A nyugdíjmaximalizálásra vonatkozó igényed máris teljesült, ugyanis a nyugdíj maximálva van! A nyugdíjat egyébként mindenki az után kapja, ami után nyugdíjjárulékot fizet. Ennek a nyugdíjjárulék-fizetési határnak az összege évről évre emelkedik, jelenleg kb. évi 6 millió Ft. Akik elérik, azoknak az évi 6 millió Ft-ot meghaladó jövedelme nem nyugdíjjárulék-köteles (de eü-járulék köteles), de nem is kaphatnak azután nyugdíjat, csak ha még magánpénztárba is fizetnek. Ebből következően ma Magyarországon a maximális nyugdíj 6 milliónak a 75 %-a, maximális szolgálati időnél (főszabályként).
Te 200.000-ben maximálnád a nyugdíjat, OK, de akkor nyilvánvalóan ennek megfelelő lenne a járulékfizetési határ is, nem? Vagy túlfizetnék ezt azok, akik kb. 3 millió felett keresnek és a többi szolgáltatás nélkül, azaz adóként működne? Nem hiszem, hogy ez összefér az eu-s normákkal (újabb adó).
Javaslatod szerint tehát ezen az oldalon csökkennének a pénztári bevételek (az évi 3 millió Ft felett keresők esetében és szerintem sokan vannak ilyenek).
Másik oldalról viszont anélkül emelnéd 100.000 Ft-ra a nyugdíjat, hogy azt az arra későbbiekben jogosult befizesse, vagy nem? Tehát itt meg növelnéd a kifizetést, a bevételek egyensúlya nélkül?
Mivel elég magas adót (SZJA) fizetek, úgy gondolom, eléggé hozzájárulok az államkincstárhoz, a nyugdíjjárulék-befizetésemet nem osztanám meg olyanokkal, akiknek kevesebb befizetésük van, mivel egyébként - ezt biztosan tudod - a nyugdíjjárulék alá eső jövedelmem is SZJA-köteles.
Amit javasolsz, az maga a nagy darab igazságtalanság. És pénzügyi szempontból is rosszabb helyzetet jelent.
A számlát mindenképp mi álljuk. De inkább állom egy tisztességes megoldás számláját, mintsem a nevemben lopjanak meg embereket. A nyugdíjmaximalizálási szólamok mellesleg aból az időből származnak, amikor magas nyugdíjat többnyire csak a (nem mindig szakmai munkásságuk alapján odakerült) vállalati és állami vezetők kaptak. Az emberek joggal érezhették úgy, hogy magas nyugdíjat tisztességes munkával nem lehet elérni. Ennek azonban vége kellene hogy legyen már, hiszen ma épp az a tendencia, hogy magas nyugdíja annak van, aki tisztességesen bevallotta a jövedelmét.
Ezek a kis cégek nem tartanak rendszergazdát. No meg én nem árulok Sulinetben, tehát nálam tényleg csak a céges cuccok jelennek meg, a Sulinet tőlem csak elvinné a vevőt.
"Cégek nem vásárolnak Sulinetre.:o)" Most, a Sulinet-tartozékok utolsó hetében a tapasztalat : a kis cégek dehogynem ! csak nem a cég nevére kéri a számlát, és az adót az SZJA-ból igényli vissza. De a nyomtató a cégnél nyomtat.
Cégek nem vásárolnak Sulinetre.:o) A nyugdíj maximalizálása meg csak a nyugdíjjárulék hasonló mértékű maximalizálása után lenne megoldható, amikor majd azok mennek nyugdíjba, akik már nem 1 millió után fizettek járulékot, ha csak 300 ezer után kaphatnak nyugdíjat. Ugyanis a korábbi lopások nem adhatnak magyarázatot újabb rablásra! Vannak dolgok, amiket jogszerűen nem lehet megoldani hamarabb! Mert ha a járulékodat erővel elveszik, majd megtiltják, hogy arányosan visszakapj belőle, az semmivel nem rosszabb, mintha a házadat vennék el, miután kifizetted.
igazad van. a legtöbbb embernek a "nyugdijbiztositás" szóról ma az ugrik be, hogy "az állam biztositja a megélhetésem bizonyos kor után". A "biztositás" klasszikus jelentése azonban nem ez.
azt hiszem egyetértünk, hogy nem igazán lesz idő, a jelenlegi állás szerint, hogy több nemzedéken keresztül valósuljon meg az átalakitás. Minden nemzedék idejében lesz olyan ki még egy icipicit kitolná és igy szinte a végtelenségig nyújtaná az "átmenetet". Radikális váltás kell, valószinüleg nem mindenki "jár jól" vele.
azzal sem értek egyet, hogy a nyugdij szociális segély kategóriába kellene tartozzon. Ha mégis ilyen jellege van, az a korábbi hibás döntések eredménye. Azt hiszem emberhez méltóbb idős korban a korábban saját munkából félretett anyagi javakból élni tisztességes életszinvonalon, mint állami hivatalnakok és szavazatvadászó politikusok döntéseitől függjön, hogy milyen lesz az élet minősége idős korban.
A gazdaság erejét a te általad végzett mérésekben talán kissé torzithatják az állami pénzből finanszirozott digitális fényképezőgépek (á lá Sulinet) és a nyakló nélküli, "előleg nélküli" részletre vásárolt szines televiziók, amelyek talán ludasak abban, hogy az sem takarit meg, akinek lenne a napi megélhetésen felül jövedelme.
(Ja és szegénynek azért ma sem neveznék 200.000 Ft-ból élő nyugdijast. Tönkre sem tenne senkit.)
Egy generáció? Nem. Ezt lekiismeretlen emberek csinálták, akiknek több generáció hagyta hogy félrevezessék őket. És a jövő homályos képének emlegetése senkit nem jogosíthat fel tisztességes emberek tönkretételére. Mondom ezt úgy, hogy én sem a nyugdíjra alapozom életem végének jólétét, mert sajnos arra kell készülnöm, hogy mire megöregszem, addigra 93 év lesz a nyugdíjkorhatár, és évente 3 évvel fogják emelni. A megoldás sajnos több nemzedéken át valósítható csak meg. Azt kell elérni, hogy a nyugdíj ne az állam döntésétől függjön, hanem attól, ki mennyit fizetett be! Az öregekrő való szociális gondoskodást éppúgy nem a nyugdíjak állami meghatározásával kell megoldani, mint ahogy helytelen volt az aktív korúakra is az a gondolkodás, hogy majd az okos állambácsi mindenkinek ad munkahelyet, jól meghatározott fizetéssel, akármit is csináljon (azaz ne csináljon) az illető. El kell választani egymástól a gazdaságot és a szegénysorsúak segítését! A fizetés és a biztosítás nem a jótékonysági rendszer része! Ezzel együtt ne hidd, hogy én hagynám, hogy a szegénység nőjön! Egyszerű okom van rá: nagyobb biztonságban érezném magam egy olyan világban, ahol a legszegényebb embernek is van mit féltenie, mert van annyi tulajdona, amiért már érdemes normális élett élnie, és nem érzi úgy, hogy erkölcsi alapja van mástól elvenni (vagy akár csak elkéregetni) az övét. De jólétet biztosítani csak egy olyan gazdaság képes, amelyik erős, és nincs fejreállítva zavaros szociális célok hangoztatásával, amiből nem lehet lopni úgy, mint ahogy mellesleg az összes miénkhez hasonló TB rendszerrel rendelkező országban történt, ahol az állami költségvetés részeként "gazdálkodtak" a befizetett járulékokkal. Mellesleg nekem egyszerű fokmérőm van a gazdság erejére, eddig sokkal jobb képet adott, mint a BUX. Ha már régebben működő kis cégek informatikai beruházásokra költenek, akkor a gazdaság felfelé ível. A magyarázat egyszerű: Egy beindult vállalkozás csak akkor költ új gépekre, új programokra, ha jól megy nekik. Hiszen ha nincs sok pénzük, akkor a megoldás általában az, hogy még egy évig használják a régit, ami mellesleg ugyanúgy túl erős volt a feladatok túlnyomó részéhez. Az idén ősszel több gépet adtam el, mint előző években évente. Tudod mikor volt hasonló fellendülés az én mércém szerint? Kb. 8-9 éve. Számolj vissza! És gondold végig, hogy bármelyik kormány a kormányra lépése évében még az előzőek által hagyott költségvetést hajtja végre, legkorábban a második évében képes erőteljesen befolyásolni a gazdaságot, amiből a befizetések igazából a kormányzás harmadik évben nőhetnek. Ugyanígy a harmadik év az is, ahol a rossz döntések elkezdenek erőteljesen rontani a dolgokon. 2001-2002-ben ritka rossz évem volt a vállalkozásomban, egyedül az építési hitelek könnyítése hozott valami jókedvet (épp volt mit építenem), de én jobban örültem volna, ha megtermelni tudom azt a pénzt, és nem kölcsönvenni.
ha választanom kell az között, hogy egy felelőtlen generáció ilyen helyzetbe hozta a nyugdijbiztositási rendszereket és ezért a kissé meghökkentő javaslatom miatt méltatlankodik és az között, hogy élhető és egyáltalán müködőképes gazdaságban éljenek gyermekeim, unokáim, akkor az utóbbit választom, tehát a válasz: igen.
próbáld azért csak ki, gondold kissé végig az ötletet. Az abszolút értékékeken és az egyedi esetektől eltekintve, egészében nézve. Persze az is jó, ha van alternativ javaslatod.
Maximális nyugdíj? Vagyis aki magas végzettséggel flelős beosztásban sokat dolgozott, és sok járulékot fizetett, az érje be azzal, hogy a befizetése 5%-át kapja vissza 20 év alatt, míg aki ha volt is munkája, akkor is csak időt tölteni járt a munkahelyére, vagy elcsalta az összes járulékot, az a befizetése 500%-át kapja vissza évente?
most megint elvonatkoztatva a személytől, ideje volna tényleg az illuziókkal leszámolni és megállni a lejtőn való rohanásban. ott vannak a szociális rendszerek amelyekhez nem mertek még szólamok szintjén sem hozzányúlni eddig, mert féltek attól a negyvenvalahányezertől akik miat tesetleg elveszitik a következő választást.
pl. a nyugdijrendszer ha más nem, is, de az egy ketyegő bomba. Az előttünk levő generációk felelőtlensége, hogy már most is aránytalanságok vannak, ami a befizetők és a kedvezményezettek arányát illeti és minden prognózis riasztóbbnál riasztóbbjövőt mutat.
Ma a lakosság több mint 70%-nak semmiféle megtakaritása, tartaléka nincsen (lehet magyarázni meg megmagyarázni, hogy miért, de attól ez még tény).
Nyugat Európában, ahol nem egy évtizede létezik az öngondoskodás, még ott is problémát jelent ez. Ott azonban már legalább közbeszéd tárgya-itt csak struccpolitikára futja. Fontos volna erről a népszerütlen témáról is beszélni, mert menj oda egy 25 éves fickóhoz és mond el neki, hogy ő kétszer annyit kell dolgozzon (50 évet) mire nyugdijba megy, mint amennyit eddig élt-és az a jobbik eset, ha kiröhög. Kiröhög, mert semmi nem kényszeriti arra, hogy a holnapi napnál tovább tervezzen, azt látja, hogy 5-10-19 ezer forintokért vásárolgatják a mai nyugdijasokat a politikusok kilóra, meg mindenki igér neki valamit, amit az "állam ad". Hülye volna gondoskodni magáról!
Németországban a jobboldal szeptemberben belebukott az őszinte szándéknyilatkozatokba-pedig ott is csak az illuziókból fenntartott "vivmányok" következményeit kell(ene) valahogy kezelni. Magyarországon úgy tünik, mégis megpróbálkozik a jobboldal ugyanazzal az "őszinte stratégiával". Tartok tőle, hogy a baloldal ugyanolyan gátlástalanul, populista módon fogja kihasználni, mint Németországban.
Én például igencsak rossznéven veszem, amikor hamis lózungokkal arra próbálnak rávenni, hogy a gyermekeim jövőjét áldozzam fel a szüleink (értds: elöttünk járó generációk) felelőtlensége miatt kialakult helyzetért. Van ugyan szolidaritás, de csak egy bizonyos mértékig. Én példáúl radikálisan hozzányúlnék, ha netán politikus lennék, a nyugdijrendszerhez. A minimális nyugdijat (amit az állam ad) fel kellene emelni 100.000 Ftra. A maximális nyugdijat pedig 200.000 Ft-ban állapitani meg. Hamar ki lehetne egyensúlyozni a kasszát.
Dehogyis :-))) Éppen azért nevezem populizmusnak. A cél maga nem vitatható, de az is kétségtelen, akárki (ismétlem: akárki) kerül kormányra 2006. tavaszán, az azt követő időszak nem a "szegénység felemelésének" időszaka lesz.
Egyszerűen nincs rá lehetőség, rendbe kell hozni az államháztartást, nincs mese.
Ezt azonban muszáj.
Ha ezenközben - az egyik, hogy megnyerje a választásokat, a másik pedig azért, hogy maradhasson - csökkentjük a bevételeket (lásd: adók) és emeljük a kiadásokat, olyan helyzetbe jut az államháztartás, hogy az kényszerpályát (megszorításokat) jelent.
Nem annyira nehéz matematika.
Eközben pedig lehet társalogni a szegénységről.
Dehát ez van.
Ezért nevezem ezt populizmusnak, ráadásul mindkét fél - jelen esetben mindkettőre gondolok, tényleg, ebben ugyanis elég hasonlóan nyilatkoznak - pontosan tisztában van a helyzettel.
Nem mondani kéne! Amíg itt olyan politikusok lesznek, akik a széthúzás felé viszik az országot, addig a nemes célokból úgysem lesz semmi. Vagyis a gengszterváltás jó duma, csak sajnos nem igaz, mert itt csak módszerváltás volt.
Én egyszerűen próbálok gondolkozni. Azt látom, hogy a parlament ugyan helyszín, de nem a választók érdekei érvényesülnek, hanem a pénzügyi érdekkörök törekvései. Ettől fullad be az ország minden választási ciklus végére. Addigra amit lehet kisöpörnek. Kivéve a szegénység elleni programot, de ennek is csak a neve maradt meg, pénz nem. Legfeljebb arra jó, hogy az adósság növekedésének megfelelő hivatkozása legyen.
most egy pillanatra vonatkoztassunk el attól a személytől, aki mondta (gondokoztam beirjam-e mert sejtettem, hogy akkor az ő személyére lesz kihegyezve).
Persze. Csak az a baj, hogy neki épp úgy nem az a célja, amit mond, hanem azért mondja amit mond, hogy elérje a célját. Ha valóban akarna valamit, nem az utcán politizálna, hanem a parlamenti képviselői székében. Veszélyes dolog, ha egy államférfi mutat példát abban, hogy nem a parlament a leglényegesebb helye az ország élete alakításának!
hm... és hallottál valami realista elképzelést arról, hogy hogyan fogják felszámolni?
Amúgy ha ezért adósodott volna el, akkor nem tornyosulna egyre fenyegetőbben az adóssághegy, mert akkor gazdag emberek megtreremtenék a visszafizetés fedezetét. Sajnos hülyeségekre költötték el. Ezek ennyit tudnak csak (lásd Érden is: luxusberuházás, drága hitelből, amikor az alapdolgok is hiányoznak-és utánuk az özönviz)
ezzel szemben a koalíció éppen a szegénység felszámolásával van elfoglalva, ami bizony alaposan felborította a költségvetés egyensúlyát, mert mi mástól is adósodhatott el ennyire az ország
"hogy megvalósuljon az emberi élet, ahol a gyermek nem teher, a nyugdíj nem segély, a munka nem alamizsna, az otthon nem vágyálom, a tanulás nem kiváltság, és nem döntenek rólunk megkérdezésünk nélkül"-Orbán Viktor
szerintem szépen össze vannak rakva ezek a gondolatok, nemes célok.
