Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Az a baj, Gabiii, hogy az pl. önzetlenség lenne, ha egy már tőled függetlenül létező rászorulóért hozna egy ember áldozatokat, vannak ilyen emberek. De létrehozni egy rászorulót és utána helyt állni - az csak korrekt dolog.
Szerintem.
Akkor is, ha én akartam gyereket, és akarok többet is, és ennek nagyobb értékét látom a magam számára, mint pl. az utazásoknak, karriernek, stb.
Lehetséges, hogy van valami zavar, de egyvalami 100%. NEM ÉN TEHETEK RÓLA, hogy így érzek. Nem érzem magam gonosznak/ kevésnek/ őrültnek/ abnormálisnak/ beteg lelkű szörnynek, és nem akarok megfelelni másoknak. Nem érzem rossznak, hogy így gondolkozok. Csak mások érzik annak.
Szerintem nincs baj vele. Ez egy racionális kor, az emberek tisztában vannak az életük értékével - és ezért nem is hibáztatnám őket. Szabad kor is, mindenki azt csinál, amit akar. Ki tudja, hányan voltak régebben is, akik így szerettek volna élni, csak nem lehetett...
Egy csomószor elolvastam, amit írtam, és kerestem, hogy hol lehetett ezt félreérteni... : ))) Szeretném, hogyha nyilvánvaló lenne, hogy van olyan, aki el tudja képzelni, hogy számodra ez a dolog nem vonzó, mások számára esetleg most nem vonzó, esetleg soha nem lesz vonzó. Másképp feleslegesnek érezném ide írkálni.
"Akkor nem értem, hogy az ellenkező oldal miért hiszi azt, hogy csak úgy lehet gondolkozni, ahogy ők."
Solemnity, tényleg úgy gondolod, hogy én úgy gondolom, hogy csak úgy elhet gondolkozni, ahogy én? Szerinted én is azt akarom, hogy lásd be, hogy a legcsodásabb dolog feltétlenül mindenki számára a gyerek? - Mert akkor elég nagy baj van a kommunikációs képességeimmel...
De, megértettelek, bocsi, rossz helyre írtam a hsz-t. Épp te vagy az,aki hozzám hasonlóan látja a dolgokat, míg a többség azt hangoztatja, amiről kiderült, hogy mekkora blődség.
Egyébként látom, hogy teljesen reménytelen ez az egész. Ha még 20 év múlva is élni fog az a topik, akkor is ugyanitt fogunk tartani. Nulla tolerancia, zéró empátia.
Egyszerűen nem értem ezt az egészet. Ha megfigyeltétek, én még senkit sem próbáltam rábeszélni arra, hogy ne vállaljon utódot, mert számomra ez így jó, de tudom, hogy más ember másként gondolkozik. (Pedig vannak olyan oldalai a dolognak, ami nyilván senkinek nem jó, csak elviseli, mert nincsen rózsa tövis nélkül- lásd kakis pelus. )
Akkor nem értem, hogy az ellenkező oldal miért hiszi azt, hogy csak úgy lehet gondolkozni, ahogy ők. Csak azért, mert számbeli fölényben vannak?
Egy másik példa: kerek perec hülyének lettem kikiáltva egy bizonyos fórumon, mert nem szeretem a gruppenszexet, és nem akarom kipróbálni. Megtudhattam, hogy önző vagyok, mert nem akarok örömet szerezni a páromnak azzal, hogy lehetővé teszem, hogy más nőkkel is nemi életet élhessen a szemem láttára, illetve ő nézhessen engem közben, ahogy másokkal...stb. Különben is hogy mondhatom hogy nem jó ez, ha még nem próbáltam???
Hát kérem. Én tudom magamról, hogy monogám vagyok, és fájna a páromat nemi aktus közben látni egy másik nővel.
Ennek ellenére lehet, hogy fantasztikusan érezném magam ebben a helyzetben, és élvezném. Honnan tudhatom, hogy nem így lenne? Még sosem próbáltam!
Hiába, én inkább a tudatlanságot választom, mert nekem így jó. A többieknek meg jó gruppenezést kívánok, mert nekik meg az a jó....
Szerintem valamit nem értettél meg. Pontosan azt mondtam, hogy nem egoistább az, aki nem vállal gyereket annál, aki vállal. Aki vállal, az is egoizmusból teszi, aki nem, az is. Aki meg nem így csinálja, annak valami nincs rendben az értékítéletével.
Borzalmasan éreztem magam mindig, úgy éreztem, vége az életemnek, és csak az öngyilkosság van hátra. Szabályos fizikai fájdalmat éreztem. Egyszerűen iszonyatos volt. Megváltás volt utána felébredni és megállapítani, hogy csak álom volt, nincs vége a világnak.
Ha ez élőben megtörténne velem...uhh...hát akkor nem tudom, mi lenne.
Hát, én irigylem Gézoot. ilyen gyereket még én is akarnék. Elvégre prüntyenéssel jelzi, mire van szüksége, sőt még elnézést is kér és lecseréli magán a tele pelenkát. Opcionálisan választható, hogy ibolya, vagy rózsaillatút pukizzon. A pesti önkormányzat már tervezi a Hősök Terén található szobrok ledózerolását, mert a már készülőfélben lévő Gézoo Hős Anya szobrát méltó helyen kell felállítani.
Úristen, ilyen beteg lélekkel, hogy ezt a csodát nem akarom átélni, jobb ha felakasztom magam. Majd a sírkövemre valami tuti gyerekversikét véssetek, hátha akkor nem kerülök a pokolra...
Solemnity, az szerintem úgy lenne, hogy nagy valószínűséggel azt csinálnád, amit a gyereked szeretne, és amire te még képes vagy. Szóval, ha kifognál egy olyan gyereket, aki imádja a prüntyögést (van ilyen is, és az, hogy te utáltad, nem garancia semmire, sajnos), biztosan hajlanál kompromisszumokra... : ))) Ezt megintcsak nem kötözködésből írtam, hanem ha már fikcióelemzünk, akkor én is hadd... : )))
"....de ugye tudod, mekkora rizikót vállaltál ezzel a teherbeeséssel? Nagy mázlid van, hogy még együtt vagytok, én már otthagytalak volna!..."
Látod, ezért nem Te vagy az én párom.
mert nekem is csak halvany fogalmaim vannak arrol,milyen egy magomles,pedig mar lattam parat.
De atelni es elmeletben tudni rola egeszen mas dolog.
Akinek nincs sajat gyereke,annak fogalma sem lehet,milyen egy gyerek igazan kozelrol.Nem ugy,hogy ha bog,visszaadom az anyjanak es hazamegyek,mert akkor a feleloseg nem az enyem.
Errol kar is vitatkozni,de ettol meg nem akarok senkit rabeszelni,velemenye lehet,de atelni sosem fogja
A saját gyerek különben tényleg más, meg ne haragudj, hogy ezt mondom. : ))) Pont úgy más, mint ahogy a párod más, mint egy másik férfi. Jobban be tudod engedni a személyes teredbe, jobban bele tudsz menni az ő személyes terébe, meg tudsz vele csinálni olyan dolgokat, amiket mással nem.
Pl. én is bepelenkázom a más gyerekét, ha nagyonnagyon muszáj. De igyekszem kikerülni. Amikor az enyéim kicsik voltak (egy év alatt), akkor más gyerekének a szagától hányingerem volt - szerintem ez valamiféle hormonális dolog lehet, vagy valami, amit az ember a Természetből : ))) hozott. De a sajátjaim sosem jelentettek undorodási problémát. Ahogy a párom után iszom a pohárból - más ember után nem, vagy csak nagyon kivételezett ember után...
Hozzáteszem: ha valaha is megváltozik a véleményem, és gyerekre fogok vágyni, akkor igyekezni fogok, hogy szülőnek ne legyek ilyen idióta, mint itt "egyesek"!
Én nem prüntyögnék ennyit egy gyerekkel, mert én is utáltam kiskoromban, és frankón hülyének néztem a prüntyögőt. A gyerek nem hülye,hanem kicsi, ezt már írta is valaki. a majomszeretettel pedig még mindenki csak ártott a gyerekének. Én nem nevelnék egy agyontutujgatott, mamakedvence, anyámasszony katonája,betoji kis sz.rjankót!
Még egyszer megkérdezem, bár lassan az az érzésem, hogy el sem olvassátok amit írok, csak fröcsögtök rendületlenül.
Miből gondoljátok, hogy akinek nincs gyereke, az nem tudja, hogy milyen a gyerek???
Ezzel az erővel én is mondhatnám, hogy az anyám ne beszéljen, mert neki fogalma sincs róla, hogy milyen egy olyan baba, aki éjjel sír, mert hozzám soha nem kellett felkelni éjszaka. Tök mázlista volt. Tehát ő nem tudhatja,hogy milyen kialvatlan szülőnek lenni. Nincs benne tapasztalata.
Vagy akinek nem fájt a szülés, az ne magyarázza, hogy milyen tutikirály dolog szülni, mert fogalma sincs róla, hogy milyen egy fájdalmas szülés. Nincs benne tapasztalata.
Gézoo, neked hiába van egy valamilyen gyereked, mert az én gyerekem nem pont olyan lenne. Tehát NEKED semmilyen tapasztalatod nem lehet abban, hogy milyen az ÉN gyerekemet felnevelni.
Erre mondhatnád, hogy oké, de te már neveltél egy akármilyen gyereket és ebből vontál le következtetéseket.
Én viszont már láttam a más gyerekét, én pedig ebből vonok le következtetéseket.
Most azzal jöttök majd, hogy a saját gyerek más. Miért más?
Az én környezetemben most nincs kisgyerek. Nincs testvérem sem, és összesen egy unokatesóm van. 14 éves voltam, amikor született és nagyon örültem akkor neki. Azt hittem, hogy ez nagyon király dolog lesz. Hááát...
Nem azt mondom, szeretem, hiszen a legközelebbi mini-rokonom, afféle póttestvérnek tekintettem (sajnos mivel nem itt laknak, már tök ritkán találkozunk, így aztán a viszonyunk sem túl bensőséges már). De tény, hogy amíg kicsi volt, olyan 2-3-4-5 éves, addig szenvedésként éltem meg mindig, ha eljöttek hozzánk, vagy mi mentünk hozzájuk. Egyszerűen utáltam az egészet. Ilyenkor mindig elő kellett szednem a régi játékaimat, a csaj mindent szétpakolt, akkora volt a kupi, mint egy szeméttelepen, állandóan rohant, kiabált (szüleim valszeg akkor kezdtek rájönni arra, hogy ők mekkora mázlisták voltak, pedig mindig cseszegettek kiskoromban, hogy miért vonulok félre olvasni állandóan, miért nem vagyok szociálisabb) sületlenségeket kellett játszanom vele egész nap, tehát hiába szerettem, a nap végére már idegileg teljesen kikészültem. Pedig nem egy rossz gyerek, aranyos is, csak épp gyerek, a gyerekség tartozékaival és velejáróival. Csak én ezt nem bírom. Éjjel-nappal, évekig, ezt nem tudnám csinálni, diliházba kerülnék.
Egyébként a vak is láthatta, hogy a szüleinek is mekkora megkönnyebbülést okozott, hogy a gyerek végre másvalakit nyúz, nem őket.
Valahogy senki sem törtetett, hogy ő akar vigyázni a gyerekre meg foglalkozni vele.
Érdekes, hisz ők állítólag imádják a gyerekeket, odavannak érte. Akkor...? Miért nem ők akartak gyerekezni? Talán mert mégsem oly jó buli ez?
"De az tény, hogy azok zöme, akik nem akarnak gyereket, egy kissé egoistává válnak (és ezzel akár egyetértessz, akár nem, így van)."
Ugyan már. A legtöbb ember egoista. Van, akit a gyerek felé húz az egója, van, akit elhúz a gyerektől. De csak azért, mert valaki gyereket vállal, még nem lesz önzetlen, a legvalószínűbb az, hogy azért vállalja, mert ezt akarja, és ugyebár, ha már akarat, akkor egó. Persze, a gyerekkel sok lemondás jár, meg sok magunkon erőt vevés, meg minden, de akkor ilyen alapon a Himalája mászó se egoista, mert mennyit szenved és mennyiszer kell erőt vennie magán...
Ha pl. valaki szereti a szabadban futkosást, napi nagy sétákat, annak egy kutya csak jól jön, aki ezeket a tevékenységeket nem szereti, sőt, utálja, annak egy kutya - legalábbis a kutya igényei - nyűg. Ettől még egy kutyás ember nem _feltétlenül_ önzetlenebb, mint egy nemkutyás.
Bocs, de suket duma az egoizmus. Nincs egoistabb dolog gyermeket szulini, HA az az eleted celja. Mert akkor azt csinalsz amit szeretsz. Mi ez ha nem "egoizmus" ? Ugyhogy vigyazni kell a fogalmakkal. Az lenne a jo, ha mindenki egoista lenne a szo jo ertelmeben. Segiteni, masoknak adni pedig ugyanugy "onzoseg", mert normalis esetben jol erzed magad tole, (tfh. nem kenyszer alatt cselexel). Ingovanyos terulet. Gratula meg 1X a babahoz.
Gézoo, egy gyereket nem azért kell szülni, hogy az ember az élete alkonyán vigaszt találjon. Nem érdekel az élet alkonya meg a pitiáner önzés (hogy büszke lehessek valamire). Az érdekel, hogy a környezetedben van-e olyan ember, aki nem a szülőséget tartja a világ legjobb dolgának. persze, az is lehet, hogy egyszerűen csak nem veszed észre az ilyeneket, mert nem akarod látni.
A hozzászólásaid alapján néha kételkedtem benne, hogy tényleg van gyereked és te nevelted. Amikor olyanokat írtál, hogy egy prüntyenéséből tudtad, mit akar, meg hogy nem sírt, legalábbis az első két hónap után soha, meg ilyesmik...
Egy kicsit túl lett lihegve ez az egész. Én csak azért írtam a topikba, mert valaha -nem is olyan túl régen, mikor még az édesapám is élt - nekem se volt oly fontos az, hogy gyerekem legyen. Persze titokban reménykedtem, hogy majd eljön az idő, hogy lesz, de ha nem jött volna a kisfiam, akkor se akasztottam volna fel magam. Nem erőltettem...
Más dolgok voltak fontosak számomra. De az tény, hogy azok zöme, akik nem akarnak gyereket, egy kissé egoistává válnak (és ezzel akár egyetértessz, akár nem, így van). Nem személyeskedek, a hozzászólásokat olvasva ez úgy is kisugárzik.
És mégegyszer: SENKIT NEM AKARTAM MEGGYŐZNI, RÁBESZÉLNI!
JA, ÉS A SZÜLŐI ÉRZÉSEKRŐL TÉNYLEG CSAK AZ ALKOSSON VÉLEMÉNYT, AKI MÁR ÁTÉLTE. Addig fogalmatok sincs arról, miről is beszéltek.
Hahaha, de jót nevettem, hát te azt hiszed ha 14 éve tart egy házasság, az már tönkre sem mehet? Dehogynem... nagyon is! tönkremehet az még 20 vagy 30 év múlva is, bármikor, bármelyik percben, mindenféle-fajta előzetes jel nélkül! Szép dolog a bizalom, de aki ennyire nagyon biztos magában, az nagyon pofára eshet. Én is ismerek olyan embereket- pl a szüleim- hogy a fél karomban fogadni mernék, hogy sosem válnak el. UGYANAKKOR reálisan azt kell mondjam, hogy bármi megtörténhet. A biztos csak a halál és az adó.
Egyébként a hsz nem volt épp a legfinomabb, de volt benne igazság. Rengetegen járnak így. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem néz körül túl gyakran.
Remélem, ti tényleg együtt maradtok és szeretetben felnevelitek a kis csemetéteket, de ugye tudod, mekkora rizikót vállaltál ezzel a teherbeeséssel? Nagy mázlid van, hogy még együtt vagytok, én már otthagytalak volna!
