Riválisok egy fedél alatt
Jon Bru(Kaiku) és Koldo Gil (Saunier Duval) a köztük lévő szakmai különbség ellenére három éve laknak együtt.
Sugárzó napsütés öleli körül Pamplonát és környékét. Alta Mutilvában, egy nyugodt lakóövezetben vagyunk, a navarrai fővárostól öt perce. A virágzó májusi park illata szinte betör az ablakon. Ez alól még a tetőtér sem kivétel. Koldo épp egy ronggyal és egy flakon ablaktisztítóval a kezében teszi ragyogóvá a lakrészét. Előtte lakótársa Jon tette ugyanezt a szalonnal. Nem tűnnek eltérőnek a hétköznapi valóságtól. De azért ez a „háziasszony pár” egész más, mint a többi.
Két kerékpáros, két különféle csapatból lakik itt együtt. Úgy tűnhet, mint valami mozifilm ötlete, pedig ez a totális valóság. Koldo Gil, aki a saját hálószobáját takarítja, 25 éves és a Saunier Duval Prodir versenyzője. A szalon felelőse, Jon Bru, pedig 28 tavaszt számlál, és a Kaiku tagja. Két különböző élet kapcsolódik össze, levesebb, mint 80 m2-en.
"Kadett korunkban ismerkedtünk meg egy lesakai versenyen. Én a Villaves-ben voltam, ő pedig az Egoki-ban"-emlékszik vissza Koldo Gil.
Jon azonnal nevetve kiabál közbe: „Hé ez így nem megy, hogy én nélkülem döntötök valamiben!”Kapcsolatuk alapja vicc és a nevetés. Átlagos életet élnek, egyre erősödő és ezzel egyre tartósabb barátságban.
Jon Bru három évet ment vissza az életében, hogy visszaemlékezzen, hogy is keletkezett az ötlet, hogy együtt kellene lakniuk. Ő függetlenséget akart, és Koldo is épp akkor keresett lakást magának. A hely és az idő tehát épp megfelelt. Egyszerűbb volt egy biciklistával összeköltözni, mert ugyanolyan szokásai vannak, mint nekem. „Például egy olyannal, aki folyton bulizik, és dohányzik a lakásban, lehetetlen volna az élet.”
Mivel életük nagy részét két keréken töltik, mint profik, nem töltenek együtt hosszú időt. Természetük teljesen különböző. Koldo a társasági, Jon otthonülőfajta. Persze akadnak nézetletérések, de ezek igyekszenek türelemmel és barátsággal feloldani, de hát nincs rózsa tövis nélkül. „Egy kis válság normális”- mondja Koldo egy kézlegyintéssel, visszaemlékezve az év egyik kis súrlódására. „Azokban a napokban úgy kiborított a „Juvenil”- névvel ”, hogy végül én is rásütöttem egy nevet”- emlékezik vissza Jon.
A hosszú ismeretség alatt sajátos zsargon alakult ki köztük. Koldonak Jon a „Txikito” (fiúcska) nevet adta, aki pedig „Vera de Bidasoa-i Juvenil” –t a lakótársának. (*Vara de Bidasoa kisváros Navarra északi részén, itt született Jon. A Juvenil pedig ifjú. )
Szerencsére némi zavar után a barátságuk visszakerült a régi kerékvágásba.
A barátok nem fáradhatnak bele egymásba, mert erre nincs idejük. Koldo akupunktúrával kezeli magát, hogy gyorsabban meggyógyuljon a térdsérülése, és visszatérhessen a normális versenyzéshez. Jon a versenyzés és az edzés mellett pszichológiát tanul, és vett egy helyiséget a közli Baja Mutilvában, hogy ott egy Chi Kung és masszázs centrumot építsen ki. (Chi kung: kínai egészségmegőrző módszerek- a fordító)
Koldo Gil a szabadidejében a barátaival csavarog. Jon pedig kínai technikákkal meditál és relaxál. „ Ezt egyedül szeretem csinálni. Ezalatt Koldo lemegy az utcára a haverjaihoz.” Koldo megerősítette a szavait. A közösen eltöltött időben közös erővel végzik el a házimunkákat. Egy gyors pillantás meggyőz arról, hogy valóban a tisztogatásnak szentelik magukat, ha felakasztják a kerékpárokat.
Koldo kihasználja az előnyét, amit a reggeli első kép mutatott róla, de „txikito”-t nem ez jellemzi. „A szobája mindig koszos, és ez az egyetlen reggel, hogy én törlőronggyal a kezében látom.” Koldo meggyőzően ecseteli, hogy márpedig ő ezt mindig megcsinálja, ha elég ideje van. „Persze, a te társadalmi életed mellett elég idő”- replikázik Jon nevetve.
Közöttük ez azt jelenti, ha ezen az alapon megtartják a barátságukat, az jó egészséget biztosít számukra. „Néha én verem vissza a vitákban őt, néha ő engem”- mondja mosolyogva a kaiku-s. Mindent meg kell szervezniük, hogy jó állapotban legyenek, van egy táblázatuk, amit szorosan követnek, például mikor van az étkezés ideje, mikor a masszázsé.
Kikapcsolódás biciklivel
Az alatt az idő alatt, amíg Koldo vagy Jon nincs otthon, üres lesz a ház. „Az utolsó ember Txikito lenne, akinek ezt megmondanám – bizonygatja Jon.- Igenis jó és kalandos, ha csak az enyém a ház.”
De ha Jon hiányzik, a ház különössé válik. „Szeretek egyedül lenni, de arra is szükségem van, hogy emberek legyenek körülettem. Ha három napnál tovább van külföldön, már felhívom, hogy „Juvenil, gyere haza a kis házunkba!.”
Ha edzenek, együtt mennek. Pamlonában, akárcsak Baszkföldön nagy hagyományai vannak a a kerékpársportnak. Számos biciklista van itt akivel kényelmesen el lehet tölteni az edzés napjait. Xabi Zandio, Jose Luis Arrieta, David Latasa, Denis Menchov, aki itt telepedett le Pamplonában, Chente Garci'a Acosta, Valdimir Karpets, aki néha szintén itt tartózkodik, Imanol Erviti, Alberto Martinez, és amatőrök is, akikkel Jon Bru és Koldo Gil elő tud készülni a versenyekre.
Otthon nem foglalkoznak szakmai dolgokkal. Ahogy beavatnak, sose szoktak csapataik eltérő taktikájáról tanácskozni. Pihentetik a kerékpározást. Néha kommentálják a versenyszituációkat, vagy azt a módot, ahogy a csapatok ezt megoldják, de csak akkor, ha ehhez adottak a megfelelő feltételek.
Bru a kerékpározás monotóniájáról azt mondja” Mégy az úton, és mindent kiadsz magadból a kerékpáron. Egy csomó dolgot memorizálunk februárra, egy csomót márciusra, másokat pedig áprilisra, minden hónapra. Már magadban beszélsz. A végén minden embernek ugyanazt mondod.
„Ilyen filozofikus és emberi az érzésvilága: - mondja Koldo, mialatt Jon bölcselkedik. Az embernek több arca lehet. Takarító vagy filozófus? Egy éven belül akárki ennek a két foglalkozásnak szentelheti magát. „Határoznom kell a jövőmről. Egy kicsit elveszett vagyok.” – jegyzi meg mosolyogva Koldo.
Kölcsönös támogatás
Jon a profi életének jó részét Portugáliában töltötte, mielőtt a Kaikuba került. Koldo az ONCE-Eroskiban, majd a Liberty Segurosban Manolo Saizzal dolgozott együtt, az elmúlt télen a Saunier Duvalhoz csatlakozott.
A egyik por tour csapat, válogatott biciklistákkal, mialatt a Kaiku profi csapat, ahol a versenyek és a versenyzők lehetőségei is korlátozottabbak. A két kategóriából adódó különbség a két navarrai számára is világos.
A versenynaptár sokban különbözik, de a szerkezete hasonló. „Sajnos a pro tour versenyekre nem sok kívülállót hívnak meg, pedig sokan vannak olyan jók, vagy jobbak, mint az elit.”- mérgelődik Koldo. Biztosít róla, ha a Kaiku indulhatna a nagy tavaszi klasszikusokon, a legjobb versenyt futná.
Ami mindkét csapatnál hasonló, az a jó atmoszféra. Ez olyan aspektus, amely életfontosságú egy csapatban. Sem a Kaikuban, sem a Saunier Duvalnál nem úgy léteznek, mint meghatározott fejek egy sorban, ez okozza, hogy mindkét helyen nyugalom uralkodik. „Marchante egy eredeti kópé, Simoni pedig nagyon szívélyes személyiség.”- jellemzi csapata legfontosabb embereit Koldo. A Kaikuban, mint egy családban, nem mindig a jó hangulat uralkodik. Jon a 2005-ös szezon néhány jó pillanatát idézi. „Mikor a német körversenyre utaztunk táncoltunk és énekeltünk a lakókocsiban.”
Ha a két navarrai egy versenyen hajt, kölcsönösen támogatják egymást. „Amikor Mallorcán nem találtam az erőmre, Koldo megtolt egy kicsit”- meséli Jon. Amikor Koldo győzőtt a Castilia és Leon körversenyen, Jon olyan boldog volt, mintha maga győzött volna.
Ha elképzelünk egy hipotetikus Klasika San Sebatiant, ahol négy kilométerrel a vége előtt Juvenil és Txikito s két perccel a mezőny előtt, vajon milyen eredmény születne. Koldo Gil nem késlekedik a válasszal -„Jon simán lesprintelne engem”. Mialatt a reménybeni győztes protestál, elképzelve a szituációt.”Juvenil átadtam neked pár hajszállal.”
És ha győzelemnél számítana, kitakarítaná az egész lakást? Nem valószínű, hogy bárki ilyen kéréssel állna elő. Gyors pillantást váltottak, remélve, hogy két vicc között, elodázzák a dolog megmagyarázását. Amit nem tagadhattak le az , hogy többek, mint riválisok, többek, mint lakótársak. Barátságuk felülemelkedik az eltérő színeken, és megvédi őket, és ezen az alapon tart oly rég óta.
Ainara Hernando Nieva
|
Egy arany a fizetség! Köszönöm!
Uraim! Segítene valaki a hölgynek megszerelni a bringát?