A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nekem az tünt fel ,hogy neked több ezer hozzászólásod van.Mi hasznod származik neked ebből? Szerintem az Internet függőség és függőséget okoz.Én több éve olvasom a Fórumot. Nem mindig szólok hozzá.
A fórumokon való aktív részvétel is egy függőség! Ez is egy drog."
Butaság. Akkor az is drog, hogy folyton késztetést érzünk arra, hogy elbeszélgessünk rokonainkkal, ismerőseinkkel, barátainkkal, szomszédainkkal?
Nem.
A fórumon való részvétel is csak akkor függőség, ha valakinek semmi mondanivalója nincs, csak itt lóg állandóan. Egyszerű eldönteni, hogy kikről van szó. Azokról, akik egyetlen topikot sem indítottak, de 500-hoz hozzászóltak. Ezek a céltalanul lődörgők, akiknek nincs semmi témája, ehelyett mindenhez hozzászól, mintha mindenhez (is) értene.
További hozzáfűznivalóm azoknak, akiket érdekel, hogy hogyan kapcsolódnak a klipben leírtakhoz az amit utána írtam (hogy kerül a csizma az asztalra): OFF A dopamin rezisztencia egy társadalomban akkor terjed el széles körben, amikor a szűkös életmódot, a küzdelmes létet felváltja a bőség, a mindenben könnyebbség keresése, és megtalálása. Ez ugyanis egy (várva várt) hedonista lét, a jóléti állapot kialakulása. Az evolúció - biokémiai módon - keményen megakadályozza minden magasabb rendű fajnál, hogy a szervezeten eluralkodjanak az örömök, az élvezetek, és könnyedén biztosítja azt, hogy azokat - idővel - ne érezzük annak. Ez ugyanis egyfajta dopamin mérgezés, amelynek bonyolult mechanizmusa nagyon leegyszerűsítve: a szerotonin nevű hormon szintjének csökkenését váltja ki. Ettől a dopamin - a boldogság hormonunk - már nem okoz akkora élvezetet, mint eredetileg, és egyre több kell belőle, egyre erősebb hatású élvezetek által. Következmények - amit az addiktológusok jól ismernek a drogosoknál -, egyrészt egyfajta eltunyultság, az erőfeszítéseket igénylő cselekedetekre való képtelenség. Másrészt egyre növekvő (esetenként paranoiába is hajló) gyanakvás (azaz a bizonyítatlan feltételezések igazságnak vélése). Általános elégedetlenség az élet számos területén, mely kombinálódván a gyanakvással, kialakul az "én mindent jobban tudok" közérzettel.
Az eltunyultság érzete sokakban stressz reakciót vált ki, és rájuk tör az érthetetlen forrásból (valójában a hippokampuszból) származó, megtámadottság, akadályoztatottság érzete, amelyet az agy - logikus gondolkodással - valamihez, vagy valakihez társít, azaz kimagyaráz (azaz narratívát gyárt hozzá). Ez reakcióként - akár csak az állatvilágban - menekülést, vagy lefagyást, vagy támadást vált ki, a stressz erősségétől függően. A támadás tipikusan a trollok reakciója. Ez egyébként - a harag felgerjedése által - dopamin löketet ad, vagyis cselekvőképessé tesz az eltunyultság mellett is.
(Megemlítendő itt, hogy vannak olyanok akik - örökletesen, vagy kora gyermekkori külső behatásra - súlyos személyiségzavarban szenvednek, amelyben az APD változat éppen a fenti tüneteket mutatja, és egy életen át így reagálnak. Az APD egy új elnevezés, mellyel fel kívánták váltani a pejoratív hangzású pszichopata elnevezést. Azaz a gondolkodásunk - persze visszafordíthatóan - a pszichopata stílusúvá válik, ha komoly függőségünk van).
A függőségben örömöket keresünk, hogy azzal energiát nyerjünk a cselekedetekhez, amelyet a dopamin rezisztencia meggátolna. Csakhogy ez egy ördögi kör, mert rövid távon energiát nyerünk, hosszabb távon pedig az állapotunk súlyosbodik (tovább csökken a szerotonin szint). Végül a függőségünkben nem érezzük az örömet, élvezetet, hanem az kényszeressé válik (ez az OCD).
Ma a világon a "fejlett nyugati civilizáció" társadalmaiban a népesség többsége ebben szenved, s paradox, de ezt a jólét okozza. A történelem évezredeiben ilyen állapot - helyileg - gyakran előbukkant, és szinte törvényszerűen háborúk kirobbanásához vezetett, amely aztán megszüntette a jólétet. Már már (atom) ez az út járhatatlannak tűnik.
ON
Remélem sikerült megvilágítanom, mi folyik itt nyakra-főre, számos területen az interneten(is), és elnézést a hosszú OFF-ért.
Az angol nyelv nekem sem az erősségem, de feliratozva, és automatikus fordításnak magyart választva, általában a lényegét meg szoktam érteni. A félrefordításokhoz, tagolatlanságokhoz hozzá lehet szokni (idővel).
Biztos vagyok benne, hogy az érintettek vagy cut-tolják (pszichológia: hasítás), vagy hihetetlen módon felpaprikázódnak, és köpködnek majd rá.
Hozzáfűzném:
OFF:
A probléma gyökerét egy újonnan felfedezett jelenség okozza, amely szinte mindannyiunkat érint már egy pár évtizede. Ez a dopamin-rezisztencia, amely - hormonális, és biokémiai módon - félrebillenti a gondolkodásmódunkat úgy, hogy észre sem vesszük (de másokon igen). Helyre tudnák ebből állni, ha a legkomolyabb függőségeinkről lemondanánk, leszoknánk, de az elvonási tünetek nagyon erősek, és nehéz kibírni az első 30 napot.
Számos digitális függőség alakult ki az elmúlt évtizedekben a számítástechnikából eredendően, melyeket még nem tudjuk, hogy annak kellene neveznünk, és nem törődünk vele. Pedig ugyanolyan tüneteket produkálnak mint a drogosoknál a drog. Digitálisan "drogotizált" világban élünk.
A fórumokon való aktív részvétel is egy függőség! Ez is egy drog. Én is küzdök vele!
Aki tagadja a saját függőségét, az próbálja abbahagyni pár hónapra. Ha sikertelen (egy gyors rátekintés, egy rövid beírás is visszaesésnek számít!), akkor az bizony függőség.
"Gyakran állítod párhuzamba a fénysebességet és a hangsebességet, mint átléphető, meghaladható sebességeket."
Igen, ez azért van, mert mindkettő hullámjelenség. A hangot utoléri egy szuperszonikus repülőgép. A fényhullámot ugyan miért ne lehetne utolérni? Erre semmiféle ésszerű ok nincs.
"A hangsebesség esetében nincs probléma, többszörösen is meghaladható. A moziban úgy szemléltetik, hogy a célpont személy előbb meghal, minthogy hallaná a lövés eldördülését."
Ha így szemléltetik, akkor helyesen teszik. De én láttam már olyat a moziban, hogy a színész a lövés hangjának észlelésekor, elrántja a fejét a golyó elől. Ez már a néző hülyítése.
"A fény esetében hogyan, mivel szemléltetnéd azt, hogy átlépted a fénysebességet? Mit kellene, vagy lehetne tapasztalni a hangrobbanás helyett, a fény esetében?"
Először is azt kell tisztázni, hogy mi a hangrobbanás. Ez egy összetorlódott kúp alakú hullámfront által okozott erős dörrenő hang, amely kúpot egy lövedék, vagy egy hangsebesség felett szálló repülő maga után húz. A hangrobbanás nem akkor hallható, amikor egy repülőgép átlépi a hangsebességet. Hanem akkor, amikor a már hangsebesség felett haladó repülőgép Mach kúpja a megfigyelőhöz ér. De Mach kúp, csak hangsebesség felett alakul ki, tehát ahhoz, hogy hangrobbanást okozzon egy repülő, ahhoz már előzetesen át kellett lépnie a hangsebességet.
Ezt azért részleteztem ennyire, mert legtöbb könyvben hibásan van leírva. Azt írják, hogy akkor hallható a hangrobbanás, amikor a repülőgép éppen átlépi a hangsebességet. Ez nem igaz.
De térjünk át a fényre!
Ezeket a jelenségeket a "Túl a fénysebességen" c. tanulmányom tartalmazza.
Ha egy űrhajó fénysebességgel közeledik feléd, akkor egy ideig nem látod, mert megelőzi a saját fényét. Amikor a fénykúp (ez a Mach kúp megfelelője) hozzád ér, akkor egy nagyon erős felvillanást fogsz látni. Ezt akár fényrobbanásnak is lehet nevezni.
Ezután nagyon érdekes dolgok történnek. Ha kíváncsi vagy rá, azt is elmondom.
Gyakran állítod párhuzamba a fénysebességet és a hangsebességet, mint átléphető, meghaladható sebességeket. A hangsebesség esetében nincs probléma, többszörösen is meghaladható. A moziban úgy szemléltetik, hogy a célpont személy előbb meghal, minthogy hallaná a lövés eldördülését.
A fény esetében hogyan, mivel szemléltetnéd azt, hogy átlépted a fénysebességet? Mit kellene, vagy lehetne tapasztalni a hangrobbanás helyett, a fény esetében? Erről mesélj nekem!
Ha röviden akarnánk megfogalmazni, hogy milyen lesz a jövő fizikája, akkor annyit biztosan állíthatunk, hogy nem lesz relativista.
Realista lesz, vagyis visszatér a misztikumok világából a valóság talajára.
Egyik részről talán úgy fogják érezni az emberek, hogy elveszítenek valamit. Hiszen nem lesz időutazás a múltba, nem lesznek lassabban öregedő űrhajósok, nem lesznek féreglyukak, amelyeken átléphetünk egy másik univerzumba, nem lesz több dimenzió, marad a három eddigi térdimenzió.
Néhány illúzióval szegényebbek leszünk.
Másrészről azonban gazdagabban leszünk, mert új lehetőségek nyílnak meg előttünk. Lehetségessé válik a fénysebesség feletti utazás. Megismerhetjük az univerzum távoli tájait, ehhez nem szükséges többszáz évig úton lenni.
Egy elvesztett gyermeteg meséért cserébe szinte korlátlan lehetőségeket kapunk.
Tömeges rudat nem lehet fénysebesség fölé gyorsítani.
Az elképzelt tachionok hossza pedig éppen annyi, ahány elképzelt angyal táncolni tud egy tű hegyén.
És a te szuperfizikád ugyanott végzi, ahol a főangyalokról, arkangyalokról, őrangyalokról és bukott angyalokról értekező katolikus képzelgések végezték. És te leszel az egyetlen prófétája.
Fénysebesség felett a relativitáselmélet képletei csődöt mondanak.
A méteres rúd hossza fénysebességnél nullává válik, felette pedig értelmezhetetlenné. Negatív hosszúságú, képzetes hosszúságú, vagy a fene tudja mi lesz.
Az idő megáll, majd visszafordul. Az okozat megelőzi az okot.
