Olvastam valami könyvben, hogy az agyunk nem azt látja, amit a szemünk lát. Hanem az elménk folyamatosan egy szerkesztett filmet vetít nekünk. Különösen hipnózisban megbizonyosodhatunk erről, például amikor az alany egy foglalt széket üresnek lát.
Ha megállítunk egy filmet, és az álló képkockákat nézzük, megfigyelhetjük, hogy közöttük sokkal több elmosódott kép van, mint amennyit a mozgófilm nézése közben észlelünk. Az elménk korrigálja.
Ilyen részletességgel nem vizsgáltam az álombeli folyamatokat.
Én arra jutottam, hogy azért nem álmodsz nap közben, mert folyamatosan kapod a külső ingereket (látás, hallás, érintés által), és ezek irányt szabnak a gondolataidnak.
De éjszaka nincsenek olyan ingerek, amelyek irányítanák a gondolataidat, így szabadon csaponghat össze-vissza.
Én akkor tudok a legtisztábban gondolkodni, ha hajnalban felébredek, amikor sötét és teljes csend van. Nálam többnyire így van, mert csendes helyen lakom. De amikor Pesten vagyok, akkor szinte soha nem fordul elő, mert erős zaj van már kora hajnaltól.
"Álomban összekapcsolódnak azok az agyban eltárolódott emlékképek, amelyek egyébként logikailag nem tartoznak össze. Ilyenkor az agy a hasonlóság, az ellentét, az időbeli és a térbeli egybeesés alapján kapcsolja össze az emlékeket. A te agyadban ugyanez történik éber állapotban is."
Ez a jelenség előfordul gyermekkorban is, de idősebb korban gyakoribb. Egyszer volt egy esetem, amikor is egy 12 éves fiút tanítottam síelni. Miközben a hóekézést próbáltam elmagyarázni neki, ő a piros tűzoltó autójáról beszélt. A hóekéről a hótoló autó jutott az eszébe,
arról pedig a piros tűzoltóautó, amit karácsonyra kapott."
Az álmoknál, az álmok 'jelentésének'/mondandójának 'megfejtéséhez' nem a konkrét tárgyakat, személyeket, történéseket kell 'figyelembe venni', hanem azt, hogy ezekkel a jobb agy-félteke (az ú.n. 'néma', csak képekben 'beszélni tudó' agyi rész..),
szóval azt kell 'nézni', arra kell rájönni, hogy mit is akar mondani (mi a jelentése)
a "síelésnek", a "hóekézésnek", és "a karácsonyi piros tűzoltóautónak" - Te életeddel kapcsolatban...
Az ember ahhoz hogy minimálisan! kipihenve ébredjen, legalább 5 órát kell aludnia naponta, és ez alatt min. 5 REM-fázis ('álmodó' fázis) szükséges. Ha a két 'minimum' közül az egyik (is) 'hiányt szenved', azt "az agy", később 'bepótolja'. Ha ebben megakadályozzák, akkor először mentális zavarok, majd tévképzetek/hallucinációk jelentkeznek (a kísérletek! szerint), de (állítólag..), az állandó 'álmodás' megvonása (felébresztik ha REM fázist jeleznek a műszerek), szóval, az álmodás teljes, állandó megvonása halált okoz...! (nem vicc!)
Megmérték az agy 'hőtermelését' (energia felhasználását, ezen keresztül a munkavégzését), és azt találták, hogy éber állapotban 20W, de álmodás közben (REM), 22W..! Tehát az alvás közbeni 'álom fázisban' (REM), a napközben 'begyűjtött' 'adatok' 'feldolgozása' közben, az 'keményebben' dolgozik, mint éber állapotban, mikor figyelünk, dolgozunk, autót vezetünk, stb. ...
Az alvó ember az 'álom fázisból' (REM) általában nem ébred fel, nem is emlékszik a REM fázisban 'történtekre' (álmára) - kivéve ha valamiért fel kell ébrednie... De ha mégis 'magától' felébred az ember 'az éjszaka közepén' -az egyébként zavartalan álmából-, akkor az általában azért van, mert az álmodás közbeni 'adat-feldolgozás'/'probléma megoldás', 'nem vezetett eredményre' - pedig nagyon kellene az álmodó személynek abban a dologban megoldás...! Ilyenkor az álmodó ember 'egó'-ja (ami az álom közben csak ritkán 'aktív', nem 'avatkozik bele' a 'történésekbe', ha szerepel is az álombeli-eseményekben, azt nem befolyásolja 'tudatosan'... olyan mint ha -kvázi- 'kívülről figyelné' az eseményeket, benne önmagával... ;) szóval, ha mégis felébred álmából az ember (ú.m. 'önmagától') akkor emlékszik álmára, és ez a 'spontán' felébredés (az egyébként mély alvás 'szint'-ről..) azért van, mert 'akkora feszültség keletkezett' az 'egó', 'probléma megoldó késztetése', és 'az agy' ('számológép') eredménytelensége, problémamegoldási kudarca között, hogy ez az, alvás közben 'megjelenő' 'lelki feszültség', elegendő 'energiát' ad ahhoz, hogy az ember tudatát, az alvás REM 'mélyrétegéből', a tudatos ébrenlét 'felszínére' 'dobja'... ;-)
Egyébként régebben azon 'spekuláltam', hogy MIÉRT nem lehet 'egyszerre', egy időben ébren lenni és álmodni. Miért nem úgy van megcsinálva minden! agy, hogy vagy alszik, vagy ébren van. (a delfinek -tudtommal- 'olyanok', hogy látszólag sosem alszanak. aztán 'a fejlettebb' vizsgálatokkal kiderült, hogy ez nem így van, hanem úgy, hogy amíg az egyik agy-féltekéjük alszik, addig a másik ébren van, és aztán 'cserélnek'... ;) Aztán egyszer, később egy, az adatbázis-rendszerek működését 'taglaló' leírást olvasva - 'megvilágosodtam' ! ;-) Azért, mert csak így lehet konzisztensen! logikus eredményt 'produkálni' egy 'adatbázisból'...
Ugyanis -ahogy írva volt-, egy nagyméretű adatbázist
nem lehet egyszerre -egy időben!- 'írni' és olvasni. Vagy egyik, vagy a másik.
(itt 'beugrott' a 'hasonlóság', a fenti alvás-ébrenlét-egyidejűség 'miért-nem'-re...) És arra jöttem rá, hogy azért, mert egyszerre az 'írás' (az új adatok bevitele - ébrenlét),
és a 'feldolgozás/olvasás/eredmény 'készítés' nem lehetséges. /fizikailag sem: ugyanis '
egy időben', vagy 'beleteszek' egy 'dobozba' valamit, vagy 'kiveszek' belőle 'valamit'.../ De nem csak 'fizikai' okok miatt, hanem az 'értelmes használhatóság' miatt is...! Ugyanis, csak így logikusan! (2+2=4 ... 'vice versa'... ;)
Ugyanis, 'az excel táblázat' csak egy 'stabil állapotot', 'folyamat pillanatot' tud 'kielemezni', állandóan változó 'rubrikákkal', nem lehet számolni, mert ha folytonosan változnak 'a képlet értékei és tényezői', akkor
--mire a 'végére' ér a 'számológép' 'a képletnek'--
a 'számolás' közben megváltozott 'kezdő' adatok, értékek, tényezők miatt,
a vissza-ellenőrzéskor! 'hülyeségek'/értelmetlenségek 'jönnének ki'... ;) ;-)
Egyébként kétféle álom létezik. Az egyik -a gyakoribb- az ú.n. 'probléma megoldó/megoldást kereső',
ú.m. 'hétköznapi álom', amivel az ember, a 'mindennapjaiban' történő
megoldatlan problémákra keres és talál/'javasol', megoldást
a 'néma'/képekben beszélő jobb agy-félteke.
A másik fajta -a sokkal ritkább!- az ú.n. 'prófétikus/látomás' álom... De ennek magyarázata már, 'magasabb iskolába' tartozik... ;-)
Álomban összekapcsolódnak azok az agyban eltárolódott emlékképek, amelyek egyébként logikailag nem tartoznak össze. Ilyenkor az agy a hasonlóság, az ellentét, a időbeli és a térbeli egybeesés alapján kapcsolja össze az emlékeket. A te agyadban ugyanez történik éber állapotban is.
Ez a jelenség előfordul gyermekkorban is, de idősebb korban gyakoribb. Egyszer volt egy esetem, amikor is egy 12 éves fiút tanítottam síelni. Miközben a hóekézést próbáltam elmagyarázni neki, ő a piros tűzoltóautójáról beszélt. A hóekéről a hótoló autó jutott az eszébe, arról pedig a piros tűzoltóautó, amit Karácsonra kapott.
Nálad is megfigyelhető ez a jelenség. Sok esetben már a hasonló szavak is letérítenek a logikai vonalról.
Valójában ezek vektor egyenletek (lennének). De a speciális kezdeti feltételek miatt az ütközés pillanatában (t-0 és t+0) skalár egyenletekké egyszerűsödnek.
Azt álmodtam, hogy...
Mivel az egyenletrendszerben csak az egyik tartalmaz négyzetes tagokat, a megoldást el lehetne kezdeni úgy, mintha lineáris egyenletrendszer lenne. Ezzel az első két egyenletet szeparálhatjuk (Gauss-Jordan), viszont az utolsó egyenlet vegyes másodfokú lesz.
Középiskolai példának valószínűleg túlságosan nehéz lenne. Főleg amiatt, mert a klasszikus mechanika túlságisan megelőzi a megoldáshoz szükséges matematikát, amely csak úgy két évvel később van a tananyagban.
Már a legelején kiderül, hogy a specrel két posztulátumon alapul, a fénysebesség rendszerfüggetlenségén, és az időtartamok meg a távolságok rendszerhez kötődő relatív mivoltán.
Rólad pedig sokadszorra is bebizonyosodik, hogy amikor lelepleződik a tudatlanságod, még neked áll feljebb.
szuperfizikus, szólhatnál a Forma-1 kommentátoroknak, hogy ne foglalkozzanak a tapadással, mert azt te már meghaladtad a szuperfizikádban. Nem kell a kanyarodáshoz.
A szabadedzéseken lehet velük csevegni, mikor írod meg nekik ?
Neked nem a relativitáselmélettel van problémád, hanem úgy általában a fizikához nincsen semmi közöd.
Amíg ott tartasz, hogy Newton törvényeinek megértése leküzdhetetlen kihívás számodra, és szerinted az erők egyensúlyának következménye a körmozgás, addig csak szánalmas bohóc maradsz, amikor a relativitáselméletet köpködöd.
"Einstein az abszolutitás nevet akarta neki adni."
Butaságot beszélsz ismét.
Legalább nézz utána, mielőtt ilyeneket írsz.
De az igaz, hogy a relativitáselmélet elnevezés Plancktól származik.
Einstein valóban nem ezt akarta, hanem az "ekvivalencia elmélet" elnevezést, mer szerinte az inerciarendszerek egyenértékűek.
Persze később ő maga is rájött, hogy inerciarendszerek a valóságban nincsenek: "Nem ismerünk olyan eljárást, amellyel inerciarendszert találhatnánk."
Mivel rájött, hogy a relativitáselmélet hülyeség, írt egy másikat, általános relativitáselmélet néven, és az eredetit átkeresztelte speciális relativitáselméletre. Így nem kellett nyilvánosan bevallania, hogy az eredeti elmélete hülyeség. Persze a második változat is az lett.
A középiskolában a körmozgásnál vezették be a perdület fogalmát. De még az egyetemen sem említették meg az egyenesvonalú egyenletes mozgással kapcsolatban. Magamtól pedig nem jöttem rá. Úgy tíz évvel ezelőtt Susskind előadásából tudtam meg. Akkor meglepődtem. Nem most csodálkozok.
Lépjünk túl ezen. Van még néhány dolog, amit nem értek. De ma nem hordjuk el az egész Gellért-hegyet.
Teller Ede: Baj van a nitrogénnel .. mert a rezgéshez két szabadsági fok jár. (W.J.Gibbs)
1) A rezgéshez miért tartozik két szabadsági fok? A kinetikus és a potenciális energia összege állandó.
2) Magasabb hőmérsékleten mégis felveszi ezt az energiát. Kérdés: amikor a gáz kondenzál, és már nincs szabad úthossz az ütközések között, például egy kristályrácsban. Nekem úgy tűnik, hogy alacsonyabb hőmérsékleten ismét kénytelen a rezgési mozgásforma feltöltődni energiával. Hogy is van ez?
3) A súlyzó ütközésére hogyan lehet felírni a hatásintegrált?
Eddig csak olyan Lagrange-függvényekkel találkoztam, ahol a mozgás valamilyen potenciálban történt.
Másrészt viszont ilyen ütközéseket Feynman-gráfokkal szoktak számolni.
Visszatérve az eredeti témánkra, akkor abban ugye egyetértünk, hogy a relativitáselmélet egy áltudományos elmélet.
Vagyis nem 1, hanem 2 áltudományos elmélet, mert ugye a speciális relativitáselmélet is áltudomány és az általános relativitáselmélet is áltudomány.
A specrel azért, mert a fénysebesség abszolút állandóságáról szól, ami ugye szöges ellentétben áll a relativitással.
Az áltrel pedig azért, mert nem ennek sincs köze a relativitáshoz, valójában ez egy gravitáció (helyettesítő) elmélet, amely szerint nincs is gravitációs erő, hanem csak téridő görbület van.
Elfogadtam, hogy perdülete annak van, ami szembeszökő módon forgó mozgást végez.
Erről beszéltem. A fizikában vannak pontos definíciók és van az, amit te művelsz. Nem pontos meghatározás szerint használsz egy fogalmat, hanem megpróbálod kitalálni, mit jelenthet. Aztán ebből származnak a csodálkozó ostobaságaid.
Amikor Vilmos császár átvette a kézi vezérlést a vaskancellártól, és azzal kezdte, hogy szétverte a cári flottát, Bismarc kihallgatástr kért az uralkodótól. "Uram Ön téved. Nem azt mutatta meg neki, hogy Ön milyen erős, hanem azt, hogy ők milyen gyengék."
"egy ilyen fórum nem valami emelkedett hely, de a szuperfizikuson legalább jókat mulatunk de te (Kupolaszezon) a takony önmutogató nyomorodon elcsúszhatnál másfelé"
Háát... ilyen-kor(-eken) látszik meg, hogy 'nem vagyunk egyformák'...! (a másik ember 'meg-ítél-ésében' - sem...) ;-(
Háát.. kedves Kupolaszezon, én csak nem tudok elszakadni 'a józan paraszteszem'-től, és ezért azt kell mondanom, hogy (bár nem 'értek' az ú.n. 'magasabb matematikához'), de mégis: "perdülete annak van, ami szembeszökő módon forgó mozgást végez."
De 'összességében!' vizsgálva 'ezt a valamit' arra a 'khónklúzióra' jöttem rá, hogy neked kedves Kupolaszezon, 'valamiféle' 'pszicho-logikai-skizoid-defektus'-od van (ezzel a 'egyenes vs. perdület' dologgal kapcsolatban -- is?... ;), 'amilyenféle' defektust gyakran tapasztaltam olyan embereknél, akiknek az átlagemberekhez képest, sokkal nagyobb matematikai képesség adatott...!
Az 'ilyesféle' defektusok közös jellemzője -a matematika területén!- a realitástól való 'elszakadás', és a 'magasabb matematika' 'örvényeiben' való 'elveszés/lesüllyedés'.
De a kiutat a realitáshoz, a valósághoz, talán azzal a valós(!) történettel tudnám felvázolni, hogyaszongya: Elment egy fiatal, 'felkapott' festő, egy idősebb, már 'befutott' festőhöz, és megkérdezte: - Mester! Ön szerint jók azok a képek, amiket én festek ? - Megveszik a képeit ? - kérdezett vissza, 'az öreg' művész. - Igen. - válaszolt a fiatal festő. - Akkor jók. - mondta 'az öreg', már 'befutott' művész. ;-/
