E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják." (Péld. 22:3)
Ha valaki tudatosan kísértésnek (próbának), illetve nehézségnek teszi ki magát, mert felelőtlen, vagy mert úgy véli, hogy ő már elég erős, akkor nagyon könnyen alul maradhat a bűn ellen vívott csatában. Szükséges bölcsességet kérnünk Istentől, hogy idejében észrevegyük a bennünket fenyegető lelki veszélyeket is. Ne mindig csak utólag lássuk meg azt, hogy hogyan kerülhettük volna el a bajt. Az igében eszesnek nevezett ember nem akkor tért ki a baj elöl, amikor megtapasztalta a nehézségeket, hanem még akkor, amikor még épen csak hogy észrevette, ezért nem ment bele, és nem is valotta kárát.
"... ok nélkül való átok nem száll az emberre." (Péld. 26:2)
Minden, amit csak teszünk, következményekkel jár. Helytelen döntéseinknek rossz (romboló), helyes döntéseinknek pedig jó (építő) következményeik vannak. Ha döntéseinkhez igazán igényeljük Isten segítségét, akkor Ő valamilyen úton segít is, csak az a kérdés, hogy valóban meghallgatjuk, és elfogadjuk e az Ő üzenetét. (Hiszen sokszor már előre eldöntött dolgainkat akarjuk csak jóváhagyatni Istennel, és ilyen állapotban bizony nehéz az Ő - esetlegesen saját véleményünkkel ellentétes - tanácsát meghallani). Minél inkább sajátunkká válik az odaszánás és az engedelmesség Isten irányában, annál kevesebb átok (baj) száll majd reánk.
1. Melyik kérdést tetted fel olyan szándékkal, hogy a válaszból épülni szeretnél? 2. És melyik kérdést tetted fel úgy, hogy választ nem várva rá, te már megingathatatlanul meg is válaszoltad azokat magadban?
Ha kérdéseid az 1. ponthoz tartoznak, akkor szívesen megpróbálok bibliai válaszokat keresni rá (ha az Úr megsegít).
De ha a bibliai válaszok nem érdekelnek, illetve azokat esetleg csak azért kéred, hogy mindig rácáfolj saját érveiddel, akkor válaszaim hiábavalóak, s így szükséges az elmaradásuk.
"Bocsi hogy meg mertelek szólítani, mint egy felsőbb kasztbeklit!"
Semmiben sem tartom magamat többnek másoknál, így nálad sem. Sajnálom, hogy a fent idézett szöveget pont a te tolladból olvasom. Azt hittem, hogy a kölcsönös egymást tisztelő hangnemben fejeztük be múltkori beszélgetésünket, és hogy ez továbbra is így marad... Tévedtem, úgy tűnik, hogy félre ismertelek e tekintetben.
Mt. 23. 8. De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Ennek az Igének az az értelme, amit nem is kell nagyon ragozni, mert magától értetődik. Természetesen az is magától értetődő, hogy nem lehet kijátszani Krisztus felszólítását azzal, hogy egyes gyülekezetekben nem mesternek, nem atyának, hanem pásztornak nevezik azt, aki atyáskodik mások fölött és a hívő és Isten közé ékeli magát.
Egy kislétszámú felekezet, a Nazarénusok gyakorlata, hogy az ő atyáskodóikat szolgának hívják, de a tartalom a lényeges, nem a forma. Hiába nevezik szolgának, ha atyáskodik hívőtársai fölött, és eképp idegen istenek imádatára ösztönzi őket. Sajnos van felekezet, ahol még a szó szerinti jelentést is megvalósítják, és atyának hívatják magukat az atyáskodók.
Számomra Homérosz, Szókratész, Dante, Shakespaire, Spinoza, Jókai Rejtő Jenő , stb.van annyira hiteles, mint Salamon, hisz nem ámítják az olvasóikat közaranymondásokkal! Ugye az ő feleségei is az Úrtól valók voltak melyikek is?, .........? Jóllakottan mennyire könnyű az éhségről beszélni...., nem?
Ha azt a mondást veszem alapul, hogy " lassan jársz tovább érsz...., akkor nem az autókra, repülőkre, avagy járművekre gondohatott a szerző, sem nem a gyors, elkapkodott mukálatokra....
Számomra nem hit kérdése a valóság, az élet és benne a megélhetés feltételének megteremtése, a családfentartás....
Tudod, nem egy nagyon mély érzelmú hívőt ismertem a volt pünküsdi gyülekezetemben, akik végtelen alázattal és türelemmel viselték a súlyos rákbetegséget...., amiben végül bele is haltak.... Isten nem volt velük? És azokkal sem akiket baleset ért, esetleg természeti csapás, netán meggyilkoltak, megerőszakoltak?
Míg az egyiknek sikerül...., a másiknak nem, bár ahogy a kereszténység fonák gondolkodásait veszem alapul...., akkor minden féle magyarázat lehetséges, de egyben igaz, hogy kivágják magukat az uruk nevében, kéz keztet mos, hisz egyik sem ismeri valójában az Istent, akire hivatkoznak felekezetenként!
Bocsi hogy meg mertelek szólítani, mint egy felsőbb kasztbeklit!
Az általad idézett igéket én egy kissé másként látom. Ha a két előző verset is hozzátesszük, akkor számomra könnyebben érthető ez a rész:
"Akkor a (keresztelő) János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény (azaz Jézus)? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad (azaz a bor is meg a tömlő is)." (Mt. 9:14-17)
Keresztelő János tanítványai nem tetszésüket nyilvánították ki Jézusnál, hogy az Ő tanítványai nem tartják be a kor megrögzött szokásait (pl. az ok nélküli állandó böjtölést). Jézus erre azt válaszolta, hogy böjtölni nem állandóan kell, főleg nem akkor, amikor nincs is okunk rá (tehát amikor a tanítványokkal van Jézus >> azaz a vőlegény, és nem szenvednek hiányt semmiben). Böjtölni akkor kell, amikor igazán áhítjuk és várjuk Isten segítségét (pl. amikor Jézus már nem volt a tanítványokkal, és átérezték gyengeségüket, és egyre inkább vágytak Isten segítő közelségére), és kérésünk komolyságát és őszinteségének nagyságát valamilyen fizikai lemondással is be kívánjuk mutatni.
A posztó és a tömlő példázatában szerintem nem magáról a Bibliáról nyilatkozik "a Bibliában" Jézus, hanem magáról az emberről, illetve az ember igazi Istenhez való megtéréséről. Azok az emberek, akik évezredes (esetleg csak évtizedes) hagyományokat űznek, és foggal körömmel ragaszkodnak hozzá, azoknak, mindig szálka lesz a szemükben az Isten tanácsai szerint élők élete ("Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?").
Szerintem a régi posztó és a régi tömlő (a két példa teljesen párhuzamosan mutatja be ugyan azt) az ember bűnhöz (emberi rendelésekhez, önzéshez, hiábavalóságokhoz...) ragaszkodó természetét jelképezi. Az új posztóból készült folt, és az új bor (ami a belőle keletkező gázok nyomán szétfeszítő hatású) pedig az igazi Istenhez való megtérést jelképezi. A valóban megtért ember már nem tud kiegyezni, megmaradni bűnhöz ragaszkodó megalkuvásában, mint ahogy az új bor sem marad meg a régi tömlőben (mert a rugalmatlan régi tömlőt hamar szétrepeszti az fokozatosan feszítő nyomás, amit az erjedő mustból felszabaduló gázok táplálnak). Ezért nem szabad meghagyni a régi természetünket jelképező ócska posztót, hiszen hiába térünk meg csak egy kicsit Istenhez (parányi új folt), az igazi eredményt nem hozhat,sőt rosszabb lesz állapozunk még megtéretlen állapotunkhoz képest is, hiszen így a világosságot megismerve (felelősségünk tudatában) tesszük a rosszat, azaz tudatosan elutasítjuk Isten segítségét >> ("még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz"). Ez az állapot a legveszélyesebb, hiszen Isten tiszteletben tartja döntéseinket, és a világosságban meghozott elutasító döntésünkkel így meg is "kötözzük" az Ő segítő karját.
A jó eredmény (a megtérés igazi gyümölcse) csak akkor várható, ha hajlandóak vagyunk a teljes odaszánásra (azaz ha régi, megrögzött szokásainkat és tévedéseinket készek vagyunk feláldozni Isten oltárán). Azért van szükség teljesen új jellemre (új tömlőre), mert bármily kicsiny részt is hagyunk meg régi énünkből, az újra megfertőzi énünket, és így meg nem szabadulhatunk a bűn (a szeretetlenség és az önzés) fogságából.
Mt.9.16. Mk.2.22. Lk.5.36. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.
Ezekben az Igékben Jézus a Biblia, mint toldott-foldott emberi mű létrehozásának veszélyére figyelmeztet. Ha az ő tanítását, újborát a törvény és próféták keretei közé illesztik, akkor a tömlő szétreped, és a bor is kiömlik, a tanítás nem lesz egységes, egységesen értelmezhető, és a keletkező új egyház szétszakad és megosztott lesz. Ez sajnos be is következett.
Szeretettel próbálom előre felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a komolyabb tartalmi és egyéb rombolásokat (OFF-olásokat) tartalmazó hozzászólások törlését minden esetben kérni igyekszem a téma moderátorától (ami persze nem azt jelenti, hogy törölve is lesz, hiszen azt már nem én döntöm el, hanem a moderátor).
Kérlek, ezért ne haragudjatok rám, hisz célom nem az önkény, hanem pont az a szabadság, ami biztosítja az itteni téma kedvelőinek, és érdeklődőinek a zavartalan beszélgetést és épülést. Ezért javaslom e téma leírásának figyelembevételét.
Számomra pl. Salamon bibliai írásai is hitelesek (mint a többi bibliai íróé). Ennek oka személyes meggyőződésem, ami a Biblia olvasása közben alakult ki. Olyan összhangot és szoros kapcsolatot találtam az egyes részek között, és olyan bölcsességet az egész Szent írásban, ami meggyőzött arról, hogy e Könyv Isten akaratából született meg és maradt fenn oly sok időn keresztül. De meggyőződtem arról is, hogy a Bibliában leírt negatív dolgok is a mi tanulságunkra lettek leírva, és igazságtartalmukban ma már nem kételkedem.
Ez a hitem személyes hit, senkire sem szándékozom ráerőszakolni, így rád sem. (Utalok itt más topikon folyt előző beszélgetéseinkre is...) Élj békében hited szerint. Csak amit igaznak hiszel, a szerint élj is állhatatosan, és akkor az Isten bizonyára veled lesz mindig.
Hadd arnyaljam kicsit a kepet. En nem azt hiszem, hogy csak es egyedul a reformatus egyhaz latja, ertelmezi helyesen a Bibliat. Hanem azt, hogy a reformatus egyhaz jol ertelmezi a Bibliat. Es ha valaki mast olvas ki egy adott textusbol, az ettol meg nem rossz. Minden felekezetnek lehetnek olyan eszrevetelei es meglatasai, amilyenek a tobbinek nem. Es bar elsore furcsan hangozhat, de ket kulonbozo magyarazat is lehet igaz (max. mi emberek nem latjuk meg az osszefuggest). Ezzel nem azt mondom, hogy az osszes (400-at irtal?) felekezet tanitasanak uniojat kell kepezni (es az lenne a hiteles keresztyen tanitas). Mert hiszem azt, hogy bar az alapokban egyetert minden keresztyen felekezet, de vannak olyan tanitasok, amelyekkel nem ertek egyet (pl. a katolikus testvereknel divo "szentek" tisztelete).
Az igaz lehet, hogy az ember sejtjei 7 evente teljesen kicserelodnek, de ez nem igaz pl. az idegsejtekre. Valoban hasznos lehet, ha az ember idorol idore ertekeli a megtett utat, es adott esetben kigyomlalja a salakka lett dolgait. Azonban a Biblia novekedesrol is beszel. Ami jora raleltetek (=az igazsagra es a szeretetre), amellol ne tagitsatok, hanem gyakoroljatok, es novekedjetek benne. Ezert mondom en is neked, hogy lecsusztal az igazsag osvenyerol.
Ha a PÉLDABESZÉDEKET Salamon írta...., akkor igencsak ellentmondott önmagának.....és szépeket írogatott másoknak, míg maga egészen más jellemmel bírt! Hiteles volt ő, ez itten a kérdés! Ezek az aranymondások is csak egyféle filozófikus parafrázisok....
Az én bibliaértelmezésemet bárki felülbírálhatja, és ha a Bibliával alá is támasztja, akkor szándékozom felülbírálását el is fogadni. Gondolataimat a Bibliai szövegekről nem tartom kinyilatkoztatásnak, hanem csak egyszerűen megosztom a véleményemet másokkal.
A felekezeti viták elkerülése miatt csak a Bibliát próbálom a középpontba helyezni e topikon, ezért "A Biblia" a címe. Akinek ez nem tetszik, az nyugodtan nyisson egy topikot esetleg "Felekezeti viták a Bibliáról" címmel (ha még nincs ilyen elég).
Azt pedig, hogy melyik felekezet tanítása mennyire biblikus, az nem ennek a topiknak a témája, ha ezt kívánod fejtegetni, akkor szívesen válaszolok kérdéseidre, de nem itt, mert az itt OFF.
Ha ítélkezést látsz szavaimban, akkor kérlek bocsásd meg meggondolatlanságomat, hiszen ilyen szándék nem vezérelt.
Így pl. mellőzendő az előítélet, az elbizakodás...
Na de drága barátom, nem előitélet és elbizakodás, hogy te egy fajta kinyilatkoztatásként közreadod a Bibliaértelmezésed?
Már ott egy vaskos előitéletet hozol, amikor azt mondod, "más egyházak és felekezetek teljesen egyedi (ezért valószínűleg Bibliától elfordult) nézetei és szokásai". Ki jogosult megállapítani az Istenen kívül, hogy melyik egyház és felekezet hű a Bibliáhpz, és melyik fordult el tőle?
Milyen alapon itélkezel még ha gyengíted is kicsit a "valószinűleg" kifejezéssel? Minden vallás azt hiszi, hogy ők hűségesek a Bibliához, és a többi hűtlen hozzá.
Én nem látok ellentmondást a topiknyitóban, de ha számodra félreérthető, akkor pontosítok egy kicsit. A "Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról" kifejezés a következőt jelenti a topik témaleírásában:
1. A topik nyitása nem az ún. felekezeti álláspontok megvitatatására nyílt, hanem a Biblia kutatására.
Pl.: Ha két különböző felekezetű hozzászóló a Bibliából nem, vagy nem teljesen igazolható felekezeti dolgokról akar vitatkozni, akkor annak lehetőleg nyissanak egy másik topikot, és ott vitassák meg e dolgot.
2. A felekezetek szerinti megkülönböztetés nélküli beszélgetés fontos cél e topikon. Így pl. mellőzendő az előítélet, az elbizakodás...
3. Bármely a Bibliával közvetlenül kapcsolatos dologról bárki elmondhatja itt saját (!) véleményét, de ezen a topikon a Biblia a mérce, és az elsődlegesen elfogadott forrás a topiknyitó szándéka szerint, és nem pedig az egyházak és felekezetek teljesen egyedi (ezért valószínűleg Bibliától elfordult) nézetei és szokásai.
A 3. pontból következik, hogy mindenkinek igazat adok ezen a topikon (is), aki a Bibliával megtámadhatatlanul igazolja hozzászólását. Tehát azt választanám - ha lehet - hogy a hozzászólók a Bibliával támasszák alá mondandójukat, illetve helyre igazításaikat.
E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja. Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról: - Eredete - Tartalma - Értelmezése - Ige magyarázatok
Kedves Isr!
Szándékos ellenére sajnos már a topiknyitó ellentmondást hordoz magában. Egyrészt azt kívánod legyen felekezetmentes, másrészt azt, hogy szóljon a Biblia értelmezéséről, igemagyarázatokról. Ha belegondolsz, a kereszténység egyetlen okból megosztott, a rengeteg felekezet azért alakult ki, mert minden felekezet msáképp értelmezte a Bibliát. Minden felekezet azért válti ki a korábbi "anyafelekezetéből", mert tagjainak egy része úgy gondolta, hogy a többiek nem jól értelmezik a Bibliát, és az ő értelmezésük a helyes. Több mint 400 keresztény felekezet létezik a világon, s ha feltételezzük, hogy legalább egy helyes a soféle Bibliaértelmezés közül, akkor is 399 bár hivatalos, de hamis Bibliaértelmezés van közkézen.
Valamelyik ujjad meg kell harapd. Vagy elengeded a felekezetmenteséget, és akkor mindenki értelmezheti a saját felekezete értelmezése szerint a Biliát, vagy - horribila dictú - saját kútfeje szerint, és akkor lesz vita és kavalkád, vagy marad a monoterápia, és akkor csak egy értelmezés hangzik el minden igéhez, mintegy kinyilatkoztatásszerűen, kvázi tévedhetetlenséget feltételezve. Melyiket választod?
"Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik." (Péld. 21:16)
Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy meggondolás nélküli vak hittel higgyünk Benne, vagy bármi másban. Arra kér bennünket, hogy gondolkodjunk, és a Tőle kért (kapott) értelmünket használjuk is fel. Mérlegeljük a jó és a rossz közötti különbséget, gondolkozzunk el a dolgok eredetéről. Szükséges értelmünket használni, hogy meglássuk azt, hogy mi az, ami használ, és mi az, ami árt. Ha nem vagyunk hajlandóak értelmünket használni, akkor Isten e csodálatos ajándékát elherdálva előbb-utóbb a pusztulás lesz az osztályrészünk.
"Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen." (Péld. 21:30)
Minden Istentől származó dolog értelmes, és sohasem hiábavaló. A Tőle származó dolgok mind tökéletes ajándékok. Mégis sok igazságtalansággal és helytelen dologgal találkozunk napjainkban. Ám ezek mind az ember engedetlen viselkedésének (azaz az önzés útjára való lépésének) a következményei.
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." (Péld. 3:5)
Sajnos az ember - a bűn (az önzés) közel 6000 éves pusztító hatására - igen gyenge ítélőképességgel rendelkezik napjainkban. Itt lenne az ideje annak, hogy lehetőségeink közül a legjobbat válasszuk: azaz teljesen Istenre kellene bíznunk életünk vezetését. Ám kimondani és leírni sokkal könnyebb e szavakat, mint meg is tartani. Nagyon nehéz őszintén és teljes önátadással kimondani: Legyen meg a te akaratod Atyám minden dolgaimban. A kitartó és őszinte ima gyümölcse lehet ez a gondolkodás mód.
"Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya..." (Péld. 15:33)
Az igaz istenfélelem az nem az Istentől való félés, hanem félelem attól, hogy eltaszítjuk Őt magunktól rossz döntéseinkkel, illetve tétlenségünkkel. Az igazi istenfélelem a Tőle kapott bölcsesség helyes kamatoztatásában mutatkozik meg. Mindannyian kapunk Istentől bölcsességet személyre szabottan. Akik nem herdálják el a kapott bölcsességet, hanem mások javára kamatoztatják, azok még többet kapnak. Akiknek viszont nem fontos ez a bölcsesség és "elássák a földbe", azok egyre inkább eltávolodnak a bölcsesség adományozójától is - azaz Istentől. Az igaz istenfélelem a bölcsesség helyes felhasználása.
"...és a tisztességnek előtte jár az alázatosság." (Péld. 15:33)
Az Istentől kapott bölcsességgel sokan csak saját tisztességüket szeretnék növelni. Ez nem helyes. Ha a szeretet törvényét be akarjuk tölteni, akkor fontos engedelmességet, sőt alázatot tanulnunk, hogy ezekkel megzabolázzuk bűnre (hatalomvágy mások felett, önzés, erőszak, pusztítás...) törekvő jellemvonásainkat. Nem könnyű mindig Isten felé hárítani a dicsérő és a hálás szavakat, de aki ezeket elfogadja magának, annak kevélység telepszik meg a szívében, és az igazi tisztességet (ami az örök életre való alkalmasság kimunkálása Isten ajándékaként) sohasem érheti el.
Tegnap betonoztam. Amikor a vödörböl nem öntöttem ki mindjárt a betont, a tetejéről könnyen jött a hígja, de az aljára beült szikkadtabbjával már bírkózni kellett. Vertem a szájával lefelé a földhöz, kapartam a kőműves kanállal, míg hajlandó volt megmozdulni. Akaratlanul arra gondoltam, hogy az Úrnak hasonló dolga van velünk, ha belátásra akar bírni, hogy a jól beüzemelt, kedvenc vödrünk aljából, ahová már azt hittük, hogy beköthetjük magunkat, a helyünkre tessékeljen. Pedig már felvettük a vödör formáját, és úgy gondoltuk, hogy mi vagyunk az alap a hozzánk utólag csatlakozott, még tudatlan, híg löttynek. De hát nem a vödör a meghatározó, hanem a kőműves.
Azt mondogatjuk, Uram mutasd meg magad, jöjj el hozzánk, de mozdulni nem akarunk. Pedig ha akarjuk, amit mondunk, mindent fel kell adni, ami addig a tespedtségben és vakságban tartott. Elfogadni az újólag feltárult igaz dolgokat (a kőműves eljövetelét), ami kimozdít addigi minden jónak hitt formánkból. Tudva, hogy még a vödröt is kimossák utánunk, hogy még nyomunk se maradjon, és ha lehetséges, még az emléket is kitöröljék rólunk. Úgy mint azt Jézussal tették. Nehogy azt gondold, hogy ez ma másképpen van! Azért van a vödröknek az állandó ürítése (az egyházak otthagyása az Úrért), mert ha nem volna mozdítható rész, a vödröt is el kellene dobni!
Egy adott személyre bontva: minden ürítésnél egy csomó salak távozik a tovább használhatatlanná vált vízzel (igei látás) is. Köztudott, hogy az ember sejtjei hét évenként teljesen kicserélődnek, ami megfelel egy egészséges lelki fejlődést tekintve a Dániel könyvében olvasható hetven titkos hétnek, vagy a Jelenések könyvében az egymás után következő hét gyülekezeti időnek, vagy a teremtés hét napjának, aminek koronája a nyugalom, vagyis az Isten képére formált ember. Minden egyes ürítés egyben szülés is, az új élet elhagyja az anyát, ami nagy fájdalommal jár mindkettőnek. Ritkán egyik bele is hal. Az Újszülött kiázva, véresen, sírva, kiszolgáltatva élete legvisszataszítóbb megjelenési formája. De a "felnőttek" előtt nem az. Vannak a szülést visszatartó erők, pl. a nyakra csavarodott köldökzsinór, ami eddig táplálta, most a végét jelentheti. Ilyenek az ebben a helyzetben szokásos Ige Idézetek:" Vizsgáld meg!", "El ne hagyja a maga gyülekezetét!", "Gyümölcsökről ismernek meg!" De akik fontoskodva ezeket mondják, pont azok, akik az okot soha nem vizsgálják, a szakadások szükségességét nem látják, vagy fordítva látják, a gyümölcsöket addig soha nem emlegették elvárásként az adott személy számára.
En sem vagyok teologus, de "ahitatos papi leleknek" vallom magam Karacsony Sandor utan szabadon, aki szinten nem volt 'teologus' - csak kolozsvari puspok egy ideig - hanem inkabb tanito. (Csak erdekessegkeppen, a XX. sz. legeredetibb pedagosusanak tartottak ot).
Vannak, akik lesajnaljak a teologusokat, mondvan "obor az mind". Nem mondom, hogy egy sincs ilyen kozottuk (ertsd: hogy nem is lehet), de inkabb vagyok azon a velemenyen, hogy az ilyen velemenyek hagoztatoi nem tudjak mit beszelnek. Mert pl. a Szentharomsag tanitasa az igazolhato a Bibliabol. Azonban ha valakinek a szaja bedugatott, hogy a sok hulyeseggel ne terhelje az embereket, hat elhiszem, hogy morcos. De en tudom, hogy te nem ilyen vagy. Azonban javaslom, hogy minden konyvet (Swedenborg rulez) vizsgalj meg, hogy milyen szellemtol van: tisztatol avagy tisztatalantol, es ne fogadj el semmilyen tanitast, csakis azt, ami az igebol igazolhato.
Az Ige nincs bilincsbe verve. Ezért nem lehet a betű szerinti értelemmre való hivatkozással megkötözni, hamis látásban tartani, mert magát kioldja.....
Nekem erre egy másik ige jutott eszembe: Szinte minden levélben is, a mikor ezekrõl beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthetõ dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsûrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
Mert a Jn 7,39 nem azt jelenti, hogy ne lett volna Szentlelek addig, amig Jezus fel nem tamadt volna, ld. 1Moz 1,2, ahol Isten Lelke lebegett a vizek felett.
Győzzön meg téged az Úr, mert Ő az igazi szabadÍtó, és világosság!
Egyetertek. Istennel nem kell rostat alkalmazni, de Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. (1Jn 4,1).
Figyelmedbe ajánlom amettel való párbeszédemet, ha volna kedved utánaolvasni.
Az én meggyőződésem, hogy amet veszedelmes eretnek (ez nem személyeskedés, hanem ez vallás-filozófia fórum, és ide tartozik, és ezt másképp nem lehet leírni-mondani).
Az én meggyőződésem, hogy Swedenborg is veszedelmes eretnek.
Akik lehet, hogy 99 %-ban igazat mondanak. Akár a világosság angyalának beöltözött Sátán.
De a többi?
Persze te írj, tégy nyugodtan, ahogy akarod. De én időnként tanúskodom amet ellen, ezt ígértem, és tartom.
Örülök, hogy nem vagy teológus! Azok az emberek formába csömöszölt kőkeményre kiégetett téglák, amelyből Babilon (bábel tornya) építkezik. A saját vallásuk dogmarendszerének papjai, nem az Úréi. A Níceai zsinaton ők vezették be az azóta az összes keresztényen elterjedt rákfekélyt az isteni személyek háromságán alapuló szentháromság tant, dogmává téve. Megalapozva ezzel más hamis látások/eretnekségek pl. a szellem mivoltának megszemélyesítését, kiütve ezzel a valós háromság megértését, amely Istenben, és a képére, és hasonlatosságára teremtett emberben is megvan. Azt mondták, hogy három isteni személy van, de ez egy Isten. Hogy az gúnyolódást lerázzák azt mondták, hogy ez egy titok. Ezzel minden értelmes ellenvéleményt, hatalmi szóval lenyomtak, elérve ezzel azt, hogy az ember mást gondol mint mond, ami pokoli tulajdonság. Imádkozás közben így az ember gondolatában az Atya isten elé jön a Fiú isten nevében, és várja, hogy a kettőjük közt fülelő Szentlélek isten lejön hozzá, és megjelenti amiket hallott. Amikor pedig megkérdezik, gondolkozás nélkül, mint egy megtanított papagáj azt hajtogatja, hogy egy az Isten! Igy jött el alattomban az az Idő, amiről az Úr szólt. Nagy ügyesen az Ő trónfosztása, és ledegradálása, mellékszereplővé téve a nagy Atyaisten társisteneinek táborában! (Akkor már mehetnénk Zeuszhoz is.)
Én az élő kövek, sziklák híve vagyok, ahol a legerösebb kő (szegletkő) Jézus. Ö valóban egyedi mű, vagy formáltatási módon jött a világra (a magasságos ereje árnyékoz be téged=Szentlélek). A formáltatási mód azonban nem írta felül az emberi természetet. Saját bőrén tapasztalta, hogy mi van az emberben. Minden Istenit letett ("megüresítette magát") való ságos hús vér ember lett. Mindenben megkisértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. A bűn alatt az Istentelenséget, vagy az Istenfélelem hiányát értem. Ezt nem is tehette mert tudta, hogy ő az Isten. Nyíltan ki is jelentette, amikor kérték, hogy mutassa meg az Atyát: "Aki engem látott látta az Atyát, mert Én és az Atya egy vagyunk." Mint istenfélő ember hozzánk hasonlóan imádkozott tudva, hogy ez hoz szabadulást, mert a szabályokat Ő állította fel! (Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért...Zsid 5,7. Vért izzadt, hogy engednie kell a sötétség óráiban, hogy visszatartsa magát, és ne pusztítsa el az életére törő értetlen gonoszokat, amit el is mondott: " Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? Mt 26,53 ".
De erőtlen ember maradt végig, ("Az én erőm erőtlenség álltal végeztetik el.) Az Igazság (Ő az Igazság) meggyalázása vért forraló, ezért előbb utóbb a felszínre kerül. Azért mutatja Krisztus győzelmét Dániel úgy, hogy egy követ látott leszakadni "kéz érintése" nélkül, ami minden útjába akadó akadályt összetört, vagy ami ugyan az: "Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. Lk 20,18". Mindenütt jelenvaló Istenként fönntartotta a világmindenséget, miközben a földön emberként élt. A szentírás betűszerinti értelmezése ellentmondásokat/halált hordoz. Természetes, hogy aki azért jött, hogy öljön, és pusztítson (az ördög) azon van, hogy ezt favorizálja! Megfélemlítő, és félreérthető igéket, képes beszédeket direktbe értelmezve, mint kötelékeket használ a sakkban tartásra. Jézusnál is próbálkozott, és mindenkinél próbálkozik. Azt mondja, hogy sakk! és nem látja, hogy ott a Királyné!
Jézus amikor a Miatyánkot tanította, vagy az Atyáról beszélt, magára gondolt. Az Ő dicsőségének, és kilétének nyilvánosságra kerülésének ideje, és helyzetei határozták meg mikor beszél magáról mint Vagyokról, mint Jehováról, mint Emberről, mint Ember fiáról, mint Jézusról, mint Istenről, mint Isten fiáról, mint Atyáról, mint Erős Istenről, mint Úrról, mint Királyról, mint Királyok királyáról, mint Egy Istenről, mint Pásztorról, Mint Dávid fiáról, mint Szövetség ládájáról, stb. Ő elöl ment a csatában, mint az igazi vezérek (pl:Hunyadi, aki végigharcolta a sokszor egész napos csatákat, kézitusában.) és nem csak hátulról pislogott, mint egy nyúl. Ezért mondtam az előbbiekben, hogy mint ember győzött, és nem mint Isten! Értsd jól! A feltámadása, és megdicsőülése jelenti a sárbataposott Igazság győzelmét.
Akik az Ő nevében győznek, ugyan annak a csatának (Armageddon) a részesei. Ezeket Véneknek, Isten temploámak, királyoknak, királynénak, menyasszonynak, stb.(belsőjüket tekintve) is nevezi a szentírás.
"És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják. És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
Szerinetem a hit lényege nem az, hogy félj a nevén nevezni dolgokat. Én kifejezetten szeretem nevén nevezni Jézust, az Atyát, és a Szent Lelket, vagy Szellemet, mert bár tudom, hogy egy személyt jelölnek, azt is tudom, hogy igenis a Bibliában külön, külön cselekvőként jelöli Őt a Biblia.
A Vagyok kijelentése Isten kijelentése saját személyére. Semmi köze az emberhez. Ez is egy tulajdonsága - Ő örökké volt, van és lesz.
A Szent akiről beszélsz nagyon valószínűnek hiszem, hogy maga Jézus.
Jézus igenis Isten fia, az Ige több helyen is így említi, akárcsak Jézus maga (Ti nem ismeritek az Atyámat, hiszen akkor hinnétek nekem...). Nem hiszem, hogy ember képes lett volna győzni. Azon tapasztalat nélkül, ami Jézusban volt, és a Szent Lélekkel való közösség nélkül (amihez mellesleg még a feltétlen tisztaság is kellett) - És miután megkeresztelkedék, leszálla rá a Szent Lélek galamb formájában (bocsánat, ha nem pontos).
Persze a gyöztesek gyülekezete, de nem Jézus, hanem az Ő egyháza, és Ő a mi főpapunk.
És senki nem látta az Atyát csak Én - szerintem ha Jézus kijelentéseit elolvasod egy kicsit figyelmesebben, rájössz, hogy nem volt Jézusnál nagyobb Szent Háromság hívő a világegyetemben. A Szent Háromság lényege szerintem (mivel nem vagyok teológus ez szimpla gondolat), hogy Isten egy személy, melynek a Bibliai megjelenési formái az Atya, Jézus, vagyis a Fiú, és a Szent Lélek, vagyis a Vigasztaló. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Isten kijelentését?
Remélem ez a kis párbeszéd rábír a Biblia még mélyebb tanulmányozására, én is szeretném még jobban megismerni.
Senki nem akar megkövezni, csak annyi a lényeg, hogy itt szerintem a bibliai világképet vesszük alapul.
Az ember ilyen tekintetben három részre osztható, mely a teremtésben is megjelenik.
1. Test - melyet formála földből (bár szerintem itt lehet inkább anyagra vonatkozik).
2. Lélek - gondolkodás, érzelmi világ, stb.
3. Szellem - mely lehetővé teszi a szellemi valósággal való kapcsolatot, és megtapasztalást.
Teljesen egyetértek azzal amit mondtál, kivéve hogy külön személynek tartod a Szentlelket.
Egy kicsit tovább is mennék:
Istennek ható ereje hozott létre mindent. Az Ó szövetségben nem volt látható a tettes, mert nem volt teste, ezért léleknek, mégpedig szentnek hívták. Nevet nem adott magának, csak annyit mondott, hogy Vagyok. Mindent Jézusra nézve tett.
Itt meg kell állni, mert nem az Istenember mivoltára gondolok most, hanem arra a Jézusra, aki egyszerű erőtlen, kiszolgáltatott emberként kereste az Isten akaratát, mint mi. Ez az ember győzött, és azért nevezték Isten fiának, és nem a származásánál fogva. Aki győz az mind Isten fia, ("fel írom rá az én új nevemet!"). Jézus a testben megjelent Isten, amit Így folytathatunk: Jézus testében engedelmessége folytán megjelent Isten. Mi pedig a testülete amelyben megjelenik Isten ("És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.Ef.1.22.).
Ebből világosan látszik, hogy Jézus neve alatt a győztes emberek csapatát kell érteni, akikre nézve mindent megtett Isten. Először csak test nélkül, majd Jézusban a saját testében, végül a saját testületében éri el a teljességét Isten. Istenről nem szabad az Idő, és tér korlátaiban gondolkodni mert az időben még meg nem történ dolgokra, úgy tekint mint már meglévőkre, és a megtörtént dolgok is elötte vannak. Az Ige is ilyen. Ezért mondja, hogy Ő nem változik, teljességében van mindig, csak előttünk fátyol az idő.
Amikor azt mondja, hogy: "Jn 7,39 Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg", kell látni, hogy Jézus az Isten egy személyben (Egy az Úr,...Ef 4,5 vagy az Ó szövetségben: Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál /a kőszikla=Jézus/, nem tudok! Ézs 44,8) , mert ez jelenti az Ő megdicsőülését.
Az nem megdicsőülés, ha valaki odatesz mellé még egy Istent (Atyát), meg még egyet (Szentlelket) és Őt csak egy mellék istennek láttatja. Ez nem más, mint az Igazság, vagyis az Úr kigúnyolásában való részvétel!
Pünkösd a maroknyi tanítványokon kiábrázolja azt az időt, amikor az Isten félreérthetetlen cselekedetei megmutatkoznak a különbözö hamis egyházi dogmák, folytásából előtörő lövedékeken. Ehhez a megtérés mellett szükséges az igazságban való járás, és gondolkozás.
1Kor 12,3 ... és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
