Ez egy nagyon leegyszerűsített háromtest probléma. Veszek egy mély levegőt, és megpróbálom megoldani...
Közben rájöttem(TM) valamire megint. Négy évtizeddel ezelőtt konkrét számpéldákat kellett megoldani.
Elolvastad a szöveget, felírtad a képleteket, azonnal behelyettesítetted a számokat. Aztán már konkrét számokkal számolhattál tovább. (Csodálkoztam is, amikor nemrég a videotóriumban láttam olyan előadást, ahol paraméteresen számolták végig a feladatot, és csak a végén sem helyettesíttek be számokat, hanem diszkutálták az eredményt.)
Miért?
Másodfokú egyenletet - például - megoldani sokkal nehezebb, mint egy megadott valós számból gyököt vonni.
Nem az én hibám, hogy középmezőny versenyző szintű középiskolai tudással majdnem színjelesre el lehet(ett) végezni az egyetemet. Arra pedig utólag jöttem rá, hogy: ha az első néhány vizsgád jelesre sikerül, utána már négyesnél rosszabb jegyet nem szívesen adnak. Nem mondom, hogy örülök neki, de mégis célszerűnek tartom, hogy időnként beleveritek az orromat az ostobaságaimba.
Újszuper mindenhez ért, mindent (is) jobban tud, csak azt az egyet nem veszi észre, hogy döglött lovon ül. Másokat oktat, miközben azok szép sorban ellovagolnak mellette.
"Miííí van..??! Akkor most, 'átmegyünk sci-fi-be'..?!"
Megint lebuktál.
Ezt ugye nem tanították a katekizmus órán?
De magadnak kerested a bajt. Minek ütöd az orrodat olyasmikbe, amikhez nem értesz?
Pedig elemi dolog, a lényegét elmondta már Fat old Sun.
Mivel ezt láthatóan nem értetted, nézd meg hogyan hajtja a nyuszibiciklit egy kétéves, aki nem tud még pedálozni. A lábaival löki magát. Honnan ered akkor a kerekek perdülete? Hát onnan, hogy az ő egyenes vonalban hátramozgatott lábainak van perdületük a kerekek tengelyeikre számolva. (Lenne akkor is, ha a lábai nem gyorsulnának, hanem egyenletes sebességgel mozognának.). Csak akkor nem lenne, ha a tengelyek a padló síkjában volnának.
Házi feladat: Nézz utána a perdület értelmének és képletének.
Nem csodálkoznál annyit, ha hozzászoktál volna, hogy a fizikai fogalmakat úgy használd, hogy figyelembe veszed azoknak a pontos meghatározását. Nem pedig csak úgy nagyjából mondasz valamit, amiben ismerősnek tűnő szavak vannak.
Megfeledkezel arról, hogy ha perdületről beszélsz, akkor a tengelyt is meg kell adnod, amelyre vonatkoztatod.
Nem feledkeztem meg róla. Csak hát ilyen példákat nem nagyon adnak fel. Magam is nagyon csodálkoztam, amikor először találkoztam vele. Egyenes vonalú egyenletes mozgásnak perdülete? Ráadásul megmaradó nem nulla. És mégis.
Ez a szöveg semmit se magyaráz, csak egy érvelés nélküli kinyilatkoztatás a te képzelgéseidről, valami "2 fényéves", meg "1.5 millió kilométeres", továbbá egy "hatalmas" "potenciáltölcsérekről" amibe mindenkinek "bele kell nyugodnia".
Igenis! Kérek engedélyt meghunyászkodni.
"Az egyes égitestek . . . saját gravitációs mezejének . . . határa van . . . egy gravitációs burok, amely körül veszi." . . . "A Föld körül keringő Hold nem fog átugrani hirtelen a Jupiterhez. és nem fog a Föld sem hirtelen átrándulni az Androméda galaxisba." . . . "Nincs össze-vissza mozgás, ezt a gravitáció nem engedimeg."
Te láthatóan soha nem hallottál még például a parittyahatásról se. Amit kizárólag a gravitáció működtet, és a legalább három égitestet tartalmazó rendszerekben előfordulhat, hogy ennek hatására az egyik kilökődik.
Például a Voyager űrszondák az indításuk után gyorsan "átugrottak" a Föld "gravitációs burkából" a Nap "burkába". Majd különböző bolygók "főnökségi területeihez" érve, pusztán a parittyahatások gyorsító hatására, tovább gyorsultak, s 35 évnyi utazás után 2012-ben elhagyták a Naprendszer legkülső bolygóit is. Mivel csak a mozgásuk elindításához volt szükség hajtóműre, az üzemanyaguk soha nem fogy ki, így most már semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy egy idő után teljesen elhagyják a Nap "potenciáltölcsérének peremét" is, s "átugorjanak" a galaxisunk tölcsérébe.
Susskind is azt mondta. Egy "látszólag" egyenes vonalú egyenletes mozgást végző testnek is van megmaradó perdülete. Természetesen azt meg kell mondani, hogy melyik pontra. Mert a vonatkoztatási ponttól függ, viszont időben nem változik.
Szándékosan cipeltem ide ezt a példát.
Forog a Hold vagy nem forog? Számoljuk ki már a perdületét!
Beszéljünk inkább a Hold forgásáról. Hoztam egy példát. Két test ütközik. Látszólag sérül a perdület megmaradásának tétele. Kíváncsi vagyok, hogy amit Susskind mondott (a perdületről), az itt bejön vagy elvérzik. Egyelőre többet nem árulok el. De arra kíváncsi lennék, hogy Szelki Lata mit kezdene a problémával.
Tehát: Van egy nyugalomban lévő merev test. Ezzel ütközik egy pontszerűnek tekinthető másik test, amely egyenes vonalú egyenletes mozgást végez (az ütközés előtt). És a középiskolások számára is nyilvánvaló módon az ütközés előtt egyik sem pörög, egyik sem forog. Az ütközés után a pontszerű test ugyebár nem tud forogni. Viszont a kiterjedt merev testnek szembeszökő módon perdülete keletkezik. Már amennyiben az ütközés nem a tömegközéppontján át történik.
És itt bizony úgy tűnik, mintha porba hullana a perdület megmaradásának híres tétele.
"Az újhold/telihold is kapcsolódik a gravitációhoz..."
De nem azért, mert kereknek látod a Holdat teliholdkor, hanem azért, mert ilyenkor a Hold a Föld túloldalán van a Napról nézve. A Hold helye nyilván befolyásolja a gravitációs viszonyokat. Ebben semmi ördöngősség nincs.
