Erre mondjuk, hogy kicsit sok. Pont a duplája a kelletének. Esetleg így: kevesebb több volna. Mert vagy beteg, vagy seggfej. Ti., ha beteg, akkor nem seggfej. Erről ennyit. Illetve még annyit: dühöngeni is tudni kell.
Érdemben pedig: „amaz nickeddel nem vállalod pl. az ilyen ganaj hsz-eket mint ez is”.
Kérdezz meg nyugodtan bárkit: a másik nickemen még ennél is ganajabb ganajságokat „vállalok”.
Egyébként pontosan ezt magyaráztam (talán épp neked, a másik kulturált nickednek), hogy a nick névtelenséget, anonim állapotot jelent. Mármost a névtelenség alapján nyilván a senkiket azonosítjuk. A senkik szövegei ugyanis semmi-szövegek, nem derül ki belőlük semmi. Nézz csak körül az interneten, rájössz (ha rájössz), a hozzászólásod tucatszöveg. Nagyjából a tizenkettedik a tucatban. Akárki írhatta volna: „seggfej”, „beteg”, „ganaj” „idióta”…
A kulturált fórumozó nem „egy nicken írogat”, öreg, hanem a kulturált fórumozó kulturált szövegeket írogat. Minimum. Érted? De leginkább olyan szövegeket fogalmaz, amelyekről föl lehet ismerni. A kulturált fórumozót a szövegeiről lehet fölismerni.
Vagyis ezt a nicket pontosan azért regisztráltam, hogy rácuppanjál (s amit szépen, engedelmesen meg is tettél), azért regisztráltam ezt a nicket, hogy borítékolható bőszültséged révén bizonyítsam: az interneten, „user státusban” lényegileg nem a nick, hanem lényegileg a szöveg azonosít. Ugye? Egyből rájöttél, ki vagyok, csak azon merengtél még egy darabig, hogy há’ vajon mié’ másik nicken írok, vajon mi a túró indokolja ezt? Na, erre már nem jöttél rá, látod-látod, így kínodban kreáltál egy hülyécske magyarázatot.
Pedig csupán arról van szó, hogy demonstráltam (pontosabban: demonstráltattam veled) azt, amit korábban állítottam: a nicknek nincs jelentősége, a nick csak a nímandot, a tehetségtelen tovarist azonosítja. Ez a lényeg.
Te meg egy beteg seggfej vagy, aki tucatnyi nicket kreál az ország összes létező fórumán - depláne itt - a dedós hsz-einek. Ha meg kemény akarsz lenni, akkor bedobsz egy másik nicket, mert amaz nickeddel nem vállalod pl. az ilyen ganaj hsz-eket mint ez is, amit ide büfögtél. Kulturált fórumozó egy nicken írogat minden fórumon. Névtelen kis maki vagy, itt - meg ki tudja hány fórumon - recskázol minden nap és hirdeted : óóóó, én olyan okos vagyok vagyok, a szellemem olümposzi magasságokban szárnyal! Idióta vagy te, nem értelmiségi. Bár annak mutatnád magad.
Akkor hát ezt is megtudtam: te vagy itt a hányós diliprofesszor. Jól megtanítottál a dilinyelv tudományára, fölcsillantottad előttem a dilinyelv rejtett szépségét. Köszönöm, és hálából viszonttanítlak (én persze csak általában a nyelvhasználatból). Közlöm veled: a behányás is lehányás. Miként a beszólás is leszólás. (Csak a benyalás nem egészen lenyalás.)
A kérdésemben nem az igekötőn volt a hangsúly, de ha néked így jobb, érthetőbb, kérdezhetem (ugyanazt) a te gyönyörű dilinyelveden is: miért kell behányni Babarczy Eszternek? Miért kell behányni egy topikba? Miért kell behányni bárkinek is bárhová?
Ha hányhatnékod van (akár le, akár be), ereszd a fejed a privát klotyódba, pajtás, dugd le (vagy be) az ujjadat a torkodon (-ba), és hányjál csak magadnak szépen, kedvesen, kellemesen!
Hányhatsz persze ide is, nem azt mondtam, hogy ne hányjál, csupán megkérdeztem: mért gondolod, hogy a hányadékod közvagyon? Miért gondolod, hogy éppen a te hányásod hiányzik internetes összkultúránk ragyogó panteonjából?
Nézd, én elhiszem, hogy vannak emberek, akik bizonyos helyeken (nick-néven) szeretnek kollektíve hányni. Jó is az. Közösségi élmény. Lehánynak, behánynak, odahánynak, visszahánynak, ennen magukat hányják össze tetőtől talpig… tulajdonképpen mindegy, mellékes az igekötő. Respektálom. Sőt tanulok tőled, megtanulom a hányósok nyelvhasználatát. Szóval értem én ezt, te viszont még mindig nem érted, hogy itt egy valós emberről van szó. Aki ugyan maga választotta ezt a helyzetet, senki nem kényszerítette bele, ő döntött teljes identitásának fölvállalása mellett, de akkor is.
Ismétlem tehát a kérdést: miért kell éppen egy olyan topikba behánynod (titokzacskóval a fejeden), ahol létező személy szerepel?
Babarczy írásait, megnyilvánulásait meg lehet kritizálni. Akár könyörtelenül is. Magam is azt teszem. Babarczy viselkedését, morális kondícióját meg lehet ítélni, sőt el is lehet ítélni (persze csak moralizálás révén), hiszen – nem győzöm hangsúlyozni – ő döntött így, senki nem kergette volna az asztal körül, ha nem kezdi „ident státusban” is fényezni magát az interneten.
De, ha már így alakult, illik ezt tiszteletben tartani. Még akkor is, ha csak egy nick vagy, sőt annál inkább. Illenék megérteni, hogy a hányás szó nem idevaló. Semmilyen igekötővel.
Babarczy Eszter semmi okot nem szolgáltatott arra, hogy idehányjál. Se le, se be. Szolgáltatott okot tárgyi bírálatra, még a szigorú bírálatra is, szolgáltatott okot a gúnyra is – de hányásra nem. Se le, se be.
Nem ismerlek, Babarczy Esztert sem ismerem, csak a hozzászólásaitokat ismerem, melyekből viszont arra következtetek, hogy Babarczy Eszter semmivel sem alávalóbb ember nálad. Sőt még nálam sem.
Elhiszem, hogy a dilifórumnak van külön dilinyelve (nem érdekel különösebben, de elhiszem), ami viszont nem azt jelenti, hogy az Index fóruma ne volna éppolyan orgánum, mint a többi internetes vitafórum a világban. Vagyis itt sem ember ítél ember fölött, nem ember okád le (be) embert, hanem szövegek „határoznak” szövegek fölött.
Ha nincs szöveged, ha nincs érdemi mondandód, akkor itt senki vagy. Egy öklendezős, hányós (behányós) nímand. Nota bene ezt ontológiailag mondom, nem minősítési céllal. Hogy pontosan értsd: itt egyedül Babarczy Eszter nem senki akkor, ha nincsen szövege. Ti. mögötte ott áll egy valós személyiség (a neve, családtagjainak neve stb.), ami persze önmagában véve nem erény, mint ahogyan az sem gyalázat, hogy te itt senki vagy. Mindkettő állapot. Választott állapot, ám akkor is ez a helyzet.
Babarczy Eszter helyett (olykor) a neve is „beszélhet” (ezen a fórumon). Helyetted viszont nem beszél semmi, ha nincsen szöveged. Objektíve, ontológiailag nulla vagy, ha csak a hányadékodat hányod ide. Ami büdösnek kellemesen büdös, ez igaz, de mondom, a szagánál semmivel sem több. Elhiszem, hogy nagyon viccesnek, nagyon frappánsnak érzed magad a dilifórumon, ám akkor is kevéske vagy, ezt azért elhiheted nékem, dicső tanítványodnak!
És ami téged láthatóan nem izgat különösebben – rendben van. Sőt még büszke is vagy rá, dilinyelvész professzorrá ütötted magad – ez is rendben van. Infantilis vagy. Jó. Na, de ennyire?!
És akkor most azt hiszi a hősnő, hogy ezzel jól kimászott a csávából.
Naivitás.
Tudniillik, ha valaki „ezerrel tagadja”, hogy entellektüel, akkor biztosan nem entellektüel. Mégpedig értelemszerűen nem az. Tehát vagy azért, mert igaza van (nem entellektüel), vagy azért, mert még ebben sincs igaza, még azt sem képes fölismerni, fölfogni agyilag, hogy ő entellektüel.
Az értelmiségi fogalma tágabb értelemben szellemi foglalkozású, művelt, tanult, „írástudó” embert jelent, szűkebb (szigorúbb) értelemben véve társadalmi összefüggésekben gondolkodó lényt. Babitsi értelemben véve pedig „felelősen gondolkodó” embert, amely szintagma persze nem jelent semmit, a gondolkodásnak indifferens jelzője a „felelős”, ti. a gondolkodás nem etikai, hanem logikai kategória. De akár így, akár úgy, egy valami egészen biztos: az értelmiségi definíciója nem az, hogy amit Babarczy Eszter éppen gondol alatta. Ő a fikázó nickjén entellektüel, míg ident státusában „nem süllyed olyan mélyre”.
Dehogynem süllyed! Korábban írtam: az ember mennél jobban kapálózik a hazugsághínárban, annál inkább belegabalyodik, és annál mélyebbre süllyed.
Minden hülye a lelkiismeretének szavára hallgat. Már, hogy ti. nincsen egyebe (főként esze), amire hallgathatna. A „lelkiismeret” fogalma még annyit sem jelent, mint a „felelős gondolkodás” jelzős szerkezet.
Minden ostoba és minden gonosz ember a lelkiismeretének szavára hallgat. Leszámítva azokat, akiknek nincs lelkiismeretük. Ezt már Nietzsche is megmondta, Dosztojevszkij is megmondta és én is megmondtam (csak hogy a legnagyobbakat említsem).
Heydrich is, Adolf Eichmann is a lelkiismeretének szavára hallgatott, ez egészen biztos, ismerem a történetüket.
Esterházy is megmagyarázta, hogy ő miért „vevő” Babarczy Eszter lapos mondataira. Egészen bizonyos, hogy nem háborgott közben a lelkiismerete.
Sőt. Meggyőződésem: Orbán pontosan tudja, hogy direktben minden szava hazugság, közvetve viszont totál egyenesben van a lelkiismeretével.
„Szükséges hazugság”, „kegyes hazugság”, „a cél szentesíti az eszközt”, „ahol faragnak, ott hullik a forgács”, „minden csoda három napig tart” (Rákosi), „mindenkinek van valami a füle mögött” és így tovább. Sokan mondtak ilyeneket, s akik mind-mind a lelkiismeretükre hallgatnak. Az „oszt jónapot” is egy magasabb éthosz jegyében eszköz.
Nem szólva arról, hogy a neonyilasok Bayer-Babarczy-féle legitimációjához vezető út is a tiszta lelkiismeret szavával van kikövezve. Általában. Konkrétan pedig én Babarczy Esztert nem lelkiismeretesnek, hanem részint korlátoltnak, részint erkölcsi szédelgőnek tartom. Az írásai alapján.
Értem. Ugyan nem ezt kérdeztem, de abból kiindulva, hogy a reklámban Emese mindig a teljesen nyilvánvaló dolgokra kérdez rá, és ezt arra kapja, úgy látom te valóban a felesége vagy.
Szia! Érezd jól magad!
Viszont megkérlek, hogy ebben a stílusban lehetőleg velem ne beszélj, látom, hogy a férjeddel így szoktátok, abba nem is akarok beleszólni, de én nem ő vagyok.
Igazad van, tényleg nem. Ahol tanítanak, ott viszont minek. Volt szerencsém őket tanítani egyszer-kétszer: egyszerűen nem értik, hogy a vezetés az nem arról szól, hogy az egyiknek nagyobb a hatalma mint a másiknak és ezért hülyeségeket kérhet tőle - ami nincs így. Egyetemistaként nagyon a versengő korukat élik, egyszerűen nem fogják mi az hogy felelősség és munkamegosztás meg mi az, hogy csapat - nagy átlagban.
Munkahelyen meg találkozom velük - és ott sem értik.
Egyetemi / felsőoktatási környezetben meg nem is nagyon fogják, mert nem nevelődnek le az individuális versengésről, a csapatért.
A magam részéről ilyesmit legalább 5 éves munkatapasztalattal tanítanék bárkinek, mert akkor lehet, hogy fogja.
Úgy véled, ismered Babarczy rögös értelmiségi életútját, az általad vitatott lenyűgöző entellektüelt? S hogy ezt még érted is?
Entellektüelnek lenni nem egy felemelő küldetés. Miközben megtagadják, elhallgatják és alulértékelik minden területen: a filozófiában, az irodalomban, a szociológiában, a politikában, stb… -- vagyis mindenben, amihez tevékenységével hozzájárult. Mellőzöttsége ellentételezéseképpen marad a morális jutalom, vagyis az a felemelő érzés, hogy az entellektüel elkötelezett az emberiesség alapvető közösségi ügyeiért. Bukása önfeláldozás, győzelemmel felérő vereség abban a küzdelemben, amelyet az igazság keresése érdekében folytat.
Babarczy hallgat a lelkiismerete szavára, mely tévutakra vezetheti ugyan, de kritikus értelmiségiként mégiscsak sokat tesz azért, hogy a kényelmetlen kérdések és a szőnyeg alá söpört problémák a felszínre bukkanjanak, s ezzel a nyílt viták ideje jöhessen el.
Babarczy igyekszik jól elverni a port az amúgy széles körben legitimált hatalmaskodókon, megkérdőjelezve azok célkitűzéseit. Sok esetben jogos kritikával illeti a politikával érdekházasságra lépőket. Többek között azért ostorozza őket, mert azok szerinte szándékosan gyártanak olyan problémákat, melyek megoldására egyedül ők hivatottak.
Babarczyt nem hagyja nyugodni a kérdés: vajon a kapott előnyök kárpótolják-e a szellemi autonómia elvesztéséért, mivel többször is feladta jogát a vitatkozásra, a kérdezésre, és talán még arra is, hogy néha tévedjen.
Babarczynál zavaró lehet, hogy időnként igen elnagyoltan, zavarosan fogalmaz. Elvarratlan szálak, sután félbehagyott gondolatmenetei nehezíthetik megértését.
Babarczy ezekkel együtt entellektüel és az is marad, még ha ezerrel tiltakozik és tagadja ezt.
Még az a szerencse, arc, hogy te sosem használsz ilyen kifejezéseket, csak éppen én nem vagyok olyan kis buzgómócsing turkász, mint te, hogy folyton kotorásszak abban, amit mások korábban írtak, és hadonásszak velük, mint igazságom bizonyítékaival, ezerszer visszakopizva őket zés ezeregyedszer is újdonságként tálalva fel, gondolat híján.
De lényeg a lényeg: megmutattad ezt is a nagyságos asszonynak, mielőtt elküldted? Mi van, ha esetleg ezzel nem ért egyet? Akkor aztán szorulsz...
Dehogynem folytatnak élet-halál harcot, dehogynem. Hajjaj... Meg presztízsharcot, meg féltékenységi harcot, meg pinaféltési harcot, meg önigazolási harcot.
A szerelem pedig egészen újkeletű dolog, egyáltalán nem specifikuma az embernek, hanem kulturális eredmény.
A hímeknek a nőstényekért folytatott élet-halál küzdelme…
Előzmény:cigányok ideje (14946)
A hímek nem folytatnak „élet-halál küzdelmet a nőstényekért”. Legföljebb az állatmesékben, amelyek, mint tudjuk, különféle emberi mítoszokról szólnak. Az állatvilágban a hím nem birtokolja a nőstényt, vagyis „csak” a párzás lehetőségéért verekszik, ismétlem: nem a nőstényért, hanem azért, hogy bizonyítsa a nőstény számára: ő a fajfenntartásra legalkalmasabb példány. Amit persze legvégül a nőstény dönt el, s amely döntésre nyilván alapvető befolyással van az erősebb hím talpon maradása.
Az emberhímről, talán mondható, hogy olykor halálig menő harcot folytat valamely embernőstényért. De jobbára persze csak részegen, ti. minden trójai háborúnak megvan a jól körülírható gazdasági oka, racionalitása, hogy úgy mondjam, Szép Heléna vonzerejének a dologhoz gyakorlatilag nincs köze.
Az emberállat specifikuma (az állattal szemben) a szerelem. Szerelemből, pontosabban szerelemféltésből ölnek az emberállatok, jobbára a hímek (férfiak). De itt sem a nő birtoklásáért történik a harc, az ölés, ti. a szerelem olyan sajátos tünemény, amelyben a szerelemféltő gyilkos nem birtoklóként, hanem épp ellenkezőleg, szerelme birtokaként cselekszik. Othello – számos idiótán moralizáló értelmezés dacára (vö. Börcsök: Mire gondolsz, Éva?) – nem birtokosa, hanem birtokoltja Desdemónának.
„"Az a gazdaságpolitika bukott meg, amiben minden rendező elvet a piac törvényeinek rendelünk alá." Ez így sosem volt igaz. Ld. adók.”
Háromféle társadalomi-gazdasági szerveződési modell van. (1) Alapvetően piaci, (2) alapvetően nem piaci (a feudális, illetve az elméletileg létező posztpiaci modell) és (3) a sem nem piaci, sem nem nem piaci (illetve a piaci is meg nem is) modell. Ez utóbbit Liska Tibor agyalta ki, szerinte ugyanis csak ez működőképes, míg mások szerint nem (úgy tudom, ma már egyetlen Liska-tanítvány sincs, aki ne az alapvetően piaci modellben gondolkodna).
Liska logikája szerint arról van szó, hogy az alapvetően piaci modell is működik, de kb. úgy, mint a rozoga Trabant, amely gyorsuló ütemben gurul a lejtőn lefelé. Ez persze nem Liska metaforája, nem akarom vele kompromittálni, hirtelen ez jutott eszembe. A Fukuyama-parafrázissal szólva: a liberalizmus nem a történelem vége, hanem az emberiség vége. Hát, hacsak ki nem találódik valami még addig. Úgy tűnik, kevés az esély rá, de elvileg bármi lehet.
Szerintem ez a három modell létezik, az ún. „hadikommunizmus” nem számít koherens modellnek. Buharin híres könyve nem véletlenül jelent meg annakidején Az átmeneti korszak gazdasága címmel, vagyis Buharin tulajdonképpen modellnek tekintette a „hadikommunizmust”, de csak az átmenet modelljének.
A hímeknek a nőstényekért folytatott élet-halál küzdelme és a rangsorban elfoglalt hely döntő fontossága (előny az ételosztásnál vagy a csatarendben, ki az, aki parancsol és ki az alávett, kinek a szolgálja lesz a gyermek) - ez szelídült az évezredek során "udvarlássá", gazdagodva az érzelmek sokszínű kifejezésével, a líra eszközeivel is, de a lényeg a mélyben változatlan: harc a nőért, megszerzés (még akkor is, ha nem feltétlenül kell, hiszen a fajfenntartás érdeke a hátsó sorokba szorult) és persze a diadalérzet, a siker.
Annak örömteli és hiú elkönyvelése, hogy lám, "a lenyugvó napnak is van még ereje". Lám, el tudtam csábítani gonosz főnököm feleségét, hírlapíró konkurensem barátnőjét.
Mint azt Mányai Lajos esete bizonyítja Gábor Miklós törülközőjével.
TeniszKing évek óta itt téblábol, csetlik - botlik, teszi - veszi magát Babarczyra pazarolva életét. Nem tud lepattanni róla. Lenyűgözi a magaskultúra emlőiből áradó intellektus …, a lobbanékony és mozgékony Babarczy szellemisége örökre megbabonázta. Képtelen szabadulni – – se vele, se nélküle!
Te pedig különösen vicces vagy itt a kotkodácsolásoddal, merthogy téged Babarczy egyszer már rendesen leköpött. Emlékezz, ezt írtad négy évvel ezelőtt:
Vagyis Babarczy Eszter azt írja itt fennen, hogy ő soha nem süllyedt olyan mélyre, ahol a te becses személyed fikázik évek óta. Tehát amíg engem Babarczy magas intellektusának mozgékony szellemisége, addig téged – nagyon úgy tűnik, szintén örökre – ennen kotkodácsolásod babonázott meg (von Dummehenne aus a’ la Pixy). Legalábbis Babarczy Eszter szerint.
(Végezetül hadd kérdezzem meg, hogyan árad az emlőből az intellektus, hogyan árad az emlőből bármi is, te, nagyon lenyűgöző entellektüel, te, hogyan?! Meséld már el! Hátha a HVG főszerkesztője is olvassa. Tanuljon belőle stilisztikát…)
Alapvetően nem értek veled egyet. Valakire rámászni, csak azért, merthogy téged irritál az illető, pitiáner dolog. Ha nincs általános, lényegi mondandód Babarczyval kapcsolatban, akkor teljesen értelmetlen éppen vele foglalkoznod, bárhogyan is értsd a „lehányás” szót. Miért kell valakit csak lehányni? Miért kell Babarczy Esztert lehányni? Erre a kérdésre nincs válaszod. És ezért nulla az, amit művelsz, akár röviden okádsz bele a virtuális térbe, akár hosszabban. Sőt a nullánál is kevesebb vagy. Kártékony ember.
Többször leírtam: Babarczy Esztert nem ismerem, nekem soha semmiben nem ártott, velem soha rosszat nem tett, semminő személyes viszony, érzelem nem fűz hozzá. Nem szeretem és nem gyűlölöm.
Van viszont egy magyarországi jelenség (s ez a fórumozók többségére is vonatkozik), mely szerint a nyilvánosságban nyomuló tovarisnak semmi mondandója nincs (te is ilyen vagy), semmi célja nincs a publikálással, csak maga a nyomulás. Több tízezren vannak olyanok, akik azzal szórakoztatják magukat, hogy hosszabban-rövidebben, durvábban-decensebben – lehányják egymást a nyilvánosság előtt (Babarczy Eszter is ilyen). Voltaképpen nincs közlendőjük, túl azon, hogy például „hányhatnékom van tőled” stb.
Ez káros jelenség. Melynek egy másik (számomra döbbenetes) vonatkozása, hogy az efféle, csak szerepelni vágyó Babarczy Esztereket, viszonylag komoly emberek veszik sokszor egészen komolyan.
Én erről beszélek.
Tehát nem lehányni kéne Babarczy Esztert (még „önkritikai éllel sem”), hanem megkérdezni tőle, mégpedig konkrétan: na, ezt akkor most miért írtad, azt miért mondtad, amannak mi az értelme? stb.
És hogy miért pont Babarczy Esztertől? Én tudjam? Ő jelentkezik mindegyre mindenhol, ő terjeszti a hülye szövegeit. Vagy nem? Ha pedig így van, akkor vajon mire, kire reflektáljon az ember? Vásárhelyi Mária szövegeire? Ő ident nicken egyáltalán nem jelentkezett. Persze, Vásárhelyi is exhibicionista (mindenki az, aki szerepel), míg viszont ő ismer mértéket. Ezért valamennyire védve van a kritikával szemben, sőt még a hányásokkal szemben is bizonyos vonatkozásban.
Vásárhelyi attitűdje tehát magatartásminta is lehet. Míg Babarczy nem ezt a mintát követi, hanem az ellenkezőjét. Például megtámadja a másik ember farkát, feleségét, mindenét, majd szánalmasan vinnyog, ha kérdőre vonják. Na most szerintem ezért egyáltalán nem kell lehányni, ezért sem kell lehányni őt (de még „önkritikai éllel” sem), hanem meg kell tőle kérdezni: miként illik egy egyetemi oktató (nő) szájába például a „dugás” szó primitív, alpári használata?
Érdemes megkérdezni ezt, ha kell, többször is, hátha egyszer válaszol rá.
Mert aki nem válaszol érdemben az érdemi kérdésre, az magamagát hányja le intellektuálisan.
Ezt írod: „Én BE-re nem behányok a szó nem-Polidilis értelmében, tehát nem lehányom, hanem meglehetősen őszintén írok róla röviden”.
Tévedésben vagy, pajtás, mert nehogy már nick létedre te legyél itten nagyon őszinte! Majd akkor leszel őszinte, ha a valódi neveden jelentkezel a véleményeddel. Vagyis még annyit sem tudsz a fórumozásról, hogy a nicknek nem őszintének kell lennie (annak ugyanis semmi jelentősége), hanem a nicknek értelmes, pontos, adekvát szövegeket kell(ene) megfogalmaznia. Mert az az „őszinteség”, amely mögött nem áll valós személy valós kockázatvállalása, röhejes őszinteség. Olyan vagy, mintha zacskót húznál a fejedre, eltorzítanád a hangod, miközben azt üvöltenéd: én bátran, őszintén behányom a véleményemet.
Ismétlem: ha nick vagy, ne őszinte legyél, hanem értelmes! Nick-ként akkor érsz valamit.
"Az a gazdaságpolitika bukott meg, amiben minden rendező elvet a piac törvényeinek rendelünk alá." Ez így sosem volt igaz. Ld. adók.
"Vannak dolgok ami felett azért kell valamiféle felügyelet, " Ld. az előbb, + van mindenféle piacfelügyelet + pl. a pénzkibocsátás is állami monopólium.
"hogy enyveskezű szereplők is kerülhetnek a rencerbe, mint az utóbbi idők példája ékesen bizonyította." Ez pedig egyszerűen BTK. Feltéve, hoyg nincs "Oszt jónapot!"
Ez nevetséges! Szvsz csak annyi az egész, hogy van itt ez a számára (és számomra is) idegesítő nő, aki valaki a nyilvánosságban, és megpróbálja, - megengedem, kéjjel - agyagbadöngölni.
Ez teljesen jó játék önmagában is, és az indulatok, frusztrációk levezetéséhez is.
Van aki több időt szán erre, nekem pl. ehhez a nagy Ő-höz elég egy-két rövid behányás:-)))
TeniszKing évek óta itt téblábol, csetlik - botlik, teszi - veszi magát Babarczyra pazarolva életét. Nem tud lepattanni róla. Lenyűgözi a magaskultúra emlőiből áradó intellektus …, a lobbanékony és mozgékony Babarczy szellemisége örökre megbabonázta. Képtelen szabadulni – – se vele, se nélküle!
