Felesleges volt bocsánatot kérni, mert a megbocsátásra nincs leghalványabb esélye sincs. Már kivégezték. Ha meg úgysincs bocsánat, és mégis kéri az csak az ő megkúszatása felett érzett fokozottabb elégtételt szolgálja, a bosszú vérszomjas népe nem bocsát meg.
Tehát rágalmazási per nincs és nem is lesz. Nyúlós, tapadós, nyálas, nyávogós ún. bocsánatkérés van. Marton Lászlóra sok mindent lehet mondani, de hogy jellemes, egyenes, őszinte ember lenne, azt nem.
Valamit elnéztél, koma! Nem az ide írogatókról tudjuk biztosan, hogy komcsi - persze téged kivéve, mert rólad tudjuk, hanem Martonról. Ő volt vezető rendező már Kádár alatt is, nem mi.
hogyne lenne a rendezőnek hatalma - ő választja ki a szereplőket. Marton esetében a fiatal szinésznők akik nem feküdtek le vele, azok vidéki színházakba kerültek, a nagyváros elfelejtette őket, nem kaptak lehetőséget és a nagy szerepekkel, nagy rendezőkkel nem lehettek nagy színésznők
ha Udvaros Dorottya nem kefél mindenkivel fiatal korában, akkor valahol vidéken lenne most egy nevenincs nyugdíjas színésznő. de "adottságai" miatt rengeteg filmes szerepet kapott, nagy pesti színházakban játszott és ez meghozta azt, hogy ma már egy valódi nagy színésznő
Eléggé belapátolt okoskodás, két dolgot elemzés nélkül hozzáfűzök. Nem derült ki, hogy mi történt, és nem a hatalom szexi, hanem a gazdagság és a csillogás. Jelen esetben a hatalom az általam írtak utáni vágyakból alakul ki, egy rendezőnek alapértelmezésben nincs hatalma, csak az út a siker felé rajta keresztül is vezet. Is, mondom, mert előfordul, hogy valaki tehetséges, és valahogy már nem állhat elé hatalom.
A kadar korban speciel sokkal.kevesebb lehetosege volt az eroszakoskodoknak mint manapsag. Valakinek a kirugasahoz pl szukseg volt a part es a szkszerezet tamogatasara is, es a felvetelhez detto. Mellesleg ha valakit molesztalt a fonoke vidaman tovabblephezett egy masik munkahelyre.
Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.
Marton László
Martonnak a következőket kellett volna leírni: szégyellem magam, elnézést kérek minden lánytól és nőtől, akit zaklattam, kérem, hogy mindenki bocsásson meg nekem.
Egy feminista nick
Mi maradt ki? talán az hogy a feminista nicktől nem kért elnézést, hanem csak azoktól akiket megsértett
„Van nekünk egy amúgy tehetséges színházi emberünk, a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezető tanára és a Vígszínház főrendezője, akiről kiderül, hogy meglehetősen furcsa módon közelít a női nemhez. Hogy ismeri-e a normális, egyenrangú, szereteten alapuló kapcsolatokat, hogy képes-e ilyesféle viszonyt teremteni és fenntartani, azt az újságolvasók nem tudják, de azt ma már mindenki tudja, hogy Marton előszeretettel vadászik fiatal nőkre, státuszával pótolva személyes varázsát. Vigyázat: a hatalom szexi. Nagyon nehéz eldönteni, hogy a hatalommal rendelkező tanár, rendező, vagy akárki más, a hatalmával hódít, vagy a hatalmával visszaél, amikor hódít.
Továbbá vigyázat azért is, mert a dominancia-játék elég szokványos szexuális móka. Viszont előre megbeszélve röhejes. Az igazi dominancia-játékról csak akkor derül ki, hogy tetszik-e a résztvevőknek, amikor már benne vannak. Azaz a közszexualitásúvá vált rendező elég nehéz terepre szorult nemi vágyaival. Ő bizonyára élvezi a dominancia-játékot, de nem tudhatja előre, hogy partnerének fog-e tetszeni. Ha igen, az öröm kölcsönös.
Ha nem, hát lehet hazamenni…
Illetve, igen, értem én, hogy nem lehet, vagy nem olyan egyszerűen lehet. Értem én, hogy a nőkben van hajlam arra, hogy ne hagyják cserben a sokat remélő pasit, dacára annak, hogy ők nem akarnak semmit. Van hajlam arra, hogy behódoljanak az erősebb akaratnak, bár nem szívesen teszik. De azért lássuk be: amit Marton elvárt, kikönyörgött, kizsarolt (inkább afféle érzelmi, tudati, helyzetbetaszítós zsarolással), az nem említhető egy lapon a valódi véres-pofozós, leteperős, lábszétfeszítős erőszakkal.”
"Hogy is fejezi be közleményét Marton? „Továbbra is a Vígszínház és a Színművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működéssel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat."
Ez az ember maradni akar, magyarázkodni akar, (vélt) művészi eredményei mögé akar bújni, a verebesistvánok segítségét kéri.
Tűzszünetet kér, és utána folytatni akar mindent. (A zaklatást nyilván nem, azt már nem fogja merni)
Marton László azonban lebecsüli az embereket. Nem fogja tudni folytatni. Vége."
Olyan tipikus Kádár-korból itt ragadt ravaszkodó diktátorka, aki összeomlásában is kétfele beszél.
Forrás: MTI/Beliczay László
Közleménye olyan, hogyha legközelebb összefut az utcán a meggyalázott színésznővel, akkor lehajthassa a fejét, megpróbáljon egy kézcsókot kierőszakolni (Marton, a nagy charmeur), és azt mondja: muszáj volt mindent őszintén leírnom, muszáj volt nyilvánosan bocsánatot kérni Öntől.
Ha meg Eszenyi Enikővel, a Vígszínház igazgatójával beszél, neki meg azt mondhatja: látod, hogy nem ismertem el semmit, megpróbál majd röhögcsélni, hogy jól átvertem őket.
De hát aki figyelmesen végig elemzi a levelet, látja, hogy semmit nem ismert el.
Úgy tűnik te is egy kielégítetlen picsa vagy, aki molesztálós topikokra masztizik. Vagy csak azt sérelmezed, hogy lemaradtál Marton listájáról? Tudod, van, akit bottal sem piszkálna meg senki ...
Martonnak a következőket kellett volna leírni: szégyellem magam, elnézést kérek minden lánytól és nőtől, akit zaklattam, kérem, hogy mindenki bocsásson meg nekem.
Tisztább lenne, ha hasonló esetekben rögtön hozná a balliberális a kitöltött átutalási megbízást "bocsánat" közleménnyel, amit csak alá kell írni.
Mint a ribanc, aki kiszopott magának pár főszerepet kasszasiker filmekben, aztán most rájött, hogy 5 millió dollárral tudná érte kiengesztelni Vínsztín.
