Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Búcsuzzunk az első nagy "szerelmemtől" az egyik legkedvesebb képemmel. A képet egy rajongó készítette a paui pihenőnapon. Nagyon szeretem ezt a fotót, hiszen egyszerre van rajta Beloki, Heras és Angyalka. Rettenetesen tetszett, hogy a kis Atxaine a kétévesek bölcsességével és lekezelő jóindulatával fogadja Angyalka udvarlását, Beloki pedig úgy néz a lányára, mintha félne, hogy egyszercsak eltűnik a karjából.
Amikor Atxaine született, akkor feküdt Beloki totálisan összetörve a klinikán. Úgyhogy nem volt elég szegény vajúdó Gema asszony, az ápolóknak még a tolószékben ülő bajnokot is be kellett tolni a szülőszobába, mert ragaszkodott a közreműködéshez.
Hasonmás verseny egykor virágzó kertem egyik utolsó árvácskája tiszteletére: Az aranyglóbuszra jelölt Javier Bardem és Ruben Lobato. (akit sajnos semmilyen díjra se jelöltek, pedig a vueltán, Alberto Fernendezzel bemutatott halálugárása után legalább egy legjobb stuntman díjat megérdemelne. :-)
Én sose hallottam róla, de alakításáról Rejtőnek az a halhatatlan jelenete jutott eszembe, mikor túrafelszerelést vesznek egy arabnál a bazárban, aki halott gyermekeként borul rá alku közben egy nadrágra.:-)
Antonnyó mindig is ilyen volt, és ehhez még csak tanult a Reálnál eltöltött idő alatt is :)). Azért én bírom, sok mindent lehet rá mondani, de azt nem, hogy unalmas fazon lenne.
Áááá, mindig ez a baj, amikor az utolsó utáninál is utolsóbb pillanatban éjjel írom a már múlt héten meg kellett volna csinálnom tipusú házidogákat, hogy kijön a grafomániám, csak éppen nem arról a témáról, amiről kellene :). És mindig csak 2 percre nézek fel a netre, mindig... :)
Pont valamelyik nap beszélgettem az ilyen régi dolgokról anyukámmal, ez volt az egyik olyan történet, amin nagyon jót mosolyogtam. Évekig sírtam a lego kalózhajó után, mindig kaptam csónakokat, mert az ugye óccsó vót, azokból már volt egy rakás. Dehát ugye hajóval az igazi. Aztán végre megkaptam. Hát utána perszehogy a laguna kellett, mert mégis milyen gagyi már egy kalózhajó benszülöttörzs nélkül, akiket ugye meg kell hódítani. Akkor egy ideig ez volt a műsor, de csak nem kaptam meg. Aztán amikor egyszer nagymamám megkérdezte, hogy na és mit szeretnék Karácsonyra, akkor diadalittasan közöltem, hogy hát legot! Gondoltam egyértelmű, hogy éppen mi a sláger, így ezt nem fejtegettem hosszasan, biztos voltam benne, hogy januártól mehet a harc :). Mamám nagyon aranyos volt, bejárta a fél várost, mire megtalálta "A" csodát.
... És kaptam tök jó felhőkarcolót :)). Hát, hmmm, kissé meglepett fejet vágtam állítólag, mert azért egy kalózhajó meg a felhőkarcoló együt, hááááát , nagy fantázia kell ahhoz, hogy a gyerek hihető sztorit agyaljon ki játék közben. :))
Következő évben meg már focilabdát kaptam, így a laguna már soha sem lett az enyém :)).
Meglátszik, hogy egyidős vagy a fiammal. Neki is volt lego kalózhajója. Kétszer ki is rakta, de utána repülőgépet épített belőle. Bármilyen legot kapott, abból mindig repülőgépet épített. Olyan hidroplánt készített t a kalózhajóból, hogy hét nyelven beszélt. :-)
Ááá, én ehhez mindig lusta voltam, egyszer volt olyan, hogy fél úton elkezdtem tombolni és csapkodni, hogy szakadjon meg, a kutya meg menekült ezerrel :)). Következő évben már nem is puzzlet kaptam, akkora kisírtam a legó kalózhalyót :)). Voltam vagy 10 éves.
