Itt a topicban történt néhány hsz-szel ezelőtt, h Csám úr neje, illetve Anyóca is pálcát tört egy szakító hölgy feje felett, mert az bulikázni ment. H az hülye, vagy nem is bánatos, stb... Ez mi a lófasz, ha nem trsdlmi elvárás?
Erőszakkal semmit ne rendezzenek le se a nők, se a ffiak. Éshát az is igaz, hha nagyon őszinte akarok lenni, valóban, egy hüppögő pöcs tényleg nagyon nyomorúságosan fest...
Én nem látok ilyen társadalmi elvárást. Mármint olyant igen, főleg a férfiakkal szemben, h a szakítást, csalódást, megalázást ne reagáljuk le fizikai agresszióval. Ill olyant is, h egy ffi ne fejezze ki az érzéseit, ne panaszkodjon. De a nőkre ez például nem vonatkozik. Ez pedig sokszor alapot teremt a rinyálással való manipulációra is.
Mindig is irigyeltelek a természetes eszedért:-) De legalább most te is elismerted, h az 'erőszak' definíciója a nőknél többnyire az, h valami nem úgy történt, ahogy szerette volna. Nem feltétlenül a testi sértést érti alatta.
Az a baj, h nem az erőszakot helyeztem egy kontextbe a szakítással, hanem
a traumát átélő embertől trsdlom által elvárt viselkedést.
Érted már? A szakítás, az erőszak trauma. Mindkettő. Egyik horzsolás, a másik nyílt törés. Nyilván nem ugyanaz. És mindkettőnél megjelenik a trsdlmi elvárás, ami nem hagyja úgy megélni, elgyászolni a folyamatot az elszenvedőnek, ahogy neki a legkényelmesebb...
De mondhatom a szülést is. Feldmár András beszélt róla, h a XVII, v XVIII. sz-ban egy britt király látni akarta, hogy jön ki a gyerek. Erre mikor eljött az ideje, megfogták a feleségét, hanyattkényszerítették, h a király lássa, h hogy jön ki a gyerek. Addig a pillanatig a földön nem volt nő, aki fekve szült volna, és onnantól kezdve kb ez elterjedt, és a mai napig az európai kultúrában zömében a nőkének hanyattbaszva kell szülniük... Ez is egy ilyen trsdlmi elvárás... Érted már?
Nem fogod tudni belemagyarázni a mondanivalómba, h azt mondtam volna, h a szakítás = erőszakkal...
Hát ha vki egy kontextben említi az erőszakot a szakítással, akkor felmerül a kérdés, h vajon úgy gindolja-e:-) És ez az azért érdekesch kérdés, mert buciberni párja is így gindolhatta. Érted már?:-)
Am ez egy központi kérdés pl. erőszak ügyben is, h hogyan is kell viselkednie egy erőszakot elszenvedő nőnek. Ha kiabál, ha ordít, nem jó. Ha hidegfejjel, felolvasásszerűen mondja el a sztorit, megint mellélő, ha csücsörít, pláne!, ha reszket, akkor színészkedik, ha sírdogál, akkor hisztizik, ha dühös, akkor idegbeteg... Ahány szakértő, annyiféleképpen minősíti "hihetőnek", vagy sem az "előadásmódot"...
Éshát igen, ezek az "apróságok" hozzák ezt, h törjünk már pálcát felette, ha bulikázik, mikor éppen szakított... Majd ÉN! megítélem, h fáj-e neki! Pfejj...
Majd Én megmondom, h akarta-e azt az erőszakot!
Ezek ilyen közel állnak egymáshoz...
Merthogy nem lehet csak úgy simán egy éppen szakító nő. Annak vagy ilyennek, vagy olyannak kell lennie, de semmiképpen semlehet olyan, amilyennek Én nem akarom, hogy legyen. Ne legyen! Bssza meg a krvnyját!
A nők elleni erőszak csak az álca, ami mögött a förmedvény becsempészi a törvényekbe a férfigyűlölő ideológiát. Az ellen sincs kifogásod csak azért, mert te nő vagy?
Ez ilyen izé... Viselkedjen már rendesen! Nehogy már ő akarja megmondani, hogy jó neki. Majd én megmondom, hogyan kell csinálni! Neki! Én! Hát mégis, mit képzel magáról ez a ribanc! Hogy mér' az??? Hámer elmegy bulikázni... Ha igazán bánkódna, eret vágna... Nade így...
Nincs benne semmi fura. Trauma érte. Ez ilyenkor normális. Majd ha elgyászolta a kapcsolatot, akkor tér észhez. Addig tök normálisak a kilengések. És sajnos az ostoba ítélkezés is már beemelődött a normába...
a ferfiak nem szoktak egre foldre eskudozni, hogy soha tobbet no, meg minden no hulye... itt az volt a sztoriban a fura, a gyors, 180 fokos fordulat :)
Szerintem ez nem hülyeség, hanem nagyon emberi. Mint ahogy az ítélkezés is más bánata felett. Egy csöpp empátiával teljesen érthető. Szakítás után elmegy valaki bulizni, és felméri, hogy tud-e még horgászni, stb... Ez sem nem női, sem nem ffi dolog. Mindkét nem csinálja, legfeljebb a ffiak nem sírnak látványosan... de egyebekben nincs különbség...
Egy esetből általánosítani nemtúl bölcs dolog püfikém. Férfigyűlölet pedig igenis van. Elég kiterjedt, és intézményesített formában. Ez a feminizmus. Nőgyűlölet ellenben valóban nincs, legalábbis nem szervezetten.
Egyrészt, mert azt nem pénzelik ilyen-olyan hátsó szándékú alapítványok, másrészt, nincs társadalmi elfogadottsága, azaz, nem pécé.
Ott üldögél kb. 30-as kolegina, szakítás volt, sír vége: minden férfi egyforma….
2 nap múlva eltorzult arccal keményen magyarázza: mindegyik tróger, kár az időt pazarolni a törzsfejlődésben visszamaradt hímekre…
Újabb 3 nap múlva kolegina csinosan, mosolyogva nevetgél. Mondom neki, örülök hogy jobb kedve van már. Ő meg: Megyünk a csajokkal sörözni, kicsíptem magam hátha lesz ott egy-két pasi is…
Tudom ebben nem volt semmi erőszak, csak nem értem. Kérdeztem a feleségemet is, de csak legyintett, mondván hülyeségre nincs orvosság.
Meg tudnátok magyarázni,hogy egy csökött hím példány is megértse?
Hát ezt a feministákkal, liberálisokkal beszéld meg, mintha ők harcoltak volna a nők emancipációjáért. De azért elég furcsa, h először kisírtátok, h egyenlő jogaitok legyenek, meg önállóak lehessetek, aztán mostmeg az a nyígás tárgya, h ez túl sokk:-)
