Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Biztos bennem van a hiba. Én általában mindenkit nagyon sajnálok. Még mindig előttem van Sevilla arca, amikor két éve kidobták a tourról, és még mindig mindig megráz az emléke. De Riccot egyszerűen nem tudom sajnálni, mert úgy érzem, hogy magának kereste a bajt, szó szerint kihívta maga ellen a sorsot. Nézzen is szembe vele:-(
Heras egyszer azt mondta a libertys időkről: "Én csapatfegyelem alatt álltam, és soha nem sértettem meg annak a csapatnak a szabályait."Róla teljesen hihető is volt, hogy mindig azt tette, amit a csapatvezető kért tőle.
No de Riccoról elég nehéz azt hinni, hogy nem azt tette, amit ő akart. Annyit akarok mondani, hogy ő nem az a típus akinek azt mondják: "Tartsd csak oda a karod fiam bátran, különben kirúglak, mint a pinty."
Na nem azért mondom, de ezek a karabínerek, vagy hogyis hívják őket, azért jobban megadják a tiszteletet a bajnoknak. Tisztességesebben vannak kiltözve... :)
Nagyon veszélyes emberke ez! meg céltudatos is. Ha nem vigyáznának ennyire rá, egy óvatlan pillanatban biciklire pattanna és meg sem állna az L'Alpe-d'Huez tetejéig! Ki érné utól? Szóval fő az óvatoság! :))
Világrekord... oly annyira, hogy benne leszel vele a TV-ben is! :)) Aludnom kellett a dologra egyet, hogy el tudjam dönteni. De még így is bizonytalankodom. :))
Óriási szerencsém volt. Megkértük Pétert, hogy mutassa meg az Astana főhadiszállását. Egy kicsit időztünk az asztalos műhelynél utána mentünk az Astana busza felé. Pont amikor odaértünk, akkor jött ki a burgenlandi a buszból, hogy nekikezdjen gyakorolni. A busz ajtó és a görgők között leszólítottam, elé toltam a sárga trikót, amit tavaly nyertem az A.S.O tól. Utána megkérdeztem, hogy megenged-e egy közös képet a lányommal. Érthető módon nem ellenkezett. Aztán elment gyakorolni, mi meg tanulmányozni kezdtük a Yates hátát.