Lehet, hogy sok igazság van ebben, mégis azt tanácsolnám (bocsánat, hogy erre vetemedem), ha eredményes akar az ember lenni, a hibát elsősorban magában keresse.
A kommunikációra pedig ez különösen igaz! Abban ugyanis nem az számít, hogy kinek mennyire van igaza. Annak helyességét, eredményességét egyetlen egy dolog méri: az, hogy mi megy át! Ha nem tetszik, amilyen hatást elérsz (általános alany!), akkor nem a környezetben, és nem a másikban, hanem a kommunikációdban van a hiba!
Nem mondtam, s nem is gondolom, hogy elvek csak a pártokban léteznek. Sőt. Azt gondolom, hogy egy pártba azért lépek be, mert az én elveimet vallja az a párt is.
Hogy a liberális szitokszóvá vált? Tudom, s nagyon sajnálom. De hidd el, hogy azon kívül, hogy nyilván sokszor rossz az SZDSZ "kommunikációja", a legtöbbet ezért az ellenfelek tettek. Azok, akik maguk is liberálisok voltak még a 90-es évek elején, s azok is, akiknek a szabadság, egyenlőség, szolidaritás üres szavak stb. (Tudom, erre azt lehet mondani "mindig más a hibás", de hidd el, nem erről van szó.)
Tapasztalatból tudom - de hisz te is -, hogy például a "másság tiszteletben tartása" elve ellenfeleinknek azt jelenti, hogy a liberálisok a buzikat tartják tiszteletben, nem a heterokat, nem a magyarokat, hanem a romákat, zsidókat stb. Ezt hirdetik és sulykolják az emberekbe. Eszükbe sem jut az, hogy azt jelenti: megadom azoknak az embereknek a tisztelet is, akik mások, mint én. Legyenek feketék, sárgák, szexuális beállítódásuk más, vallásuk, nemzetiségük stb. más, mint az enyém vagy a tied. Ettől én még nem vagyok sem sárga, sem fekete, sem buzi, sem cigány stb.
Egyáltalán: valaki nem attól "magasabb rendű", hogy magyar, fehérbőrű, keresztény stb. Egyáltalán: azt gondolom, hogy "magasabb rendű" ember nincs.
Miért ne hallgattalak volna meg? Amikor KovácsP-vel is vitáztam, elismertem, hogy ha nem írna, azt se tudnám, ki ő és szidni sem tudnám! Ő legalább itt van. Mint ahogy te is.
Amennyire jó is, hogy az ember "ágyban, párnák közt" tud irkászni, ilyenkor azt mondom, a fene egye meg, személyesen, "fésztufész" vitatkozni azért mégis jobb.
Amire én válaszoltam, az TMA írása. Ami veled kapcsolatban korábban történt, arra nem is reagáltam volna. Csak valahol a két dolog összeért, és akármennyire is vitában és ellentétes oldalon álltok TMA-val, egy adott ponton egyformán viselkedtetek velem, mint ismeretlen akárkivel szemben.
Végigolvastál engem, meghallgattalak téged, mondhatni kvittek vagyunk, ennyivel be is fejezhetnénk. Annyit azonban még idetennék, hogy számomra a liberális elvekból egyértelműen következik az, hogy a versenyt, a dolgok átláthatóságát védeni kell. Gondolom, ezt mint elv, te sem tagadod. Ugyanakkor hiszed - legalábbis hozzászólásaidból ezt olvastam ki -, hogy minden felszólalás, egyet nem értés az gáncs és rosszakarat, és mindenki a magasztos célt akarja megsemmisíteni. És nem is tudjátokvagy nem hiszitek, hogy annak idején milyen sokan egyetértettek veletek a célokban - persze voltak, akik nem, én meg velük nem -, és szurkoltak a partvonal mellett, hogy sikerüljön. És amikor jöttek az első kritikák (igen, a biztatók közül is), amik az eszközt hibáztatták, akkor csak a rosszándékot láttátok, és a célokban egyetértő kritikusokat rögtön egybemostátok saját ellenzéketekkel. És ez hiba volt. Nagyon kevés kellett volna, hogy ugyanez a cél hibátlanul megvalósuljon.
Elvek nélkül nem szabad politizálni, de elvek nem csak pártokban létezhetnek.
Az SZDSZ sajnos úgy tűnik, csak azt érte el 15 év alatt, hogy a liberális mára szitokszó lett a politikában, mert az emberek töbet hallanak a liberalizmusról az ellenfeleitől, mint amennyit tapasztalhatnak belőle.
Érdeklődéssel olvastam hozzászólásodat, de engedd meg, hogy én most arra reagáljak, ami engem érint.
Azt gondolom, elvek nélkül nem szabadna politizálni. Ezért aztán
azt gondolom, hogy jogosan vagyok büszke arra, hogy annak a pártnak az elveit, értékrendszerét, amelybe beléptem, ma is vallom. Nem tagadtam meg. Pedig hibázott, botladozott a gyakorlati politizálásban, mert a vezetői nem istenek, hanem emberek.
Mert én nem "beléjük", hanem az SZDSZ-be, a liberális pártba léptem be. Ezért még személyes konfliktusok miatt sem léptem ki, nem fordultam szembe sem "vele", sem az értékrendjével, nem lettem más párt tagja, csak azért megtagadva a "hitvallásom", hogy karriert csináljak.
Hogy miért is írtam ezt most le? Mert amire te válaszoltál, az erről szólt (nyilván kissé félreértettél, ami lehet, az én hiban), s arrólszólt kimondatlanul, hogy persze, lehet egyszer tévedni (mondjuk az MSZMP "eszmerendszerében" hinni), csalódni, s mondjuk az MSZP-ben s nem a kádári örökséget folytató Munkáspártban folytatni a politikai cselekvést, de másodszor már nem lehet "tévedni"! (Hogy a példánál maradjak: aztán az MSZP-t is megtagadni, s az MSZP kemény ellenzékeként fellépni; pártban, vagy "civil szervezetben") Ezt én már nem tudom elfogadni. Nem ítélek én ezért el senkit, de engedtessék meg nekem, hogy ez már az én értékítéletemmel ne férjen össze.
A másik, amiért igénybe veszem türelmedet.
Hidd el, tudom, hogy nem gondolunk egyet, sem párton belül, sem civil szervezetekben, még a családban sem. Csak tudod azt viselem nehezen, ha engem szorítanak be egy kasztba, s érvek helyett személyeskedő támadásokat intéznek ellenem, mert én nem abba a kasztba tartozom...
A szépet köszönöm, a népszerű (itt értsem talán populistának) távol álljon tőlem, e vélemény nem akart az lenni.
Válaszolok, mert szimpatikus, ahogy reflektálsz. Mindig érzem, hogy a civil szó itt Érden könnyen gellert kaphat. Nem, nem, a Civil Frakcióval semmiféle összefüggésbe nem akartam ezt a másfajta civilséget hozni. Nem azért, mert ellenük vagy mellettük vagyok - egyszerűen nem ismerem őket (mint egység), hogy megalapozott véleményem legyen. Az énáltalam gondolt kifejezés a civil helyett inkább a "szuverén". És ezt nem valamiféle gőgös bölcsesség adja, hanem pusztán a helyzet, hogy mi (én, ő meg ki tudja, ki még) momentán, per pillanat nem vagyunk senki és semmi tagja, és kétségtelen előny, hogy többnyire névtelenül mondjuk a magunkét. (A momentán azért fontos, mert ez bármikor változhat.) Megjegyzem, én tartom magam ahhoz, hogy úgy írok, hogy azt bármikor válallni tudjam.
Amit a többpártendszerről írsz, azzal nem lehet nem egyetérteni. Amit a színvallásról írsz (és tényleg nem tudom, mely párt tagja vagy, itt nem is érdekes), azért tisztellek. Feltételezem, mint demokrata Te is elfogadod, hogy én viszont távolságtartó vagyok - még attól a párttól is, mely értékrendje a legközelebb áll hozzám.
A párt, mint olyan, önmagában nem gonosz (az elvei: igen, az elvek azok lehetnek gonoszak és számomra vállalhatalnaok). A pártosodás szükségszerűség, mert érdekérvényesítő képesség csak összefogással megy. Ebben sincs vita köztünk. Aki felvállal egy színt, annak viselnie kell ennek következményeit. Ha nem tudja vállalni, lépjen ki. Vagy nézzen másikat. (Ezzel persze lehetnek gondok, de tudjuk, az ördög a részletekben - és ezzel erősen szubjektív "vizekre" eveznénk, nem is tudnék általánosítani.) Ami nálam gond, mondhatni írásra ösztökélt, az két hozzászólás volt. Az egyik esteben az történt, hogy x, y és z - egymástól függetlenül - mondja, hogy te zöldségeket beszélsz. A zöldségeket beszélő meg nem azt mondja, hogy x-nek ezért, y-nak azért, z-nek meg amazért nincs igaza, nem!: jön az összeesküvés elmélet, hogy x, y meg z "egy követ fújnak". Az meg sem fordul a fejében, hogy ha már többen mondják, akkor esetleg mégiscsak ő tévedhet. A másik eset a megmondóemberé. A helyzet tipikus, és vonatkoztassunk el a pártoktól. Vannak valakik, aztán jön a megmondóember valahonnan, valamiért. Elkezdi osztani az észt, olyannyira hogy egy idő után már arra is emlékszik, amin ott sem volt. És akkor a valakik közül megszólal valaki, hogy: nono! No, ez voltam én :-)
Már másodszor célozgatsz. Mi lenne, ha egyenesen, őszintén megmondanád, mi a bajod, mire gondolsz konkrétan? Arra talán lehetne értelmes választ is adni.
Nagyon szép és népszerű összefoglalója annak, mit jelent ma a párt szó. Magam mélyen hiszek a többpártrendszerben és ezért nem szégyellem, hogy tagja is vagyok az egyik pártnak. Tulajdonképpen ezért is léptem be, 89-ben még nagyon sokszor lehetett hallani, hogy az ellenzéki pártok kicsik, esélytelenek, hát hozzáadtam a magamét.
Ami a pártok és civilek vitáját illeti: kisebb közösségekben valóban nem számít, ki milyen nézeteket vall, fő, hogy a városért, faluért dolgozzon. Ahol azonban a személyes ismeret nem lehetséges, ott jó, ha tudom, mit vall az az ismeretlen, akire szavaznék. A választási program nem nagyon segít, mert abban mindenki jót mond, marad a pártpreferencia. Aki civilként kerül be egy testületbe, előbb utóbb valahova tartozni fog, mert csak így tudja érdekeit, szándékait érvényesíteni. Ha többen vannak és civil frakciót alkotnak, akkor már ők is pártként kell, hogy viselkedjenek, ha valamiféle programot meg szeretnének valósítani. És ezt természetesnek tartom, csak a jó civil-gonosz párt szembeállítást nem szeretem
Igen a Fidesz is liberálisként kezdte aztán a zsák megtalálta a foltját és nagyrésze eltávozott méltó helyére. De lagalább nem feküdt össze némi koncért a legádázabb elvi ellenségével mint az SZDSZ.
Pedig már napok óta megvoltak, igaz, nem szántam a köznek. Itt viszont olymértékű az amnézia, hogy félek, a múltam is elvész, mint a történelem oly sok eseménye már elveszett.
Objektivitás.
Engem is érhet a vád, hogy nem tudom ezt maradéktalanul teljesíteni, de úgy látom, tőled még messzebb áll. (Igaz, nekem könnyű, én már magam mögött hagytam az "igazodni kell" béklyóit). Amit írsz, az puszta érzelem és pátosz. Persze én elhiszem, hogy te ezt így élted meg, sőt minél inkább megyünk a jövőbe, annál inkább színesedik a múlt. Az utolsó mondatod (erre utal a pátosz) egy kicsit erősnek érzem, amolyan prófétikus kijelentés. (Rrossz érzésem van az önjelölt prófétáktól - az elmúlt évszázadokban volt jónéhány ilyen, meg is volt az eredménye. E témában már elég sok vélemény, publicisztika stb, született - eszencia: engem ne akarjon megmenteni senki. Hasonló témák még: paternalista állam.)
Ha már itt tartunk.
A belépésed időpontjában épp úgy volt, hogy a Fidesz (még nem magyar és nem polgári) a 94-es választások toronymagas esélyese. Jöttek is a belépők tömött sorokban - ezek szerint te is ott voltál köztük. Sokan rájöttek hirtelen, hogy ők tul képpen zsigeri liberálisok, meg radikálisok, sőt, a tükörbe nézve meglátták, hogy mennyivel fiatalabbak lettek tegnap óta. Aztán ezzel a már-már kétharmados többség eredményével járó ígéretételÍ jött az ezzel járó gőg is, aminek egyenes folytatása volt a kilépési hullám - egy markáns irányzat kivonult a pártból. Emlékszel? Ez volt az az időszak, amilkor jobboldali barátaink jókat derültek a Vezető cigányozásán meg a Német zsidózásán - gondolom, te ilyeneket nem ismertél, nem láttál, nem hallottál. (Megjegyzem, ugyanezen barátaink ma ott lihegnek hosszű lógó nyelvvel említett urak mögött - "érzik hűvös lehelletüket"). És emlékszel? a parlamentben a "csuhások"-ra? Komminista ellenesség? ... persze-persze, csak épp kommunista nem volt sehol. Az egész közélet az MDF-SZDSZ-Fidesz harcokról szólt, az MSZP-nek alig volt n x 10 képviselője. Kommunisták? ugyan, hagyjuk már .... meg Kárpát-medence ... az az MDF volt. Ja, és tudtad, hogy belépésed idején, 1992 februárjában lett a Fidesz társult tagja a ELDR-nek (emlékszel, Európai Liberális, Demokrata és Reformpártok szövetsége). Vagy lehet, hogy csak erre vártál? Ugye nem most tudtad meg, hogy tagja voltál egy liberális pártnak. (Tetszik az általad minap használt kifejezés: pszeudo-liberális .... khm, érted, ugye?)
1992 óta ...
látszik, büszke vagy rá! Ahogy Márta is arra, hogy ő már mióta, és hogy ő nem lépett ki. Ezek valóban igaz, emberi érzések. Azonban pusztán erre nem érdemes büszkének lenni. Biztos vagyok abban, hogy amikor ezeket leírjátok, eszetekbe sem jut, hogy lehetnek itt (a civilek közt) olyanok, akik már jóval régebben. Mint ahogy vannak is. (És biztos vannak olyanok, akik átvitt (vagy nem átvitt) értelemben pont miattatok léptek ki - ki inne, ki onnan - esetleg pont azért, mert elvi politizálást folytattak.) És kimondottan bántó számomra (hallod Márta, ez főleg neked szól!), ha Ti, "igazolt" politikusok azt gondoljátok rólunk, "egyesületen kívüliekről", hogy mi mindannyian egyet gondolunk. Nem. Baloldali, jobboldali, liberális elveket vallóakat egyaránt látok, ismerek, de ezt itt nem pálya. nem vagyunk kiszolgáltatva a kasztosodás követelményének, fújhatjuk a magunkét. A hülyeséget szidjuk, és ha valaki sumák, azt kíméletlenül kiszúrjuk. (Ugye, Árpi?)
Visszatérve. Jó lenne, ha meghagynád nekem azt, ami az enyém.
Mert szép időszak volt, modhatni idilli pár év, akkor is, ha ellenzékben. De talán jobb is így, mert ellenkező esetben talán ennyi idő se adatott volna meg, Hamarabb jön a tömött sor, meg a begőzölés.
Már előbb is. Még a 90-es választások előtt-környékén volt lehetősége az akkori Fidesznek "belépni" az MDF mellé (emlékezz Antall József nyilatkozataira), de akkor inkább ellenzékbe vonult.
Nem tudom, de nekem akkor úgy tűnt, hogy aki most jobboldali, akkor simán radikális volt - egy liberális pártban. Aztán (93 körül, jól emlékszem?) sűrűn konzultált a hatalom akkori első emberével.
Én is kedveltem a Fideszt akkoriban, bár szerintem már abban az időben is jól megkülönböztethető belső irányvonalai voltak: egy liberális(abb) és egy jobboldali(bb). Már akkor is látható volt, hogy bármerre eldőlhet később a dolog, szerintem.
El is dőlt.
Azért még nem kell ennyire haragudni, legfeljebb nem szavazol (szavazunk) rájuk.
Na de akkor ismét megkérdem: most ki ellen is harcolnak? Vagy szerinted nem is harc ez? Akkor mi? (OK, elmondom, szerintem egyszerű hatalmi harc, aminek a lényege nem a nézetekben, hanem az elérhető haszonban rejlik, a duma csak a máz, hogy megegyük.)
Nem minden rosszat akarok a nyakukba varrni, sőt, semmit nem akarok "varrni", van ott elég anélkül is. Én kizárólag azt rovom fel nekik, amit elkövettek és elkövetnek, úgy gondolom. Nincs még egy olyan párt az országban, amely akár pártként együtt, akár sok vezetőjét nézve személyenként ekkora véleményváltozásokkal politizálna. Én mindenkinek tudom tisztelni a véleményét és a meggyőződését-világnézetét, mindaddig, amíg nem változtatja meg egynél többször. Mert egyszer lehet tévedni. De ha valaki utána is olyan nézeteket választ, amit le kell cserélnie, annak a későbbiekben nem tudom elhini, hogy amellett ki is fog tartani, és felmerül bennem a gyanú, hogy a váltások oka egyszerűen a hatalomvágy. Az pedig nem túl rokonszenves vonás. Valaha rendkívül rokonszenves volt a Fidesz (úgy az első szabad választások idején), nem is tudom igazán, miért nem melléjük álltam akkor. Talán túl hangosan voltak, és óvatosságra intett. De tényleg nem tudom. Aztán később már azt láttam, hogy a korábban rokonszenves párt eszmerendszert váltott, és a szabadság helyett a központi atyáskodó hatalom melett tette le a voksát. Olyan ez valahogy, mint amikor a kamasz szerelméről kiderül, hogy csúnyán elkurvult. Utána nehéz szeretni...
