Ez a szöveg semmit se magyaráz, csak egy érvelés nélküli kinyilatkoztatás a te képzelgéseidről, valami "2 fényéves", meg "1.5 millió kilométeres", továbbá egy "hatalmas" "potenciáltölcsérekről" amibe mindenkinek "bele kell nyugodnia".
Igenis! Kérek engedélyt meghunyászkodni.
"Az egyes égitestek . . . saját gravitációs mezejének . . . határa van . . . egy gravitációs burok, amely körül veszi." . . . "A Föld körül keringő Hold nem fog átugrani hirtelen a Jupiterhez. és nem fog a Föld sem hirtelen átrándulni az Androméda galaxisba." . . . "Nincs össze-vissza mozgás, ezt a gravitáció nem engedimeg."
Te láthatóan soha nem hallottál még például a parittyahatásról se. Amit kizárólag a gravitáció működtet, és a legalább három égitestet tartalmazó rendszerekben előfordulhat, hogy ennek hatására az egyik kilökődik.
Például a Voyager űrszondák az indításuk után gyorsan "átugrottak" a Föld "gravitációs burkából" a Nap "burkába". Majd különböző bolygók "főnökségi területeihez" érve, pusztán a parittyahatások gyorsító hatására, tovább gyorsultak, s 35 évnyi utazás után 2012-ben elhagyták a Naprendszer legkülső bolygóit is. Mivel csak a mozgásuk elindításához volt szükség hajtóműre, az üzemanyaguk soha nem fogy ki, így most már semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy egy idő után teljesen elhagyják a Nap "potenciáltölcsérének peremét" is, s "átugorjanak" a galaxisunk tölcsérébe.
Susskind is azt mondta. Egy "látszólag" egyenes vonalú egyenletes mozgást végző testnek is van megmaradó perdülete. Természetesen azt meg kell mondani, hogy melyik pontra. Mert a vonatkoztatási ponttól függ, viszont időben nem változik.
Szándékosan cipeltem ide ezt a példát.
Forog a Hold vagy nem forog? Számoljuk ki már a perdületét!
Beszéljünk inkább a Hold forgásáról. Hoztam egy példát. Két test ütközik. Látszólag sérül a perdület megmaradásának tétele. Kíváncsi vagyok, hogy amit Susskind mondott (a perdületről), az itt bejön vagy elvérzik. Egyelőre többet nem árulok el. De arra kíváncsi lennék, hogy Szelki Lata mit kezdene a problémával.
Tehát: Van egy nyugalomban lévő merev test. Ezzel ütközik egy pontszerűnek tekinthető másik test, amely egyenes vonalú egyenletes mozgást végez (az ütközés előtt). És a középiskolások számára is nyilvánvaló módon az ütközés előtt egyik sem pörög, egyik sem forog. Az ütközés után a pontszerű test ugyebár nem tud forogni. Viszont a kiterjedt merev testnek szembeszökő módon perdülete keletkezik. Már amennyiben az ütközés nem a tömegközéppontján át történik.
És itt bizony úgy tűnik, mintha porba hullana a perdület megmaradásának híres tétele.
"Az újhold/telihold is kapcsolódik a gravitációhoz..."
De nem azért, mert kereknek látod a Holdat teliholdkor, hanem azért, mert ilyenkor a Hold a Föld túloldalán van a Napról nézve. A Hold helye nyilván befolyásolja a gravitációs viszonyokat. Ebben semmi ördöngősség nincs.
A király már nagyon öreg volt, és úgy gondolta, hogy már a rövid összefoglalót sem lesz ideje elolvasni. Ezért azt parancsolta a tudósainak, hogy változzanak pillangóvá és szálljanak virágról virágra egyetlen mondatban foglalják össze.
Felség, a világ bonyolult.
(Ha ugyanis faék egyszerűségű lenne, nem tudnánk feltenni ilyen kérdéseket. Láttál már búslakodó káposztát vagy bánatos karalábét? Netán az élet nagy kérdésein töprengő faéket?)
Az újhold/telihold is kapcsolódik a gravitációhoz, mivel a súlymérést befolyásolja. Persze a bolti mérlegeknél ezt nem vesszük észre. Számolásnál a helyi nehézkedési gyorsulást 7 tizedesre kell megadnom. Valószínűleg többet nincs is értelme használni - a digitális számábrázolás felbontása miatt. Ha már itt tartunk, ez illene ellenőriznem. Különböző segédeszközökkel (excel, zsebszámológép, python).
Hát az agymosott relativistáknak lehet, de mindenki másnak a Hold a Föld körül kering.
A Föld-Hold kettős pedig a Nap körül kering, ezt senki nem vitatja.
De ha már belemegyünk a részletekbe, akkor a beollózott ábrád pontatlan.
Egyrészt a Föld pályája nem kör, hanem ellipszis.
Másrészt pedig a Föld pályája is egy hullámvonal, mégpedig a Hold hullámainak éppen az ellentette. Ugyanis a hullám nélküli sima pályán a Föld-Hold közös tömegközép halad. Tehát nem csak a holdpálya hullámzik, hanem a földpálya is, csak éppen ellentétes fázisban, és jóval kisebb amplitúdóval.
Szóval van még mit tanulnotok.
De térjünk vissza az eredeti problémára!
Miért butaság az, hogy a Hold igazából a Nap körül kering?
Minden égitestnek van egy gravitációból származó potenciáltölcsérje. A Nap potenciáltölcsérje alján ül a Nap, és a tölcsér pereme majdnem 2 fényévnyire van a naprendszer határán. Ebben a tölcsérben kering a Föld és a többi bolygó.
De a Földnek is van egy potenciál tölcsérje, amely kb. 1,5 millió kilométer átmérőjű, ami a Nap tölcsérén belül (annak az oldalában) helyezkedik el. Ebben a tölcsérben kering a Hold.
Tehát a Hold a Föld gravitációja által kialakított potenciáltölcsérben kering, ezért a Hold főnöke a Föld.
Ha azt akarnánk, hogy a Hold a Nap körül keringjen, akkor ki kellene emelni a Holdat a Föld potenciál tölcséréből. Ehhez azonban óriási energia kellene. Tehát a Hold a Föld körül kering (a Föld potenciáltölcsérében), ezért a Hold főnöke a Föld.
A Tejútrendszernek is van egy hatalmas potenciáltölcsérje, aminek közepében a Tejútrendszer tömegközéppontja csücsül. Ebben keringenek a Tejútrendszer csillagai, a Nappal együtt, amely a keringés során a saját tölcsérében viszi magával a Földet és a többi bolygót, a bolygók pedig viszik magukkal a saját tölcsérükben a holdjaikat.
Szóval bele kell nyugodni a valós helyzetbe. Az Univerzumban szigorú hierarchia uralkodik, ugyanúgy, mint egy munkahelyen. Minden égitestnek megvan a közvetlen főnöke, és persze feljebb a nagyfőnökei is.
" Nem meteorológus, hanem metrológus. A méréstudomény mestere."
Igen, gondoltam, hogy nem elírtad, de úgy gondoltam 'elértem a szót', egyrészt 'poénból', másrészt mert az 'elértésem' kapcsolódik a 'gravitációs' diskurzushoz... ;-)
Ez itt a Hold Nap körüli pályája duuuuurván eltúlozva:
Jól látható, hogy az a tény, hogy "a Hold a Föld körül kering" csupáncsak ide-oda cibálja az egyébként majdnem kör alakú pályáját a Hold nap körüli keringésének.
És hogy pontosan mennyi is ez az ide-oda cibálás, azt egy másik grafika szemlélteti:
Elképesztően icipici.
Úgyhogy ha nem vagyunk a saját zsenialitásunkba beleszédült bohócfizikusok, akkor nyugodtan azt is kijelenthetjük, hogy a Hold igazából a Nap körül kering, csak bezavar a pályájában ez a böszme kőgolyó, amit Földnek hívunk.
Kénytelen túráztatni, képtelen elengedni. Örökös utóvédharcra kényszerül, hogy legalább maga előtt fenntartsa a magáról kialakított mítoszát. Utolsó leheletéig itt fog riposztozni, akár iszugyi.
Dávid Mihály nem csak 'elmélkedett', hanem 'le is tett valamit az asztalra', (38 éven kereszül!,...amit sokak!, hasznosnak ítéltek... Ft!), veled ellentétben, akinek még a 'nagybecsűű', 'átütő erejűű' elméletét sem ismerhettük meg... ! ;-(
