Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Ma reggel egy kedves csoporttársam igencsak meglepett. :) Olasz a másik szakja és sportrajongó is és ma azzal várt a suliban, hogy a kezembe nyomott egy Gazzetta dello Sport-ot. :) Igaz két nappal ezelőtti, még Mayo győzelmét ecseteli és az esélyeket az időfutam előtt, de sebaj. :) Néha meg szokta venni, és miután olvasás közben látta, hogy 10 oldalon a Giro van benne, rögtön rám gondolt. :) Persze le már nem fordította. :( Így meg persze egy mukot sem értek belőle. De kedves gesztus volt.
De amit le szerettem volna írni, mert jót mosolyogtam rajta, hogy Andy Schlecket Baby Schlecknek hívják benne. :)))
Ahhoz képest, hogy nem vagy nagy filmnéző, egy kritikus is megirigyelhetné, ahogy írtál róla. Igazán jó volt olvasni, hogy ennyire tetszett. :) Remélem a Bartali-ról szóló film is elnyeri majd a tetszésed. :)
Nem vagyok valami nagy filmnéző, és akkor iszonyat finoman fejeztem ki magam, így mit mondjak, nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. Ezt is csak azért néztem meg, mert kerékpár, és mert Marcot borzasztóan kedveltem. Ugyan akkor még nem követtem a sportot, amikor igazán a csúcson volt a Kalóz, de a 2000-es Mount Ventoux szakaszt már láthattam, még ha nem is igazán értettem még a lényegét, azt meg hallottam, hogy Pantani kivételes kerékpáros. Aztán láttam valamelyik Vueltán a gyászos leszereplését, amikor Zabel hagyta ott a hegyeken, már összeomlóban volt, és megvolt a 2003-as Giro is, amit Simoni nyert, de Pantani nagyon eleven volt és ott volt a legjobbak között összetettben, akkor arról írtak az újságok, hogy egy dicsőséges visszatérés kezdete volt ez a verseny. Aztán szó volt arról is, hogy a Bianchi színeiben indulna a Touron Ulle mellett. Aztán nem indult. Fél év múlva pedig meghalt...
Pantaniról ami másodszor eszembe jut a karrierjén túl, az Igor Anton esete, akinek a példaképe Il Pirata. Fuji az első Giroján 21 évesen indult 2004-ben, nem sokkal Pantani halála után, és a végefelé már nagyon nehezen tartotta a lépést a pelotonnal. A csapatorvos és mindenki azt mondta neki, hogy adja fel, majd jövőre visszajön, de ő el akart jutni az emlékműhöz, hogy megkoszorúzza azt, ezért folytatta. A versenyt befejezte, és a Giro után Laiseka el is kísérte az emlékműhöz. Pantaninak elevenen él az emléke, ez biztos..
Már vagy 10 perce vége a filmnek, de szóhoz még mindig nem nagyon jutok, Ravallonak ebben a pillanatban ítélném oda 20 évre előre az összes létező díjat, ugyan filmekben kívülállüként mondom, de szerintem fantasztikusan játszotta el a szerepet. Az Oscart persze valami amerikai komédia kapja meg úgyis, de ez mindegy, nem sokat számít. Komolyan mondom, hogy katartikus élmény volt. A legjobban a film szerkezete tetszett, hogy in medias res a '99-es pozizív doppingteszttel kezdődik a történet, ami után Marco betöri a tükröt. Sokkal jobban kijön így a két szál ellentéte. A másik ami tetszik pedig az a párhuzamos szerkesztés, hogy a'99-es Gironál két szerkezeti részre bontja a rendező a filmet, és egyes motívumok mindkét részben előjönnek. A tükör tök jó ötlet, aztán amikor tisztítja a kádban a kerékpárját, az is, de a kedvencem az hegyoldal, ahova fel volt írva a neve. Az első részben a lánnyal mennek fel, és megállnak előtte mosolyogva, a második részben pedig a csapattal, de akkor már valaki odafestett a neve mellé egy fecskendőt, amin Marco annyira kiakadt, hogy eldobta a kerékpárt és beszállt az autóba. Itt jutott eszembe egy kicsit az Operacion Puerto, de nem folytatom.
Azt sem tudom eldönteni, hogy melyik volt a kedvenc jelenetem, mert rengeteg jó ötlet volt. Az egyik kedvenc az elején volt, amikor a család együtt ünnepel a győzelmeknél a kalóz zászlók társaságában. A másik nagyon jó jelenet az a hegyoldalnál volt, ahova fel volt írva a neve, és amikor meglátta mellette a fecskendőt, akkor teljesen kiakadt. Meg az is nagyon szép volt, amikor meghalt a bácsi, akitől az első kerékpárt kapta, és elment horgászni ugyanarra a helyre, ahol még az elején voltak. Vagy a sajtótájékoztató a '99-es Giro után és a kirohanása.. Aztán a szállodás rész is nagyon el volt találva a végén, amikor teleírta a falat filccel, és a barátja rátörte az ajtót, az volt az egyik csúcspont nekem, kb ott kezdtem el könnyezni :)... Aztán a vége tényleg rettentő szépre sikeredett, hatalmas ötlet volt, ahogyan a halálát megrendezték. Borzasztóan tetszett a szimbolikája, ahogyan megszökött a családtól és farmerben felült a kerékpárra, aztán eltűnt az út végén, a következő kép meg a Gazetta február 15-i címlapja és a halálhíre. Pedig azt hittem, hogy ilyen ragadós-giccses akármi lesz belőle, ahogyan szétveri a szállodaszobát, de nem. Pedig ez lett volna a logikus. És éppen azért volt jó ez a film, mert nem a logikát követte, és nem az történt sokszor, amit vártam volna. Remek ötlet volt, hogy a szállodás jelenetet kicsit korábbra tette a rendező, a halálát pedig homályban hagyta, szerintem pont így volt tökéletes. Az meg külön pozitívum nálam, hogy a drogfüggőségét nem rágta túl, hanem meghagyta említés szintjén és csak illusztrációként használta, a dealer talán ha 3x feltűnik a filmben. így volt jó, ahogy volt, örülök hogy láthattam. Biztosan megnézem még sokszor! A vége tényleg könnyezősre sikeredett részemről amúgy. :)
Egy kérdés: a göndörhajú csapattársa, aki megpróbált segíteni neki végig, és a végén is ott volt, az Chiapucci volt vagy ki?
Én megint le vagyok maradva, de most utánanéztem, hogy miről van szó. :) Én már nem lepődöm meg semmin. Az utolsó meccs amit láttam és magyar érdekeltségű volt, a csúfos ZTE-Mancaster visszavágó volt, még 5 éve a gólyatáborban. :) Azóta a magyar focit messzire elkerülöm, így sem ideges, sem csalódott nem leszek. :)
Éjszaka volt szerencsém végignézni Torrrente (ex)felügyelő és csipet csapata ámokfutását, és egy új, eddig még fel nem fedezett gyöngyszemre bukkantam:
"A franciák olyanok, mint az arabok. Csak tisztábbak"
És Santiago Segurát még nem lincselték meg... :-))
A bajor kör eredményeit böngészve ezt a nevet veszem észre. Nos, aki szereti a focit az tudhatja, hogy a Milanban is volt egy Rui Costa aki jelenleg a Benficában focizik.
Nem volt az olyan mókás szerintem. :) Némelyik úgy be volt öltözve. :) Szegény Astanás, nem tudom ki lehetett, csurom vizes, azon a Gezzetta sem segített már. :)
