A Kanyonok:
Három kanyonban nem jártunk: a Kyselekben és a Piecki-ben.
Egy kanyonban a Sokolia dolinában a létrarendszernél visszafordultunk.
Maradt még mit bejárnunk, és ha mindent láttunk kezdhetjük előlről...
A legnépszerűbb a Sucha-Bela. Száraz völgy. Ahhoz képest, jó ha az embernek legalább 2 centi vízet kibír a cipője.
Mivel én hátizsákkal együtt verem a száz kilót, nekem minden lépésemre oda kellett figyelnem!
Ekkora súllyal az ember kis esésnél is nagyot esik, és én nem azért mentem el ide, hogy a kempingben sántikáljak...
Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy tériszonyom van, és 16 éve egy vírus részlegesen lebénította az egyensúlyszervemet, akkor talán el tudjátok hinni, hogy nem én vagyok a hegyi szöcske. Viszont imádom az ilyen helyeket!
Nekem nehézségeket okoznak az esőben, vagy után csúszós kövek, gyökerek, a köveken ugrálva egyensúlyozás a patakmedrekben, a nedves fatörzshidak és doronglétrahidak.
Én vagyok az akit ilyen helyeken, a nyugdíjas nagyapa a hatéves unokájával vihogva leelőz. Már nem bánt. Ez van.
Száraz, sík terepen elég jól megyek, de nem rohanok.
Nekem úgy 550 kilómétert kell utaznom ahhoz, hogy eljussak ide.
Most voltak napok, amikor sokan voltunk a szurdokban. Én úgy gondolom, hogy a többség elég sokat utazott azért, hogy végigjárja valamelyik vízeséssel dúsított völgyet, szakadékot...
És amikor végre ott van keresztül rohan rajta! Mintha indulna a busza, vagy vonathoz menne... Néha megáll, készít egy fotót, és rohan tovább... Miért??? Amikor annyit ácsingózunk, hogy valahogy eljussunk ezekre a helyekre, akkor miért nem állnak meg az emberek gyönyörködni, magukba szívni a hely hangulatát, miért rohannak kersztül rajtuk?
AKI TUDJA ERRE A VÁLASZT, KÉREM ÍRJA MEG!
Visszatérve a kanyonjárásomra én egy jókora bottal, vagy kettővel segítettem magamon a csúszós, egyensúlyproblémás helyeken.
Poprádon néztem teleszkópos hegymászóbotot magamnak, azt a létrán összecsukva könnyedén át lehet vinni, de 2000 koronánál kezdődtek az ilyen botok árai, ezért inkább törögettük az elszáradt ágakból...
Egy alkalomra 20 korona a kanyon belépő, a három alkalomra szoló: 40, az öt alkalomra váltható: 50 korona. Megéri.
Én minden alkalomra megváltottam külön, nehogy utolérjen a balszerencse: törött lábbal nézegetni a még több alkalomra szóló
kanyonbérletemet... Egyetlen embert sem láttam, aki ügyeskedni próbált volna a fizetőhely megkerülésével. Ez így van rendben.
A Sucha Belát első nap ráhangolásként, és utolsó nap levezetésként jártuk végig. Mindkétszer élmény volt. Második alkalommal talán kicsit sokan voltunk, de belefért ez is. Gyermekes családok kedvenc túrája, de volt nyugdíjas csoport is.
Szlovákiában a nyugdíjas túrázok ügyesebbek, az átlag idős embereknél.
Fennt Menedékkőnél, vagy ahogy a magyar túrázó mondja: Klastoriskónál minden alkalommal finom csapolt Arany-fácán sört ittunk
magas-hegyi áron. Mindig sorban álltunk érte, és olyan jól esett, hogy vérré vált bennünk...
Nagyon rossz volt viszont a sárga jelzésen lemenni a Hernádhoz. Lehet hogy néha kicsit elhagytuk a jelzést, de az biztos, hogy ott a zabszem nem fért vola be időnként a félelemtől a seggünkbe... Így kell fogalmaznom, mert így volt... Meredek volt, sziklákkal, kapaszkodó gyökrek, fák nélkül, helyenként centimétreket lépve araszoltunk, hogy meg ne induljunk lefelé a meredélyen...
Emiatt mi a kék jelzést javasoltuk a háromgyerekes pécsi nőnek, mint szép, biztonságos, gyerekekkel könnyedén járható útat.
Már Klastoriskónál éhező cigányok kérgettek tőlük éllelmíszert. A Létánfalvi Malomhoz érve, a nagyobb gyerekek előrementek
(kb.10 és 14 évesek) és akkor az ott lévő romák megrohanták őket elvették tőlük a fényképezőgépüket, majd amikor a távcsövet is ki akarták kapni a nagyobbik gyerek kezéből, az úgy fejbe verte vel a legközelebb álló nemzetiségi támadót, hogy annak felszakadt a fejbőre, vérbeborult a feje, és a srácok az ezt követő zürzavarban kereket oldottak, elszaladtak.
Kisvártatva megérkezett a gyerekek anyja a legkissebb 8 éves gyerekkel, és a gyerekei helyett egy hevesen gesztikuláló
cigányembert találtak, kezében a gyerekek fényképezőgépével, és ez az ember azt magyarázta, hogy valakinek nagyon vérzik a feje... A leérkező helyi túristák és mobiltelefonjaik segítségével kihívták a rendőröket... Próbálták tisztázni a történteket, elmentek a környéken található bádogból készült roma-faluba a vajdához. Ekkor tudták meg, hogy az egyik támadó vérzik, nem más.
Kijöttek a hegyi mentők, az önkéntes helybeliek és elkezdték keresni a gyerekeket...
Néhány óra múlva Podlesokból megjött a hír, megérkeztek a kempingbe a gyerekek...
Ekkor a rendőrökkel együtt az anya és a kisebbik fiú elmentek a cigányvajdához a bádogfaluba, közölni a hírt: rendeződtek a dolgok, majd a rendőrök a Hernád-áttörése helyett, közúton szállították haza Őket a podlesoki kempingbe.
Itt azután pihegve mesélték el nekünk az aznap történteket a résztvevők.
Rögtön mondtam is: - Akkor holnap a Velky Sokolt lenne érdemes bejárni, az is nagyon szép, és arra talán nincs cigányfalu.
Én itt a neten is olvastam erről a problémáról, és egy ivócimborám is mesélt a Hernád-áttörésen kéregető mezitelen cigánygyerekekről, és az indiai nyomort idéző bádogfaluról. Most három alkalommal jártunk a Hernádon, de mi nem találkoztunk ennek a problémának a nyomával sem. Tanulság: ne engedjük látótávolságon túlra előre menni a gyereket!
A rendezetlen problémák a nyaralásunkon is nyomott hagyhatnak! Milyen diszkréten sikerült megfogalmaznom a mondandómat...
Igazából persze a kanyonokról szeretnék írni: A Velky Sokol talán hajazza a Sucha Bela szépségét!
Zuhogó esőben jártuk végig. Nagyon csúszott, sokat ugráltunk a köveken a patakmederben, csúsztak a sziklák a létrahídak, a gyökerek, a kezünkön végigcsorgott a hideg esővíz, mégis lenyügöző volt! Szeretjük a Velky Sokolt! Amikor kiértünk fent persze felfelé vitt az út, nem lefelé, de elővettem úgy ezer méter felett a kinai esernyőmet és elhatároztam: PVC esőkabátokat veszek amik nem áznak át, és jobb minőségű esernyőt! Az eső ellenére szép számmal jártuk végig ezt az útat is. Jó volt...
A Kolostor-Szakadék is szép. Szeretem. Úgy hívják, hogy Klastorska-Roklina. Mély völgy, a gyufaszálként beomló fenyőfák,
létrák, vízesések...
A Sokolia dolina föladta a leckét. Amikor felértünk a létrarendszer kezdetéhez, egy kis türelmet kértem a kedvesemtől.
Elkezdtem fölszerelni magamra a karabínerekkel ellátott köteleket..., már csak azért, hogy ha bezsábázok valamelyik létrán a tériszonytól, akkor gyorsan kikötözzem magam. A többi meg a hegyimentők dolga lenne...
Bevettem egy szívritmusszabályzó tablettát, és időt kértem a kedvesemtől, hogy legyőzzem a tériszonyomat...
Besötétedett, eltakarták a felhők a napot, egy házaspár erölködve, nagyon óvatosan átkapaszkodott az első létráról a másodikra.
Max egy perc,- gondoltam magamban,- és legyőzöm az első létrát! Hacsak nem dobok közben egy hátast a szakadékba...
-Na forduljunk vissza, falfehér vagy. -mondta a kedvesem. Hatalmas kő esett le a szívemről, miközben óvatosan kapaszkodtunk visszafelé... Sok fiatal párral találkoztunk útközben.
(-Valószinűleg nincs tériszonyuk,- gondolta Stirlitz.)
Így történt, hogy a Sólyomvölgyben a Fátyol-vízesést csak alulról láttuk. Gyermekes családoknak nem ajánlott!
A Fehér patak mentén tértünk vissza a Hernádhoz. Lenyügöző a Fehér patak, és az Ő völgye...
Pihenőnap alkalmával másztuk meg a Zelena dolinát. Mindenkinek ajánlott!
Autóval mentünk át Dedinkibe, magyarul Imrikfalvára a hangulatos víztározóhoz. Aki szereti itt vizibiciklizhet, vagy fürödhet is.
Miután leszurkoltunk 70 koronát a szálloda elött a parkolásért a jelzésen elsétáltunk a zöld-völgy bejáratához.
Befizettük magunkat és megmásztuk. Úgy emlékszem, hogy csak egy km. hosszú, de mível több mint 200 métert emelkedik, többnek tűnik. Kőfolyam, szép vízesésekkel, könnyű létrákkal. Fennt a Geravy fensíkon jóízű a gulás, hideg a sör.
A tóhoz libegővel jutottunk vissza 90 koronáért/koponya.
Mi ezt a kirándulást kötöttük össze a jégbarlang látogatásával. (140/fő)
A HERNÁD-ÁTTÖRÉS
A belépő 20 korona. Megéri. Mindenkinek ajánlott. Jó cipő kell hozzá, mert a még éppen alkalmas cipőket felfalja.
A túraútvonal helyenként új sziklatálcákkal, láncokkal, doronglétrahídakkal gazdagodott. Találkoztunk egy magyar főként nyugdíjaskorúakból álló csoporttal, akik a Létánfalvi Malomtól - Csingóig igyekeztek megtenni az utat. Láthatóan meglepték
őket a sziklatálcák, - túl csinosan voltak öltözve a hölgyek az ilyen akadályokhoz-, de hősiesen megküzdöttek velük.
Elég biztonságos, de azért most is oda kell figyelni szinte minden lépésre.
Fölmentünk a folyótól a Tamásfalvi Kilátóhoz is. Jó ott fent! Tetszik annak a helynek a hangulata. Érdemes kicsit elidőzni.
Visszafelé ráfáztunk. A Hernád fölötti hegygerincen hazavezető sárga jelzést választottam. Hiba volt. Nem néztem meg elég alaposan a térképet. Azt hittem, hogy majd végig a Hernád fölötti gerincen fogunk haladni. Ez így is volt, azzal a szépséghibával, hogy kétszer leereszkedtünk a Hernád szintjére, és kétszer visszakapaszkodtunk a gerincre. Az időnkénti szép kilátás ellenére is
úgy gondolom, hogy jobb az áttörésen visszatérni, mint fent a csalánosban kiköpni a tüdőnket a fölösleges kaptatók miatt.
Esetleg az is megoldás, hogy az ember lemegy Tamásfalvára a hegy túlodalán, és vagy visszasétál a hegy alatt, vagy elmegy Káposztafalvára -(Hrabusicére)- busszal.
Alaposan átgondolva, talán kicsit igazságtalan vagyok ezzel az útvonallal. Magyar viszonylatban egy szép börzsönyi túrára hasonlít:
a Feketvölgy-Hollókő-Salgóvár panorámatúrára, de ott sem kell két kilátás között lerohanni a völgybe, azután újra visszamászni!
Milyen dolog ez?
Azon töprengtem többször útközben, hogy a magyar TV-ben miért mindig Hernád-patakként emlegetik ezt a folyót. Mert nem is folyó, csak egy nagyobb patak? A Nagy Fehér Vízzel való összefolyásától, -az áttörés kezdetétől, Csingóig nyolc patak ömlik a
Hernádba. Megszámoltam. Most háromszor botladoztam át az áttörésen. Jobb lett volna négyszer...
Megbeszéltük:majdani nyugdíjas éveinket hernádi nyaralásokkal lenne jó tölteni. Amíg bírjuk.
Egyebek:
Csingóban a buszfordulóban lévő étteremben kolostor-specialítást ettünk. Klastromakármi spec., káposztával töltött borda, zölldséges lepénykékkel, stb. Finom, laktató étel volt. Kb. 1000 Ft. Csapolt Pilseni Ősforrással hűtőttük magunkat. Itt jól főznek. Amíg elkészül az étel, kis csuporban pecsenyezsírt kínálnak friss barna kenyérrel előételként...
Podlesokban a túristaház éttermében a szakács nincs túl jó barátságban a szakmájával. Kétszer ettünk ott. Üzemi étkezde szinten főznek, a jobb éttermekkel azonos árakon.
A kiszolgálás mindenütt jó volt. Nem köszöntek vissza a régi rossz tapasztalatok.
Úgy beszéltük meg, hogy, ha leérünk az esőben megtett túra után a hegyről, akkor eszünk valami finomat vacsorára.
Podlesok szóba sem jöhetett, így beautóztunk Lőcsére (15 km.) és a főtéren az igen hangulatos és jó konyhájú 3 Apostolok étteremben kisámfáztuk bendőinket apostol-specialítással. Egy palacsinta a méretű vastag fűszeres lepény alatt, gombás-sonkás-sertéshúsos ragu. A pulyka még nem jött divatba.
Igen jóízű íze volt. Csapolt aranyfácán sört ittam hozzá, és beherovkát. Na jöttek is utána többször kérdezni:
- Jestye jedná beherovká?
- Jestye, - mondtam. (Eu. 4 cl./ 200 Ft.) A többire nem emlékszem... Dehogynem, a Tescos Staropramen sörömet szopogattam a sátramban levezetésként, amikért Poprádon 65 forintnak megfelelő koronával vágtak meg. Most iszom az utolsó üveggel...
Visszatérve a Három Apostolok Étteremhez: Két komplett kajáért, egy levesért, egy teáért, egy sörért és három beherovkáért
500 koronát fizettünk és nagyon jól éreztük magunkat ezen az esős napon...
Menedékkőnél, avagy a Vörös Kolostornál, vagy ahogy a térképeken szerepel: Klastoriskoban gulyást ettünk. Forró volt.
A Gevary fennsikon a libegő alatt ugyanez: finom volt.
Olvastam itt a topikban, hogy Dobsinán a jégbarlangnál ne a parkolóban pénzért, hanem a Hotel Ruffininél parkoljunk ingyen.
Így is tettünk.
A barlanglátogatás után megéheztünk. A parkolóban olyan balatonira emlékeztető éttermeket találtunk.
Arra gondoltam, ha arra jó volt nekünk a Ruffini arra, hogy ingyen parkoljunk elötte, miért ne lenne jó arra, hogy ott együnk?
Igen finom juhtúrós galuskát ettünk 65 koronáért. Családi vállalkozás. A gyerekek most gyakorolják a felszolgálást...
Itt sikerült összefutnunk egy pesti családdal, akik átugrottak ide a gyerekekkel egy hétvégére. Nem tetszett nekik különösebben ez a csodálatos táj. Fenyőerdő kis hegycsúcson, tehenek, birkák, kecskék, lovak között rohangáló kiscsikó. Két hanyat fekve alvó kutya.
Megemlítettem: -Pedig a Kárpát-medence egyik legszebb hegységében vagyunk!
-Persze, aki még soha sehol sem volt, annak minden hely csodálatos! - mondta az asszony.
Ezután rosszul éreztem magam a bőrömben. Bántam, hogy szóba álltam velük...
Késmárkon a Palermo pizzériában makarónikat ettünk. Jóízűek voltak, de mi itthon másként ízesítjük...
Itt is van 3 Apostolok étterem. Július második hétvégéjén van itt a nemzetközi kézműves vásár. Sajnos nem tudtuk megvárni.
Az ezeréves szepességi városok történelmi belvárosait nagy odafigyeléssel, igényesen igyekeznek felújítani.
A Benes-dekrétumban kollektív bűnősséggel vádolt és kitelepített szász és magyar lakosok lakhelyeit romák foglalták el.
Bankok és mobiltelefontársaságok képviseletei már kiszorították őket néhány épületből, de még sok időnek kell eltelnie ahhoz,
hogy ne a zsebeinkre szorított kezekkel gyönyörködjünk az óvárosokban... Benes segberúgta saját magát?...
A tíz nap alatt semmiféle szlovák-magyar problémánk nem volt.
Jövőre is el szeretnénk menni a Paradicsomba, csak akkor nem ketten, hanem heten...
Hát ennyi...
