Ez a szöveg semmit se magyaráz, csak egy érvelés nélküli kinyilatkoztatás a te képzelgéseidről, valami "2 fényéves", meg "1.5 millió kilométeres", továbbá egy "hatalmas" "potenciáltölcsérekről" amibe mindenkinek "bele kell nyugodnia".
Igenis! Kérek engedélyt meghunyászkodni.
"Az egyes égitestek . . . saját gravitációs mezejének . . . határa van . . . egy gravitációs burok, amely körül veszi." . . . "A Föld körül keringő Hold nem fog átugrani hirtelen a Jupiterhez. és nem fog a Föld sem hirtelen átrándulni az Androméda galaxisba." . . . "Nincs össze-vissza mozgás, ezt a gravitáció nem engedimeg."
Te láthatóan soha nem hallottál még például a parittyahatásról se. Amit kizárólag a gravitáció működtet, és a legalább három égitestet tartalmazó rendszerekben előfordulhat, hogy ennek hatására az egyik kilökődik.
Például a Voyager űrszondák az indításuk után gyorsan "átugrottak" a Föld "gravitációs burkából" a Nap "burkába". Majd különböző bolygók "főnökségi területeihez" érve, pusztán a parittyahatások gyorsító hatására, tovább gyorsultak, s 35 évnyi utazás után 2012-ben elhagyták a Naprendszer legkülső bolygóit is. Mivel csak a mozgásuk elindításához volt szükség hajtóműre, az üzemanyaguk soha nem fogy ki, így most már semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy egy idő után teljesen elhagyják a Nap "potenciáltölcsérének peremét" is, s "átugorjanak" a galaxisunk tölcsérébe.
Susskind is azt mondta. Egy "látszólag" egyenes vonalú egyenletes mozgást végző testnek is van megmaradó perdülete. Természetesen azt meg kell mondani, hogy melyik pontra. Mert a vonatkoztatási ponttól függ, viszont időben nem változik.
Szándékosan cipeltem ide ezt a példát.
Forog a Hold vagy nem forog? Számoljuk ki már a perdületét!
Beszéljünk inkább a Hold forgásáról. Hoztam egy példát. Két test ütközik. Látszólag sérül a perdület megmaradásának tétele. Kíváncsi vagyok, hogy amit Susskind mondott (a perdületről), az itt bejön vagy elvérzik. Egyelőre többet nem árulok el. De arra kíváncsi lennék, hogy Szelki Lata mit kezdene a problémával.
Tehát: Van egy nyugalomban lévő merev test. Ezzel ütközik egy pontszerűnek tekinthető másik test, amely egyenes vonalú egyenletes mozgást végez (az ütközés előtt). És a középiskolások számára is nyilvánvaló módon az ütközés előtt egyik sem pörög, egyik sem forog. Az ütközés után a pontszerű test ugyebár nem tud forogni. Viszont a kiterjedt merev testnek szembeszökő módon perdülete keletkezik. Már amennyiben az ütközés nem a tömegközéppontján át történik.
És itt bizony úgy tűnik, mintha porba hullana a perdület megmaradásának híres tétele.
"Az újhold/telihold is kapcsolódik a gravitációhoz..."
De nem azért, mert kereknek látod a Holdat teliholdkor, hanem azért, mert ilyenkor a Hold a Föld túloldalán van a Napról nézve. A Hold helye nyilván befolyásolja a gravitációs viszonyokat. Ebben semmi ördöngősség nincs.
A király már nagyon öreg volt, és úgy gondolta, hogy már a rövid összefoglalót sem lesz ideje elolvasni. Ezért azt parancsolta a tudósainak, hogy változzanak pillangóvá és szálljanak virágról virágra egyetlen mondatban foglalják össze.
Felség, a világ bonyolult.
(Ha ugyanis faék egyszerűségű lenne, nem tudnánk feltenni ilyen kérdéseket. Láttál már búslakodó káposztát vagy bánatos karalábét? Netán az élet nagy kérdésein töprengő faéket?)
Az újhold/telihold is kapcsolódik a gravitációhoz, mivel a súlymérést befolyásolja. Persze a bolti mérlegeknél ezt nem vesszük észre. Számolásnál a helyi nehézkedési gyorsulást 7 tizedesre kell megadnom. Valószínűleg többet nincs is értelme használni - a digitális számábrázolás felbontása miatt. Ha már itt tartunk, ez illene ellenőriznem. Különböző segédeszközökkel (excel, zsebszámológép, python).
Hát az agymosott relativistáknak lehet, de mindenki másnak a Hold a Föld körül kering.
A Föld-Hold kettős pedig a Nap körül kering, ezt senki nem vitatja.
De ha már belemegyünk a részletekbe, akkor a beollózott ábrád pontatlan.
Egyrészt a Föld pályája nem kör, hanem ellipszis.
Másrészt pedig a Föld pályája is egy hullámvonal, mégpedig a Hold hullámainak éppen az ellentette. Ugyanis a hullám nélküli sima pályán a Föld-Hold közös tömegközép halad. Tehát nem csak a holdpálya hullámzik, hanem a földpálya is, csak éppen ellentétes fázisban, és jóval kisebb amplitúdóval.
Szóval van még mit tanulnotok.
De térjünk vissza az eredeti problémára!
Miért butaság az, hogy a Hold igazából a Nap körül kering?
Minden égitestnek van egy gravitációból származó potenciáltölcsérje. A Nap potenciáltölcsérje alján ül a Nap, és a tölcsér pereme majdnem 2 fényévnyire van a naprendszer határán. Ebben a tölcsérben kering a Föld és a többi bolygó.
De a Földnek is van egy potenciál tölcsérje, amely kb. 1,5 millió kilométer átmérőjű, ami a Nap tölcsérén belül (annak az oldalában) helyezkedik el. Ebben a tölcsérben kering a Hold.
Tehát a Hold a Föld gravitációja által kialakított potenciáltölcsérben kering, ezért a Hold főnöke a Föld.
Ha azt akarnánk, hogy a Hold a Nap körül keringjen, akkor ki kellene emelni a Holdat a Föld potenciál tölcséréből. Ehhez azonban óriási energia kellene. Tehát a Hold a Föld körül kering (a Föld potenciáltölcsérében), ezért a Hold főnöke a Föld.
A Tejútrendszernek is van egy hatalmas potenciáltölcsérje, aminek közepében a Tejútrendszer tömegközéppontja csücsül. Ebben keringenek a Tejútrendszer csillagai, a Nappal együtt, amely a keringés során a saját tölcsérében viszi magával a Földet és a többi bolygót, a bolygók pedig viszik magukkal a saját tölcsérükben a holdjaikat.
Szóval bele kell nyugodni a valós helyzetbe. Az Univerzumban szigorú hierarchia uralkodik, ugyanúgy, mint egy munkahelyen. Minden égitestnek megvan a közvetlen főnöke, és persze feljebb a nagyfőnökei is.
" Nem meteorológus, hanem metrológus. A méréstudomény mestere."
Igen, gondoltam, hogy nem elírtad, de úgy gondoltam 'elértem a szót', egyrészt 'poénból', másrészt mert az 'elértésem' kapcsolódik a 'gravitációs' diskurzushoz... ;-)
Ez itt a Hold Nap körüli pályája duuuuurván eltúlozva:
Jól látható, hogy az a tény, hogy "a Hold a Föld körül kering" csupáncsak ide-oda cibálja az egyébként majdnem kör alakú pályáját a Hold nap körüli keringésének.
És hogy pontosan mennyi is ez az ide-oda cibálás, azt egy másik grafika szemlélteti:
Elképesztően icipici.
Úgyhogy ha nem vagyunk a saját zsenialitásunkba beleszédült bohócfizikusok, akkor nyugodtan azt is kijelenthetjük, hogy a Hold igazából a Nap körül kering, csak bezavar a pályájában ez a böszme kőgolyó, amit Földnek hívunk.
Kénytelen túráztatni, képtelen elengedni. Örökös utóvédharcra kényszerül, hogy legalább maga előtt fenntartsa a magáról kialakított mítoszát. Utolsó leheletéig itt fog riposztozni, akár iszugyi.
