Visszatérve az eredeti témánkra, akkor abban ugye egyetértünk, hogy a relativitáselmélet egy áltudományos elmélet.
Vagyis nem 1, hanem 2 áltudományos elmélet, mert ugye a speciális relativitáselmélet is áltudomány és az általános relativitáselmélet is áltudomány.
A specrel azért, mert a fénysebesség abszolút állandóságáról szól, ami ugye szöges ellentétben áll a relativitással.
Az áltrel pedig azért, mert nem ennek sincs köze a relativitáshoz, valójában ez egy gravitáció (helyettesítő) elmélet, amely szerint nincs is gravitációs erő, hanem csak téridő görbület van.
Elfogadtam, hogy perdülete annak van, ami szembeszökő módon forgó mozgást végez.
Erről beszéltem. A fizikában vannak pontos definíciók és van az, amit te művelsz. Nem pontos meghatározás szerint használsz egy fogalmat, hanem megpróbálod kitalálni, mit jelenthet. Aztán ebből származnak a csodálkozó ostobaságaid.
Amikor Vilmos császár átvette a kézi vezérlést a vaskancellártól, és azzal kezdte, hogy szétverte a cári flottát, Bismarc kihallgatástr kért az uralkodótól. "Uram Ön téved. Nem azt mutatta meg neki, hogy Ön milyen erős, hanem azt, hogy ők milyen gyengék."
"egy ilyen fórum nem valami emelkedett hely, de a szuperfizikuson legalább jókat mulatunk de te (Kupolaszezon) a takony önmutogató nyomorodon elcsúszhatnál másfelé"
Háát... ilyen-kor(-eken) látszik meg, hogy 'nem vagyunk egyformák'...! (a másik ember 'meg-ítél-ésében' - sem...) ;-(
Háát.. kedves Kupolaszezon, én csak nem tudok elszakadni 'a józan paraszteszem'-től, és ezért azt kell mondanom, hogy (bár nem 'értek' az ú.n. 'magasabb matematikához'), de mégis: "perdülete annak van, ami szembeszökő módon forgó mozgást végez."
De 'összességében!' vizsgálva 'ezt a valamit' arra a 'khónklúzióra' jöttem rá, hogy neked kedves Kupolaszezon, 'valamiféle' 'pszicho-logikai-skizoid-defektus'-od van (ezzel a 'egyenes vs. perdület' dologgal kapcsolatban -- is?... ;), 'amilyenféle' defektust gyakran tapasztaltam olyan embereknél, akiknek az átlagemberekhez képest, sokkal nagyobb matematikai képesség adatott...!
Az 'ilyesféle' defektusok közös jellemzője -a matematika területén!- a realitástól való 'elszakadás', és a 'magasabb matematika' 'örvényeiben' való 'elveszés/lesüllyedés'.
De a kiutat a realitáshoz, a valósághoz, talán azzal a valós(!) történettel tudnám felvázolni, hogyaszongya: Elment egy fiatal, 'felkapott' festő, egy idősebb, már 'befutott' festőhöz, és megkérdezte: - Mester! Ön szerint jók azok a képek, amiket én festek ? - Megveszik a képeit ? - kérdezett vissza, 'az öreg' művész. - Igen. - válaszolt a fiatal festő. - Akkor jók. - mondta 'az öreg', már 'befutott' művész. ;-/
Pedig elemi dolog, a lényegét elmondta már Fat old Sun.
Sajnos nagyon hamar lelőtte a poént. Arra lettem volna kíváncsi, hogy Szelki mit kezd a problémával. ;)
Most már késő. Egy bombát nem lehet hatástalanítani, miután felrobbant. (Harrison Ford)
Nekem persze Susskind elárulta a trükköt. Nem a megoldást.
Viszont legalább is nálunk ilyen példák nem voltak. Összezavarták volna a tanulók/hallgatók többségét.
Azért... van még egy delikvens, akinek a megoldására kíváncsi volnék: Tuarego.
Nézz utána a perdület értelmének és képletének.
Ott van, kicsit vissza kell csak lapozni. L=r×p
Mondjuk a középiskolában a vektori szorzatot (nálunk) középiskolai szinten tanították. Determináns nélkül, a vektorok abszolút értékével és a bezárt szög színuszával. Habár, még azzal is kijönne, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgásnak van megmaradó perdülete. Ezt valahogy sikerült elhallgatni. Én még őszinte udvarias voltam, eszembe sem jutott keresztkérdéseket feltenni, a tananyagban kételkedni. Nekem sem tűnt fel. Elfogadtam, hogy perdülete annak van, ami szembeszökő módon forgó mozgást végez.
Viszont már elsős koromban olyan programokat írtam...
Akkoriban az oktatók még kézzel írták fel és oldották meg az egyenleteket. Nekem pedig sikerült vektor listából generálni az egyenletrendszert és meg is oldani.
Ez egy nagyon leegyszerűsített háromtest probléma. Veszek egy mély levegőt, és megpróbálom megoldani...
Közben rájöttem(TM) valamire megint. Négy évtizeddel ezelőtt konkrét számpéldákat kellett megoldani.
Elolvastad a szöveget, felírtad a képleteket, azonnal behelyettesítetted a számokat. Aztán már konkrét számokkal számolhattál tovább. (Csodálkoztam is, amikor nemrég a videotóriumban láttam olyan előadást, ahol paraméteresen számolták végig a feladatot, és csak a végén sem helyettesíttek be számokat, hanem diszkutálták az eredményt.)
Miért?
Másodfokú egyenletet - például - megoldani sokkal nehezebb, mint egy megadott valós számból gyököt vonni.
Nem az én hibám, hogy középmezőny versenyző szintű középiskolai tudással majdnem színjelesre el lehet(ett) végezni az egyetemet. Arra pedig utólag jöttem rá, hogy: ha az első néhány vizsgád jelesre sikerül, utána már négyesnél rosszabb jegyet nem szívesen adnak. Nem mondom, hogy örülök neki, de mégis célszerűnek tartom, hogy időnként beleveritek az orromat az ostobaságaimba.
Újszuper mindenhez ért, mindent (is) jobban tud, csak azt az egyet nem veszi észre, hogy döglött lovon ül. Másokat oktat, miközben azok szép sorban ellovagolnak mellette.
"Miííí van..??! Akkor most, 'átmegyünk sci-fi-be'..?!"
Megint lebuktál.
Ezt ugye nem tanították a katekizmus órán?
De magadnak kerested a bajt. Minek ütöd az orrodat olyasmikbe, amikhez nem értesz?
Pedig elemi dolog, a lényegét elmondta már Fat old Sun.
Mivel ezt láthatóan nem értetted, nézd meg hogyan hajtja a nyuszibiciklit egy kétéves, aki nem tud még pedálozni. A lábaival löki magát. Honnan ered akkor a kerekek perdülete? Hát onnan, hogy az ő egyenes vonalban hátramozgatott lábainak van perdületük a kerekek tengelyeikre számolva. (Lenne akkor is, ha a lábai nem gyorsulnának, hanem egyenletes sebességgel mozognának.). Csak akkor nem lenne, ha a tengelyek a padló síkjában volnának.
Házi feladat: Nézz utána a perdület értelmének és képletének.
Nem csodálkoznál annyit, ha hozzászoktál volna, hogy a fizikai fogalmakat úgy használd, hogy figyelembe veszed azoknak a pontos meghatározását. Nem pedig csak úgy nagyjából mondasz valamit, amiben ismerősnek tűnő szavak vannak.
Megfeledkezel arról, hogy ha perdületről beszélsz, akkor a tengelyt is meg kell adnod, amelyre vonatkoztatod.
Nem feledkeztem meg róla. Csak hát ilyen példákat nem nagyon adnak fel. Magam is nagyon csodálkoztam, amikor először találkoztam vele. Egyenes vonalú egyenletes mozgásnak perdülete? Ráadásul megmaradó nem nulla. És mégis.
