az álom az agyi memória frissítésének tudati lenyomata.
ez magyarul:
az agy emlékeket, tapasztalásokat elektromos jelként tárolja. pontosabban egy elektro-kémiai folyamatban, de a részletek itt nem fontosak. egy emlékkép lenyomat egy jól meghatározott idegpálya halmaz. az emlék addig marad fenn, amíg ezen a zárt pályán felgyűlt kémiai anyagok jelen vannak és fenntartják a lenyomatot. ez egy átlagos embernél és egy már állandósult emléknél 2-5 nap. ezek az anyagok folyamatosan szivárognak el az idegeket borító hüvelyen keresztül. minden új elektromos impulzus az emléklenyomat bármely sejtjén, a teljes lenyomati idegpályát gerjeszti elektromosan és ez az inger újratermeli a lenyomat fenntartásához szükséges kémiai anyagokat. vagyis az emlékek, és egyáltalán a tudat megtartásához rendszeres triggerre van szükség.
az emberi agy korlátozott erőforrásokkal rendelkezik, így ezeket a forrásokat arra használja, amire a legfontosabb. vagyis napközben a tudatos cselekedetekre, új ismeretek szerzésére, külső ingerek feldolgozására. így nem marad energiája a memórialenyomatok frissítésére, triggerelésére.
éjszaka az agy szinte teljesen megszakítja a külső ingerekkel való kapcsolatát, így szinte minden erőforrása felszabadul. ilyenkor végzi a memória frissítését. vagyis minden álom fázisban véletlenszerűen elküldi az elektromos ingereket az agyban és ezek az ingerek az emléklenyomatok közötti kapcsolati hálón (asszociációs hálózat) eléri az agy egy részét és az elektromos impulzusok a memória lenyomatokban stimulálják a kémiai anyagok képződését. egy álom fázisban jelentős az agy energiafelhasználása így a tartalékból csak az agy egy kisebb részét éri el. az álomszakaszok közti időben ezek az erőforrások pótlódnak az agyi állományban a következő álomszakaszra. az új álomfázisban a közelmúltban triggerelt emlékképeknek alig van energia és anyag igényük, hisz fel vannak töltődve, így újabb agyi területeket tud frissíteni a folyamat. az álomfázisok szükséges száma egyéntől függ, átlagban igaz az 5-6.
az álommegvonás esetén az agy nem tudja frissíteni az emléklenyomatokat, így azok kezdenek széttöredezni, megsemmisülni, mivel a fenntartásukhoz szükséges kémiai elemek eltűnnek és nincs elektromos trigger, hogy újra termelődjenek. egy idő után az alapvető létfenntartáshoz szükséges idegpálya gócoknál is megtörténik ez és az ember elfelejti az emésztéshez, levegővételhez vagy szívveréshez stb szükséges agyi funkciókat.
az álom pedig a triggerelt emléklenyomatok visszaverődése (visszhangja) a munkamemóriába. a munkamemória nem tudja megkülönböztetni azt, hogy egy inger kintről vagy bentről jött, csak feldolgozza. ez alvás közben nem jelent problémát, mivel a külső kapcsolat le van zárva és hiába küld a munkamemória parancsot válaszként, az nem jut el a musko-skeleton-nerv rendszerhez, vagyis az ember nem reagálja le. kivéve pl. az alvajárók, ahol a külső gát kifelé átereszt. de ébredéskor ezek a munkamemóriabeli lenyomatok ott vannak és rövid ideig visszaidézhetőek. azért csak rövid ideig, mert a keletkezésük miatt nincs mögötte tapasztalati lenyomat, amire mint memóriakép hivatkozhatna, csak a munkamemória lenyomat, ott meg nem frissít az agy, hogy lehetőség legyen rapid megújulásra és újabb ingerek feldolgozására.
persze még sok érdekes részlete van az agy memória funkciójának, de a lényeg ennyi.
Jó, éppen az érdekelne, mikor haladta meg az oktatott mechanika anyagot a szuperfizikus önmagában. Mert ugye a proff-nál még abból kellett vizsgára készülnie, viszont Einstein, meg relativizmus egy szál sincs benne.
Szuperfizikus aligha gépészméröki fakultáson folytatta a tanulmányait. Hisz itt több ízben is eldicsekedett már azzal, amikor egy vizsgán "a behatolási mélység szexuális értelméről" értekezett a "Proffjának". Ez inkább valami escort szolgáltatáshoz tatozó témakörnek tűnik, bármiféle gépészeti vonatkozás nélkül.
Olvastam valami könyvben, hogy az agyunk nem azt látja, amit a szemünk lát. Hanem az elménk folyamatosan egy szerkesztett filmet vetít nekünk. Különösen hipnózisban megbizonyosodhatunk erről, például amikor az alany egy foglalt széket üresnek lát.
Ha megállítunk egy filmet, és az álló képkockákat nézzük, megfigyelhetjük, hogy közöttük sokkal több elmosódott kép van, mint amennyit a mozgófilm nézése közben észlelünk. Az elménk korrigálja.
