vannak pecsétek keleti hun méltóság-megnevezésekkel, amelyek nem léteztek a kínai társadalomban
azaz az állítólagosan kínának alávetett területen számontartották a hun méltóságokat
These higher titles, as well as the non-royal offices of lesser Rizhu, Danghu, Juqu 且渠 and Gudu Marquises 骨都侯, were not only mentioned in the Chinese court histories. They also appeared on small bronze seals with Chinese characters and Xiongnu titles37. Some of these seals show Han titles such as ‘lord’ 君, ‘chief’ 長, and ‘king’ 王, though the uses of many Han terms appear in the Chinese histories as if to represent social rankings of the Xiongnu that had no exact correlates in Han society. In contrast, the use of transliterated Xiongnu proper names and titles on seals bestowed by the Han court demonstrates the recognition and preservation of steppe social distinctions within the supposedly submitted Southern Xiongnu entity.
For the purposes of the present discussion, it is important to note the use of clearly non-Chinese proper names and title designations on the Chinese character seals given to local dignitaries in the Southern Xiongnu realms. These official seals, and even Chinese acounts of leaders subsumed within ‘affiliate states’, clearly recognize Xiongnu titles and thus imply that social integration into the Han system seems minimal, if at all. Despite the initial graph claiming their bearers to be “of the Han”, these seals may have merely functioned as a way for those associated with a Xiongnu-style regime to more acceptably interact with elite or bureaucratic constituents of the Han – a tool for structured mediation. One should therefore speak of degrees of partici - pation, rather than integration, in a particular regime by outside groups or individuals that might appear entwined within the social networks and systems of another.
addition to frontier garrison records of distinct Hu military units, mentions of non-Chinese names can be found in records of those stationed at the Han garrisons (Giele 2011, 73). Material evidence of distinctly Hu peoples among the Han inhabitants has also been found in the cities and garrisons, including Han official seals with non-Chinese family names (e.g., Lu 鹿) 23 and steppe-style weaponry, belt pieces, and tools24 (Fig. 10). Evidence for non-Chinese inhabitants interacting with and living amongst Han frontier communities also exists in figurines found in Han tombs along the northern edge of the Ordos as well as within the heart of the Ordos plateau (Fig. 11). One particular figurine from Sanduandi <段地 (Wei 1998, 138–160), depicting steppe-style clothing of broad pants, long robe, draping cloak, and cone-shaped hood, all of which resemble garments found in Xiongnu burial assemblages in Noyon Uul, Mongolia (Trever 1932; Rudenko 1969), suggests Hu groups that retained identities distinct from the Han inhabitants (Fig. 11.1). Early first century CE tombs in the region of Wuyuan indicate a continued presence of non-Chinese peoples, though these don slightly different clothing and distinct rounded flat-topped hats and hairstyles (Fig. 11.2–3). Although such figurines have been equated to Qiang 羌 groups from Gansu and Qinghai (Ma 2003), we should be more cautious with ascriptions and may see them only as evidence of yet another group that is neither Han Chinese nor steppe Xiongnu co-existing in a mélange of Han official county and affiliate state communities. Given the amount of pastoral peoples resettled from the northern steppes and regions further west alongside the resettled Han convicts and colonists, attention toward the prevalence of Han tombs should not preclude recognition of the significant non-Han groups residing within the frontier.
forrás:
THE SOUTHERN XIONGNU IN NORTHERN CHINA: NAVIGATING AND NEGOTIATING THE MIDDLE GROUND
Amúgy mongol seregek, a kán halála után még elfoglalták Perzsia jó nagy részét, ott nem zavarta őket a kánválasztás...
Spalatoi Tamás és Rogerius is jókorákat lódított írásában, Spalatoi Tamás ráadásul jelen se volt a Muhi csatánál, mindkettejüket megkérdőjelezhetetlenként tekinti a tudománytalan akadémia. Csak van egy baj, mongol források meg teljesen másképp tudnak a Muhi csatáról, mint kedves akadémistáink illetve a történelem könyvünk írói.
Ugyanis a szekértábor (tamáska idióta hazugságával ellentétben) rendkívül hatékonynak bizonyult a mongolok ellen, egészen addig, amíg be nem vetették a hajítógépeiket. És valóban erről a tényről, hogy mongolok nem csak várostromnál, hanem emberek ellen is használják nem tudott a magyar hadvezetés, ahogy arról sem, hogy képesek pontomot építeni. A Muhi csatánál mármár győzelemre állt a magyar sereg, Batut arra biztatták a megmaradt főemberei (a két legjobb vezére meghalt a csatában), hogy meneküljön. Amikor Subotáj átkelve északabbra a Dunán megérkezett a felmentő sereggel.
Arab források szerint Batu seregrésze 250 ezer emberből, Subotájé pedig 150 ezer emberből állt. Nos én nekik hiszek, nem az akadémiának.
Szóval a történelemhamisítás bizony megy ezerrel és ha valaki nem olvas valós forrásokat például Carpini pápai követét, aki Mongoliában járt 1244-ben az udvarban, vagy a Velencei követ írását IV. Béláról, 1247-ből:
"A magyar király méltán a királyok királya, nélküle mozdulni sem mer Északon, Délen, Keleten senki" Csak jelzem, hogy Magyarország körül akkor mindhárom égtájon a mongolok voltak az urak.... akik mozdulni sem mertek a magyar király ellenében.
Úgyhogy ha valaki szeretné tudni a tatárjárás igaz történetért, semmikép se az akadémia, de pláne nem telex nevű szennycsatorna ostoba hazudozásaira támaszkodjon.
Dójcstominkának talán annyi igazsága mégis volt, a törökökkel és ruszkikkal kapcsolatban, hogy bár volt szándék a magyarság kiirtására, zat megvalósítani nem tudták, még ha irtózatos veszteségeket is okoztak a törökök főleg emberéletben, az osztrákok és a ruszkik pedig emberéletben és a nemzettudatban, az emberi tartásban, az igaz múltunk megismerésében is iszonyatos károkat okoztak.
Viszont mindegyiküket túléltük, habár nem egykönnyen és nem olcsón.
Most már csak az akadémiát, és a telexhez hasonló szennycsatornákat kell felszámolni. Már ha majd egyszer valamikor a távoli jövőben lesz egy valóban nemzeti kormány, ami most nincs.
75 vár maradt érintetlen és 5 várostromnál szenvedtek súlyos vereséget a mongolok, hogy aztán 1 éven belül lógó orral kivonuljanak.....
Az akadémia összes faszságával ellentétben minden forrás, legyen az arab, mongol vagy bármilyen más korabeli, mindegyik 300 ezer és 400 ezer közé teszi a Magyarországra betörő mongol sereg létszámát.
Amikor Magyarországról kénytelen voltak súlyos veszteségekkel kivonulni, 145 ezer megmaradt emberükkel csak úgy elfoglalták Bulgáriát. Úgyhogy az akadémiai mese a kán választásról és egyéb faszságokról tényleg csak mese. A kivonulásuk oka az volt, hogy ha tovább maradnak, pár hónap alatt teljesen elfogyott volna a seregük úgy el lettek verve. És ebben az eredeti mongol források is egyetértenek, tessék őket olvasgatni, nem az akadémista vadbarmok otromba hazudozásainak bedőlni.
Nem mellesleg A Német Római Birodalmon kívül egyedül Magyarország nem volt adófizetője a mongoloknak ebben az egész térségben az északi tengertől az Adriáig, csak mondom.
Még azt is hozzátenném, 1245-ben már Béla el is foglalta Halicsot a mongoloktól.
Szóval bár magam is idiótának tartom Dójcstomit, de speciel ebben az egy esetben igaza volt.
Deutsch kivágta a történelemkönyvet az ablakon, hogy beszólhassonPressmannak
A kormánypárt EP-képviselőjének érvei egyesek számára talán nyomósaknak tűnhetnek, de megbicsaklanak azok előtt, akik legalább általános iskolában láttak történelemtankönyvet belülről. Vagy azok előtt, akik ismerik a Himnusz több versszakát, amely a tatárjárásról és a török hódoltságról sem sikertörténetként emlékezik meg.
tégla [1332–1337 tn., 1393] Latin jövevényszó, vö. latin tegula ’tetőcserép’, hazai latin tegula, tegla ’tégla’. A latin szó a latin tegere ’fed, takar’ ige származéka. ... A szlovák tehla ’tégla’ a magyar szó átvétele.
erősen kétséges.
először is, latinul a tégla laterum.
2. a tégla több más nyelven is az, pl. csehül cihla, szerbül cigle, németül ciegel, finnül tiilet, észtül telliset, albánul tulla, görögül touvla, törökül tugla, portugálul tijolos.
az a kérdés, miért használ egy sor nyelv olyan szavat a téglára, amit a latin nem,
ill. miért mindenhol a takar latin szóalakját használná a téglára.
ugyanakkor
The Romans developed brick making techniques that became the main building material in the 1st century AD for the walls of houses, Roman baths, and monuments.
a rómaiak csak az iu. első században kezdték el használni, a kínaiak már több mint 4000 éve használták.
"ugor kor: az az időszak a finnugor kor után, amikor őseink a legközelebbi rokonokkal, a vogulokkal és osztjákokkal (saját nevükön a manysikkal és hantikkal) éltek együtt, már különválva a többi rokonnéptől, az Urál északi vidékén. Ez az időszak Kr.e. 1000 táján ért véget, ekkor kezdődött az ősmagyar kor."
Ezen 1 órát röhögtem. Soha senki semmilyen magyarságra jellemző leletet nem talált az Észak Uralnál, főleg nem finnugor leletekkel együtt. Kr.e. 1000-ből pedig semmiféle finnugor leletet sem találtak, mivel ők sem ott éltek. Ez már tényleg a vicc kategória. Hogy valaki egy hamis, nemlétező nyelvi rokonságból kitalál egy egész történelmet, arra példa ez baromság. Semmilyen kultúrális egyezés nincs ezek közt a népek közt és a magyarság közt, se népművészeti, se népzenei, se semmi olyan, mint a szkíta szarvasok, a szőlő és dinnye, a lovas kultúra a szkíta képjelek tömege mind ott van egészen a 19. századig tehát még azt se hazudhatják, hogy csak később vettük át, főleg mivel nálunk megvan senki másnál meg nincs meg. Az ugoroknál meg végképp nincs meg.
szó [1213 tn. (?), 13. század eleje] Ősi, ugor kori szó, vö. vogul saw ’szó; hang; dallam’, osztják saw ’jajszó; énekszó; dallam’. Az ugor alapalak *sa ’szó, beszéd’ lehetett. Az ugor alapnyelvben e szó török eredetű volt, vö. türk sab ’szó; beszéd’. A szó v-s tövű névszóink közé tartozik, vö. hó, ló, tó.
.........
ugor kor: az az időszak a finnugor kor után, amikor őseink a legközelebbi rokonokkal, a vogulokkal és osztjákokkal (saját nevükön a manysikkal és hantikkal) éltek együtt, már különválva a többi rokonnéptől, az Urál északi vidékén. Ez az időszak Kr.e. 1000 táján ért véget, ekkor kezdődött az ősmagyar kor.
.........
Az ugor alapnyelvben e szó török eredetű volt
mi alapján jelenti ezt ki a nyelvtudomány? merthogy erre semmilyen régészeti bizonyíték nincs,
nincs régészetileg igazolva,
de gondolom ez ulrichot nem zavarja, ez tudományosan rendben van, és "le van zárva". :)
...
kicsit elszaladt velük a ló, az alapján, h türk lelet van iu. 600-ból, az ugor kor állítólag véget ért ie.1000-ben és a finnugor-ugor népek írásbelisége a magyarban az első (tudomásom szerint ez a hivatalos tudományos álláspont), ott meg a szó írott alakjára vonatkozólag iu.1213...
“Kizhige oro kaspa – / Boyïng tüzhering” (Don’t dig a pit for a man,/ You will fall in yourself).
There exist parallels in various languages (in German: Wer andern eine Grube gräbt, fällt selbst hinein), among them biblical Hebrew. The corresponding “proverb of Solomon” is in English translation (King James Version): “Whoso diggeth a pit shall fall therein / and he that rolleth a stone, it will return upon him”.4
Journal of Central and Inner Asian Dialogue (Winter 2015)
A Historical Overview of Turkic Wisdom Words‡ Alva Robinson (Houston)
eredetileg a türkök a szót / szavat úgy mondták szav
(ma egyetlen török nyelvben se úgy van)
a legrégebbi török írásemlék szerint
the Tonyukuk Inscription, was erected for and composed by the seventh/eighth-century elderly advisor, Tonyukuk (646–716? CE). Dating back to 720 CE, the inscription is engraved on two stones, constituting thirty-five strings with sixteen uses of the word sab, an Old Turkic term for “word”.2 Sir Gerard Clausen points out that the term sab connotes a broader meaning beyond simply, “word”. Rather, it is recognized as a process of reciting an all-out “speech, a narrative or story.”3 Yusuf Khass Hajib’s eleventh-century Kutadgu Bilig, renders sab, often transliterated as saw or sav, as “counsel” or “advice”: “bağırsak kişiniñ sözi tut sawı / bu söz saw saña bolğa devlet awı (Heed (Keep) the good word and counsel of a compassionate man / May this word and counsel be the nexus of governance for you)”.4
Indeed, sab, in the context of Tonyukuk, signifies an explanation, message or advice depending on the specific situation from which it arises. Although the term’s original form has since fallen out of use and had been replaced by the term söz by the fourteenth century,5 there is evidence that a transition may have already emerged as early as the eleventh century.6 Variations of the original sab/sav are in use today: söyle- (Turkish), süylösh- (Kyrgyz), both meaning to recite or to speak, and savodli (Uzbek) (<arab.), meaning “literate and knowledgeable”, to name a few. Although söz does not appear in the Tonyukuk Inscription, it does occur once within the Kül Tegin Inscription: “Inim Kül Tigin birlä sözläšdimiz (I and Prince Kül, my younger brother, consulted together).”7
sőt, a török szöz szóalak egyszer se jelenik meg ebben
viszont egyszer megjelenik a kül tegin féle feliratokban
amúgy lényegtelen h te mit hiszel (h le lett volna zárva),
a történelemtudomány teljesen elfogadott működése az, h történelmi források állításait megtörténtnek, valósnak fogad el (hacsak/amíg azokat más nem cáfolja).
rengeteg más dolognak, amit történelmi valóságnak veszel, nincs régészeti igazolása, hanem történelmi forrásokból van véve.
....
alapvetően a szóbanforgó kínai forrás hitelesnek számít és rengeteg állítása régészetileg is igazolt.
(de abszurd annak feltételezése is, h egy kínai kitalálja azt, h a hunok fatáblákra rónak és az írásuk csúnya...
ennek a belátása azonban feltételez némi józan eszet...)
mondjuk ezt az utóbbit kínai típusú betűjeleknek veszik
Xigouban M2, from analysis of the Chinese characters inscribed on gold plaques (Xi M2 : 26, 27) (Plate 12) and silver passants (Xi M2 : 13-19) (Plate 13), which provide a date of no earlier than 300-221 B.C.; Xigouban M4-12, whose Early or Mid Western Han date was determined by the presence of Han-style carved stone pieces (Xi M4 : 21-25) and the analysis of the Chinese characters inscribed on pottery jars (Xi MIO : 2, M12 :
viszont a tanulmány megemlíti a tudomány/régészet félreértelmezését, hamisítását is
pl.
...However, the presence of Xiongnu-type objects, even combined with nomad burial ritual and material culture, is not enough to provide a Xiongnu attribution for certain sites. For in- stance, the site of Yuhuangmiao, in Yanqing County, Beijing Dis- trict,28 attributed to the Shanrong, includes the sacrific horses, as well as sheep, cattle and dogs. Animals are represented in the graves by the skull, including at times portions of the upper spine, and the thigh bone. Burial goods include horse-gear and nomad-type ornaments and weaponry. The site's shortswords are of Xiongnu type29. (Plate 5) Burial structures include rectangular pit graves, often with shelves (Plate 6), oriented to the east, and cist graves. ... I have proposed that both sites be attributed to groups of Xiongnu, influenced by as yet unidentifiable non-Xiongnu cultures.44 It must be remembered, however, that the presence of Xiongnu or Xiongnu-type objects does not necessarily prove a Xiongnu attribution.
Ezek a degeneráltak mostanában Ucsiraltu professzort támadják, elég messze van, a sajtó nem ír róla semmit, tehát lehet azt hazudni róla amit csak akarnak.
Így akarják elhitelteleníteni mindazokat, akik Ucsiraltu eredményeire merészelnének hivatkozni. Nemzetközi szinten elismerik, de a magyarországi akadémia mérgező csecsén nevelkedett agyhalottak folyamatosan ekézik.
Ezeknek hiába mutatsz szkíta szarvast meg hun szőnyeget, a minőségérzékelésük nulla, képírást nem ismerik, előrángatnak valahonnan valami iráni fércművet és ráfogják hogy az ugyanez.
Ahogy már mondtam, az ilyen degenerált hülyékkel nem kell vitakozni. Ahogy a szintén degenerált mta alias magyartalanító tudománytalan akadémia kontrszelektált, húgyagyú képviselőivel se. Ők azt mondják, ők tudomány, ők mondják meg mi tudományos. Nekünk ezzel nem kell foglalkozni, csak ki kell mondani, és megtanítani a jövő nemzedékének az igazságot, ennyi a feladatunk.
