A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Se könyvek, se blog bejegyzések. Ennél azért többet várok tőled. Az a méteres vézerhullám, meg nem igazán mérhető meg. Ha csak nem igazolod egy laborkísérlettel. ;-)
Eddig te még nem adtál választ semmire se, csak ígérgettél, meg ócsároltad a relativitáselméletet, a kvantumfizikusokat, a részecskefizikusokat, a csillagászokat, a kozmológusokat, lefitymáltad a matematikát, s egyáltalán bármit, amit neked nem sikerült megértened.
"Gondolkodom rajta, hogy a könyveim megjelentetése után indítok egy internetes folyóiratot azok számára, akiknek vannak haladó elképzelései, de nem jutnak nyilvánossághoz."
Olyan lesz mint a blogod? Nulla bejegyzés, nulla hozzászólás? :-))
Tudományos orgánumokban szabad utat engedni az ilyen félnótások irományainak?
Akik a saját naivitásuk, butaságuk, tanulatlanságuk és beképzeltségük magasából tömjénezik magukat, és ócsárolnak mindenki mást.
Az ilyen csendes őrültek blogírással nagyon jól le tudják vezetni a beléjük szorult közlési mániát. Ahol nem kell folyton szembesülniük a külvilág kacajával.
Ahhoz, hogy fejlődni tudjon a tudomány, a legelső lépés, hogy szabad utat kellene engedni az új elképzeléseknek.
Gondolkodom rajta, hogy a könyveim megjelentetése után indítok egy internetes folyóiratot azok számára, akiknek vannak haladó elképzelései, de nem jutnak nyilvánossághoz.
Nehezen megfoghatók, mert nem nyíltan a nevük vállalásával teszik.
Van olyan újító kedvű ismerősöm, akit kirúgtak a Műegytemről, tanársegéd volt.
Van olyan is, aki írt egy újdonságokkal teli könyvet, és 105 kiadóhoz vitte el, mire meg tudta jelentetni. A kiadó hamarosan tönkrement.
Én is próbálkoztam cikket írni, de sűrű hazudozás után nem közölték le.
Ha ismert természettudományos folyóiratban akarsz publikálni, akkor azok a vaskalapos "tudósok" döntik el, hogy megjelenhet-e, akik a fejlődés ellen dolgoznak.
Nem csak az, hanem az egész univerzum. Olyan sok ismeretlen, felfoghatatlan golog van benne, amit csak a tudomány segitségével lehet megérteni. Van akinek sikerül, van akinek nem. :)
A ralativisták büszkék arra, hogy az ő "tudományukat" csak a beavatottak értik.
Volt erről egy vicc régen:
Eddingtont megkérdezte egy újságíró.
- Azt mondják, hogy 3 ember érti a relativitást a világon. Igaz ez?
Mire Eddington mélyen elgondolkodott.
- Talán nem ért vele egye? - Faggatta a tovább az újságíró.
- De, de - válaszolta végre Eddington, - csak azon gondolkodom, hogy ki lehet a harmadik.
Ehhez tudni kell, hogy Eddington egy vallásos számmisztikus volt, aki elhitte magáról, hogy érti a relativitást. Ez persze nem volt igaz, de azért mélyen hit benne, ugyan úgy, mint a számmisztikában. Ugyanis a számmisztika és a relativitás igen közel állnak egymáshoz.
A kettő közül csak az egyik (a speciális) a relativitáselmélet.
Az általános relativitáselméletnek nevezett valami, valójában egy elfuserált gravitációelmélet lenne, de hiányzik belőle a gravitációs erő és a gravitációs mező. (Ezek a speciálisból is hiányoznak).
De a ralativisták nem is érthetik, mert akkor már nem is hihetnének benne.
Mint ahogyan már Einstein sem hitt benne idős korában.
Folyton olyan éles kritikát fogalmazol meg, mint aki szakembernek érzi magát, és alkotott bármit is a fizikában. A valóság pedig, hogy egy kukkot se értesz például ebből a leideni előadásból se.
"A leglényegesebb, amit nem értenek, hogy Einstein egyértelműen visszahozta a fényközeget, aminek egyenes következménye a speciális relativitáselméletnek nevezett tévedéshalmaz megtagadása."
A két relelmélet önállóan megállja a helyét. A kettő közötti átmenettel lehetnek gondjai azoknak, aki egyiket sem értik igazán. :(
Ez a részlet Einsteinnek a leideni egyetemen 1920-ban elmondott , "Éter és a relativitáselmélet" c. beszédéből való. Kb. 30 éve olvastam először. Én is többször idéztem már belőle itt a fórumon.
Több nagyon hasznos gondolat van benne, és több tévedés is.
Tévedések:
"De ha valóban ezek okoznák a tárgy tehetetlenségi ellenállását, akkor annak közvetlen távolhatásnak kellene lennie..." Egyáltalán nem kell.
"az "üres tér" fizikai viszonylatban sem nem homogén, sem nem izotróp..."Az üres térnek hogyan lehetnek fizikai tulajdonságai? Fából vaskarika.
"Ezzel azonban az éterről alkotott elképzelés ismét érthető tartalomra tett szert, bár ez a tartalom nagyban különbözik a mechanikus hullámzó fényelmélet éteréről alkotott elképzeléstől." Csúsztatás,Einstein idejében már régen nem a mechanikus fényelmélet volt érvényben, hanem a Maxwell féle elektromágneses fényelmélet.
" hogy az általános relativitáselmélet étere a lorentzi éter eredménye, a relativizáció révén."
Ez fogalomzavar, mert ez nem relativizáció, hanem a homogén lorentzi éter felcserélése inhomogén közegre.
"A mozgás gondolata nem alkalmazható rá." Ez csak azt jelenti, hogy hogy nem önállóan mozgó részecskékből áll, hanem folyamatos közeg, de attól még összességében mozoghat.
De a tévedések mellett nagyon sok hasznos gondolat is van benne. Ezeket sajnos a relativista utódok nem értették meg. A leglényegesebb, amit nem értenek, hogy Einstein egyértelműen visszahozta a fényközeget, aminek egyenes következménye a speciális relativitáselméletnek nevezett tévedéshalmaz megtagadása. Ők még mindig abban ringatják magukat, hogy ez nem jelentette a speciális relativitáselmélet visszavonását.
Az asztalról megint beugrott egy analógia, képzettársítás a világmindenség mivoltára.
Képzeljük el! A diszkrét elemekből álló téridő struktúrát egy sima asztallapnak. (csak, hogy az én asztalomhoz ragaszkodjak) Ezen az asztalon van egy sűrűszövésű sima terítő, a gravitációs mező. Erre kerül egy másik terítő, ami egy horgolt csipketerítő, ami az elektromágneses mező. Majd rákerül a lakodalmi teríték, az ételfogásokkal és gyertyatartókkal együtt. Ez lenne a tehetetlen tömegű anyag. A gyertyák lángja, pedig a megfigyelőket, az élőlelkeket szimbolizálja.
További trollkodásul, itt egy idézet a téridőről, avagy az éterről.
Igaz, hogy Mach megpróbálta elkerülni, hogy valóságosnak kelljen elfogadni egy nem megfigyelhető dolgot, amikor a mechanikában az abszolút térre vonatkoztatott gyorsulás helyett a világegyetemben lévő tömegek összességére vonatkoztatott átlagos gyorsulást igyekezett bevezetni. De ha valóban ezek okoznák a tárgy tehetetlenségi ellenállását, akkor annak közvetlen távolhatásnak kellene lennie; és mivel a modern fizikus nem hiszi, hogy elfogadhat ilyen távolhatást, ezért, ha Machot követi, ismét visszatér az éterhez, amely a tehetetlenség jelenségét okozó közegként szolgálhat. De az éternek ez a felfogása, amelyhez Mach gondolkodásmódja vezet bennünket, lényegesen különbözik a Newton, Fresnel és Lorentz által felfogott étertől. Mach étere nemcsak meghatározza a tehetetlen tömegek viselkedését, hanem a saját állapota is függ tőlük.
Mach elképzelése az általános relativitáselmélet éterében teljes kibontakozásra talál. Ezen elmélet szerint a téridő kontinuumának metrikus tulajdonságai a téridő különböző pontjainak környezetében különböznek, és részben a vizsgált területen kívül létező anyagtól függenek. A tér és az idő normái kölcsönös viszonyainak ez a téridőbeli változékonysága, vagy talán annak a ténynek a felismerése, hogy az "üres tér" fizikai viszonylatban sem nem homogén, sem nem izotróp, ami arra kényszerít bennünket, hogy állapotát tíz függvénnyel (a gravitációs potenciálok gmn írjuk le, azt hiszem, végleg elvetette azt a nézetet, hogy a tér fizikailag üres. Ezzel azonban az éterről alkotott elképzelés ismét érthető tartalomra tett szert, bár ez a tartalom nagyban különbözik a mechanikus hullámzó fényelmélet éteréről alkotott elképzeléstől. Az általános relativitáselmélet étere olyan közeg, amely maga is nélkülöz minden mechanikai és kinematikai tulajdonságot, de segít meghatározni a mechanikai (és elektromágneses) eseményeket.
Ami az általános relativitáselmélet éterében a lorentzi éterrel szemben alapvetően új, az abban áll, hogy az előbbi állapotát minden helyen az anyaggal való kapcsolatok és a szomszédos helyeken lévő éter állapotának összefüggései határozzák meg, amelyek differenciálegyenletek formájában törvényszerűségeknek engedelmeskednek; míg a lorentzi éter állapotát elektromágneses mezők hiányában semmi sem befolyásolja önmagán kívül, és mindenütt ugyanaz. Ha pedig figyelmen kívül hagyva az éter állapotát befolyásoló okokat, konstansokkal helyettesítjük az állapotot leíró függvényeket, az általános relativitáselmélet étere fogalmilag átalakul a Lorentz-éterré. Így azt is mondhatjuk, azt hiszem, hogy az általános relativitáselmélet étere a lorentzi éter eredménye, a relativizáció révén.
Hogy az új éter milyen szerepet fog játszani a jövő fizikájában, még nem tudjuk pontosan. Tudjuk, hogy meghatározza a tér-idő kontinuumban a metrikus viszonyokat, pl. a szilárd testek konfigurációs lehetőségeit, valamint a gravitációs tereket; de azt nem tudjuk, hogy az anyagot alkotó elektromos elemi részecskék szerkezetében van-e lényeges része. Azt sem tudjuk, hogy csak a súlyos tömegek közelében tér-e el lényegesen a struktúrája a lorentzi éterétől; hogy a kozmikus kiterjedésű terek geometriája megközelítőleg euklideszi-e? De a relativisztikus gravitációs egyenletek alapján állíthatjuk, hogy a kozmikus nagyságrendű terek esetében el kell térni az euklideszi viszonyoktól, ha a világegyetemben lévő anyag átlagos sűrűsége pozitív, bármilyen kicsi is legyen az.Ebben az esetben a világegyetemnek szükségszerűen térben határtalannak és véges nagyságúnak kell lennie, és a nagyságát ennek az átlagos sűrűségnek az értéke határozza meg.
Ha a gravitációs mezőt és az elektromágneses mezőt az éterhipotézis szempontjából vizsgáljuk, akkor a kettő között figyelemre méltó különbséget találunk. Nem létezhet tér, sem a tér egyetlen része sem gravitációs potenciálok nélkül; mert ezek adják a térnek a metrikus tulajdonságait, amelyek nélkül egyáltalán nem képzelhető el. A gravitációs mező létezése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a tér létezésével. Másrészt a tér egy része nagyon is elképzelhető elektromágneses mező nélkül; így a gravitációs mezővel ellentétben az elektromágneses mező csak másodlagosan tűnik az éterhez kapcsolódónak, az elektromágneses mező formai természetét még semmiképpen sem határozza meg a gravitációs éteré. Az elmélet jelenlegi állása szerint úgy tűnik, mintha az elektromágneses mező, szemben a gravitációs mezővel, egy teljesen új formai motívumon nyugodna, mintha a természet a gravitációs étert éppúgy felruházhatta volna egészen más típusú mezőkkel, például skalárpotenciálos mezőkkel, az elektromágneses típusú mezők helyett.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az általános relativitáselmélet szerint a tér fizikai tulajdonságokkal rendelkezik; ebben az értelemben tehát létezik egy éter. Az általános relativitáselmélet szerint az éter nélküli tér elképzelhetetlen; mert egy ilyen térben nemcsak a fény terjedése nem létezne, hanem a tér és az idő mércéinek (mérőrudaknak és óráknak) a létezésének lehetősége sem, tehát fizikai értelemben vett tér-idő intervallumok sem. De ezt az étert nem lehet úgy elképzelni, mint ami fel van ruházva a súlyos tömeggel rendelkező közegekre jellemző tulajdonsággal, mint ami időben nyomon követhető részekből áll. A mozgás gondolata nem alkalmazható rá."
Nem akartam én beleütni az orromat a magánügyeidbe, csak olyan éles kritikát fogalmazol meg néha, mint aki már nagyokat alkotott az új fizikában, és szakembernek érzi magát.
A te hozzáállásod is jól példázza, hogy ha valaki valami újat akar elfogadtatni, annak meg kell küzdeni az előítéletekkel is. De ebben nincs semmi újdonság, mindig is így volt.
