. A fizikai és a lelki vétkeket csak azért említettem, hogy érthetőbb legyen a mondandóm. Sokkal biblikusabb a vétkeket úgy kettébontani, hogy:
1. Olyan vétek, amiről az adott ember nem fogadja el, hogy vétek (azaz helytelen és romboló tett, illetve bűn), de az Isten mégis azt mondja róla. Ezt neveztem lelki véteknek. Erre mondja Isten, hogy ezt nem kéri számon...
2. Olyan vétek, amiről az adott ember elfogadja, hogy vétek (azaz helytelen és romboló tett, illetve bűn), és az Isten is azt mondja róla. Ezt neveztem fizikai véteknek. (Ezeket a tetteket általában még a földi polgári jog is elítéli.) Ezt viszont Isten számon kéri mindenkitől az ítélet során, ha meg nem bánta, és el nem rendezte a károsulttal és Istennel.
"Ha egy gyereknek nem mondod meg, hogy nem jo dolog elvenni a szomszedja uzsonnajat, akkor cselekszel jol?"
Szerintem ez a helyes eljárás (az Isten szerinti jó cselekvése) ebben az esetben:
Ha az a gyerek nem tudta addig, hogy helytelen az, amit tesz, akkor bűn (tehát az „igazságot osztó” bűne) rögtön egy nagy pofonnal rendre utasítani. Ehelyett rá kell mutatni arra, hogy ha vele (!) valaki ilyet tesz, akkor az neki bizony rosszul fog esni, és pont így rosszul esett annak is, akitől ő elvette. Nem buták a gyerekek, rögtön elsőre megértik. Ha ezek után mégis megteszi ezt, akkor szigorúbban rendre kell utasítani a testi feddés kilátásba helyezésével... Ha ennek ellenére mégis dacból megteszi ezt, akkor jön a testi fenyítés, ami ha indulatból fakadó a szülő részéről, akkor szintén helytelen. Testi fenyítést csak a saját gyermek esetében tanácsol (illetve tart szükségesnek) a Biblia.
Jót tenni (az Isten szerinti helyeset cselekedni), és akár még 77-szer is megbocsátani az ellenünk fordulóknak, az ugyan az.
Megbocsatani az ellenunk forduloknak valoban jo cselekedet. Bar nemileg bonyolitja a kepletet, ha az illeto nem ker bocsanatot (nem banja meg, amit tett). De nem vitatomm, hogy meg kell bocsatanunk, akarhanyszor is. De megbocsatani, es a gonosznak gatat szabni 2 kulon dolog. Hogy szabsz gatat a gonoszsagnak? Ugy, ahogyan XY ert a szobol. Ha lehet, akkor szep szoval, ha nem, hat eloveszem a kreativitasomat (ne valami nagyon rosszat erts alatta). Valtozatlanul ugy latom, hogy 1. korben (mert a kerdes osszetett) - ha nincs mas mod, akkor - a pillanatnyi rossz fizetseg megengedheto, ha azt a jovobeli nagyobb jo erdekeben tesszuk. Ez nem a 'cel szentesiti az eszkozt' elve, mert akarmit en sem tennek meg. En ugy gondolom, ilyen helyzetekben (is) - amikor nem megy a meggyozes szep szoval - Isten bolcsesseget kell kernunk a megoldashoz.
Ha rajtad áll, hogy fizikai vétket (pl: lopás, gyilkosság, erőszak stb.) követ el valaki,
En nem osztom kette a vetkeket: fizikai es nem fizikai. Ha valaki tonkreteszi a masik johiret, az legalabb olyan bun, mintha megverte volna. Mi a kulonbseg? Tovabba Pal azt is mondta (es ez nem all szemben Mt 26,52-vel), hogy az allam kepviseloje nem ok nelkul visel fegyvert, hanem hogy megtorolja a gonoszt (ily modon is gatat szabva annak). Ezert ugy gondolom, hogy nem lehet Jezus szavaibol azt a kovetkeztetest levonni, hogy ha serelem er (fizikai v. nem fizikai), akkor csak alljunk es turjuk, barmi is legyen a vege. Ha tudatlansagbol is fakad, akkor is ra kell mutatni, hogy ez nem jol van igy. Termeszetesen nem azt mondom, hogy (feltetlen) behaviorista pszichologiat alkalmazzunk.
Olyan dologért megfedni valakit, amit ő nem is tart helytelennek, nem biblikus szolgálat, mert csak botránkozást szül.
Ha egy gyereknek nem mondod meg, hogy nem jo dolog elvenni a szomszedja uzsonnajat, akkor cselekszel jol? Ha az emberek maguktol rajonnek idovel arra, hogy egy dolog jo v. sem, akkor elfogadhato az ervelesed. De imho nem ez a helyzet. Es kulonben sem elfogadhato az a helyzet, hogy valaki pl. a VII. osztalyig elveszi a padtarsa uzsonnajat, mire rajon, hogy ez megsem jo. Valakinek jobbat mutatni, mint amit addig tudott, az mindenkeppen biblikus szolgalat. Persze, nem mindegy a hogyan, nyilvan szeretettel, az o erdeket szem elott tartva, stb.
az ítélkezés már nem a mi dolgunk.
Es nem is cselekszem...
ezzel nem azt mondom, hogy hagyd lopni a tolvajt, hanem azt hogy az Istenben bízók nem halnak éhen...
Mert nem engednek teret a gonosznak. Ezzel nem azt mondom, hogy immar Istent 'kivaltottuk', hanem azt, hogy aki Isten igazsagat cselekszi, az nem hal ehen... :-)
A kérdés inkább az, hogy mit jelent a harmadnapra való feltámadás? Fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy itt két dologról van szó: Az Ő (Krisztus) testének templomáról, vagyis az Ő népéről, és Ő magáról.
Ez egy egység, de a testben megjelent Isten gyorsabban, de nem könnyebben átesett mindenenn amin nekünk is át kell esnünk, hogy Isten fiaivá váljunk. Hogy ne mondhassuk, hogy előnyben van, ezért : "Rövidre metszi a dolgot igazságban".
Milyen dolgot?
Azt a "négy napot", amit anagy nyomorúságban vagyis a fenevad berkeiben kell eltöltenünk. A fenevad négy vadállatból van összerakva. Ezeken kell győznünk, ezt jelenti a négy nap. "És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig (Jel 12,7)." Mihály angyalai a fenti ige utolsó soraiból látszik, hogy földi emberek. Az égben való viaskodás azt jelenti, hogy a fenevad azt gondolja, (mivel a betűt látja: "Ültetett minket a mennyekben a krisztusban.") hogy ő is a mennybe van. Mivel a vádlás és a harc éjjel nappal folyik, ezért mondja, hogy éjjel és nappal van a föld gyomrában!
Az Úr váratlan megérkezése, vagy a harc váratlan győztes vége három és fél nappal van illusztrálva: "És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett. És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni. És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala. És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik." A két próféta az Úr népe aki felöltözte Istennek két alaptulajdonságát: Jó, és Igaz. A föld a hívő embereket, a felhő az ige betűszerinti értelmét jelenti, ami megnyílik előttük.
Az idő még jobban szűkül, ha komojan vesszük az Igét: Igyekezzetek bemenni, mert a napok gonoszak. Itt már csak három napról van szó: Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában(Mt 12,40). Látható, hogy itt nem Jézusról van szó, mert Ő nem volt három nap és három éjjel a halálban, hanem már harmadnapra feltámadt! Ez azért volt, mert benne megvolt a Jó, és az igaz egysége kezdettől, így hamarabb ért szellemileg és minden felgyorsult nála. Nem kellett hetven, vagy ha feljebb nyolcvan évet várnia arra, hogy az igazat és a jót felismerje, és befogadja. Harminc éves korárában már beszállt a ringbe, és három év (harmad napra) mulva győztesen kiszállt!
Jót tenni (az Isten szerinti helyeset cselekedni), és akár még 77-szer is megbocsátani az ellenünk fordulóknak, az ugyan az. Nem megalkuvásról (azaz a kényelmes tétlenségről) beszélek, hanem a megértett jó aktív megcselekvéséről.
"Na jo, ujra veszek egy tarcat, ujra penzt teszek bele, holnap megint buszozas..."
Ha rajtad áll, hogy fizikai vétket (pl: lopás, gyilkosság, erőszak stb.) követ el valaki, vagy sem, de te tétlenül tűröd, akkor te is vétkes vagy. A fizikai vétkeket meg kell állítani erőnktől függően, de nem bottal és fegyverrel ("Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök." - Mt. 26:52), és nem feltétlen Isten igéjére hivatkozva, hanem Istentől jövő szelíd és komoly bölcsességgel...
De ha lelki vétket (pl. Isten elutasítása, kívánság stb.) követ el valaki, akkor csak az ő felismert igazsága szerint igazíthatod őt meg. Olyan dologért megfedni valakit, amit ő nem is tart helytelennek, nem biblikus szolgálat, mert csak botránkozást szül. Előbb meg kell mutatni neki (ha hajlandó befogadni) az Isten és a mi szeretetünket ("a gonoszt jóval győzd meg"), és ha el tudja fogadni azt, hogy valódi szeretettel a javára munkálkodunk, csak akkor mutassunk rá lelki vétkeire (de erre a pontra elérkezve az emberek általában maguk is rájönnek erre)... Ám az ítélkezés már nem a mi dolgunk.
"Akkor ehenhalsz honap kozepen..."
"Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé." (Zsolt. 37:25) És ezzel nem azt mondom, hogy hagyd lopni a tolvajt, hanem azt hogy az Istenben bízók nem halnak éhen...
Azert tegyunk kulonbseget a megbocsatas, es a gonoszsaggal valo megalkuvas (mert az elturese imho az) kozott. Nem vitatom, hogy akarhanyszor meg lehet (es kell is) bocsatani. De ez nem azt jelenti, hogy valaki kilopja a buszon a tarcamat. Jo, nem vonom felelossegre, veszek egy uj tarcat (es teszek bele penzt is), majd holnap ujra buszozas, megint jon XY, es kilopja arcatlan modon a tarcamat. Na jo, ujra veszek egy tarcat, ujra penzt teszek bele, holnap megint buszozas... Ha ennek sosem lesz vege, akkor bizony ehen halok a csaladommal, de meg a perselybe sem tudok majd penzt tenni, az egyhazam is meg fogja sinyleni (valamilyen szinten). Tenyleg ez lenne a kovetendo ut? Nem hiszem. A gonosznak megalljt kell parancsolni. Ahany eset, annyi mod lehetseges. Egyetertek azzal (es errol szoltam az elozoben is), hogy gyozzuk meg joval a gonoszt. De mi van akkor, ha ez nem lehetseges? Akkor ehenhalsz honap kozepen, mert egy acatlan zsebes 'elkeri' toled a tarcadat?
"Egy pzsichologus szerint, ha valaki bant teged, akkor 2x tegy vele jot. Ha ezutan is bant, akkor ne, mert az a rossz viselkedes pozitiv megerositese..."
"Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is." (Mt. 18:21-22)
"... semmit tevesunkkel teret engednenk, sot batoritanank a gonoszt. Nem hinnem, hogy Jezus erre gondolt. Hanem a gonosznak gatat kell szabni, meg kell azt fekezni. Ha lehet, akkor szep szoval, de ha nem, akkor bottal."
Nem a semmit tevés a gonosz jóval való meggyőzése. A gonosznak csak az Isten szab gátat. Azokat az embereket pedig, akik az Ő elhívását elfogadják (mert Ő mindenkit hív), eszközként fel használja e munkájában is. Ám csak azok fogadják el igazán hívását, akik az Ő tanácsa szerint élnek és munkálkodnak, nem pedig a saját kigondolásuk szerint. Isten azt mondja, a gonoszt jóval győzd meg. A testi fenyítés csak a saját gyermek esetében, a nyílt feddés pedig csak a hívő testvér (vagyis az igazságot és szeretetünket jól ismerő embertársunk) esetében kötelesség és felelősség egy Krisztust követő ember számára. Ha Isten tanácsainak figyelembe vétele nélkül akarjuk az embereket Őhozzá vezetni, akkor kudarcra van ítélve szolgálatunk...
"A harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek (Jel 4,7)." Mindannyian tudjuk, hogy mi van az emberben: hogy nincs benne semmi jó! Krisztus testének alapítója is emberi mivoltában elutasította magától a jó jelzőt, mert még a győzelem hátra volt. A lelkes állatok a győztes embereket ábrázolja. Egyetlen ember van: Jézus, akinek győzelméről biztosat tudunk. Mit jelent az Ő győzelme?
Valakitől egyszer azt hallottam, hogy ha egy ember beszélni akarna a hangyákkal, ahhoz hangyává kellene válnia. Különben a hangyák szétszaladnának a hatalmas ember előtt, és egy szavát sem értenék! Igy van ez az Isten emberré lételével is (az állatok között megjelent az ember arc). Hogy a világ megmenthető legyen, kellett egy szilárd földi pont, vagy alap (szikla). Alapnak az ingatag ember nem alkalmas, ezért Isten felöltötte az emberit, és maga jött el alapnak.
Hogy világos legyen az Ő kiléte ezért magát kizárólag az Istentől származtatta. Az ember lelkét az apjától kapja, ezt öltözteti fel az anya testtel. Ezért hivatkozott Istenre, mint atyjára. (Az apák szellemi folytatása a fiúkban van: Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom, Zsolt 127,3) Emberi származását tagadta azzal is, mikor az irástudók Dávid családfájába akarták illeszteni Krisztust:"És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt (Mk 12,37)."
Vagy Máriát sehol nem nevezte Anyjának, hanem csak asszonynak, kiemelve ezzel is, hogy ő fentről származik. A fenevad egyik törekvése, a többi megalázás mellett (istenek háromsága) a földi anya kiemelése és ezzel Jézus röghözkötése. Elterelve a figyelmet Istenről, az édesanyát (a lelki helyett a földit) magasztalja, akit Jézus sehol nem említ saját beszédében anyjaként, sőt: "És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám (Márk 3.31-35). Csak mások mondják Máriáról, hogy Jézus anyja: "Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád!"
Isten földi ittléte alatt két alapvető dolgot tett:
1. Megüresítve magát emberi formát vett föl. Ez azt jelenti, hogy mindent előlről kezdett csecsemőként mint mi, de isten maradt az által, hogy a jó, és az igaz egysége megmaradt benne. Ezért gyorsabban tanult, és fejlődött értelmében mint más ember.( Pl: tizenkét éves korában a doktorok között.)
2. Erre az emberi formára felöltötte az Istenit. Ez Úgy történt, hogy a kisértések fölött győzelemre jutott. Igyekezett levetni az emberit (nem a formát, hanem az emberi természetet), és felöltözni az Istenit. Amikor ez sikerült, az ember Jézus Istenné lett! Vagy másképp: Isten fiává lett. Még másképp: Felment az Atyához, vagy: Neki adatott minden hatalom mennyen, és földön. stb. Ezért Ő emberi isteni egy személyben! Ez Isten győzelme a bűn fölött. Ez a külső teljes átformálását is okozta mert feltámadása után nem ismerték fel. A kereszthalál az ő megdicsőülésének része (Istenként és nem emberként viselkedett a megaláztatások, és gyötrelmek között), és nem a megváltás egyedül. A megváltás műve az Ő egész élete teljességében.
Akik szeretnék felöltözni a Krisztust hasonló menetre számíthatnak. A fenevad testületében meg kell bírkózni mindazokkal a hamisságokkal, megaláztatásokkal, nélkülözésekkel, sírásokkal, betegségekkel (betegség ismerője volt.), szakadásokkal, elhagyásokkal, sok munkával, írástudókkal, gúnyolódásokkal, írígységekkel, stb. De a végén ott az ember arc. Amire Jézus ezt mondja: " Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni (Lk 15,24)."
En ugy latom a dolgot, hogy azzal szolgalom igazan az engem banto erdekeit, ha rabirom, hogy a gonosz dolgait hagyja el. Ezt ahany ember, annyi modon lehet elerni. Az apa pl. megfenyiti a fiat, ami adott esetben faj, de hosszu tavon jot tesz neki, mert megmenti azt. Nem azt mondom, hogy negativ nevelessel kell kezdeni, en abbol indulok ki, hogy az emberek ertelmesek, egeszen addig, amig meg nem gyoznek az ellenkezojerol. Egy pzsichologus szerint, ha valaki bant teged, akkor 2x tegy vele jot. Ha ezutan is bant, akkor ne, mert az a rossz viselkedes pozitiv megerositese, hanem akkor tegy vele valami hasonlo dolgot, de ugy, hogy kozben nem gyulolod v. haragszol ra. Mondom, en is jobban szeretem, hogy ha hibazom, akkor kedvesen meggyoznek, hogy ezt nem igy kellett volna, es igyekszem en is igy tenni. De ez nem mindenkinel jon be, amint azt ti is tapasztalhatjatok. Persze imho, mint minden. Ugy hiszem, hogy a masik orcad is tartsd oda elve az nem a levagni valo birka-mentalitas, ami turi, hogy kicsontozzak, mert akkor a semmit tevesunkkel teret engednenk, sot batoritanank a gonoszt. Nem hinnem, hogy Jezus erre gondolt. Hanem a gonosznak gatat kell szabni, meg kell azt fekezni. Ha lehet, akkor szep szoval, de ha nem, akkor bottal.
Köszi a választ.
De talán az én értelmezésemben is van valami, hiszen ezek a szavak, hogy:" nem lesz kedves, aki áldozta azt,annak nem számíttatik az az ő javára, sőt utálatos lesz" valami többet sugall nekem. De lehet, hogy tévedek.
Off A gépemet újra telepítették, és a beállításokat nem ellenőriztem, ezért nem működött a szerkesztőm.
Köszi a segítséget!
"... merlegelni kell, hogy a keresztyen ember (adott esetben) rosszal fizessen-e vissza a rosszert, annak a remenyeben, hogy ez a rovid tavu kellemetlenseg eszhez teriti a bunost (hosszu tavu haszon)..."
Hosszú távú igazi hasznot akkor adhatunk ellenségeinket (illetve annak, aki bármi módon bánt minket), ha a rosszat jóval győzzük meg. Szerintem ezt nem jó mérlegelni, hogy megtegyük e, vagy sem.
"... Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is... Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Mt. 5:39-45)
"Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek...
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Rm. 12:14-21)
Lehet, hogy te is így látod, és csak félreértettelek?
"Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az ő áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az ő áldozatát; a mi pedig megmarad abból, másnap egyék meg. A mi pedig annak az áldozatnak húsából tovább is megmarad, harmadnapon tűzzel égettessék meg. Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt útálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét." (3. Móz. 7:16-18)
Azt mondja az ige, hogy:
1. Amikor áldozzák, azon a napon egyék meg,
2. ha marad belőle (mert mondjuk egy tehetős ember olyan nagy áldozatot adott, amit nem tudnak 1 nap alatt megenni), akkor még másnap megehetik,
3. de harmadik nap már nem ehetik meg.
Én ebből az igéből nem tudom kiolvasni Jézus 3. napi feltámadását (bár ettől lehet, hogy benne van). Szerintem azért nem lehetett megenni 3. napon az áldozatot (ami sok esetben hús volt), mert addigra megromlott (hűtőjük nem lévén). És aki romlott ételt eszik, az beteg lesz. Ez a betegsége pedig az ő engedetlensége (azaz nem hallgatott az Istenre) miatt következett be, és így is "hordozza az ő vétségének terhét".
OFF
Ha az index beépített szerkesztője nem működik nálad folyamatosan (de előtte működött), akkor szerintem a böngésződ akadt össze valamivel a gépeden belül. >> újratelepítés :-(
Ha csak alkalmi volt a probléma, akkor meg az index kiszolgáló szerverénél volt a hiba. >> az ők kijavították :-)
Nekem Internet Explorer 6.0-ás böngészővel rendesen működik. De egyébként nem igazán értek ehhez...
Kedves Actionman!
Szerintem a keresztény embernek nem szabad mérlegelnie, hogy a rosszért rosszal fizessen -e, hiszen ott a tanács: " a gonoszt jóval győzd meg".
Csak az a baj, hogy adott esetben nem mérlegelünk, hanem rögtön visszavágunk. Pedig még a nem hívők is azt mondják, hogy számolj háromig, mielőtt válaszolsz, mert addig van időd lehiggadni, gondolkodni.
A hívőknek pedig odáig el kellene jutniuk, hogy a rosszért is jóval fizetés természetesen jöjjön belőlük, mérlegelés nélkül.
De, hol vagyunk még ettől? Sajnos.
tehát "birka"lekű, "bólogató" emberekre gondoltál ugye?
Istenben hinni nem a gondolkodas es akarat nelkuli emberek dolga. Eppen ellenkezoleg, akik az ordog gyermekei, azok nem gondolkodnak, es az o akaratuk szolgai (ertsd: keptelenek barmi jora).
isten nélkül nem is lehet élni?
Fizikai, testi eletet igen. Bar az is Isten ajandeka, o nelkule meg ez sem megy, de milyen nagy az o josaga, hogy ezt mindenkinek adja, kivetel nelkul.
vagy aki isten nélkül él az nem is lehet becsületes, tisztességes ember?
De! Csak tegyuk hozza, hogy az emberek mercejevel merve. De Isten merceje ennel magasabb. Aztan persze az is kerdes, hogy lattal-e mar hiba nelkuli, feddhetetlen jellemu embert. Akiben meg a vetkezes gondolata sem merul fel (Isten ezeket is megiteli majd). Lehet jo ember az, aki nem hisz Istenben, de ez a josag Isten elott keves. De hogy egy kicsit bonyolitsam a helyzetet, a hivo emberek josaga is keves Isten elott. Az atlagember, a filozofusok, stb. mind onnan indulnak ki, hogy az ember alapvetoen jo. A Biblia azonban ennek epp az ellenekzojet allitja: nincsen csak egyetlen igaz sem.
a bibliát kritizálni, kétségeket, kételyeket megfogalmazni nem lehet?, nem illik?
De, szabad es lehet. Senki nem ugy lett keresztyen, hogy minden tetszett neki, amit a Bibliaban olvasott. Ha neked is vannak ketelyeid, nyugodtan tedd itt szova, es igyekszem (de imho a tobbiek is) a Biblia alapjan valaszolni. Persze, csak ha tenyleg erdekel a valasz.
Hat igen, a szeretetnek vegso soron az a probaja, hogy szivesen az arcomba kapnam-e en is. Valoban sokan elbuknak ezen a teszten. Az emberek ugyanis nem gondolnak bele, hogy ha tesznek egy X dolgot valakivel, akkor ezzel engedelyt adnak, hogy ugyanazt az X dolgot veluk is megtegyek. Pl. ha kemenyen szolsz valakivel, biztos igazad van, es jol is teszed, eddig semmi gond. De ha te nem vagy hajlando elviselni az ugyanolyan kemeny kritikat, akkor megbotlottal az aranyszabalyban. Nem csoda, hogy az aranyszabaly az erkolcsi merce legmagasabb szintje. Ahol mar nem a betu, hanem a mogotte levo el vezeti az embert. Es ha valaki ezt az egyebkent egyszeru elvet gyakorolni tudja, akkor nem igen lesz erkolcsi dilemmaja.*
Persze, merlegelni kell, hogy a keresztyen ember (adott esetben) rosszal fizessen-e vissza a rosszert, annak a remenyeben, hogy ez a rovid tavu kellemetlenseg eszhez teriti a bunost (hosszu tavu haszon), es igy vegeredmenyben megiscsak az o erdeke szerint cselekedjen (meg akkor is, ha az adott esetben az fajhat).
*: persze az elet mindig okoz meglepetest, de a mindennapokban igenis jo es helyenvalo az aranyszabaly hasznalata
Kedves Isr!
Balgár kérdése nagyon jó, ezzel a kérdéssel én is foglalkoztam, de nemigen jutottam eredményre.
Találtam egy igehelyet:3. Mózes 7,17-18
"Ami pedig annak az áldozatnak a húsából továbbra is megmarad, harmadnapon tűzzel égettessék meg.
Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából eszik valaki,nem lesz az kedves; aki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt utálatos lesz, és valaki eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét."
Tudjuk, hogy az egész ószövetségi áldozatrendszer Jézusra mutatott, mintegy előképe volt az Ő helyettesítő áldozatának.
Az ószövetségi ember ha bűnt követett el, vette az áldozati állatot, és a saját kezével megölte. Ezzel elismerte, hogy bűnös, elismerte, hogy a bűn büntetése halál. De tudta, hogy a megölt bárány csak jelkép, az eljövendő Megváltó jelképe , aki majd meghal helyette, az ő bűneiért. Ezzel a cselekedettel igényelte és elfogadta a helyettesítő áldozatot.
Az újszövetségből tudjuk, hogy J. harmadnapon feltámadt.
De vajon ez az ószövetségi ember tudta-e , hogy miért nem szabad az áldozati húsból harmadnapon ennie? Mert ha eszik, nem számíttatik be a helyettesítő áldozat, és továbbra is hordozza vétségének terhét.
Én ezt a hozzászólást szépen megtördeltem, de a szerkesztőm nem működik.
Nincs valami tipped, hogy mit csináljak?
Mennyire igaz. De nem elég "csak" szeretni, hanem aszerint is kellene élnünk, hogy miénk lehessen az Élet, és annak átadásának lehetősége...
"... a hamis prófétaságban is járatos: Pl. A Krisztus eljövetelét betüszerinti értelemben jövendöli."
Ha hamis prófétának tartod azt, aki Jézus 2. eljövetelét valós eseményként kezeli, akkor elsősorban magát Jézust nevezed hamis prófétának, utána pedig sorban az Ő tanítványait...
Megérkeztünk a lelkes állatok negyedik tagjához az oroszlánhoz. Az oroszlán az állatok királya a köztudatban. Az Urat (Júda oroszlánja), és népét, mint erős királyt ábrázolja oroszlánként az Ige. Az oroszlánhoz hasonló valós erő, és méltóság csak az igazságokban van amik nyugalmat hoznak: "Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!... Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen(4Móz 24,9). Jézus magát igazságnak nevezte, és övéit az igazságból valóknak. Tehát így is mondhatnánk: Aki az Igazságot szereti, azé az élet.
Salamon trónjához hat lépcső vezetett, minden lépcsőfok két oldalán oroszlánokkal. Ezek kihangsúlyozzák a győztes hívő ember kikerülhetetlen lelki állomásainak világosságához tartozó igazságait. Ha felér a trónhoz, és beül "bölcs Salamon" királyi székébe amely a legfelső, vagy hetedik szint, mennyeivé formálódott, vagy más szóval bement a nyugodalomba (győzött a fenevadon). Erre mondja az Úr, hogy ha megláttok engem, akkor már nem kérdeztek semmit!, vagy aki győz örökségül nyer mindent... Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké. Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével (2Sám 7,14).
A gonoszul cselekvés azt jelenti, hogy nem a felismert igazságban jár, vagyis hamisságban. Ennek jellemzője, hogy a nálánál igazabb ellen támad:
A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek (Csel 7,52). Vagy: És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel (1Kir 2,32).
Az ige kardjával is lehet gonosz módon ölni, amikor hamis tanítások alátámasztására használják. Elfolytva ezzel a lélegzést, mint a fenevad oroszlán szája teszi. Az oroszlán úgy dönt le nagy állatokat, (természetfilmekben láttam) hogy a torkukat harapja át, vagy szoritja össze, vagy a zsákmányállat (bivaly) egész orrát és száját egyszerre bekapva addig lóg rajta, míg az meg nem fullad. Tehát a lélegzését állítja le.
A testben két olyan szerv van, ami az életet állandó ritmusos mozgással tartja fenn: A tüdő és a szív. A szív az akarathoz (jóhoz), míg a tüdő a hithez (igazhoz) tartozik szellemi értelemben. Ha az ember nem akar már semmit, vagy nem hisz már semmiben, akkor az élő halott. Úgy az akaratnak, mint a hitnek állandó tréningben kell lennie, hogy folyamatos szellemi előrehaladás legyen. A Sátán az akaratot nem állítja le, de ha a helyes hitet (lélegzést) elveszi, vagy megrontja, oda az egészség,és az élet. Ezért van a fenevad teste oroszlán szájjal ellátva.
Van még egy kiugró képe annak, hogy az oroszlán a Krisztus testét, jellemző hitének szemszögéből mutatja: Hogy bojtos farka van. Ez mutatja, hogy a hamis prófétaságban is járatos: Pl. A Krisztus eljövetelét betüszerinti értelemben jövendöli. Az értelmes vagy lelki gondolkozást ezzel egyböl kiiktatja. "A fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól (És.9.15.)." Mivel az oroszlán farka bojtban végződik, lezárt. Izráel fiainak megparancsolta az Úr, hogy felső ruhájuk négy szegletére bojtokat kössenek, hogy emlékeztessék őket: A te felsőruhádnak négy szegletére, a melyet felülre öltesz, bojtokat csinálj magadnak.(5Móz 22,12) És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok. A felülre öltött (felülről való, vagy mennyei) felső ruha négy szeglete (négy lelkes állat) le van zárva az Úr parancsával, vagyis amikor eszünkbe jutnak az Úr mondásai, eldobjuk a hamis próféciákat...
„Pál nem csak az ószövetséget nevezi itt írásnak, hanem a már nyílván létező Lukács evangéliumát is, hiszen onnan idézi a "méltó a munkás a maga jutalmára" részt.”
Hát igen, ez eléggé meggyőzőnek tünik…
Tudsz esetleg még egy igét, ahol újszövetségi részt neveznek Irásnak?
Köszönöm szépen hogy válaszoltál a kérdésemre.
