E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Ahogy Jézus, úgy Pál is azt mondja, ne botránkoztass. Még mindig nem látok különbséget... Hogyan is lehetne, hiszen Jézus maga hívta el Pált, aki a legalkalmasabb volt a pogányok közötti evangélium hirdetésre.
"A parancsolatok idejében még nem léteztek a zsidóknál adóslevelek..."
De a parancsolatok beszélnek a bűnről, ami fogságban tartja az embert.
Jézus békéltető szolgálata pedig nem farizeusi származású, hanem a Biblia egyik központi tanítása:
"Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által... Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket..." (2. Kor. 5:18-19)
""az Isten szeretetét meglátó ember nem utasítja el többé Isten üdvözítő (bűntől megszabadító) segítségét." Az Isten szeretetét meglátó emberek korábban sem utasították el, így ezért ez a magyarázat sántit."
Csak nagyon kevesen látták meg... Isten nem egy-két embert akar üdvözíteni, hanem mindenkit. Így mindenki előtt kinyilvánítja szeretetét Jézus által...
"...mind ez miért nem történt meg sokkal előbb?"
Istentől tudakozd, mert Ő határozta meg ennek az idejét (nyilván okkal, és a legnagyobb eredmény eléréséért).
"Jézus Krisztus halála, az ember újabb kudarca volt, amikor is a bűnös ember helyett, az ártatlant itélte halálra."
Igen, ez is benne van. De azt olvassuk a Bibliában, hogy ezt Isten előre látta, és Jézus áldozat vállalásával az Atya szeretetét mutatta be. Hiszen Jézus bármikor megmenekülhetett volna a kereszthaláltól:
"És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?" (Mt. 26:51-54)
A Bibliában az olvasható, hogy Istennek gondolatai vannak, és az is, hogy ezeket a gondolatokat Ő maga gondolja. Mi ez, ha nem gondolkodás?
"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!" (Ésa. 55:8-9)
"Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!" (Zsolt. 92:6)
"Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre." (Zsolt. 33:11)
"Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr..." (Jer. 29:11)
"És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek..." (Jer. 51:29)
"Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitől fogva..." (Jer. Siral. 2:17)
"... gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr... a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt." (Jer. 7:30-31)
"Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve." (Ámós. 4:13)
"... az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem." (2. Sám. 14:14)
"A Menny, és a Pokol egyensúlyban van létszámát, ill a jó és a gonosz mértékét tekintve. Talpának sikjától tükörképe egyik a másiknak. Szellemi formáját tekintve emberre hasonlít mind a kettő. a Menny fejjel felfelé állva jelképezi az értelmes világot, míg a pokol fejjel lefelé a bolondot. "Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.(Péld 15,24)"
Talán még sem, ha már a Bibliából veszünk példázatot:
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;
4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat;
A Menny, és a Pokol egyensúlyban van létszámát, ill a jó és a gonosz mértékét tekintve. Talpának sikjától tükörképe egyik a másiknak. Szellemi formáját tekintve emberre hasonlít mind a kettő. a Menny fejjel felfelé állva jelképezi az értelmes világot, míg a pokol fejjel lefelé a bolondot. "Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.(Péld 15,24)" Ha nem lenne egyensúly fölborulna az egész, ráadásul így könnyen kézben tartható, mert az ellentétes erők semlegesítik egymást. A Mennyet és a Poklot egyedül az Úr tartja fönn és kormányozza, mindenkire kiáradó kegyelme és szeretete miatt.
Természetesen Isten semmit nem törölt el. Jézus törölte el a parancsolatokból a farizeusok szerint következő, értelmetlen magyarázatokat, de nem a parancsolatot!
Pál azonban tovább ment, és amíg Jézus a felebaráti szeretetre hívta fel a figyelmet, addig Ő már egész új tanrendszert állított fel:
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában.
"A pontosított fordítás még érthetőbbé teszi ezt a részt: "eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló adós levelet"
A parancsolatok idejében még nem léteztek a zsidóknál adóslevelek, tehát az nem is szólhatótt erről. Ez már Pál teológiájának következménye.
Mint ahogy a farizeusok is egy idő után, már a Tóra magyarázatainak magyarázatát készítették el.
"Az ember a bűn fogja. Ahhoz, hogy megszabaduljon az ember, Istennek árat kellet fizetnie, azaz Isten fizeti ki azt, amit az ember magától nem tudott. Ám a helyzet speciális, hiszen Isten az embernek fizet"
Ez már annyira speciális, hogy nyugodtan mondhatjuk: farizeusi gondolkodás.
"az Isten szeretetét meglátó ember nem utasítja el többé Isten üdvözítő (bűntől megszabadító) segítségét."
Az Isten szeretetét meglátó emberek korábban sem utasították el, így ezért ez a magyarázat sántit.
"Tehát az idézett igerész értelme az, hogy Isten "megelevenít" bennünket a lelki halálból oly módon, hogy lefizeti értünk a váltságuk díját Jézus kereszthalála által. "
Azaz eltette az útból" azt az akadályt, amit az ember maga és Isten közzé emelt,"
Ez a magyarázat felteszi azt a kérdést, mind ez miért nem történt meg sokkal előbb? Valójában Jézus mint a Szentháromság tagja, ilyen váltsággal nem élhetett, hiszen a bűnt az ember szerezte, ezért annak is kell eltörölnie életével és imáival.
Jézus Krisztus halála, az ember újabb kudarca volt, amikor is a bűnös ember helyett, az ártatlant itélte halálra.
Olyan nincs, hogy valaki megtartja a Tízparancsolatot, és nem keresi Istent!!!
Emlékeztetőül:
- Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
-Ne legyen más istened rajtam kívül!
-Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.
-Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedizig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerizig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
-Ne mond ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
-Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd minden mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalom napja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod,, se a kapudon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg meg az Úr az eget, a földet, a tengert, és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért áldotta meg az Úr a nyugalom napját
-Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!
-Ne ölj!
-Ne paráználkodj!
-Ne lopj!
-Ne tanúskodj hamisan feléebarátod ellen!
-Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami felebarátodé!
Ez az Úr parancsa, és 2Mózes 20,1-17-ig található.
nos, ez igen érdekes, és más megvilágításba helyezi a dolgokat...
ennek tudatában, az a gyanúm, hogy a Paradicsomban nem sokan vannak
ellenben a pokol tele van normál emberi értékrend szerint jó emberekkel, akik becsületesen, tissztességben élték le az életüket - még a 10 parancsolatot is megtartva - de nem keresték az Isten -> a Földön élő "jó" emberek 85%-a sztem ilyen...
és ők akkor mind-mind a YGehenna tüzére jutottak, az alapján amit te mondasz
...és egy gondolat:
"Bármit akartál adni nekem a földön, osszad szét ellenségeim között, bármit akartál
adni a mennyben, osszad szét barátaim között, én megelégszem veled magaddal."
-szufi szöveg-
A Biblia nem támasztja alá Jézus indiai neveltetését. Sőt, Jézus nem önmegváltást tanít, hanem pont rávilágít arra, hogy az ember képtelen önmagát megszabadítani pusztulást hozó önző természetétől. (Kiutat pedig az Isten felkínált segítségének elfogadásával mutat.)
Szerintem a Jézus indiai éveiről szóló elmélet emberi kitaláció. Az pedig, hogy Jézus tanításán tükröződik a szeretet törvénye, nem Indiára mutat, hanem az Atya Istenre, akitől minden jó, ill. nem pusztító dolog származik, így az indiaiak szeretetre való hajlandósága is.
Fontos tudni a tisztánlátáshoz, hogy Isten nem ítél senkit. Tehát nem vet senkit Pokolra. Mégis van Menny, és van Pokol mindkettő számtalan országgal. Azért van így, hogy mindenki a szive szerint választhasson. Azért mondtam, hogy szive szerint, mert a szív, a jó, a szeretet, az akarat egy dolgot jelentenek. Hogy egyértelműbb legyen: Amit az ember "szívéből" szeret azt jónak tartja, és azt akarja. Vagy megfordítva: Amit az ember akar azt jónak tartja, és azt szereti. Tehát azt is mondhatjuk, hogy egy ember egyenlő az akaratával. Minden másnak ellenáll. Hiába jobb, és igazabb valami annál amit szeret, nem akarja. Mindenki maga alakítja ki a maga elméjét szabad akaratából. Igy a mennybe is azok mennek akik akarnak oda menni. Aki itt a földön nem keresték Istent, mert nem akarták miért akarnák odaát? A szeretet, vagy akarat irányultsága nem változik meg a halál után sem. Az lenne a büntetés, ha nem oda mehetne ahova akar. A mennyben Istent szeretik, mint egy családtagot, tehát akarják a jelenlétét. Más a helyzet azzal aki beteg elméjű, vagy Hani Istók, vagy gyermekkorában, mielőtt kialakulhatott volna a személyisége meghalt. Minden ember hall Istenről így, vagy úgy, és a szívében dönti el, hogy viszonyuljon hozzá. Ennek megfelelően alakul a belső élete, ami előbb, vagy utóbb, itt, vagy odaát felszínre tör.
Lehetséges, hogy ez a sok-sok beszéd és vita haszontalan. Az imádság nem az. Imádkozzatok és tegyétek a dolgotokat, a többi időpocsékolás! Egy nem bibliai idézet: "Nincsenek válaszok csak választások!"
„A Biblia amellett, hogy leírja, hogy mi az, ami árthat neked és környezetednek, elmondja azt is, hogy az embernek mindent szabad, de nem minden használ. Hol itt a tiltás? Mit venne el tőled a Biblia, ha útmutatása szerint élnél? Elvenne egyáltalán valamit?”
Amiket írtam, nem a Bibliára vonatkoznak. Olvasmányaimban, tévében látottak alapján különböző vallásoknál találkoztam a felsoroltakkal, nem a kereszténységnél. Amennyire a kereszténységet ismerem, benne nem találok olyasmit, ami elvesz az embertől olyasvalamit, ami örömöt adhatna, amivel senkinek sem árt.
Más:
Van a tévében egy PAX nevű csatorna, vallási műsorokat ad. Néha belenézek, mostanság a keleti tanításokról is megy egy beszélgetés-sorozat.
A keleti tanítások és Jézus tanításai hasonlítanak (pl. egotlanság, szeretet). Egyszer beszélgettetek ebben a topikban arról, hol vannak Jézus ’hiányzó’ évei (12 éves korától, melyről nem tesz említést a Biblia). Ezen a PAX csatornán hallottam, hogy Jézus ezekben az években egyes vélemények szerint Indiában élt, s ez tükröződik is a tanításain.
"Szabadon szeretek szállni a saját elképzelésemben."
De bizonyára nem a mások kárára. Márpedig ha nem a mások kárára, akkor a te "személyes vallásod" igencsak hasonlít az én "személyes vallásomhoz" (de inkább személyes meggyőződésnek nevezném).
"Viszont vannak olyan vallás által meghatározott szabályok, amit nem tartok logikusnak, amiről úgy gondolom, elvesz az embertől valamit, ami örömöt adhatna, amivel senkinek sem árt..."
A Biblia amellett, hogy leírja, hogy mi az, ami árthat neked és környezetednek, elmondja azt is, hogy az embernek mindent szabad, de nem minden használ. Hol itt a tiltás? Mit venne el tőled a Biblia, ha útmutatása szerint élnél? Elvenne egyáltalán valamit?
A borról csak annyit, hogy ezt sem veszi el Isten senkitől, csak azt javasolja, hogy döntéseidkor mindig légy teljesen józan.
Szerintem az ének, a tánc, a művészetek, a tiszta házastársi nemi kapcsolat (a gyermeknemzésen kívül is) mind Isten ajándéka számunkra, mint ahogy az ételek íze, a természet szépsége, és még sorolhatnám.
"Istent (még ha személynek is gondolnám) nem tudnám bálványozni."
Isten nem is azt várja tőled, hogy Őt vakon bálványozd. Arra kér, hogy gondolkozz és mérlegelj, és ha hibát veszel észre magadban, akkor ne lépj át felette, hanem távolítsd el magadból. És ha ez az eltávolítás nem megy egyedül, akkor segít neked, ha megengeded neki... Én így ismerem.
Az az ember aki Istenfélő a cselekedeteit Tőle teszi függővé. Tehát azért nem lop, nem paráználkodik, nem tör házasságot, nem hazudik, nem gyilkol, nem gondol gonoszt stb. mert Isten ezeket megtiltotta. A jó cselekedeteket is azért teszi, mert Istene megparancsolta. Tehát ezek végső sorban Isten cselekedetei, és ezért valóságosan, és nem csak látszólagosan jók. Látja, hogy azok mindenkire nézve hasznosak, örül annak, és ez ösztönzi a még nagyobb odaadásra. Az Úr úgy rendezte, hogy a különböző vallások követői előtt hasonló előírások legyenek a szent életvitelre, mint a Tízparancsolat. Aki itt Istenére (Pl. Allah) tekintettel kerülte a bűnt, vezethető Istentől. Odaát is vezethetö, és mivel keresi Istenét, meg is találja Jézusban, mint aki ott egyedül látható Isten. "De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában.(Mt 8,11)" De aki nem szívből, hanem csak színből szerette Istenét, elvész akármilyen vallású is volt.
Ezzel sem értek egyet feltétlenül!
Igen kiskoromban megtanultam, hogy mi az mai jónak mondható és mi nem! AZt hiszem minden normális családban, ahol rendes emberi értékrend szerint nevelik a gyerekeket ott a megtanulják a csemeték, hogy mit szabad és mit nem. Ne haragudjon meg senki, ha úgy gondolom, hogy Istenfélő nevelés nélkül is tudja az ember, hogy nem szabad lopni embert ölni és hasonlók.
Tegyük hozzá, hogy kiskorunkban beíratott hittan órákra anyu minket testvéremmel, és ott sokat megtanultam, de pl. anyám mégse volt akkorse hívő ember - szerintem - mégis rendesen nvelet minket
miért? mert talán tudta, hogy ez a helyes, mert talán így nevelték fel őt is a szülei és ezt látta? mert talán az a normális, ha rendes emberek nevel minket függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az ember-kontra Isten kapcsolatról, vagy attól, hogy Istentől vagy a majmoktól származunk-e........
- Az emberből származik - Isten parancsából származik"
oké, elhiszem
"Látszatra mind a kettő egyforma. De ha a belső lényegét tekintve vizsgáljuk, óriási a külömbség. Miről is van szó: Két fajta szeretet létezik, úgy mint pokoli, amikor is az ember szereti önmagát, és a világot, valamint mennyei, amikor is az ember szereti az Istent, és a felebarátot. Amit az ember szeret azt akarja, és ezért annak érdekében cselekszi."
ezt egyszerűen nem tudom elhinni, akárki akármit mond, mert...
"Az emberben nincs semmi jó, ezért ami belőle származik az sem lehet jó. A végkifejletében ami a Pokol ez már világosan látszik. Tehát az istentelen ember jó cselekedetei mögött önző szándék lapul. Pl: Csak azért nem lop, nem csalja meg a házastársát, nem hazudik, nem öl, stb, hogy igaznak láttasson, így elkerülje a kellemetlenségeket, börtönt, válást, megvetést, és egyéb retorziót. De magában, mivel Istent nem becsüli, és a bünt nem veszi komolyan, mind ezeket elköveti, és az ezt cselekvőkkel magában egyet is ért. Erről beszélt az Úr amikor ezt mondta:"
ezt szintén hülyeségnek tartom; miért? mert nem hiszem, hogy az ember, csak azért cselekszik jót, hogy neki jó legyen - önző szándék -, csakhogy mások szemében jónak tűnjön
te ezt komolyan gondolod??????????????
mert én nem!
csak azért cselekszik jót, hogy neki jó legyen? oké, de mi ezzel a baj????????????????????????????????
ha szereted a gyereked azért szereted mert Istenfélő vagy, vagy mert a gyereked? mert belőled van, mert esetleg a puszta léte is örömet okoz neked, pláne ha viszont szeret! és azért is szereted, hogy viszontszeressen - talán erről szól a család nem?
a nagyapám vajon azért élte le tisztességben, becsületben az életét és azért nevelt fel 3 gyermeket - köztük egy szellemileg nem teljesen ép lányt /akiről most tudtam meg papa sírjánál, hogy Ő ilyennek született/, és szeretett engem, meg a testvéremet, hogy mások azt lásáék, hogy ő milyen jó????
ez egy oltári nagy baromság
A jó cselekedeteire csak is a maga felemelésének, tiszteltetésének, elismertetésének, hatalmának fenntartó eszközeként tekint. Az Istentelen ember "szeretete" halála után sem változik, így kedvvel megy a "szellemi övéi" közé a Pokolba. A szellemi övéi pedig a fenti dolgokban élnek, amit féregnek mond az Íge: És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.(Ézs 66,24) A "Holttest" itt nem szószerint értendő, hanem a Jó cselekedetek számára végképp elveszett embereket jelenti, mint a következő Igében is: "A bujálkodó pedig élvén megholt.(1Tim 5,6)" A "minden test" pedig a Krisztus testét/testületét, akik ellenálltak a test, másszóval saját cselekedeteiknek:"Iszonyat az igazaknak a hamis ember;...(Péld 29,27)"
a válaszom ugyanaz továbbra is!!!
mint mondtam korábban, ha ez igaz lenne - félig elhiszem ezt az igazságot - akkor azok az emberek, akik úgy élték le az életüket, hogy a Bibliáról, Istenről és a tanításokról semmit sem tudtak ÖNHIBÁJUKON KÍVÜL, azok mind-mind pokolra jutottak, pedig elég sok volt belőlük...
mi értelme volt az életüknek, ha nem tehettek arról, hogy nem ismerkedhettek meg ezekkel a dolgokkal??????? azért teremtette Isten az embereket, hogy pokolra jussanak ilyen dogmák miatt?
„Hogyan egyezteted össze ezt a két fogalmat: "intelligens tervező" és "titokzatos energia"?”
Nem tudok erre válaszolni. Nincs ez letisztulva bennem. Valójában azt gondolom, hogy valami olyasmi áll mindezek mögött, amit nem tudunk megfogni, felfogni. Mert nincsenek meg a képességeink, érzékszerveink hozzá. Minden csak feltételezés. Azért mondtam, hogy olyan, mintha egy vaknak magyaráznának.
Mert pl. hogy is érthetné meg egy vak, hogy milyen a fehér?
Látó: Az igazság fehér.
Vak: Mi az, hogy fehér?
Látó: A fehér valami olyan, mint a meszelt fal.
Vak: Értem, a fehér kemény.
Látó: Nem. A fehér valami olyan, olyan, mint a hó.
Vak: Értem, a fehér hideg ....
Még valami:
Nem tartoznék szorosan egy vallási közösséghez sem, mert zavarnának az esetleges merevségei. Szabadon szeretek szállni a saját elképzelésemben. Minden vallásban vannak az emberi viselkedésre vonatkozó szabályok. Ez helyes, hisz az embernek - hisz biológiai lény is - ugyanúgy vannak ösztönei, mint az állatoknak. De az ember ezen túl társadalmi lény is. Viselkedését nem csak az ösztönök, hanem tanult viselkedések határozzák meg, amelyekben különféle írott és íratlan törvények, társadalmi szokások, igények, jogi, erkölcsi elvek, szociális érzések jutnak kifejezésre.
Viszont vannak olyan vallás által meghatározott szabályok, amit nem tartok logikusnak, amiről úgy gondolom, elvesz az embertől valamit, ami örömöt adhatna, amivel senkinek sem árt, s így azokat nem tartanám be.
Néhány ilyen:
Bizonyos vallásokban vannak meghatározott ételek, melyeket nem szabad fogyasztani. Vagy alkoholt. Kis mértékben miért ne lehetne? Pl. a vörösbor kevés mennyiségben egészséges. Na mindezt nem azért írom, mert szeretem az alkoholt.
Írtad valahol, hogy a buddhizmusról is azt olvastad, hogy az éneket és a táncot elvetik. Hát mi abban a rossz? Nemhogy rossz, hanem kifejezetten öröm és szárnyalás.
Vannak vallások, ahol a menstruáló nők nem készíthetnek ételt, és bizonyos helyiségekbe nem tehetik a lábuk. Ez megalázó!
Nem tartom jónak, ha egy vallás kizárólag gyermeknemzés miatt engedi a nemi életet.
Ezekben nem találok ésszerűséget. Bár a leírtak némelyikének az az alapja, hogy védik vele az egészséget, lelki tisztaságot. (pl. az alkoholtól való tartózkodás)
Én inkább az önmérsékletet hangsúlyozom, a teljes tiltást nem!
Istent (még ha személynek is gondolnám) nem tudnám bálványozni. És nem tudnék megalázkodva (lekicsinyelve) gondolkodni magamról előtte. Az alázat számomra mást jelent. Én a magam tökéletlenségével tisztelem és szeretem magam.
"És titeket, kik holtak valátok a bűnökben... megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást (adós levelet), a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára..." (Kol. 2:13-14)
Mit is törölt el Isten? Nem azt olvassuk, hogy eltörölte a parancsolatokat, hanem azt törölte el, amire a parancsolatok is felhívják a figyelmet. A pontosított fordítás még érthetőbbé teszi ezt a részt: "eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló adós levelet". Az ember a bűn fogja. Ahhoz, hogy megszabaduljon az ember, Istennek árat kellet fizetnie, azaz Isten fizeti ki azt, amit az ember magától nem tudott. Ám a helyzet speciális, hiszen Isten az embernek fizet (az embert békélteti szeretete bemutatásával), és az ember az, akit megszabadít ez által.
Mi (vagyis inkább ki) lett felszegezve a keresztfára? Nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus, aki ezen esemény által bemutatta az eltévelygett emberiség számára, hogy mekkora az Isten szeretete. Ez az esemény képes arra, hogy megmenthesse az embert a bűnből oly módon, hogy az Isten szeretetét meglátó ember nem utasítja el többé Isten üdvözítő (bűntől megszabadító) segítségét.
Tehát az idézett igerész értelme az, hogy Isten "megelevenít" bennünket a lelki halálból oly módon, hogy lefizeti értünk a váltságuk díját Jézus kereszthalála által. Azaz "eltette az útból" azt az akadályt, amit az ember maga és Isten közzé emelt, azt az akadályt, amiről "a parancsolatokban" is szól az Isten, azt az akadályt, amit Jézus halála szüntethet meg (>> "odaszegezvén azt a keresztfára").
Hogyan egyezteted össze ezt a két fogalmat: "intelligens tervező" és "titokzatos energia"?
Mert való igaz, hogy aki látja a természet csodáit, az meggyőződik az Alkotó intelligens voltáról. De hogyan jön be a képbe az energia elnevezés? Számomra az energia egy élet nélküli dolog, amit szintén Isten teremtett. (Olyan ez nekem, mintha a "beszélő" házak azt gondolnák az építészről, hogy az építész bizonyára az a téglagyár, ahonnan az őket alkotó téglák származnak. De ha látnák az igazságot, akkor az mondanák, hogy "Jé, a téglagyárat is az építész építette.")
Az első részben nincs vélemény különbség közöttünk.
II.:"Szerintem Isten nem gondolkodik"
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.
"..mert saját fogalmainkkal akarunk valamit leírni, amire valószinűleg nincs is fogalomkészletünk."
A Bibliában nem mindenhatónak nevezi magát héber nyelven is? Nem tudom, ennyire nem értek hozzá...
A deizmust én is csak irányként emlegettem, és talán csak az én véleményem, hogy számára teljesen fölösleges lenne saját maga és az alkotása közé gátat emelnie... de az ellenkezője azt hiszem komoly gondokat feltételezne.. Aki ilyet tesz annak lehet más oka rá azon kívül hogy nem ura saját magának? Vagy netán árthatna neki végül az, amit teremtett? Sok mindent kinézek az emberi fajból, de ezt nem.
Csak az időt neveztem az ember "velejárójának", a többit nem... az idő pedig az anyagi világ változása, ezért korlátozza az embert, aki mint említettük, általában képtelen az agyától akár a legkisebb mértékben is függetlenedni. Akinek nincs valódi fizikai megnyilvánulása vagy legalábbis attól teljesen függetlenedni tud, annak számára nem léteznek fizikai korlátok (illetve részbeni elszakadásnál részben oldódnak a korlátok). A dolgok csak "vannak" és eléri őket, bármelyik idő- vagy térbeli állapotához is kapcsolódnak az anyagnak. Tapasztalat. Nagyrészt másoké.
Ki mondta, hogy a olvassa az íródó papírlapokat? Mintha véleményed szerint önző célok vezetnék őt.. ha előre ismernéd a gyereked minden lépését, nem nevelnéd föl? Egyetlen fő célját látom az emberi fajnak, a lelkek fejlődését.. ami errefelé nem valami látványosan halad..:D
"...csak az osztozási szándékot tartottam magarázatodban elégtelennek."
Talán az volt.. illetve magyarázatként biztosan, csak az ember a látott vagy tapasztalt dolgaihoz általában nem keres érveket (kivéve ha vitázó típus), eztáltal nem is nagyon vannak neki..:) Azaz ezzel kapcsolatban nekem sem.
Más.
Feltűnt valami a vallással kapcsolatos fórumokban, amit itt is megtaláltam...
Elnézést a fél-offtopicért.
"Isten egy valóságosan, ma is élő és gondolkodó személy."
Tekintsünk el attól, hogy a személy szü fizikai jelenlétre utal, nem erről akarok beszélni.
"Egy bizonyos: itt a földön a tudatunk nem elválasztható a fizikai testüktől."
Mintha itt mindenki szerint csak összesen két dolog lézetne, ami egy élőlényt irányíthat és közvetlen információval láthat el! Az ösztön és az értelem. Az emberi faj úgy átlagban a kettő közt lebeg, nagy valószínűséggel (ha jól belegondolunk) az ösztönhöz jóval közelebb. Ha csak az ösztön irányít, az sok-sok kialakult "biológiai rutin" automatikus alkalmazását jelenti. Ha az értelem, akkor csak logikus sablonokat követ az illető (lehetnek bármilyen bonyolultak, hasznosak, összetettek, esetleg régiek segítségével újként létrejöttek, attól még sablonok maradnak).
A lélek valódi erejében viszont valahogy szinte senki nem bízik, ami tökéletesen érthető, hisz kevés olyan ember él, akit elkerülne a nyugati világkép, mely kimondatlanul igyekszik minden létező eszközzel letörni az ebben való hitet. A lélek maga az egyén. Attól függetlenül, hogy az agyi és/vagy ösztönvezérlés ezt szinte teljesen háttérbe szoríthatja, és a legtöbbeknél meg is teszi. Meg persze az "egyén" jelentése úgyis csak fogalmi kérdés. És ha a szándék meg is van, az elme nagyon nehezen engedi kikapcsolni magát, pedig másképp a látás és egyéb nem fejlődik.
Szerintem Isten nem gondolkodik. Szerintem elképzelhetetlenül primitív dolog ahhoz képest, amit a lélek elérhet. Szintén tapasztalat, pedig valójában nem tartok sehol. Sokaknak eszébe juthat, hogy talán nem tapasztaltam meg a logikus gondolkodás fényét. De, igen. Többet értem el vele, mint amit sokak egyáltalán el tudnak képzelni. A váltás nem az én érdemem volt, mint mondtam (főleg gondolkodók számára) ez hihetetlenül nehéz. Annak ellenére, hogy tapasztaltam hogyan lehet a szinte szó szerint semmiből szerteágazóan levezetni mindenféle dolgokat apró információk beiktatásával, majd helyesen megállapítani a velószínűségeket, aztán utólag meghökkenni a pontosságon, esetleg a közben kialakult ál-igazságérzet eredményein (amit ilyen szintnél néhány ellenőrizhetetlenül gyors, és pontos logikai rutin okoz) most úgy tűnik mintha csak egy játék lett volna... pedig mondtam, ezen a másik úton még haladtam valamit. Ez pedig a Teremtőről nem mondható el:)
Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvénybõl egy pontocskának elesni.
Kol. 2/14
"Ha elég az az egy mondat, akkor Isten miért tett még ezen kívül sok-sok kijelentést? Talán úgy gondolod, hogy Isten oktalan, és felesleges dolgokat akar velünk közölni a Biblia által? Felesleges az Istenről, magunkról, a békéltető szolgálatról, az örökélet lehetőségéről, az imáról, a feltámadásról és az ítéletről ismeretet gyarapítani a Bibliából?"
Mert vannak, akiknek szükség volt, van azokra.
Nem gondolnám.
Nem felesleges.
Csak éppen ezekből adódtak az eltérések, magyarázatok, botránkozások.
Éppen ezért, aki ma követi Isten útját, szereti embertársát, és így éli életét.
„Arról gondolkodtam, hogy most engem akarsz megérteni, vagy az Istent”
Rád voltam kíváncsi, mert az én válaszom Istenre megvan.
Én sokáig materialista voltam. Az én hitem konkrétan nem megfogható, el sem magyarázható. Mára érzem, hogy több kell legyünk, mint X kg hús, és bonyolult biokémiai, agyi folyamatok. Számomra Isten nem a Biblia szerinti. Nem személy, hanem energia. Fizikai szemmel láthatatlan. Belső érzékelésünkkel foghatjuk fel. Isten visszatükrözi önmagát az élet minden formájában. Maga a teremtő és a teremtett, a Világmindenség, mely minden atomban ott van. Nem rajtunk kivülálló, hanem bennünk lakozó. A világon minden egyenrangú, mert a világ egység. Mi választjuk csak szét részekre a tudatunkkal, térre és időre, tárgyakra és élőlényekre, jóra és rosszra. És ez az érzékeinkkel káoszt észleltet, mert különvalónak hisszük magunkat. Meditáláskor átélem a világ egységét.
A haláltól való félelem sem annyira erős, ha az ember hisz abban, hogy fizikai halálunk nem jelenti létezésünk végét. Lelkünk az igazi valónk. Az a részünk, amely egylényegű Istennel! Én nem is szeretem magamra azt mondani, hogy istenhívő vagyok, mert Isten alatt szerintem a legtöbben személyt értenének. Számomra inkább egy megfoghatatlan, elmagyarázhatatlan, titokzatos energia, ami ott van a különböző dimenziókban, amit szemünk nem lát és a mai eszünk nem fog fel. A mindenség megértéséhez nem elég az öt érzékszervünk. Az egészhez képest az „én így látom” igazsága csak töredékes lehet. Ezért is van ennyiféle elképzelés a létről, Istenről.
Olyan ez, mintha egy veleszületett vaknak próbálnád elmagyarázni, milyen a piros. Ezt én úgy hívom: a végső titok. Van az élővilág mögött egy intelligens tervező. De lehet, hogy úgy tervezett minket, hogy a végső titkot sosem tudhatjuk meg.
De hát ezek megint csak szavak voltak. Nem tudom vele visszaadni, amit gondolok. Meg aztán nem is olyan letisztult ez nekem. Egy pici bizonytalanság mindig is marad, bármit is gondolok, érzek.
Arról gondolkodtam, hogy most engem akarsz megérteni, vagy az Istent, de a választ nem találtam meg. Na de ez csak egy kitérő...
""Isten egy valóságosan, ma is élő és gondolkodó személy." Anyagi testben képzeled? Netán olyasformának, mint egy ember?"
Egy bizonyos: itt a földön a tudatunk nem elválasztható a fizikai testüktől. Az ember teremtését így írja a Biblia:
"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké." (1. Móz. 2:7)
Tehát a földi ember porból és az élet leheletéből lett élővé, és amíg e kettő összekapcsolódik bennünk, addig élünk.
De Istent nem kötik ezek a dolgok, és ha van teste (és miért ne lenne?), akkor nem olyan, mint a miénk, hanem olyan, amire te azt mondanád, hogy a dimenziók között is tud járni, és nem betegszik meg, és nem öregszik úgy, mint mi most...
Másrészt a Biblia egy emberszabású Istent tár elénk több helyen is (pl. "az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú"). Persze nem az Isten az emberszabású, hanem az ember az "istenszabású", hiszen az Isten teremtette az embert az Ő hasonlatosságára és nem fordítva.
Szerintem Pál teljes összhangban van Jézus tanításával. Ha szerinted nem, akkor kérlek, mutasd meg a Bibliából, hogy hol.
"Ez az egy mondat elég..."
Ha elég az az egy mondat, akkor Isten miért tett még ezen kívül sok-sok kijelentést? Talán úgy gondolod, hogy Isten oktalan, és felesleges dolgokat akar velünk közölni a Biblia által? Felesleges az Istenről, magunkról, a békéltető szolgálatról, az örökélet lehetőségéről, az imáról, a feltámadásról és az ítéletről ismeretet gyarapítani a Bibliából?
Isr, természetesen Jézus kijelentései a korábbiak, de vagy Pál nem ismerte ezeket, vagy nem tartotta teljesen hitelérdemlőnek, vagy a prozeliták és pogányok közé menve elégtelennek találta a szükszavúságát.
Esetleg, mivel a közeli világvége váradalom nem következett be, és elhaltak többen, akik az új tant követték, ezért szükségszerűvé vált, olyanról tanítani, amit Jézus nem tanított, vagy egy kicsit másként tette ezt.
De ez csak akkor derült ki, amikor már össze lehetett hasonlítani a leveleket, az evangéliumokat és ekkor már az ihletetség okán nem lehetett rajtuk változtatni.
Tévedsz.
Ez az egy mondat elég, a hivő életével egyetemben.
Az írások magyarázása alapja, a sok botránynak, veszekedésnek, vitának.
A sok tanító mind másként teszi ezt, és magát tartja az egyetlen hű követőnek.
"A "mindenható" fogalma szerintem elég egyértelmű,"
Szerintem meg nem, mert saját fogalmainkkal akarunk valamit leírni, amire valószinűleg nincs is fogalomkészletünk.
"amit a Biblia sok történése már létezésével is tagad."
A Könyv allagorikus történetei szinte minden értelmezőnek mást és mást jelentenek.
Felesleges deizmusról beszélni azért, mert azt gondoltam, hogy Isten nem hágja át, a maga alkotta törvényeket. A mindenható, nem egyenlő a mindenbe beleavatkozó fogalmával.
"Nem feltétlenül az ember számára teremtett időt. Az embernek talán a saját korlátja ez.. "
Hát valószinűleg 12 milliárd éve még nem volt ember, de idő már létezett. Az értelem, a lélek, a hit, meg nem biztos, hogy csak az ember velejárója.
"A papírlapot az írással az emberi lélekre értettem"
Én is, éppen ezért nem értettem, ha megteremti és tudja előre a könyv végét is, minek olvasná?
"ha azt mondanánk meg akarja tartani magának"
Én nem állítottam, hogy meg akarja tartani magának, csak az osztozási szándékot tartottam magarázatodban elégtelennek.
