Dávid Mihály nem csak 'elmélkedett', hanem 'le is tett valamit az asztalra', (38 éven kereszül!,...amit sokak!, hasznosnak ítéltek... Ft!), veled ellentétben, akinek még a 'nagybecsűű', 'átütő erejűű' elméletét sem ismerhettük meg... ! ;-(
"Megkérdeztem a metrológusunkat, hogy az etalonjaink mérésénél mennyit számít a telihold. Azt már nem vesszük figyelembe, mint ahogy a levegő sűrűségének változását sem (felhajtóerő)."
Na ez az! Ezért tudnak csak olyan kevéssé előrejelezni, az 'automata hajnyírógép'-ben (egyetem) képzett 'hivatásos' meteorológusok, ellenben az ú.n. 'Dávid naptár' készítőjével (aki sztm. egy zseni volt.. ;).
Ő nem csak a Hold, hanem az összes többi(?) Naprendszer-beli bolygó gravitációs hatását is 'beleszámolta' a légköri folyamatokba, ezért tudott egy évre előre!, /+- 3 nap 'eltéréssel'/, pontos időjárási adatokat megadni - évtizedeken keresztül..!!!
Dávid Mihály, a Dávid-naptár atyja
(és ha nem 'működött' volna a dolog, akkor nem tudta volna 'hülyíteni' (Ft!) évtizedeken át a kertészeket -- 'százezer-számra'...! ) ;-)
Így van de ez a megfogalmazás kissé pontatlan. Mert bizonyos vonatkozásban éles határok. Más vonatkozásban pedig egyáltalán nem nem.
Ezek a határok mondják meg, hogy egy test melyik irányban mozdul el a gravitáció hatására. De pl. a fényterjedés szempontjából semmilyen határt nem jelentenek.
Képzelj el egy hegygerincet. A vízfolyás szempontjából ez egy éles határ (vízválasztó), mert néhány méter dönti el, hogy a víz az egyik völgy felé fog lefolyni, vagy a gerinc másik oldalán egy másik völgy felé. De egy turista szempontjából semmilyen határt nem jelent a hegygerinc, mert a turista mehet erre is, meg arra is.
Ugyanez a helyzet a gravitációs mező határaival is. A Földet egy gravitációs burok veszi körül. Ezen belül a Föld gravitációja dominál, vagyis a burok belsejébe helyezett test a Föld felé fog elindulni a gravitáció hatására. Ha a burkon kívülre helyezed a testet, akkor az a Nap felé fog elindulni. Vagyis a Föld és a Nap között van egy éles határfelület. Ezt nevezem én gravitációs buroknak. Ezen belül van a Föld saját gravitációs mezeje.
Minden égitestnek van gravitációs burka, és ezek egymásba vannak ágyazódva. A Föld burkának belsejében van a Hold, a Föld pedig a Nap gravitációs burkának belsejében helyezkedik el.
Ezek nem éles határok. Van egy tartomány, ahol az egyik test hatása dominál és a másikat elhanyagolhatjuk. Van egy másik tartomány, ahol a másik test hatása dominál és az egyiket hanyagolhatjuk el. És persze a kettő között van egy szürke zóna, ahol mindkettőt figyelembe kell venni. Például ott lakik James Webb, az űrteleszkóp, a Lagrange-pontban.
Megkérdeztem a metrológusunkat, hogy az etalonjaink mérésénél mennyit számít a telihold. Azt már nem vesszük figyelembe, mint ahogy a levegő sűrűségének változását sem (felhajtóerő).
Matematikailag egy veszteséges oszcillátor a végtelenségig rezegni fog. Gyakorlatilag egy idő után a fagylalt visszanyal, és amit korábban veszteségként könyveltünk el, az fogja rezgetni az oszcillátorunkat. Ahogy egy szellő hintáztatja az ágat, fel meg le.
Nem küldünk űrszondákat Ptolemaiosz egymáson legördülő köreinek középpontjába, mert ott nincs semmi, amit tanulmányozni lehehehehetne. Ez csak a Fourier-sorfejtés számunkra szokatlan alakja. Mai értelemben a körök középpontja gördülne egymáson, ami fele akkora amplitudót jelent.
Már három, egymás gravitációjában mozgó test rendszere se írható fel zárt alakban.
Az, hogy nem írható fel zárt alakban, az csak a mi szavannai matekunk hiányossága.
Attól kaotikus egy mozgásforma, hogy nagyon kis külömbségek akkumulálódnak, felgyűlnek. Amikor nincs stabil munkapontja egy rendszernek, ahonnan kitérítve oda visszatérni igyekszik. Az egy másik káposzta, hogy a kvantumelmélet szerint a nagyon kis véletlenek törvényszerűek.
Ahogyan egy munkahelyi hierarchikus szervezetben is mindenkinek van egy közvetlen főnöke, az égitesteknél is ugyanígy van. De a főnöknek is van egy közvetlen főnöke, és így tovább.
Minden égitest számára a közvetlen főnök a mérvadó főnök.
Ez gyönyörűen látszik, ha felrajzoljuk a gravitációs mező térképét.
A Föld (a Holddal együtt) a Nap gravitációs mezején belül helyezkedik el.
A Nap mezeje a naprendszer határáig terjed.
A Föld mezeje ezen belül csak egy kicsinyke térrész, amely kb. 1,5 millió kilométerig terjed.
A Hold közvetlenül a Föld mezején belül van, mert csak 380 kilométerre van a Földtől, ami jóval belül van a 1,5 millió kilométeres földi gravitációs burokban.
De még a Holdnak is van egy néhány ezer kilométer átmérőjű saját mezeje.
A hierarchia nagyon jól látható, nincs ebben semmi érthetetlen.
Fat old Sun (907) "És melyik a főnök égitest? Az amelyiknek a gravitációs mezejének belsejében van a vizsgált kisebb égitest. A Hold esetében a főnök Föld. A Föld esetében a főnök a Nap."
szuperfizikus 908 "Ez pontosan így van, ahogyan idézted."
Szerintem meg nem helyes Fat old Sun meghatározása arra, hogy melyik a főnök égitest, hanem inkább az alapján kellene eldönteni, hogy melyik a főnök égitest, hogy melyik mennyit mozog a vizsgált 'többszereplős' rendszerben...
Ugye, a 'való világban' sem a 'nagyfőnök' megy a 'kisfőnök'-höz, hanem fordítva. És nem a 'kisfőnök megy a nála kisebb rangú beosztottjához, hanem fordítva.
Így a fenti kérdés pontosan eldönthető azzal, hogy egy ilyen 'többszereplős' rendszerben, megmérjük az egyes 'szereplők', egymásra hatásából! adódott elmozdulásaik hosszát. És amelyiknek a legkevesebb, az a 'nagyfőnök'. (és a 'rangsor' is megvan... ;) ;-)
"Már három, egymás gravitációjában mozgó test rendszere se írható fel zárt alakban. És ebből a tényből következik, hogy gravitációs perturbációk pont egy olyan nemlinerális rendszert hoznak létre, ami a káoszelmélet fundamentuma."
"a gravitációs perturbációk egy olyan nemlinerális rendszert hoznak létre"
Ez a lényeg, és benne a kulcsszó a: "rendszer".
Egy rendszernek nem csak működés-mód-beli szabályai vannak, hanem jól behatárolható paraméterei is: pl. határai...
Vagyis a "gravitációs perturbációk"-nak van egy maximális kiterjedése/távolsága az azt létrehozó 'n' számú "egymás gravitációjában mozgó test"-től. Így ezzel a maximális távolsággal egy virtuális gömb 'rajzolható', amely az 'n' számú "egymás gravitációjában mozgó test" gravitációs határa.
Ezért azt hiszem, ilyen kaotikusan változó gravitációs erőterekre is igaza van szuperfizikus-nak, aki a 899-ben azt írta, hogy: "Az egyes égitesteknek (égitest csoportoknak) megvan a saját gravitációs mezeje, amelynek jól érzékelhető határa van." ;-)
"És melyik a főnök égitest? Az amelyiknek a gravitációs mezejének belsejében van a vizsgált kisebb égitest. A Hold esetében a főnök Föld. A Föld esetében a főnök a Nap."
Köszi az emlékeztetőt. Ez pontosan így van, ahogyan idézted.
És melyik a főnök égitest? Az amelyiknek a gravitációs mezejének belsejében van a vizsgált kisebb égitest. A Hold esetében a főnök Föld. A Föld esetében a főnök a Nap.
A bohócfizika ostobaságai is képesek evolúcióra, ennek vagyunk tanúi.
"A világegyetemben rend uralkodik, amely a gravitációnak köszönhető."
Hát egy jó fenét.
Már három, egymás gravitációjában mozgó test rendszere se írható fel zárt alakban. És ebből a tényből következik, hogy gravitációs perturbációk pont egy olyan nemlinerális rendszert hoznak létre, ami a káoszelmélet fundamentuma.
Hogy te is értsed a neked megadatott szerény tálentumokkal: nincsen olyan gravitációs rendszer, ami adott időbeli határ felett ne fejlődne kaotikussá.
"Nincs össze-vissza mozgás, mert ezt a gravitáció nem engedi meg."
Hosszabb távon csak összevissza mozgás van.
"Ennek segítségével megmagyarázható több olyan jelenség, amelyet a tudósok ma még nem tudnak megoldani."
Csak az a probléma, hogy amikről azt hiszed a tudósok nem tudnak megoldani, azt már réges-rég megoldották. Viszont amit tényleg nem tudnak jelenleg megoldani, azt még hírből sem ismered, pláne nem érted, olyan magas a te intellektusodnak.
egy gravitációs burok, amely körül veszi az égitestet. A burokig terjed az adott égitest gravitációs dominanciája
Korábban amiatt ágaskodtál, hogy a fizikának kizárólag a megfigyelhető kísérleti tényeken kell alapulnia.
Aztán most előadod az egyik abszurd légből kapott hallucinációdat, mintha bármikor is bárki megfigyelt volna gravitációs burkot meg dominanciát. Arról most nagyot hallgatsz, amivel nemrég virgonckodtál, hogy a legerősebb gravitációs hatás számít, amiről ugye megmutattuk, hogy hülyeség. Jobbat viszont nem tudsz, ezért halandzsázol inkább.
"Az egyes égitesteknek (égitest csoportoknak) megvan a saját gravitációs mezeje, amelynek jól érzékelhető határa van. Ez egy gravitációs burok, amely körül veszi az égitestet. A burokig terjed az adott égitest gravitációs dominanciája. Ezért a az univerzum közös gravitációs mezeje jól elhatárolható térrészekre osztható.
Ezt fel is lehet rajzolni, így megkapható az égitestek gravitációs térképe. Ennek segítségével megmagyarázható több olyan jelenség, amelyet a tudósok ma még nem tudnak megoldani."
Az utolsó mondat kivételével, értem és egyetértek vele... De milyen "jelenség"-eket lehetne megmagyarázni "az égitestek gravitációs térképe" segítségével..??! (amiket "a tudósok ma még nem tudnak megoldani"..) :-o
"A világegyetemben rend uralkodik, amely a gravitációnak köszönhető. A gravitáció alakította ki azt a hierarchikus rendszert, amiben a holdak bolygók körül keringenek, a bolygók csillagok körül keringenek, a csillagok galaxisokban keringenek, stb. Nincs össze-vissza mozgás, mert ezt a gravitáció nem engedi meg. A Föld körül keringő Hold nem fog átugrani hirtelen a Jupiterhez... Az égitestek helyét a hierarchiában pontosan kijelöli a gravitáció."
Amit Te "rend"-nek látsz, az két szinten értelmezhető.
A legfelső szinten, -Isten 'nézőpontjából'- tényleg abszolút rend, és kiszámíthatóság van, azért, mert Ő mindent tud.
De az ember 'nézőpontjából' ez a rend nagyon viszonylagos...! Amit ma stabil, kiszámítható, a gravitációtól nagyon meghatározott,
'változtathatatlan' rendnek látsz, az 'az egyik pillanatról a másikra' felborulhat,
ha 'hirtelen', a 'semmiből' előkerül egy 'kóbor kisbolygó',
és felborítja a megszokott, jól kiszámított, kis ('langyosvíz') életünket... Akkor bíz', a "Hold is átugorhat hirtelen, a Jupiterhez"..! És Istentudjamikor(!), történ-het(-ik) meg ez... ;-)
Jelenések könyve 6 12., Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér. 13., Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. 14., Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Felrajzolhatsz te bármilyen határokat, de ilyesmit soha senki nem mért, nem tapasztalt.
Amiket pedig ezekből levezetni vélsz, azokat se tapasztalta senki. Sőt egyenesen ellentmondanak a józan észnek. Pl. A te "nemforgó" holdjaid, egymáshoz képest is forognak. Még akkor is, ha ugyanannak a "gravitációs főnökségnek" a felségterületén tartózkodnak.
A világegyetemben rend uralkodik, amely a gravitációnak köszönhető. A gravitáció alakította ki azt a hierarchikus rendszert, amiben a holdak bolygók körül keringenek, a bolygók csillagok körül keringenek, a csillagok galaxisokban keringenek, stb.
Nincs össze-vissza mozgás, mert ezt a gravitáció nem engedi meg.
A Föld körül keringő Hold nem fog átugrani hirtelen a Jupiterhez. És nem fog a Föld sem hirtelen átrándulni az Androméda galaxisba.
Az égitestek helyét a hierarchiában pontosan kijelöli a gravitáció. Az egyes égitesteknek (égitest csoportoknak) megvan a saját gravitációs mezeje, amelynek jól érzékelhető határa van. Ez egy gravitációs burok, amely körül veszi az égitestet. A burokig terjed az adott égitest gravitációs dominanciája. Ezért a az univerzum közös gravitációs mezeje jól elhatárolható térrészekre osztható.
Ezt fel is lehet rajzolni, így megkapható az égitestek gravitációs térképe. Ennek segítségével megmagyarázható több olyan jelenség, amelyet a tudósok ma még nem tudnak megoldani.
A gravitációs erő törvénye nem csak statikus helyzetre érvényes.
"Ez csak azért tűnik így, mert a gravitáció csatolási tényezője kicsi, és a kölcsönhatási energia tagot elhanyagolhatjuk."
Háát... ez 'attól függ'...! ;-)
Vannak olyan 'esetek/helyzetek' amikor igenis nagyon erős és gyors!, "a gravitáció csatolási tényezője"...
Sarkadi Dezső, Dinamikus gravitáció c. munkájában leírja, hogy konkrétan, alaposan, precízen, tudományos pontossággal! ki van mérve, hogy igenis létezik két anyagi test között gravitációs taszítás, ami nagyságrendekkel nagyobb, mint az ú.n. 'hagyományos/statikus' gravitációs erő, de ez a ét anyagi test közötti nagyságrendekkel nagyobb gravitációs taszítás, csakis és kizárólag akkor és addig! 'lép fel', ha legalább az egyik test mozgása, gyorsul...!!! ;-)
