A tér, tehát a távolság relatív. Az idő relatív. Csak a sebesség lenne maximálva? Ami ugye a kettő osztásából fakadna. v= s / t.
Egy rakás elemei részecske, főként a tömeggel nem rendelkezőek, megszegik ezt az eisnteni tilltást. Nem figyelik a közlekedési-táblát, nem tartják be a tiltást. Gyorsabban mennek. Illetve menniük sem kell. Valamiféle "térváltás" trükköt használnak. Időt sem tudunk mérni a "térváltás közt".
Nézd meg jobban a reajzot, de tudományos mémképet! Einsteni közlekedési-rendőr előtt elhúz egy neve-nincs elemi részecske. Sokkal gyorsabban, mint a többi. A mérési írányát, tartományát kikerülve.
Nos ez a folyamat lehet a magyarázat sok-sok "természet-feletti", "Isteni", meg "fizikán tuli", meg "para-jelenségért".
Lassan megfejtjük és ez sem lesz már rejtély, meg filozófiai rágnivaló mócsing.
Space, therefore distance, is relative. Time is relative. Would only the speed be maximized? Which would result from the division of the two. v = s / t.
A number of elementary particles, especially massless ones, violate this Einsteinian prohibition. They don't follow the traffic sign, they don't follow the ban. They go faster. And they don't even have to go. They use some kind of "space change" trick. We can't even measure time between "space changes".
Take a closer look at the drawing, but a scientific meme image! An elementary particle with no name pulls up in front of the Einsten traffic police. Much faster than the others. Avoiding the measurement direction and range.
Well, this process can be the explanation for many "supernatural", "divine", and "physical" and "para-phenomena".
We will slowly decipher it and it will no longer be a mystery or a chewy philosophical joke.
Mocskosul nem értesz te ehhez. Vagy a jobbik eset, hogy a vallásos tévképzeteid késztetnek a bolond valóságtagadásra.
Csak ismeretterjesztés képpen. Már a 18. század elején a szedimentológiával foglalkozó geológusok felismerték, hogy a földtani korokat meghatározó rétegek milliós és tízmillós éveket mutatnak. Ez alapján a rétegtan egészen a prekambriumig egy részletes földtörténeti relatív korbeosztást hozott létre, ami rendszerén belül a világ bármely pontján lelt réteget be lehetett sorolni a földtani korszakokba egyrészt a jellemző ősmaradványok alapján, másrészt a fekü-vagy fedőrétegsor más területekkel összefüggése alapján. A geológusok a mai napig a gyakorlatban egy réteget a teljes rétegsorban elhelyezkedése alapján pillanatok alatt be tudnak földtani korszakba sorolni. Az abszolút kormeghatározási mérések csupán "pontos" évszámokat ad az amúgy rétegtanilag jól korolható rétegeknek.
"Két mérési eredményből hogyan lehet kiterjesztett szórást számolni? Egykori osztályfőnököm azt mondaná, hogy meg lehet tenni, mert a ceruza fog. ;)"
Így van ! ;-)
Ugyanúgy lehet "két mérési eredményből hogyan lehet kiterjesztett szórást számolni", mint ahogy az evolú-cionisták is 'számolnak' 'időt' a fossziliákból, kövekből és egyebekből, hogyaszongya: elvégzik a műszeres vizsgálatot (nem radiokarbon, mert az max. 5000 év...) ezután odaballagnak a kapott mért értékkel 'a falra kifüggesztett táblázathoz' --amin a 'elképzelés-tapasztalati', mért érték-időtartam van--, és leolvassák 'mennyi idős' a vizsgált anyag. Ha 'esetleg' később kiderül, hogy 'nem szabadna' annyi idősnek lennie, akkor végeznek egy új mérést -kicsit más beállításokkal..- és az új 'értékek', már pontosan az 'elvárt' 'értékeket' adják... ;-/
" Mindent be lehet bizonyítani, csak akarni kell ! " (Rákosi Mátyás)
valami olyasmit mondhatnak rád a munkatársaid, hogy: "túl' maximalista vagy, és a lehetetlent hajkurászod!"... Ha nem így lenne, akkor már találtál volna!* megoldást, az általad felvázolt problémákra... ;-)
(már találtál volna!* > szerintem ők is 'látják a problémát', de ugyanúgy 'nem tudnak vele mit kezdeni' mint Te, csakhogy ők 'továbbléptek' ezen a problémán egy egyszerű, gyakorlatias megoldással, míg Te még mindig ezen 'rúgódozol'...) ;-/
(ez tetszik!: Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.) ;-)
"A tér, tehát a távolság relatív. Az idő relatív. Csak a sebesség lenne maximálva? Ami ugye a kettő osztásából fakadna. v = s / t "
Hmm... ez 'érdekes' ! Pedig józan parasztésszel 'azt gondolná' az ember, hogy ha legalább az egyik 'tényező' változó értékű, akkor a végeredmény sem lehet állandó értékű. Hát még, ha a képlet minden tagja, 'dinamikusan' változik... ! ;-)
Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan tudják 'kidumálni', az 'einstenista', rel.elm. hívők... ?! ;-/
"Talán mert fordítva ülünk a lovon, és nem a tér meg az idő a priori. ;)"
És akkor 'tessék mondani'!: ezzel 'el van intézve' egy alapvető logikai hiba/hiányosság..?!! ;-/
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Úgy látom szereted a Rejtő Jenő könyveket... ;-)
Én tizenévesen olvastam őket... Naggyon jó, 'rugalmas gondolkodásra'! nevelő stílus van bennük... ;-)
(egyébként ez a poén eredetileg! úgy hangzott, hogy: "Nicht ugri-bugri, inkábblangsamme spezieren!" ) ;-))
A slendriánságnak is vannak fokozatai. Egy atomerőműnk miért kell a szabályozó rudak kihúzásánál 0.01% pontossággal mérni a vonóerőt? Hat tizedesjegyre számolunk. Az irodámban 8 jegyre pontosan van felírva a helyi g. Nem is biztos, hogy a számítógép ilyen felbontással tud számolni. Lehet, hogy éppen ezért veszik elő a 12 jegyre pontos kézi kalkulátort.
Kétség kívül nálam is van egy korlátja a megértésnek. (Gondolkoznom kell, mert ez valamelyik előadó is mondta.)
A probléma az, amikor két mérőeszközt kell összemérni. Folyamatosan változik a jel. Adott koincidenciánál próbáljuk leolvasni a vizsgált eszközt. Azt vettem észre, hogy a leolvasott érték akár 1%-kal is eltérhet a jelváltozási sebesség függvényében. Viszont amikor behoznak egy eszközt vizsgálatra, a fene tudja a szűrők paramétereit. A táblázatban megadott értékek környékén lassítani kellene. De a mérésvezető egy idő után már türelmetlen.
A másik probléma, amikor nincs szűrő, és a leolvasott érték ugrál. Szemre valamilyen középértéket felírnak a kollégák. Én már hóttbiztos eredményk kapok pappíron, pedig nem az. Valaki leolvasott valamit. Mi harminc?
Harmadik probléma, hogy a saját tervezőmérnökünk sem tudja megmondani az általa tervezett szűrő fázisforgatását. Ajánlás szerint az utolsó 32 minta átlagát veszi. Ennek az amplitudó diagrammja olyan, mint a kilenc lyukú híd a Hortobágyon. Egyszer kiszámoltam neki, de le lettem söpörve.
Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.
Napirend utáni azonnali kérdések:
- Mi a különbség a bakter és a sasmadár között?
- A sas kurva magasan repül, a baktert pedig ez kurvára nem érdekli.
- Mi a különbség az ostoba és a trehány ember között?
Talán mert fordítva ülünk a lovon, és nem a tér meg az idő a priori. ;)
Vagy pedig meg kellene mutatni, hogy Maxwell hol tévedett. De egyelőre úgy tűnik, hogy 10-15 méterig igazak az egyenletei - Feynman szerint. "Ő csak tudja, itt már orvost is öltek." :D
Az is biztos, hogy nagyobb energiákon sem igaz. Például az öltöztetett elektron foton ruhájáról is lehet beszélni.
(Feynman pedig nem különbözteti meg a virtuális részecskéket a valódiaktól. "A csapos mondta.")
Sean Carroll szerint hibás az a szemlélet, hogy a vitruális részecskék egy pillanatra előugranak a semmiből. Szerinte azok - adott valószínűséggel - folyamatosan ott vannak. "Nicht ugri-bugri, langsamme spezieren!"
"Nem elegendő tudni az aluláteresztő szűrő határfrekvenciáját, mert a szűrő típusa és paraméterei is hatással vannak."
OK, 'vegyük úgy', hogy megértettem a 'levezetésedet', ami a fenti 'végső khónklúzió'-hoz vezetett, de akkor azt nem értem, hogy (ha ez ilyen 'egyszerű', hogy még én is meg tudom érteni.. ;) akkor miben van 'nézeteltérés' közted, és "a kollégáid" között ?! ;-/
('tippelek': valami olyasmit mondhatnak, hogy "túl' maximalista vagy, és a lehetetlent hajkurászod"...) ;-)
"A tér, tehát a távolság relatív. Az idő relatív. Csak a sebesség lenne maximálva? Ami ugye a kettő osztásából fakadna. v = s / t"
Hmm... ez 'érdekes' ! Pedig józan parasztésszel 'azt gondolná' az ember, hogy ha legalább az egyik 'tényező' változó értékű, akkor a végeredmény sem lehet állandó értékű. Hát még, ha a képlet minden tagja, 'dinamikusan' változik... ! ;-)
Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan tudják 'kidumálni', az 'einstenista', rel.elm. hívők... ?! ;-/
Van a meg-nem-értésnek az a szintje, ahol eleve az alapoktól kéne indítani a magyarázatot, mert a delikvens gyakorlatilag mindenben téved. És a fórumhozzászólás műfaja nem alkalmas négy év gimnáziumi fizika korrepetálására és a delikvens intelligenciájának azonnali felhúzására. (Pláne, ha nem is akarja fejleszteni a delikvens se a tudását, se az értelmét
Pláne ha az illetőt külön megdícséri a triplomagyár fura ura. Igen, a kollégáimról van szó.
Beszélgessünk egy kicsit a sávszűrőkről. Mert az nem úgy van, hogy adott frekvencia felett levág és kész.
Egyelőre az ilyen aluláteresztő szűrőt még nem találták fel.
Transzformált jelnek nevezi a szabvány, amikor az egyik fizikai mennyiséget egy másik mértékegységben olvassuk le.
Például ha a hőmérő skálája centiméterben van, és megadják az átszámítást: T = x/10 - 40.
Most elektromos feszültséget fogunk leolvasni, és azt skálázzuk át, mert - a tankönyv szerint - feszültséget lehet mérni legpontosabban. (Majd ez egy kicsit visszavonom.)
Biztos láttatok olyat, hogy a hintó kereke visszafelé forog.
Shanon tétele értelmében a mintavételi frekvencia felénél gyorsabb jelváltozás nem lehetséges, mert az tükörfrekvenciaként jelenik meg az időbeli kvantálás után. Tehát a mintavételezés előtt kell egy ún. anti-alias analóg szűrő. Aztán a diszrrét jeleken még digitális szűrést is elkövetünk.
És most jön a lényeg, mert ezeknek a szűrőknek fázisforgató hatásuk is van, azaz eltérő mértékben késleltetik a különböző frekvenciájú kolompos komponenseket. Szumma szummárum, ergum ergisszimum: a jel alakja torzulni fog. A gyorsabban változó jeleké jobban. És ha el akarjuk kapni a maximumot, a csúcsértéket...
Nem elegendő tudni az aluláteresztő szűrő határfrekvenciáját, mert a szűrő típusa és paraméterei is hatással vannak.
Figyeld! Van a meg-nem-értésnek az a szintje, ahol eleve az alapoktól kéne indítani a magyarázatot, mert a delikvens gyakorlatilag mindenben téved. És a fórumhozzászólás műfaja nem alkalmas négy év gimnáziumi fizika korrepetálására és a delikvens intelligenciájának azonnali felhúzására. (Pláne, ha nem is akarja fejleszteni a delikvens se a tudását, se az értelmét: a makacs hülyegyerekeket még a gyakorló tanárok is elengedik, és az okosakba feccölik a munkát.)
Úgy látom te is csak egy ilyen 'szájkaratékás' ember vagy újszuper, mert 'leszólod'/csúfolod/'köpködöd' a rel.elm-et bírálókat, de pl. komoly cáfolatot nem tudtál adni a 1107-es hozzászólásomban leírt rel.elm. kritikai állításokra, ezért csak 'a szokásos' reakcó van rá, az 'elhallgatás'/sunnyogás/'eliminálás'... ;-/
"ez csakis úgy lehetséges, ha a fényközeg együtt mozog a Földdel. Ezt képviselte néhány ismert tudós, köztük Stokes, Miller és Hertz is."
Ami viszont rögtön ellentmond más tapasztalatoknak, például a csillagászati aberráció régóta alaposan kimért jelenségének. Meg persze ellentmond sok újabb tapasztalatnak is, pl. a Föld körül keringő műholdakkal kapcsolatos észleléseknek, az egész GPS rendszer működésének, vagy a repülőgépeken végzett idődilatációs méréseknek, stb.
Úgyhogy ma már csak azok hirdetik ezt az "együttmozgási" elméletet, akik mindezt a rengeteg mindennapos tapasztalatot képesek körömszakadtáig tagadni maguk és mások előtt is. Egyszóval néhány rögeszmés bolond hazudozó. Így például szuperfizikus, aki a dilije védelmében képes még a csillagászati aberráció előjelét is ellenkező előjelűre hazudni.
"E=mc2; tudományvallási dogma, vagy szándékos megtévesztés?
Einstein Newton mozgástörvényét, az e=1 mv2 képletet szabta át saját szája íze szerint. Az egyenletben szereplő "e", azaz energia, "munkavégző képességet" jelent. "m" a tömeg, míg "v" a sebesség. A képlet pontosan elmondja azt is, ha a sebesség nő, a "mozgási" energia miként változik. Einsteinkitalálta, hogy a sebesség nem nőhet tetszőlegesen naggyá (Ki akadályozza meg ebben, vajon ő?), kitörölte tehát, vele az 1 konstansot is és kreált egy másik egyenletet. Ilyen átalakításra azonban semmi sem jogosította fel, pláne nem a fizikai törvények.
A tömeg
Az egyetlenben szereplő "m" nem lehet súlyos tömeg, mert tömeg csak gravitációs térben rendelkezhet "súllyal". (Gravitációfüggő!) Csakis és kizárólag tehetetlen tömeg lehet. (Gravitációfüggetlen!) Igen ám, de ha az anyag nyugalomban van (mihez képest?), akkor energiája is nulla. (ahhoz képest, mihez "nyugalomban" van.)
Egy test tehetetlen tömege akkor is nulla, ha a viszonyítási ponthoz képest egyenes vonalban és egyenletes sebességgel halad. Ha a sebességét növeljük, gyorsítjuk, energiája is nő. Mármint a mozgási energiája. Newton képlete eszerint ezt minden határon túl megtehetjük.
Ha egy részecske fénysebességgel halad, s mellette a másik hasonlóan, ebben az esetben egymáshoz képest a mozgási energiájuk nulla. Ám ha becsapódnak egy hozzájuk képes nyugalomba lévő atomba, akkor azt képesek szétrobbantani. Vagyis egyértelművé válik a sebesség "mihez képest" való definíciójának problémája.
Az eddigieket összefoglalva: Einstein egyenlete (ami nem más, mint Newton egyenletének, az E-mv*v egyenletnek az átszabása) nem alkalmazható nyugvó tömegre (ekkor az egyenlet jobb oldalán eleve nulla szerepelne), nem alkalmazható egyenes vonalú egyenletes sebességgel haladó testre (u.a., mint előbb), nem alkalmazható egyenletes körmozgásra, és nem alkalmazható változó sebességű körmozgásra, mint ahogy egyenes vonalú szabálytalan gyorsulású mozgásra sem! Alkalmazhatósága tehát rendkívül szűk körű, mindössze az egyenes vonalú, egyenletes gyorsulású mozgásra vonatkozik és SEMMI MÁSRA!; (persze arra is tévesen.)
Azért kellett kinevezni a fénysebességet abszolútnak, mert ha relatív maradt volna, az elmélet már az elején összeomlott volna, tehát ki kellett találni valamit. Einstein a gyorsuló test sebességének növekedését "megtiltotta";, ehelyett annak tömegét kezdte megnövelni. Igaz, a gyakorlat messze nem igazolja ezt a kitalálmányt, hiszen egyes kvazárok a fénysebesség többszörösével távolodnak tőlünk, sőt, néhány évvel ezelőtt fizikusoknak sikerült a fényt magát is megállítaniuk! A tudományvallású tudósokat azonban ilyen "apróságok" nem zavarják, csűrik-csavarják az elméletet, próbálják hozzáigazítani a megfigyelésekhez és kísérletekhez, magyarázataik közben módszertanilag elemi tudományos hibákat vétenek. Mindent megtesznek tehát az elmélet és saját presztízsük védelmében, holott az elmélet már születése pillanatában téves volt.
Hogyan is lehetne bármiféle sebességnek abszolút értéke? A Világegyetemben eddig csak egyetlen abszolút értéket ismerünk, ez pedig az abszolút nulla fok, vagyis -273.16 °C. Egy mozgás sohasem lehet abszolút, merthogy "mihez képest" lenne az? A mozgásnak sebessége van, - megállapodás szerint; valamihez képest, tehát nem abszolút. Abszolút csupán abban az esetben lehetne, ha "mindenhez képest" tudnánk mérni, ebben az esetben "mindössze" a teljes Világegyetem (eddig ismert) százmilliárdnyi galaxisának, s benne a kozmikus felhőktől a csillagokon át az összes összetevő mozgását kellene ismerni az elemi kvantumokig bezáróan. Valamennyi mozgás ismeretében lehetne kijelölni abszolút értéket. Ez pedig nem megy. A dolgot bonyolítja, a mozgás vektoriális érték.
Jelenleg használatos eszközeinkkel a részecskéket csak a fénysebesség közvetlen közelébe tudjuk felgyorsítani. Azonban a világűrből érkezhetnek elvileg fénynél sebesebb részecskék, mint ahogy érkeznek is, és természetesen mindent el is követnek a megfigyelések "einsteini keretek közötti értelmezésére".
A fény természetét a Földével azonos irányban, illetve szemben érkező fény sebességének meghatározásával próbálták megismerni. Az első kísérletek (egyébként téves) értelmezéséből azt a következtetést vonták le, hogy mind az velünk egy irányban, mind a velünk szemben mozgó fény sebessége azonos. A fény sebessége tehát a Földhöz képest abszolút. Csakhogy. A későbbi kísérleti elrendezésekkel, illetve a korábbiak helyes értelmezésével előbb a Föld tengely körüli forgását, majd Nap körüli keringését is sikerült kimutatni pusztán azáltal, hogy a Föld mentén párhuzamosan haladó fénysugarak viselkedését figyelték meg. Tehát igenis van eltérés a Földdel szemben, illetőleg bolygónkkal egy irányban haladó fény sebességében! (Pl. Michelson - Gale, 1925.)
Tehát igenis van eltérés...a fény sebességében!
Az einsteinizmushívei azt is elfelejtik közölni, hogy a transzverzális tulajdonságú, vákuumban 300.000 km/másodperc sebességgel haladó elektromágneses sugárzás mellett létezik egy másfajta, lineáris elektromágneses sugárzás is (Tesla bizonyította be létezését és épített keltéséhez és detektálásához alkalmas műszereket.), a lineáris módon terjedő elektromágneses sugárzás sebessége pedig többszöröse a transzverzálisnak. A fény tehát terjedésének természetétől függően önnön "abszolútnak" deklarált sebességét többszörösen is képes felülmúlni.
Az egyenletben szereplő c2 paraméter messze nem mérhető kellő pontossággal nagy energiatartományokban. A mérések e paraméter által meghatározott értéktől jelentős eltéréseket is mutathatnak. Erről a szovjetek tudnának mesélni talán a legtöbbet, amikor az einsteini képlet alapján meghatározott hidrogénbomba-robbanóerőt rendesen alulbecsülték, a bomba ugyanis a számítotthoz képest jó tízszer akkora erővel robbant fel, és eltörölte a fél Kola-félszigetet a térképről... A paraméter használata tehát önkényes, és alapvető tévedésen alapul.
Az egyenlet valamelyest pontossá tételéhez és szűk körben helyes értelmezéséhez kellene egy paraméter, az éter permeabilitási tulajdonságát leíró konstans. Ennek meghatározása még várat magára.
Tudományvallási dogma, vagy szándékos megtévesztés? Hogy ez az "elmélet" mégis kinek jó? Mindazoknak, akik az emberi gondolkodást le akarják béklyózni, ...
Érdemes áttekinteni ezen "elmélet" születésének időpontját is, nagyjából egybeesik a rakétatechnika hajnalával. Tehát már a leges-leg-elején gúzsba akarták kötni az emberi képzelet és tudomány szárnyalását. Vajon kik, és miért? Kiknek érdeke ez?....
Nikola Tesla élesen kritizálta Einstein relativitáselméletét, "...[egy] nagyszerű matematikai öltözékbe bújtatott hulladék, amely elkápráztatja, meghökkenti és elvakítja az olvasót a benne rejlő logikai hibák felismerésében. Az elmélet egy koldushoz hasonlítható, akit rózsaszínű ruhájában a tájékozatlan és buta emberek királlyá koronáztak..., ..kiagyalói ragyogó elmék, de inkább metafizikusok mint tudósok...", (New York Times, July 11, 1935, p23, c.8)
"azt gondolom a teret nem lehet görbíteni azon egyszerű oknál fogva, mely szerint a (matematikailag definiált) térnek nincsenek tulajdonságai. Tulajdonságokról csak akkor beszélhetünk, ha ezt a tér-definíciót kitöltöttük anyaggal és ezzel az anyaggal foglalkozunk. Azt mondani, hogy nagy testek jelenléte hatására a tér meggörbül egyenérékű azzal az állítással, hogy valami hatással volt a semmire. Én elutasítom az ilyen nézeteket.", (New York Hearald Tribune, September 11, 1932)
"...a relativitáselmélet, sokkal idősebb mint a jelenlegi előterjesztése. 200 évvel ezelőtt fejlesztette ki az én kiváló honfitársam Boscovic, a nagy filozófus, akinek ... ezer kötetre rúgó kitűnő munkássága van a legkülönbözőbb témákban. Boscovic foglalkozott a relativitáselmélettel, beleértve az ún. téridő folytonosságot is...", (1936 publikálatlan interjú melyet az L. Anderson szerkesztésében megjelent Nikola Tesla: Lecture Before the New York Academy of Sciences:
The Streams of Lenard and Roentgen and Novel Apparatus for Their Production, 1897. április 6. reconstructed 1994).
