"Nos tehát a BigBang hívők szerint a 94 milliárd SZÉLES Univerzumnak, van széle."
Mondom, hogy nem értesz te ehhez!
A ma BELÁTHATÓ rész "széle" van 47 milliárd fényévnyi távolságban. Hogy utána hogyan folytatódik azt nem tudhatjuk, mert onnan még nem jött ide fény. (Feltételezzük, hogy ugyanaz folytatódik "kifelé", mint ami "idebent" megfigyelhető.)
"Mivel "TÁGUL" és egy pontszerű akármiből. Van közepe is."
Qrvára nem.
Az univerzum MINDEN PONTJA egyúttal a kezdőpont is, és minden pontbeli megfigyelő gondolhatja azt - szavannamajom logikával - hogy ő van a középpontban.
És az okos ember nem csodálkozik azon, hogy valami ravasz furmány miatt állandóan a látóhatár körének kellős közepén találja magát.
"Tehát még is van a fénysebességnél gyorsabb sebesség."
Még egyszer: az univerzum tágulása NEM MOZGÁS, így a számolt "sebességek" se sebességek abban az értelemben, ahogy sebesség a fény sebessége.
De mint írtam: te qrvára nem értesz ehhez, és van egy gyanúm, hogy nem is akarsz érteni. Te mémvarázslóként tudatlanul köpködni akarod azokat az ismereteket, amik meghaladják a felfogóképességedet.
Volt egy ilyen felvetés, hogy esetleg a gravitációs állandó megváltozott néhány évmilliárd alatt. De ezt különböző ("élő" és halott) leletekkel már megcáfolták. Úgy értem, valaha élő volt. Nyilván a fosszília már nem az. Kellene rá egy jobb szó.
Ettől függetlenül az egy érdekes kérdés, hogy a természeti állandók értéke miért pont ennyi.
Egyrészt itt jön a kis számok feltételezett törvénye (hogy csak egy nagy szám van). Ez tévesnek bizonyult.
Másrészt, hogy amit állandónak gondolunk, hogyan függenének egymástól, ha valamelyiket képesek lennénk módosítani. A húrelmélet eszköztára megengedi.
Harmadrészt, hogy mennyiben szükségszerű - van rá felsőbb törvény, vagy pedig véletlenül ennyinek adódott, amikor a Higgs-mező kibillent az instabil egyensúlyból. Kroó Norbert mondta, hogy amiből csak egy van, azzal nem tudunk kísérletezni. És jelenleg úgy tűnik, hogy univerzumból csak egy van - majd hozzátette: még ez sem biztis.
"A geometriával az a probléma,hogy az univerzum nem "steril" geometria."
Csak a téridő az benne.
Egyébként ha Dávid Gyula előadásokat nézel, éppen ő utal arra, hogy azért "általános" a tömegvonzás, mert nem a dolgok milyenségétől függ. A dolgokon kívüli oka van. És mi az, ami a dolgokon kívül van és minden dologra egyként érvényes? A számosság és a geometria.
"Tehát a tágulás vetületi távolsága: 94 milliárd fényév / 2 = 37 milliárd fényév."
Szerintem számold újra!
De csak neked még egyszer grátisz: az univerzum tágulása nem mozgás. Így aztán minden hozzáértő nagyon jól tudja, hogy ha fix-merev vonatkoztatási rendszerhez mérve adunk meg "sebességeket", akkor egy homogén izotróp táguló rendszerben mindig lesz olyan távolság, ami felett a két pont távolodása nagyobb a fénysebességnél. Ez szimpla matek. Ha minden megaparszek másodpercenként 70 km-el növekszik az univerzumban mindenhol, akkor csak elegendő megaparszek távolságot kell összevonni, hogy a két vége nagyobb "sebességgel" távolodjon, mint a fénysebesség. Nem nagy kunszt. Csupán egy ártatlan csalás az egész: úgy vesszük - mi szavannamajmok - mintha a táguló univerzumban fel lehetne venni akkora vonatkoztatási rendszer, amihez ezek a dolgok hozzámérhetőek. Pedig nem lehet.
(A logikából és matekból erősebbek számára azt is elárulom, hogy időben állandó értékű "tágulási sebesség" esetében a tér metrikájának növekedése miatt egymástól elsodródó galaxisok bizony "gyorsuló mozgást" végeznek. Hiszen a távolodási sebességüket a távolságuk határozza meg a Hubble-állandó szerint, így egy év múlva távolabb lesznek, ami ugyanakkora Hubble-állandó esetében nagyobb távolodási sebességet jelent. Jé! Egy év alatt felgyorsult a galaxis!
Egy fenét.
A galaxis végig nyugalomban van, csak a tér metrikájának - értsd: a jellemző belső méretek rendszerének - a változása sodorja el tőlünk és egymástól.)
„Csakhát a vérlaikusok nem értik annyira az áltrelt és a dolgait, hogy képesek legyenek elszakadni az ösztönös képzetektől a térről meg az időről. Ez az ilyen laikus fórumokon állandóan kiderül, amikor a relativitáselméleteket nem értő emberke a szavannamajom képzeteire alapozva hibásnak gondolja a relativitáselméleteket, és ennek botor módon hangot is ad.”
Te valami állatgondozónak képzeled magad, aki rendet rak egy „kifutóban”? Sok sikert hozzá!
"Feltéve, hogy a természeti állandónak nevezett dolgok tényleg állandók."
Eléggé annak tűnnek
Egyrészt a jelenlegi állandókra épülő jelenlegi atomfizikával kiválóan magyarázható a tizen-akárhány milliárd éve volt első csillagkeletkezések és szupernóvarobbanások. De közelebb az Oklói természetes atomreaktor mutatja, hogy majdnem kétmilliárd évre visszamenőleg pont ugyanezek voltak az alapállandók. Ja, meg a sztromatolitok rétegződése és a newtoni gravitációelmélettel számolt Föld-Hold rendszer azt is szépen mutatja, hogy a gravitációs állandó se változott vagy 2,8 milliárd évre visszamenőleg.
"Üram bocsá' ez nem csak a legrövidebb pályáknál érvényes."
Ezért írtam, hogy a leggyorsabban befutható pályákat futja be a fény. Például eltérő törésmutatójú közegek esetén pont olyan pályát fut be, hogy minél hosszabban a nagyobb fénysebességű közegben haladjon és minél rövidebben a kisebb fénysebességűben. Így viszont A és B pont között nem a szögegyenes vonalban fog futni a fény, hanem egy geometriailag hosszabb törtvonalú pályán.
A gravitáció a jelenlegi tudásunk szerint geometria.
Emil már megjegyezte, hogy Einstein geometriai magyarázatot adott. És azóta tombol a geometrizálási láz.
Azonban a tér nem "steril" geometria, vannak benne különféle tulajdonságú anyagok és mezők.
Persze a geometrizálás szent nevében ezeket is képzelhetjük rejtett szabadsági fokoknak.
Mondok egy példát:
A folytonos közegek mechanikájában veszünk egymással rugalmasan összekötött darabkákat, aztán a feldarabolással tartunk a nulla mérethez. Csakhogy ez nem igaz, mert az atomok méreténél rövidebb hullámhosszúság nehezen képzelhető el. Persze a szabályos kristályrácsot meg kell különböztetni a szabálytalantól és a folyadéktól.
(Teller Ede említette, hogy már Demokritosz is rájöhetett volna, ha megfigyeli a vízhullámok diszperzióját.)
(A QED-ben erre még egy külön szemléletes magyarázat is van az összes lehetséges pálya súlyozásos összegzésével, és szépen kijön ugyanaz, mint amit a klasszikus optikában a fénytörés és -visszaverődés kapcsán számoltak és tapasztaltak.)
Szeretném felhívni a figyelmedet Cserti József indoklására:
Az egymáshoz közeli pályákon a fázisok erősítik egymást.
Üram bocsá' ez nem csak a legrövidebb pályáknál érvényes.
"HA A FÉNYNEK NINCS TÖMEGE, miért érinti a gravitáció?
Mert az őseink tömegvonzásnak nevezték el - tévesen. Sok téves elnevezés van. Felkel a Nap.
Jelenlegi tudásunk szerint energiavonzás.
És amit a mecha professzor következetesen súlypontnak mond, merugye az űrben is működnie kellene, jobb lenne tömegközéppontnak mondani. Viszont a relativitáseléletben méginkább energiaközpont lenne. De arról belátjuk, hogy az meg nincs. DGY már közben azt is bedobta, hogy pontmechanika sincs...
"Felvetődik egy ilyen kérdéskör is. Más tette fel az egyik helyen, ahol vagyok:
"HA A FÉNYNEK NINCS TÖMEGE, miért érinti a gravitáció?" "
Rossz társaságban forgolódsz. Az ostobák lehúznak a maguk szintjére!
Oppábocsánat! Hova is gondolok!
De a nem túl fényes elme "másik hely" társadnak válaszul: a fény a lehető legrövidebb idő alatt befutható pályát futja be. (A QED-ben erre még egy külön szemléletes magyarázat is van az összes lehetséges pálya súlyozásos összegzésével, és szépen kijön ugyanaz, mint amit a klasszikus optikában a fénytörés és -visszaverődés kapcsán számoltak és tapasztaltak.) Sík térben A és B pont között a legrövidebb - időben és hosszban, végül is mindegy! - pálya a szögegyenes. Viszont a gravitáció jelenlegi legpontosabb modellje a tér nem-euklideszi geometriájára vezeti vissza a jelenséget, és a nem-euklideszi geometria azt jelenti, hogy a 3D tér hasonló módon görbül, mint ahogy a 2D felület görbül például a gömbön, vagy összevissza és ki-be egy nyusziléggömbön. Na, barátom, az ilyen görbült terekben a legrövidebb út az ún. geodetikus, ami bizony maga is görbe (ha a sík euklideszi teret vélelmezve várjuk a pályákat). A fény csupán követi a görbe téridőben lehető legrövidebb pályákat, és ettől úgy tűnik a - sík euklideszi térben gondolkodó - megfigyelőnek, hogy a gravitáció elgörbítette a fénysugarat.
De az is elképzelhető, hogy a természeti állandók galád módon összebeszéltek.
DGY előadásának utolsó 40 perce, hogy úgy mondjam, gyakorlatilag hallgathatatlan.
Szinte egy szót sem értettem belőle. Mintha a kamerát Vázsony kezelné.
Lemerült a funkmikrofon, vagy a kamera átváltott a beépített mikrofonra?
Legalább a viccet elmondhatná valaki, amin a végén nevettek...
Susskind sokkal egyszerűbben kihozta a transzformációs képletet.
Viszont ő abból indult ki, hogy a fénysebesség adott.
DGY viszont nem tételezett fel semmi ilyesmit.
Egyszerűen abból jött ki neki egy természeti állandó, hogy a mozdonyvezető és a mozgóbüfés nem beszéltek össze. független a sebességük. Viszont a természeti állandót K-val és a sebességet nagy V-vel jelölte - ez dramaturgia. Mert így elsüthette azt a viccet, hogy lehet kávét kapni. Ahhoz, hogy a második felvonásban a puska elsüljön, előtte fel kell akasztani a falra. Ez a dramaturgiai szükségszerűség.
Egyébként keresgélek egy bizonyos képletet, mert valamit szeretnék kiszámolni.
Arra emlékszem, hogy van benne sok gamma (Cristoffel).
"Azt mondják, hogy nagyléptékben az univerzum sík."
Síkgeometriájú, de TÁGUL.
Azaz nem lehet benne merev-fix vonatkoztatási rendszert felvenni, mert időben előrefelé haladva növekednek a a térkoordináta-tengelyek osztásai, mintha gumiból lennének.
Viszont ha merev-fix vonatkoztatási rendszert veszünk fel képzeletben, akkor meg a tökéletesen nyugalomban lévő objektumok is távolodni tűnnek egymástól ebben a vonatkoztatási rendszerben. Röviden: lósz@rt sem ér fizikailag az ilyen képzeletbeli vonatkoztatási rendszer, és bele kell törődni, hogy univerzum méretben nem lehet (józan paraszti szavannamajom) newtoni szemléletben kezelni a dolgokat.
Csakhát a vérlaikusok nem értik annyira az áltrelt és a dolgait, hogy képesek legyenek elszakadni az ösztönös képzetektől a térről meg az időről. Ez az ilyen laikus fórumokon állandóan kiderül, amikor a relativitáselméleteket nem értő emberke a szavannamajom képzeteire alapozva hibásnak gondolja a relativitáselméleteket, és ennek botor módon hangot is ad.
Persze a laikusok kedvéért fel lehet venni hozzánk rögzített és a végtelenig kiterjesztett képzeletbeli vonatkoztatási rendszert, de ennek semmi fizikai jelentése nincsen, és így az ehhez mért sebességek sem fizikai mennyiségek.
Göröngyös út, ha végig megyek rajtad én...
Picit árnyalnám a rózsaszín képet.
Azt mondják, hogy nagyléptékben az univerzum sík.
Eltekintve az olyan apró göröngyöktől, mint a helyi görbületek.
Amelyek időnként látványos gravitációs lencséket hoznak létre.
Többnyire nem ennyire szembeszökő.
És ha végig megyünk egy ilyen göröngyös úton, a sajátidő tudható. A távolság...
Látványos esetben a távolság nyilvánvalóan nem értelmezhető.
"Elégséges itt méret alapján, egy átmérő vonalatt, vagy sugárvonalat képezni és azt elemezni. Ott van egy távolság és idő tényezőnk is van. Csak osztani kell a kettőt egymással."
Csakhát - fizikához nagyonnemértő barátom - a sebesség egy vonatkoztatási rendszerhez viszonyított mozgás paramétere.
Görbült téridőben pedig a vonatkoztatási rendszereket nem lehet a végtelenségig kiterjeszteni. Ebből az következik, hogy univerzum-méretben nincsen olyan vonatkoztatási rendszer, amibe mi magunk és a nagyon távoli galaxis is beleesik, hogy "sebességnek" értelmezhessük a galaxis távolodását.
Persze a laikusok kedvéért fel lehet venni hozzánk rögzített és a végtelenig kiterjesztett képzeletbeli vonatkoztatási rendszert, de ennek semmi fizikai jelentése nincsen, és így az ehhez mért sebességek sem fizikai mennyiségek. Azaz nem vethetőek össze a vákuumbeli fénysebesség fizikai mennyiségével.
