Ki itt nyugtalankodik csendesen, Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig, élt néhány napot, S ha gondolkozott, csak álmodott Néhány lapot. S mikor kinevették: Azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői hant alatt, Zöld koponyáján kiüt a csíra És azt álmodja, hogy él. Szegény. Béke hangjaira! Ámen.
A közügy mindenkinek kedvenc magánügye.
A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.
Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme.
Nem olyan tehetséges a világ, hogy néhány okos ember ne tudná becsapni.
De aki látja, hogy az ég, mintha maga is imádkozna, ájtatosan leborul a sivatag szegélyén, az hisz és remél, és alázattal várja az ítéletét.
Nem tudjuk, milyen sors várna Beethovenre és Goethére, ha az emberek kizárólag készpénzben fejezhetnék ki a művészek iránti elismerésüket.
A barátság sokszor éppen az ellentétekből szövődik.
Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín, mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.
Ha a férfiak morognak, akkor olyanok, mint a dresszurált medve: dörmög az orrába fűzött drót miatt, de mégiscsak utána megy, amikor húzzák.
Tévedni emberi dolog, de kínos.
Aki soká tétovázik, az hamarabb szab el egy ruhát, mint aki bátran vág bele a szövetbe.
A halál végeredményben nem akkor kezdődik, amikor valaki a legfinomabb megfigyelésre sem reagál, hanem amikor a test, a lélek és a szellem elveszíti azt a tartalmat, amely működésének értelmet ad.
Menjen, ha akar. És akarjon, ha mehet.
A balszerencse olyan, mint a szerelmes nő: semmi köze az ésszerűséghez. Olykor látszólag minden ésszerűség ellenére csatlakozik valakihez, de éppúgy elhagyja minden konstatálható ok nélkül egyik pillanatról a másikra.
1. Szakítsd meg azokkal az emberekkel a kapcsolatot, akik csak azért keresnek fel, hogy legyen, akinek panaszkodjanak, elégedetlenkedjenek, és szörnyű, lehangoló történeteket meséljenek mások életéről. Minden ilyen negatívumot magadba szívsz, és ezzel csökken az életenergiád.
2. A számláidat, tartozásaidat időben rendezd, és ezzel párhuzamosan, ha valaki tartozik neked, attól is igyekezz behajtani az összeget, vagy ha ez lehetetlen, felejtsd el az egészet, és koncentrálj a jó dolgokra.
3. Tartsd meg az ígéreteidet. Azonban jogod van, ahhoz, hogy meggondold magad, de ennek miértjét alá is kell támasztanod. Ne feledkezz meg a bocsánatkérésről sem, illetve azért vigyázz, hogy ez ne váljon szokásoddá. Ahhoz, hogy a legtöbbször meg tudd tartani az ígéretedet, tudnod kell NEM-et mondanod is.
4. Akármennyire is legyen nehéz, szabadulj meg azoktól a dolgoktól, amelyek nem okoznak örömet, sőt, megakadályoznak abban, hogy azt tedd, amit leginkább szeretsz.
5. Engedd meg magadnak a pihenést, főként akkor, ha sokáig dolgoztál, és sikereket is értél el.
6. Dobj el, szedj össze és rendszerezz, mert semmi sem rabolja el úgy az energiádat, mint a rendetlenség, a felgyűlt használaton kívüli dolog.
7. Figyelj oda az egészségedre. Fogadd el, hogy a testednek vannak korlátai. Ilyenkor válts át testkímélő üzemmódba.
8. Ne toleráld a mérgező kapcsolatokat, ne engedd, hogy mások befolyásolják az életed. Ha egy barátodnak szüksége van segítségre, akkor segíts, ne hagyd cserben, mert ez növeli az energiaszintedet.
9. Légy elfogadó, ami nem azt jelenti, hogy fel kell adnod bizonyos dolgokat, hanem, hogy vannak az életben olyan dolgok, amelyeket nem tudod megváltoztatni.
2011. nov. 10. 13:52 Szia Ancsika! Sajnos nálunk a tegnapi fincsi melegnek semmi nyoma. No, mindegy majd összébb húzom magamona kabátom. Nálatok minden rendben? Puszillak.: A 1687. videa 2
2011. nov. 10. 12:37 Szép napot, Anikóóóóm:) Tegnap elkaptam egy lakót a lépcsőházban. (olyan haverféle) ..és megfenyegettem, hogy a fagyos hullámat kell azonosítania, ha nem gyújtja be a gyújtólángot a konvektorban. Kiderült, hogy valamikor gázszerelő is volt. Szóval, langy van! Nincs meleg, mert az iszonyú drága lenne, de langy, az van:))) Holnap jön a Sári, akkor majd bugyogóban is mászkálhatok, mert nagyon kedveli a 30 fok körüli szobahőt:DD Addig meg, jó a langy is:) Randa egy idő van most erre. Ködös, nyirkos. Most már jól érzem magam, ha itthon kutyorodhatok:))) Puszillak: Marcsy:)***
290. taslika1
2012. jún. 16. 01:17
Még mindig az
aktuális kedvenc...
Heinrich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat Várni valakit ki nem jön el többé, Eljönni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Kergetni egy álmot, soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet, Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni Mással látni meg őt és utána fordulni, Kacagni hamis lemondással, Hazamenni, sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat S imádkozni, Hogy Ő sose tudja meg Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát, De mást lát a két szemem, Messze túl a könnyeken Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki, Mondjam, meg mit jelentesz nekem? Tán büszkeségből azt felelném, Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett, S a két szemed rám nevet Kacagva köszöntelek én is, De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig Aztán, hogy elfordulok Fáradt szememhez nyúlok S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz, De rosszul ítélsz, Nem bántam meg Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek, Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett És csak az maradsz, Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves, S én hagytam, hogy menj csak el Hiába lett volna minden, Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom, De mögé ,már senki sem néz, Játszani a közönyös embert, Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem!
Nem bántam meg, bármit is szólsz, nem bántam meg Azt, ami szép volt, nem sikerült megmérgezned, Mondd, hogy én hibáztam el, ha akarod, De nem fogok sírni, ne legyen könnyű diadalod.
Most búcsúzom, ez az egész, Most menj el, vissza se nézz, Csak vedd karodba, ki tőlem elszakít S ne hidd, hogy nekem szomorú lecke volt!
A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.
A vörösbor fáj, de azt mondja: "Jó lenne élni!" Ha többet iszol, így szól: "Élni kell!" Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: "Élni fogsz!" És ez akkor is szép, ha nem igaz.
Ha az ember erősen hisz valamit, az majdnem annyi, mintha igaz lenne.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.
Még egy csavargónak is lehet mamája épp úgy, mint a jobb embereknek.
Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája.
A földrajzkutató pályáján általában döntően jelentős felívelést jelent, ha megnősül. Ilyenkor kerül sor a hosszú, nagy horderejű, esetleg többéves útjaira, amikor semmiféle dzsungel nem lehet elég mély, sötét, távoli és veszélyes.
A világjáró tudós élete Isten kezében van.
Öreg sarkutazók mesélik, hogy ha elviselhetetlennek látszott az örök jég, a szüntelen éjszaka, a fagydaganat és más nélkülözések kínja, valaki visszaemlékezett az útnakindulás előkészületeire, és ilyenkor megnyugodtak kissé, mivel úgy érezték, hogy aránylag mégis tűrhetőbb most a sorsuk.
Pontosan két év előtt bejárta egy hír a világsajtót, hogy elveszett a Csendes-óceán szigetvilágának nagy kutatója, Gustav Bahr, az Angol Királyi Földrajzi Társaság tagja stb. Utoljára egy kannibál törzs étlapján említették a nevét valami savanykás körettel kapcsolatban, azóta nyoma veszett.
Nem tudnak védekezést az elharapódzó ponyvairodalom ellen? Adják ki a széles néprétegek számára olcsón Gustav Bahr mindenki számára izgalmas művét: "Sextánssal a fényévek és sectorok imagináriusain át a kozmikus rendszer és az oceanobiográfia relációinak nyomában, a differenciális integrálrendszerben." Ez beadná a kulcsot mindenféle cowboy- és kalandorregényeknek! És üdvös népnevelő hatása is volna.
Az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe.
Bocsánat, hogy félbeszakítom, de nem értek a földrajzhoz: hogy tud Afrika csókolni?
12 évet.No nem előre, hanem hátra mint a rák, aki ollóját ollóját a likban felejtette. Talán ennek is köszönhető a kapitány nagy szívfájdalma, hogy belőle még 12 év múltán sem lett őrnagy.
De még őrmester sem. Pedig annak legalább csőre van.
Töltve.
No akkor lássuk a téridő ugrástot:
2006. dec. 10. 17:31
Addig örülj haver, amíg van. Mondá a kapitány....
Mester engedelmével volnának javaslataim. Mivel a MOL a maga 600 milliárdos éves tiszta nyereségével még nem elégedett meg a rókák bőrének lehúzásáról, mondám neki, hogy jöjjenek a Thranx nevű bolygóra, ahol a domm-doff finggázok kitermelése további extra-szuper- mindenek feletti profitot eredményezne.Nem kellene csak a benzin és gáz áraival kopasztani a fogyasztási egységeket, hanem el lehetne adni a domm-doff fingfelhasználó kazánokat is, persze szintén extrafrotillal megháromszorozva.
Megjegyzem, az itteni gyakorlat szerint a domm-doff fing jobb minőségű mint az általatok használt föld-gázának nevezett valami, mert az az utóbbi időben ahogy emelkedett az ára, úgy csökkentette le saját fűtőértékét.... Sebaj, a földi ember leleményes...Amikor olajos kályhákat vetettek vele, aztán csillagászatilag megemelték a bűzös energia árát, rögvest százezereket áldoztak fel azért, hogy nekik a tiszta, földi gázt felhasználó szerkezetük legyen....
Most sem fogják alább engedni, előveszik a Thranxon jól bevált vasból gyúrt, henger és kocka alakú faégető szerkezeteiket, hogy azzal büdösítsék gömb alakú szobáikat. Persze ki a halál fszát érdekli, hogy kiírtjátok szegényes erdőiteket, és füstjét beleengedetik a levegő ócánba, amit már úgyis tökig elfertőztetek. Sebaj, kifogynak erdőitek, kipusztulnak állataitok, ti meg majd jól belefagytok a felmelegedett világóceánba....
És tudod haver(Mondaná egykor élt Hoffi Géza) azt sem nagyon értem, hogy ti megyerek miért kaptyátok(no nem be) 20 százalékkal drágábban a nyugati ejrópai póriasnépeknél a földi gázt, amikor azok ráadásként hét-nyolcszarosát keresik a tiétekének....
Persze Mester (Áldassék örökké a neve)érdeklődéssel szemléli sorsotokat, és a kapitánnyal vörösszerelemlevek és pipányállat szopogatása és szippogatása közben jó nagyokat sercint a homokba.....
Hoztam Neked kapitány régi történeteiből egyet-kettőt,de semmiképp sem hármat.
A történet elolvasása szerintem felér két Nogó fejezettel, annál is inkább, mert már a fene emlékszik rájuk, hogy mi volt az apró popójuk:
**************************************** Kis országotok lakóinak az volt az első számú tévedése, hogy amikor meghallották a varázsszavakat, -demokrata,fiatal,magyar, szocialista,keresztény,igazság, élet, centrum,fórum,munkás, szabad-azonmód bedőltek a régi téveszméiknek.Nosza, fel velük a parlamentbe, és azok aztán ott majd igazán az én, a nép érdekeiért fognak harcba szállni. Szálltak is, egészen az első napirendi pontig,amíg a saját maguk jövedelmeit a csillagos égig emelték, s majd ettől kezdve magas ívben pottyantottak a fejetekre. Adókat, törvényeket, megszorításokat,csomagokat,újabban az acsarkodást, a gyűlöletet, a polgárháború csiráit..... Nektek ez kellett,amikor ezt az életformát választottátok.Most aztán utazhattok kedvetekre, akár eljöhettek Thranxra is- csak meggondolandó, hogy az ország dolgozói nagyrészének-akik a megállapított minimális bérből és nyugdíjból tengetik életüket, hányszor és milyen távolságra telik a szabad utazásokból....
Mert mást aztán nemigen kabtatok. Bocsika, még kabtatok.Megkaptátok a világ fejlett bankrendszerének éllovasait is, akik a betett százezresedre adnak 5-6 ezret, és ha te valami szükségnél fogva-ilyen pógár pedig egyre több lesz- felveszed a saját százezredet, akkor százhuszonkilencet adol vissza....
(Mint érdekesség: amikor íródott a történet szép idők lehettek, mert most százezerre még ezer forintot sem méltóztatnak adni)- Na most röhögj földlakó....
A kapitány egyik keddi napon hallja ám, amint a tudvalevő elmebeteg le elmebetegez egy másik földlakót. Tudjátok, szégyen a mi a földi politikában folyik. Az az ember aki a titkárnőjét toszogatta(hajdanában), és a hadügyminiszter lányának (is) csinált gyereket, leelmebetegez valakit... Nahát... Az az ember aki (állítólag) pénzügyminiszter korában még nem volt elmebeteg az is elmebetegeződik. Aztán a szíjhasitó koma is gyakran emlegeté ezt a szót, tehát ő is elismert elmebetegséges. Hogy ne is beszéljünk a tudós doktorról,aki a 15 millás szavazat reményében úgy hasbaakasztottta saját pártját, hogy azonnal bele is döglött a választásba. Kabitánynak eszébe jutott egy jó módszer, ezt még annak idején sztalini dikatúra alatt alkalmazták, de most a fijatalok is nagy erőszeretetttel fognak eme eszme megvalósításához.(Ahogy a főnök már merített Hislertől is/Nostradamus/ idézgetett korábban) És még nem is említém a nagy keresztélyi hít szószólóját, fröccsöntő demokratát.. Majd mondja ő maga. Ha ellenfeledre azt mondod elmeteg, akkor intézetbe kell zárni. És mondjátok földlakók, van akkora elmei intézetetek ahová ezt a sok hazudozó, lázító, uszító, fröcskölődő gerinctelen manyust be lehetne- , sőt egybezárni? Akkor bszogathatnák egymást.... Tudod te szájhős, aki Churcill ismert jelét sem átalottad már használni,te aki sosem hazudtál a magyarok népének, te aki azt mondtad, a nyugdíjasokra meghozott törvény rád nem vonatkozik, aki azt is mondtad le vagytok izélve oszt jónapot....
Szóval tudod: nálad egy thranxi pipányállat százszor többet ér, nem is beszélve egy sikongányi rangban lévő államiférfiúról, aki ennek még a tízszeresét is meghaladja.
Most lehet, hogy sokan ráfújnak a kapitányra, dehát ez a földi élet.Politika,, mocskolódás.
És a kabitány egy pipányállat életének elvételezésével adta tudtára nemtetszését.
(Azóta helyzet nem javult, sőt romlott.Azóta lopnak is a hazugság mellé)
2011. dec. 20. 10:36 Ancsika, hogy vagy? Hogy haladsz a karácsonyi készülődéssel? Biztosan nagyon finom lesz minden, amit készíteni fogsz! Sokat gondolok Rád. Ölellek. 1737. videa 2
2011. dec. 18. 22:43 Anikóóóm!:) Te már nem is jössz? Annyit dolgozol otthon?
2011. dec. 23. 17:49 t i tű levelű csend kupolái örök- zöld fenyvesek a hó alól is reményt szikrázni csak zengjetek! Isten nélküli istállók mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült Kisdedet. Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha őrök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe': csak a szeretet tehet csodát.
Az angyalok az égből a földre szállnak, Térjenek be otthonodba és maradjanak nálad ! Örömöd sok legyen,bánatod semmi, Segítsen az Isten,boldognak lenni ! Ha,néha gyötör az élet, Azért most örülj a szépnek . Szívedben csendüljön meg az ének, Mert vannak akik szeretnek ...............Téged ! / I. /
Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc. Rajt szívet-tépő, szelíd fájdalom. A várost nézi... és Őt nézem én hónapok óta... hűvös hajnalon, ha ébredek és hideg éjszakán, a nap zajának hogyha vége lett. Mert itt sugárzik sápadt-csendesen szobám falán... s az életem felett. Sokszor szíven talált a néma vád, s hitetlenül harcoltam ellene. »Tudom, hogy miattam vagy szomorú. Tudom, Uram, hogy másképp kellene. Valahol mélyen elszakadt a húr. Nem zengi tisztán a Te éneked. De a szakadt húr felujjong-e még, ha fájó könnyed reápergeted? Könnyed nyomán megzendül-e megint a magasságokat merő zene?« Sokszor szíven talált a néma vád. »Tudom, Uram, hogy másképp kellene.«
Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc, Te, aki láttad minden harcomat, nézd, ezen a nagyheti éjszakán feléd fordítom könnyes arcomat: ma én is sírtam a város felett. Ma megéreztem, most is érezem, mi fáj, amikor durván ellökik a segíteni kinyújtott kezem. Micsoda sajduló seb a szíven a visszautasított szeretet! És most leroskaszt az a néma vád. Én, én szereztem ilyen sebeket! Hisz a Te kezed győzelmet kínált, új, zengőbb húrt a régi, nyűtt helyett. Nem vettem észre. Meg se láttalak,
és újra reggel, újra este lett és újra este... holdas... hangtalan... Szemed virraszt és a városra néz. A visszautasított szeretet nagyon, kimondhatatlanul nehéz!
Ó, az a város! És ó, az a szív! Néz, néz szomorú váddal a szemed. És lábaidhoz összetörve hull Te megsiratott Jeruzsálemed!
A szerencse fából vaskarika. Nesze minden, fogd meg jól. Kizárt lehetőségek teljesülése. Ha valaki minden valószínűtlen kedvező fordulatra logikai bizonyossággal számíthat, az a szerencsés ember. Egyáltalán: aki számíthat. Mert ha a balszerencsés ember azt mondja, hogy kétszer kettő az négy, mire odanéz, látja, hogy kétszer hárommal volt dolga, és időközben az is hat lett.
Az a roppant szakadék tátongott közöttük, amely két embert sokszor elválaszt egymástól, pedig egyetlen kimondott szó talán bőségesen áthidalhatná. De az emberek Bábelnél elfelejtettek beszélni.
Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják.
Az nevet utoljára, aki először üt.
A szerelem mindig bajt okoz. Tehát kategorikusan közlöm: szerelem nincs! Vagy helyesebben: kizárólag szerelem van. Beszélni kell erről. Nagyon fontos, mert ha kikapcsoljuk a szerelem nevű fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk. És ki mondja, hogy ez nem fontos? Én!
Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.
Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
Hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.
Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj.
A természet olykor csodát is művel. Előfordul, hogy eper- vagy ibolyatermés ütögeti bátortalan fejét a fű között, egy bokor alján, messzi túl az idényszerűsége hónapján. De ez egészen más. Az a csoda! A földi csoda, lelkek csodája, amely örökké az egyszerűség jegyében lép a hívők elé! A gyermek, a földműves, az anya vagy az ártatlanul elhunyt áldozat robosztus erejű, mitikus szólama, amely legyőzi a komplikált embert. A víztiszta igazság előtt meghajlik a szintetikus lény is, aki épít és ítél.
Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni. De ez a világ a dilettánsoké.
Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz.
A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.
Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.
Az embereknek a nagy lakásokban, kényelemben, a nagy szavak és szép elméletek között fogalmuk sincs, hogy milyen gyötrelmek, milyen szörnyűségek léteznek.
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Tudd meg, én Neked fájni akarok, emlék akarok lenni, mely sajog, mert nem lehettem eleven valóság. Tudd meg, nem láthatsz égo piros rózsát, hogy ne én jussak róla az eszedbe, akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. Nem láthatsz tengert s arany sugarat, mely nem a szemem lesz s a mosolygásom s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson, mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja, a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja, a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom, minden asszonykéz, minden férfivállon, s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság, mindenütt, mindig, minden én leszek.
Milyen egyszerű lenne az élet, ha az emberek őszintén és becsületesen közölnék egymással véleményeiket, érzéseiket és gondolataikat.
Mit számít a kéz ereje annak, aki nem meri felemelni?
Az élet olyan, mint a füst. Elillan, mielőtt még igazán boldog voltál.
Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé.
A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni.
Csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött.
Nem a végső siker a diadal, hanem az első.
A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.
Nem volt sok örömöm az életemben. De néha boldog voltam, és ezért nem fáj, ha arra gondolok, hogy öregszem.
A sors láthatatlanul és hallgatagon virraszt az életek felett, és úgy történik minden, ahogy ő akarja.
Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra.
Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.
Csak ami nagyon szép, az szokott olyan lenni, hogy örökre búcsúzik tőle az ember, mert örökre fáj.
A férfiak ősi naivitása alig hanyatlott valamit a kőkorszak óta.
Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.
A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.
A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban.
Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se.
Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.
Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.
Az igazság, ha elfojtják, lassan ható méreg. Már vastag börtönfalakon, ránehezedő évszázadokon is keresztülrágta magát.
Hogy is van a csavargók nagy mondása? "Mindenütt jó, de legjobb sehol!"
Az ellenszenvet és baráti érzést legtöbbször nem az okszerűség szövi az emberek között.
Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy ne viseljen kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnéd a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: nem kell engem tanítani. Bízza csak rám.
Ő nem büntet és nem áll bosszút, nem ítélkezik. Az Isten dolga a büntetés, az ember csak könyörületes lehet.
Eddig csak azt tudta, hogy előítélet van. Hogy a legkisebb gyanú igazságtalan tettekre ragadtatja az embereket. Most ennek a fordítottját tapasztalta. A hitet. A minden bizonyosság nélküli, sőt minden bizonyíték ellenére megingathatatlan hitet.
Ha az emberek gyűlölni akarják egymást, akkor képesek arra, hogy a legnemesebb szándékot is a rontás szellemében tudják felhasználni.
Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.
Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.
A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket.
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szíved Hisz annyi rosszat követtem el én.
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy sírva járkálok az éjszakán És hajnalban részegen nevetek Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.
Akik a legnagyobb mesterektől tanulnak bölcsen gondolkozni, azoknak általában a legritkább esetben jut az eszükbe olyasvalami, aminek hasznát vehetik.
A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.
Vasárnap ne lopj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő.
A szerencse fából vaskarika. Nesze minden, fogd meg jól. Kizárt lehetőségek teljesülése. Ha valaki minden valószínűtlen kedvező fordulatra logikai bizonyossággal számíthat, az a szerencsés ember. Egyáltalán: aki számíthat. Mert ha a balszerencsés ember azt mondja, hogy kétszer kettő az négy, mire odanéz, látja, hogy kétszer hárommal volt dolga, és időközben az is hat lett.
Az a roppant szakadék tátongott közöttük, amely két embert sokszor elválaszt egymástól, pedig egyetlen kimondott szó talán bőségesen áthidalhatná. De az emberek Bábelnél elfelejtettek beszélni.
Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják.
Az nevet utoljára, aki először üt.
A szerelem mindig bajt okoz. Tehát kategorikusan közlöm: szerelem nincs! Vagy helyesebben: kizárólag szerelem van. Beszélni kell erről. Nagyon fontos, mert ha kikapcsoljuk a szerelem nevű fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk. És ki mondja, hogy ez nem fontos? Én!
Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.
Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
Hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.
Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj.
A természet olykor csodát is művel. Előfordul, hogy eper- vagy ibolyatermés ütögeti bátortalan fejét a fű között, egy bokor alján, messzi túl az idényszerűsége hónapján. De ez egészen más. Az a csoda! A földi csoda, lelkek csodája, amely örökké az egyszerűség jegyében lép a hívők elé! A gyermek, a földműves, az anya vagy az ártatlanul elhunyt áldozat robosztus erejű, mitikus szólama, amely legyőzi a komplikált embert. A víztiszta igazság előtt meghajlik a szintetikus lény is, aki épít és ítél.
Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni. De ez a világ a dilettánsoké.
Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz.
A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.
Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.
Az embereknek a nagy lakásokban, kényelemben, a nagy szavak és szép elméletek között fogalmuk sincs, hogy milyen gyötrelmek, milyen szörnyűségek léteznek.
Nem értem újabban a baráti játékot. Nem tudlak meghívni, és ha te hívsz akkor meg kidob a gép. Lehet, hogy azt sem látom, ha valaki meghív játszani, lásd a tegnapi napot. Anikót sem láttam és őt sem tudtam hívni játszani, pedig ott voltatok a meghívható barátok között.
Milyen egyszerű lenne az élet, ha az emberek őszintén és becsületesen közölnék egymással véleményeiket, érzéseiket és gondolataikat.
Mit számít a kéz ereje annak, aki nem meri felemelni?
Az élet olyan, mint a füst. Elillan, mielőtt még igazán boldog voltál.
Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé.
A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni.
Csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött.
Nem a végső siker a diadal, hanem az első.
A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.
Nem volt sok örömöm az életemben. De néha boldog voltam, és ezért nem fáj, ha arra gondolok, hogy öregszem.
A sors láthatatlanul és hallgatagon virraszt az életek felett, és úgy történik minden, ahogy ő akarja.
Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra.
Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.
Csak ami nagyon szép, az szokott olyan lenni, hogy örökre búcsúzik tőle az ember, mert örökre fáj.
A férfiak ősi naivitása alig hanyatlott valamit a kőkorszak óta.
