KE ilyen hozzászólásaiból arra a következtetésre jutottam, hogy a mondatokból csak a szavakat érti, a mondatokban levő állítások logikáját nem. Aztán hozzákapcsolja a saját elképzelését, aminek 90%-ban köze nincs az eredeti gondolathoz.
Kb így: Einstein valamit a mágnesekről magyaráz, akkor ott a mágnesességgel kell legyen valami. Teljesen és tökéletesen elveszett nála az eredeti példa értelme. Lett helyette egy tévedés, és az is eltűnt belőle, hogy egy töltésre ható erőről lett volna szó. Meg úgy minden értelem.
A te nézeted, hogy csak a B változása indukál, hibás.
Pongyola fogalmazás. B változása határozza meg E rotációját. Ez Maxwell egyenlete. Ha ezt vitatod, Maxwellt nem fogadod el.
Ugye te azt tartod, hogy a ∂B/∂t indukál
Megint a pongyolaság. Az álló vezetékben az emf-et az örvényes E mező hozza létre. Hogy aztán az az E mező pontosan milyen, azt nem triviális csak úgy fejben elképzelni egy-egy konkrét esetben.
Akkor triviális, ha B változása mindenütt nulla, mert akkor E sehol se lehet örvényes.
nem közvetlen a kölcsös mozgás
A kölcsönös mozgás egy jelenség leírva szavakkal. Ezt a jelenséget Maxwell modellezte. A modellje történetesen olyan, hogy más egyenletei vonatkoznak az álló mágnes & mozgó drótra mint fordítva. Ha mindkettő mozog, akkor is működik.
Maxwell bevált. Szíved joga, ha nem tetszik, de jelenleg azért bírálod, mert nem érted rendesen. Ahogy azt se, hogy Einstein cikke nem valamiféle alternatíva, ami kivezet Maxwell modelljéből, hanem egyrészt transzformációt ad meg a Maxwellel leírható vonatkoztatási rendszerek között, másrészt mélyebb összefüggést tár fel arra nézve, miért is éppen ilyenek Maxwell egyenletei.
Ezt kellene jobban megértened. Ebben füleg az akadályoz, hogy el se tudod képzelni, hogy nálad jobban, mélyebben bárki is képes lehet érteni valamit.
>Nem kizárt, hogy a mozgási indukciót nem a homogén rész "mozgása" okozza, hanem az, hogy a homogén szakasznak valahol vége van.
#Az előbb pont azt magyaráztam, hogy nem. Nem a végek okozzák. Legfeljebb a sok sok (vagy végtelenül sok) távoli rész kis idehatásai ellensúlyozzák, és nullára kiejtik. Valószínűleg akkor ez lesz a vitatott esetekben. Ezzel nem számoltam korábban. És így a darabokra szépen igazam volt. :-)
>Feynman azt írja, hogy elektron interferenciát végeztek. A két rés közé hosszú vékony dendrit kristályt helyeztek.
És a szerző azt mondja, hogy ahol az elektron átment a réseken, ott nincs is mágneses mező.
Csak körbejártuk két oldalról. (És szerintem itt letagadja a szórt mezőt
#Igen, azt elbaltázta. Ezt már, a könyvét olvasva régen, akkor láttam rögtön.
A te nézeted, hogy csak a B változása indukál, hibás. Ezzel nem tudod jól megmagyarázni a mozgási, inverz mozgási indukciót. A mágnes szélére kell hivatkoznod (ott lesz változó B), meg ilyenek. A végtelen hosszú egyenes és arra mozgó mágnes esetét sem tudod vele magyarázni ( B nem változik).
Na nézzük akkor:
Legyen egy lapos és négyzet vagy téglalap alakú homogén HK mágnes, amely síkjában egyik oldalával párhuzamosan mozog egy keresztirányú vezeték alatt (felett, mindegy). Tekintsük a vezeték egy szakaszát, aminél épp a mágnes közepe halad el. Indukció ugye, van. Mozgási indukció, és inverz, mert a mágnes mozog, a vezeték áll. Szerinted ezt az indukciót túlnyomó részt a mágnes melyik része hozza létre? A közepe és környezete, vagy a széle és környezete? :-)
Ugye te azt tartod, hogy a ∂B/∂t indukál, nem közvetlen a kölcsös mozgás. ∂B/∂t ott lesz, ahol ∂B/∂x van, tehát a mágnes széle felé egyre inkább, középen pedig egyre kevésbé.
Rossz fundamentális elméletek a fizikában manapság nem élnek meg évtizedeket, sőt egy egész évszázadot, mint a relativitáselmélet meg a kvantummechanika, amelyeket te alapjaikban tévesnek képzelsz.
Biztos? Ha jobbra mennek negatív töltések, az nem ugyanolyan irányú mágneses teret kelt, mintha balra mennek pozitív töltések? Az irányváltás és a töltésváltás együtt: (-1)*(-1)=(+1).
"ha a megfigyelő együtt mozogna az elektronokkal, megfordulna a vezeték mágnesessége"
Biztos? Ha jobbra mennek negatív töltések, az nem ugyanolyan irányú mágneses teret kelt, mintha balra mennek negatív töltések? Az irányváltás és a töltésváltás együtt: (-1)*(-1)=(+1).
"Vagy be kell bizonyítani, hogy egy mozgó végtelen hosszú pl. homogén (de nem feltétlen), vagy egy tengelyszimmetrikus kerek forgó mágnes mágnesdarabjainak össz hatása kinullázódik."
Lehet kvázi végtelen kiterjedésű homogén mágneses mezőt készíteni.
A módszer a következő: matematikailag tartunk a végtelenhez.
Persze nem kell elmenni ténylegesen a végsőkig.
Néhány pontra lehet függvényt illeszteni.
Szigorúan véve még azt is be kell látni, hogy a regressziós függvény monoton.
(De ez csak akkor lenne probléma, ha az univerzum körbjárható lufi lenne, és egy távcsővel láthatnánk a hátunk közepét.)
Tehát az ember vesz különböző hosszúságú egyenletesen felmágnesezett magnószalsagokat, és ezeket egyenletesen mozgatva megmérjük a mozgási indukciót.
Nem kizárt, hogy a mozgási indukciót nem a homogén rész "mozgása" okozza, hanem az, hogy a homogén szakasznak valahol vége van.
Feynman azt írja, hogy elektron interferenciát végeztek. A két rés közé hosszú vékony dendrit kristályt helyeztek.
És a szerző azt mondja, hogy ahol az elektron átment a réseken, ott nincs is mágneses mező.
Csak körbejártuk két oldalról. (És szerintem itt letagadja a szórt mezőt, vagyés az egyik pólustól a másikig visszakanyarodó erővonalakat. Márpedig a rúdmágnes által keltett mező örvényes és forrástalan. Nincs forrása az erővonalaknak. Ami befolyik, az mind kifolyik.)
"A konkrét értékeket a vonatkoztatási rendszerek között a Lorentz-transzformáció köti össze. A körmozgás, vagy nem egyenes vonalú egyenletes csak egy nehézség ilyenkor (az most mellékes, hogy mekkora). És egyébként értelmes a lokális Lorentz-transzformáció, nem kell hozzá globalitás, ahogy korábban mondtad. (Az áltrel is használja lokálisan...)"
A transzformáció pontbeli jellemzőket viszonyít.
Egyik koordináta a másik vonatkoztatási rendszerben.
Egyik térerősség a mások frémban. A négyespotenciál deriváltjainak vetülete, és punktum.
Nincsenek benne távoli dolgok, de még lokális közeli pontok (derivált) sem.
Se gradiens, se divergencia.
Mindegy, hogy a mező távolabbi (vagy akár közvetlenül szomszédos) helyeken mit csinál.
Ha a forgó mágnes örvényes E mezőt hozna létre, akkor sima dróthurokban is keletkezne áram, csúszó érintkező nélkül. Kísérletből tudjuk, hogy nem keletkezik.
Még az jutott eszembe, hogy a végtelen hosszú egyenes mozgó mágnes indukál. Te azt mondtad, az nem, mert nincs vége. Pedig de. Itt az kellene, hogy gyűrű legyen, tehát akkor olyannak kell lennie, hogy a két végét a végtelenben össze kell kötni. Ez vagy jobbra egy félkör a végtelenben, vagy balra. És ezt kell tekerni. Szóval azt kell bizonyítanod, hogy ekkor a darabjainak össz hatása kinnullázódik. Hát lehet, hogy így van. :-) Legyen most teli: veszünk egy végtelen félsíkot HK mágnesdarabokból és azt tekerjük, akkor ezek szerint kinullázódik az összhatás. Hmm... lehet. Na de akkor azért nekem is igazam van, mert csak kinullázódik az összhatás. Kezd megint tetszeni ez a verzió. xD Azt érted, hogy minden mozgó darabka indukál, csak kinullázódik az összhatás. Mert ezt sem vallottad. Neked csak nincs indukció, és kész. Azért ez nem ilyen egyszeű. Ez egy tyúkmódszer... xd
Nem értelmetlen, a kijelentésem. Láthatóan azt csinálod. Összekevered a relativisztikus transzformációt az M-egyenletekkel. Ez az, ami értelmetlen.
Az M-egyenletek differenciálegyenletek, melyek azt hivatottak leírni, hogy az EM-mező változásai mivel egyenlőek. Sőt, fele olyan (pont amit tekintesz), hogy ilyenféle változását olyanféle változásával köti össze. Ezek általában nem mondják meg, hogy mi van a konkrét értékükkel.
∂/∂t ... = rot ...
Ez alapján akarod (meg HK is) kijelenteni, hogy ott nincs inverz mozgási indukció (inverz, mert a mágnes mozog, nem a vezető).
A konkrét értékeket a vonatkoztatási rendszerek között a Lorentz-transzformáció köti össze. A körmozgás, vagy nem egyenes vonalú egyenletes csak egy nehézség ilyenkor (az most mellékes, hogy mekkora). És egyébként értelmes a lokális Lorentz-transzformáció, nem kell hozzá globalitás, ahogy korábban mondtad. (Az áltrel is használja lokálisan...)
Ha ezeket megértenéd, meginogna az álláspontod.
a ∂/∂t ... = rot ... csak az indukció egyik formáját adja. A mozgásit és inverz mozgásit nem, vagy csak esetleg. <--- A mozgó mágnes széle keltette rotáció gyűrűzik tovább a változásszegény területekre, és itt egységes mozgásoknál (egyben egyirányba egyenletesen) éppen kiadódik a mozgási indukció ez alapján is, de más esetben (pl. forgó HK mágnes) nem. Ott a lokális Lorentz-transzformációval kell megközelíteni a problémát, nem esetleg hibásan kijelenteni, hogy pl. nincsen mozgási (inverz mozgási) indukció. Vagy be kell bizonyítani, hogy egy mozgó végtelen hosszú pl. homogén (de nem feltétlen), vagy egy tengelyszimmetrikus kerek forgó mágnes mágnesdarabjainak össz hatása kinullázódik. Be tudjátok ezt konkrétan bizonyítani? Akkor elhiszem az álláspontotok.
>Tehát az álló megfigyelő a hozzá képest nyugvó vonatkoztatási rendszerben definiált mágneses mezőben mozgathat egy vezeéket, amelyben feszültség indukálódik. Na de melyik vonatkoztatási rendszerben? A mozgóban.
#Igen, a mozgóban. A vezeték oldalirányú mozgása viszi magával a töltéseket. A vezeték rendszerében jön létre az a feszültség.
