A Bükk rengetegében, 710 méter magasan állnak az egykori pálos kolostor és templom romjai. Megközelíthetők autóval a Miskolcról Bánkútra menő út felől vagy turistaúton Ómassa felől (bükki kék sáv és kék kereszt jelzésen). Mi ez utóbbi utat választottuk, útközben megpihenve a hangulatos Jubileumi-forrásnál.
Felérve –számomra legalábbis- meglepő volt tapasztalni a romok tömegét és azt, hogy ilyen magasan fekvő helyen fekszik az épületegyüttes. Amit tudunk róla, hogy már a 13. században éltek itt remeték, de a tényleges kolostoralapításra 1313 táján kerülhetett sor. Az első biztos híradás 1346-ból származik, ekkor egy levél már elöljáróját, Benedek apátot is megnevezi. Ekkortól 1486-ig nyomon követhető a bükki rendház önálló élete. Guzsik Tamás szerint a templom és kolostor elrendezése tipikus: a kisméretű, egyhajós, sokszögű apsziszáródású templomhoz északról csatlakozik a kolostor épülete, szabályos kerengővel. A sekrestye és a templom melletti épületszárny emeletes lehetett, erre a romok alapján vannak bizonyítékok. Elrendezése alapján egy kis (6-8 fős) létszámú közösség élt itt. Ami egyedi: a templom kialakítása, boltozása és díszítése, ezek miatt nem sorolható a „szükségleti” alkotások körébe. A templom hajója 9,3 méter hosszú, 7,7 méter széles. A kolostor és temploma két építési periódust mutat: az első, 14. század eleji, korai csúcsíves korszak az Anjou-kor idején épült pálos építményekkel rokon, második virágkora az 1400-as évek második felére tehető. Az ekkor készült falpillérek díszítése gazdag, szinte túlzottnak mondható, a boltozás elemeinek arányai, pontos metszése udvari műhelyre utal.
A források elapadnak a rendházról 1486 után. A 16. század közepén már nincs lakója, területe 1540-ben világi birtokosok kezébe került. Egy 1755-ös jegyzékben rég elhagyott, elpusztult épületként szerepel. Az első ásatások az 1930-as évek elején folytak, de mára omlásveszélyes állapotok jellemzik a környéket. Tavaly nyáron egy önkéntesekből szerveződő csoport (Csatárlánc) kezdett el dolgozni a területen, a munkálatok több évig is eltarthatnak.
Szentségtartók voltak?
79 éves tábla Magasan lévő ablaknyilás
(Beszámolóm Ludwig Emil cikkének felhasználásával készült.)
A miskolctapolcai feltárás továbbra is folyik, elég jól el van keritve, itt csak egyetlen fényképet tudtam késziteni. (Remélhetőleg jövőre visszatérünk és addigra talán "összeáll a kép".)
Felkerestük még a szentléleki pálos kolostorromot és az avasi református templomot, ezekről azonban csak csütörtöktől tudok irni, mert még egy kiruccanás vár rám Veszprém megyében. Ennek eredményét is olvashatjátok majd, addig kis türelmet kérek.
Bocs a kései válaszért. Egyébként jól gondolod, a domonkos templom- és zárdarom, valamint a premontrei templom "fér bele" a mozgalom kategóriájába. De a ferences is nagyon szép (és érdekes sorsú).
Bélapátfalva: tényleg érdemes a belsőért visszatérni!
A héten Miskolcon jártunk, hamarosan megosztom az olvasóközönséggel, amit lehet.
Ismét egy kérdésem lenne. Budapest Margitszigeten 3 - pontosabban igazából 4 - rom található. A Donkos templomrom és kolostor, a Premontrei templom, és a Ferences kolostor.
Jól gondolom, hogy csak az első kettő "fér bele" a román kori templom(romok) közé? Elvileg a Ferences is akkor épült, ha jók az infóim,, mint a Premontrei...
De hogy kicsit "adjak is". Bélapátfalván járva, nagy szívfájdalmamra bejutni nem tudtam ebbe a gyönyörűséges monumentális Cisztercei Apátságba. Negyed ötre értem oda, és állítólag 4-ig van / volt nyítva. Hejjjj de szántam bántam, ide vissza kell mennem megnézni belülről is, nincs mese!
Zalai gyöngyszemek, 4. rész: Bucsuszentlászló, ferences kegytemplom, románkori kápolna
A Zalaegerszegtől délre fekvő Bucsuszentlászló vasúton és közúton is megközelíthető, de a megye fővárosából egy kellemes túra végén is elérhető. (Talán nem meglepő, hogy mi ez utóbbit választottuk.)
A Széhviz-patak mellett, szigetszerű magaslaton már messziről látszik a hatalmas barokk templom. A vele egybeépült rendház az 50-es évek óta szociális otthon. Bennünket azonban egy kisebb méretű, de középkor-rajongó szívünknek sokkal kedvesebb épület vonzott ide, melyhez az előbb említett templom keleti falával csatlakozik.
A románkori kápolna a 13. század derekán épült, eredetileg torony nélkül, nyugati végében karzattal. Bejárata a déli oldalon nyílott (most a barokk templomból egy átjárón közelíthető meg). Kapuzata, melynek egy részét 1926-ban találták meg, a zalaszentmihályfa/bödei templom bejáratához hasonló díszítettségű. Külső homlokzatát körös-körül magas lábazati párkány, fent pedig gazdagon mintázott oromdísz keretezi, ezeket függőleges falsávok (lizénák) fűzik össze. A hajón három, a szentélyíven két tölcsérbélletes, románkori ablak látható. A középkori templom a török hódoltság idején romossá vált, a 17. század végén remeték őrizték, tőlük vették át 1694-ben a ferences barátok és később ők építették hozzá a „nagy testvért”. Az új templomnak Szent László király a védőszentje, a mögötte lévő románkori kápolnát Szűz Mária tiszteletére szentelték újra. Ilyen módon évente többször is nagy ünnepet tart a kegyhely, népes búcsújárások célpontjává vált – innen származik a település neve is. (Ludwig Emil cikke nyomán)
Aki belülről is meg szeretné nézni e csodás remekművet, az jól teszi, ha idejében (=előre) egyeztet a plébánossal (92-362-018), mi ezt nem tettük meg, így csak kívülről csodálhattuk a romanika e jeles magyarországi ékkövét. A közelben található még a Szent László-forrás és a kisebb dombon álló Kálvária-kápolna is.
Itt zárult le zalai utunk, de ez a megye még számos szép középkori emléket „rejt”, vágyunk, hogy visszatérhessünk és ezeket is felfedezhessük majd.
Zalai gyöngyszemek, 3. rész: Zalaszentgyörgy, rk. templom
Bödéről Zalaszentgyörgyre, és főleg a temetőben álló templomhoz eljutni már hosszabb gyaloglást igényelt. Ehhez át kellett jutnunk a sárga jelzésen Kávásra, majd a most keskenyen folydogáló Zala folyó hídján átkelve Zalaszentgyörgy főutcáján nyugat felé haladva közelítettük meg a Szent György tiszteletére szentelt középkori épületet.
A templom legrégebbi része téglából épült a 13. század második felében. Az 5 méter széles, téglányforma hajó eredetileg félköríves szentélyben folytatódott. Bejárata a nyugati oldalon nyílik, karcsú, hurokmintás kőoszlopok díszítik a félköríves portált. A kisméretű huszártorony e bejárat felett található. Az épület déli oldalán látható a három román kori ablak, valamint a főpárkány alatt végigfutó, téglából rakott fogazatsor, mely leginkább a Dunántúl román kori építészetére jellemző.
A 14. században az apszis helyébe a hajóval megegyező szélességű, sokszögzáródású, gótikus szentélyt építettek. A két épületrészt csúcsban összefutó diadalív választja el egymástól, a hajót síkmennyezet, a szentélyt kőbordás, gyámköveken nyugvó, ötfiókos boltozat fedi. Ezen a szakaszon saroktámpillérek és keskeny, csúcsíves, mérműves ablakok erősítik a középkori jelleget a szemlélőben.
Régészeti feltárása során (mely 1975-ben indult) a templom belsejében több középkori részlet került elő. A szentélyben egy 1400-as években keletkezett falkép töredéke, ill. a 16-17. századi protestáns használatra utaló díszítőfestés maradványai.
A templomba bejutni a plébánossal előre egyeztetett időpontban lehetséges. A plébánia telefonszáma: 92-460-029. (A templom bemutatása Ludwig Emil cikke alapján történt.)
Örülök a képes beszámolódnak. Ahhoz képest ugyanis, hogy a MN említett sorozatából nem keveset olvastam, és az országban is sokfelé jártam már, ezek a települések és templomok is szinte teljesen ismeretlennek tűnnek számomra.
Zalai gyöngyszemek, 2. rész: Böde, Szent Mihály-kápolna
Zalaszentmihályfa és Böde közötti országútról előbbi településrész felől érkezve jobboldalt láthatjuk meg egy kis dombon a Szent Mihály-kápolnát. Ide érve még sok időnk maradt a plébános megérkezéséig, így aztán körbejárva különböző szögekből fényképeket készíthettem az épületről.
A templom 1220 táján épülhetett. Kisméretű román kori szentélyét még a 13. század végén megnagyobbították, de már a korai gótika stílusában. A déli hajó három félköríves, tölcsérbélletű ablaka és a nyugati torony kettős ikerablakai tisztán megőrizték eredeti formájukat. Az épület különlegessége a zömök harangtorony, amelynek kétharmad része a hajó belsejében áll és csak egyharmad része ugrik ki a homlokzat elé. Benti sarkai két oszlopon nyugodva az ún. urasági karzat alappillérjeiként szolgálnak. A bejárat faragott kőkeretének félköríves timpanonjában Isten Báránya domborművet, a toronyablak oszlopfőin állatszobrocskákat (kos- és tehénfej) láthatunk. A templom szomorú korszaka akkor kezdődött, amikor a portyázó törökök elérték Zala keleti peremét. Az elhagyott templomot csak 1750 táján állították helyre, ekkor szentélyét ismét megnagyobbították (ekkor készültek a zömök támpillérek). Régészeti kutatására 1966-ban, műemléki helyreállítására 1970-71-ben került sor. A régészek megállapítása szerint tornya még egy emelettel magasabb volt eredetileg. (Ludwig Emil cikke alapján.)
Bent is körül tudtunk nézni, Szalai Attila plébános atyának köszönhetően. Aki ebben követni szeretne bennünket, az előzetesen vele egyeztessen ( telefonszámát meg tudom adni kérésre).
A templom legendája: A tatárjárás idején egy henteslegény rejtőzött el a dombok között az ellenséges katonák elől, később hálája jeléül építette a templomot. A kos- és tehénfej pedig foglalkozásának jelképei. Egy másik monda szerint amikor a török csapatok Bécs ellen vonultak, romos templom tövében legeltette egy pásztor a nyáját. A katonáktól félve elbújt az állatok közé és megfogadta, ha ép bőrrel megússza a találkozást, helyreállítja a templomot. (Zalaszentmihályfai tájékoztató tábla szövege alapján)
Szentségtartók voltak?
