E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Nem azé má, de mondanék valamit: Jézus tanítása kezdetén, de végén sem látszott Isten fiának. A zsidók, elképzeléseiktől való eltérése okán is " szerintük jogosan" jártak el. Mint Te most.
"Ha elfogadjuk, hogy a minket szerető Isten mindenkor a javunkat akarja, akkor miért követnénk továbbra is azoknak az embereknek az útmutatásait az Övé helyett, akik az Ő bölcsességének csak a parányi részével rendelkeznek?"
De:
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok!!!
"... a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik..." (Rm. 1:20)
Isten hatalmának nagyságát, és teremtői mivoltát a természet csodáin keresztül érthetjük meg igazán. Minden embert megszólít a teremtett világ szépsége és rendje. Bár az ember súlyos évezredek óta két lábbal tiporja ezt a szépséget és rendet, mégis a mai napig találunk olyan - szinte érintetlen - részeket, ahol nyugalomra és békére találhatunk Isten alkotói munkájának eredményét szemlélve.
"... Istennek kell inkább engedni (engedelmeskedni), hogynem az embereknek." (Ap. csel. 5:29)
Ha elfogadjuk, hogy a minket szerető Isten mindenkor a javunkat akarja, akkor miért követnénk továbbra is azoknak az embereknek az útmutatásait az Övé helyett, akik az Ő bölcsességének csak a parányi részével rendelkeznek?
Szia Irs!
Az hogy sokan félreértik Isten szeretetétm ég nem változtat a lényegen. Ha Isten szeretete véges lenne, már rég nem lennénk.
"(lásd a föld mai állapotát: az önző emberiség nemtörődöm hatalomhajhászással teszi tönkre létszükségleteinek alapját, a földet, a természetet... gyilkol és az életet semmibe veszi...). " Az ember nem rosszabb most mint volt a bibliai idők kezdetén. Most is ugyanolyan bűnös, számító, irigykedő, és erkölcstelen. És még mindig van. A létünk bizonyíték Isten szeretetére. A gazdag ember és Lázár története pedig tökéletesen megmutatja azt, hogy az Isteni szeretet miként cselekszik.
"... Isten nem tűri el végtelenségig az ellenszegülést."
Igaz, de ezt sokan félreértik. Tudjuk a Bibliából, hogy "az Isten szeretet" (1. Jn. 4:8,16). De tudjuk onnan azt is, hogy milyen ez a szeretet: "A szeretet hosszútűrő (türelmes)... nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt... Mindent elfedez... mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy..." (1. Kor. 13:4-8).
Tehát Isten szeretete soha sem fogy el, így Ő nem gerjed haragra sosem, mindig türelmes, sosem "keresi a maga hasznát", sosem emlegeti fel a lerendezett bűnöket, mindig eltakarja azt, amit hagyunk eltakarni, minden bántalmazást eltűr, ami Őt éri.
Mindezek ellenére Isten mégsem ad örök életet a pusztításhoz ragaszkodóknak (azoknak, akik a szeretet helyett véglegesen az önzés útját választják). Akkor Ő mégsem tűr el mindent? De, azt, ami csak Őt érinti, azt eltűri, de ami teremtményeit pusztítja, annak gátat szab. Annak a lelkületnek szab gátat, ami nem csak önmagát, hanem végül mindent elpusztít (lásd a föld mai állapotát: az önző emberiség nemtörődöm hatalomhajhászással teszi tönkre létszükségleteinek alapját, a földet, a természetet... gyilkol és az életet semmibe veszi...). Az olvassuk a Bibliában, hogy ha Isten az új földre beengedné a gonoszokat, akkor ott is csak a gonoszságot tennék, s így azt is elpusztítanák.
Belátható, hogy Isten a teremtményei életét védi, és csak azok kapják a halált, akik maguk választották azt.
(Persze azon is el lehetne gondolkozni, hogy miként érezné magát egy gonoszságban megkeményedett ember a szeretet világában, ahol minden "megfedi" az ő gonosz dolgait. Valószínűleg pont olyan rosszul, mint egy tiszta szeretet jellemű lény az önpusztító, erőszakos, gonosz világunkban.)
Isten megengedi, hogy magunkat elpusztítsuk, megengedi, hogy Neki a legnagyobb fájdalmat okozzuk, de nem engedi meg, hogy elvegyük az élni akarók életét*. Ez pedig egy kicsit másképp hangzik, mint az, hogy "... Isten nem tűri el végtelenségig az ellenszegülést."
*Az élet egyetlen fenntartója pedig csak a szeretet útjának a követése lehet.
János születésének hírül adása. Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.
Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai szerint.
De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.
Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt,
rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot.
A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott.
Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala.
Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.
Az angyal azonban így szólt: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra tatlált: feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni.
Örömödre és vigazságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének.
Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz.
Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt kézségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú."
Az angyal így válaszolt: "Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked az örömhírt.
De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig."
A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban.
Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt.
Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.
E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta.
"Úgy gondolod, hogy csak neked nem engedi meg?" Nem, Isten nem tűri el végtelenségig az ellenszegülést. És nem csak nekem, másnak sem. De türelmes, szerető Atya, és amint megnyitom a szívem felé, Ő tárt karokkal fogad. Ha bezárkózva maradok a bűneimmel, akkor elveszetté válik az életem. Tudod van egy szólás-mondás, hogy segíts magadon az Isten is megsegít. Ezt általában az Istentől elfordulók szokták mondogatni, akik életük minden eredményét maguknak tulajdonítják. De ha alaposan belegondolok e mondat értelmébe, akkor csak úgy segíthetek magamon ha meglátom Isten felém nyújtott kezét, és megragadom. És ezt a kezet nem csak akkor fogom, mikor minden szép és jó, hanem akkor is amikor úgy érzem, hogy elhagyott az Isten, sőt akkor kell odafordulnom leginkább. Nagyon sok hívő él abban a tévedésben, hogy az Istenben való hit őket megvédi minden kellemetlenségtől. Ez nem így van, sőt a gyermekeit próbálja legjobban az Úr.
"... Isten... nem engedi meg, hogy folyamatosan ellenszegüljek..."
Úgy gondolod, hogy csak neked nem engedi meg? De hát Isten nem személyválogató a Biblia szerint. Vagy senkinek se engedi meg a folyamatos ellenszegülést? Ha így van, akkor mindenki üdvözülni fog. De a Biblia azt tanítja, hogy sokan elvesznek, és csak a kisebb rész fog üdvözülni. És bizony a folyamatos ellenszegülés okozza némelyek vesztét, mert akik nem szegülnek ellene, azok nem is fognak elveszni. Akkor ezek szerint Isten mégiscsak megengedi a folyamatos ellenszegülést (merthogy lesznek elveszők), ha az ember "foggal-körömmel" ragaszkodik hozzá... Mármint ha a Biblia igaz...
Szia Amet!
Igen, ez így van. Hatalmas tévedés, hogy Isten szeretetből mindent megenged, és elnéz. Az pont olyan lenne, mint ha én a gyermekemet soha nem inteném, hanem azt tehetne amit akar. Sajnos látunk erre példát eleget. Én soha nem gondolom,hogy Isten mindenképp büntetni akar, de a Biliában sehol nincs az leírva, hogy mindent megtehetek büntetlenül. Aki nem vállaja a "bűntetést", az Isten igazságosságát vonja kétségbe. És ha már ezt kétségbe vonom, akkor a hitem nagyon megkérdőjelezhető.
Nagyon jól mondod. Az igazi szeretet nem nyálas. Hasonlít az Úr kötélböl font ostorára. Az Igazat mondja, és helyretesz ami a legtöbb esetben kellemetlen. És még azt is mondja, hogy az Úr fenyítését meg ne útáljuk, hanem szeressük.
A hamis tanítások azért nyernek teret, mert ingyen kegyelmet hirdetnek. Nem kell szembenézni az igazsággal, bűbájos kenetteljes nyáltenger, tele igével, aminek az éle le van gömbölyítve, nehogy sértsen, "biblikus" legyen. Békességet, és biztonságot igérnek magukközött, az itéletet kihelyezik a jövőbe, ami majd el fog jönni, és nem most van! És nem veszik észre, hogy kígyók modjára tekeregnek, ügyesnek vélt hajlásokkal elkerülve az Igazságokat, vagyis az Urat, aki a szeretet.
Szia Irs! Igen, Isten a szabad választás lehetőségét mindig megadja. de ha én folyamatosan ellene cselekszem, azt nem engedi a végtelenségig. "Így a rád jövő rossz nem Isten haragja, hanem a helytelen döntésed következménye." én sem azt mondom, hogy Isten haragból megbüntet. de nem engedi meg, hogy folyamatosan ellenszegüljek. Az más dolog, hogy nem is akarok. Amikor úgy érzem, hogy valami rossz történik velem, tudom, hogy abban is ott van elrejtve Isten ajándéka. Mindent a javamra tud fordítani Isten, és meg is teszi. Hát bizony előfordul, hogy nem látom meg rögtön, de ha bizalommal tekintek az Úrra, akkor megnyitja a szemem.
"Éppen ott van a nagy tévedés, ha azt hisszük, hogy Isten mindent megenged csupa szeretetből."
Akkor Isten megengedi, hogy szabadon döntsünk a jó és a rossz között, vagy nem engedi meg? Vagy néha megengedi, néha meg nem? Miért zörgeti Jézus a szívünk kapuját, hogy engedjük be, ha nem ránk van bízva a döntés? (Jel. 3:19-20)
"Jézus áldozata a legnagyobb dolog amit Isten nekünk adott, és ezt még meg sem érdemeltük. Ha én ezt az áldozatot nem veszem komolyan, akkor kivívom Isten haragját."
Isten nem haragszik rád akkor sem, ha elutasítod Őt. De ha elutasítod Őt segítő szándékával együtt, akkor meg fogod látni botor döntésed következményét. Így a rád jövő rossz nem Isten haragja, hanem a helytelen döntésed következménye.
"... vannak akiket Isten megbüntetett..."
Nagyon kevés olyan eset van a Bibliában, amikor Isten közvetlenül munkált ki egy büntetést. De azt sem haragból tette, hanem azért, hogy az emberiség kegyelem idejét meghosszabbítsa (pl. özönvíz, Sodoma - Gomora...).
Más. Vajon az a szülő, aki haragból veri meg gyermekét, az helyes e? És mi a véleményed arról a szülőről, aki sírva veri meg gyermekét, csupáncsak azért, hogy megmentse a gyermeket valami még rosszabbtól? Isten büntetése és haragja nem a földi fogalmak szerinti... Gondolj csak arra, hogy Istennek minden fájdalmunk jobban fáj, mint nekünk (mert sokkal inkább szeret bennünket, mint mi magunkat, és akit szeretünk, annak a fájdalma nekünk is fáj, méghozzá szeretetünk mértékétől függően).
"A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel. 3:19-20)
Szia Irs! Az a szeretet ami mindent megenged,csak mindenféle kilengésre csábítja az embert. Az a gyerek is akinek a szülei nem állítanak korlátokat, elveszett, fékezhetetlen lesz. Éppen ott van a nagy tévedés, ha azt hisszük, hogy Isten mindent megenged csupa szeretetből. Ez nincs így. Jézus áldozata a legnagyobb dolog amit Isten nekünk adott, és ezt még meg sem érdemeltük. Ha én ezt az áldozatot nem veszem komolyan, akkor kivívom Isten haragját. Ha komolyan veszem, akkor Isten napi 24 órát van velem, segít abban, hogy a helyes úton járjak. Hiába próbálunk nem tudomást venni róla, de bizony vannak akiket Isten megbüntetett, és meg fog büntetni. de ha tiszta szívből megbánom a bűneimet, és Jézus keresztje alá rakom, Isten szeretettel, tárt karokkal vár engem. A napot nem szabad befejezni haraggal. Biztos vagyok-e benne, hogy holnap is, vagy holnapután is eltudom mondani azt, hogy bocsáss meg? A Biblia nem mond ellent önmagának, az egészet kell folyamatában értelmezni.
Isten szeretete kemény lenne? Nem az emberé az? Az Istené szerintem inkább tiszta és valódi.
"Az Isten bosszúálló, haragvó Isten. Aki nem tud haragudni, az nem is szeret."
Pont ezt a helytelen istenképet törli el Jézus kereszt áldozata. Jézusnak azért kellett eljönni és meghalni, hogy ezt a hamis istenképet kiigazítsa...
Tehát akkor haragudjuk, hogy szerethessünk? Aki a haragnak enged utat, abban nem lesz igazi szeretet. Mert mi az emberi harag: neheztelés a másikra. És mi az igazi szeretet: a másik boldogságának építése. Az egyik kizárja a másikat. A kettő egy helyen nem fér meg egyszerre.
""Eljön az Isten haragjának a napja.""
Mit nevez a Biblia Isten haragjának?
"Hol van ott a szeretet, amikor azt mondja Isten, hogy "nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!" (Jer 13,14)"
Isten az ítéletet nem szeretetlenségből mondja ki. Az ítélet és általában az, amit a Biblia Isten haragjának nevez, az az emberiség rossz döntéseinek a kényszerű következménye, amit Istennek meg kell engednie, ha tiszteletben akarja tartani az ember döntési szabadságát.
"Azt mondja az ige: "Haragudjatok, de ne vétkezzetek!""
A Biblia azt tanítja, hogy nem csak rosszat tenni helytelen, hanem rosszat gondolni is. De mégis van az Effézusiakhoz írt levélben egy ilyen ige (a 4. zsoltárra most nem térek ki). Akkor önmagának ellent mond a Biblia?
"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon..." (Ef. 4:26)
Valami itt nem passzol. Haragudni szabad, de csak napnyugtáig? Szerintem ez egy elég nagy fordítói tévedés. Mert miért lehetne haragudni nappal, ha este már nem lehet? Szerintem az eredeti valahogy így hangzott:
"Ám ha haragudtok, ne vétkezzetek (tovább): a nap le ne menjen a ti haragotokon..."
Milyen kicsi a különbség betű szerint, de mennyire biblikus lett így ez a mondat, mert haragudni bizony vétek (ha pedig nem lenne az, akkor este is lehetne folytatni). Az igazi szeretetben pedig nincs sem emberi harag, sem pedig düh.
Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem.
(Jel 3,19)
"Akit én szeretek, megfeddem." – "Akit én megfeddek, szeretem."
Ugyan miért fenyítene máskülönben az Isten, ha közömbös
lennék neki, ha nem lennék érdekes a számára? De
az Isten szeret minket, szeme fénye vagyunk. Az Isten szeretete
gyöngéd szeretet. Ám mi folyton visszaélünk vele, emberi
tartalmakkal töltjük meg; azt hisszük, hogy az a szeretet,
ha szépeket mondunk egymásnak, hogy nekünk is szépeket
mondjanak. Önzõ önszeretet húzódik meg e mögött. Az ige
azt mondja: "temérdek a gyűlölõnek csókja." (Péld 27,6) Az
Isten szeretete féltõ, megmentõ szeretet, kemény szeretet, a
kárhozatból kihozó szeretet. A féltõ szeretet nem magát félti,
hanem a másikat. Mi azért félünk mentõ szeretettel szeretni,
mert féltjük önmagunkat.
Õ haragosan szeret. Miért nem beszélünk az Õ haragjáról,
a szeretet bosszúállásáról? Az Isten bosszúálló, haragvó
Isten. Aki nem tud haragudni, az nem is szeret. Azt mondja
az ige: "Haragudjatok, de ne vétkezzetek!" Mi a vétek a haragban?
Akkor vétek a harag, ha nem mentõ szeretettel szeretek.
Ha a harag tele van mentõ szeretettel, akkor az felülrõl
való szeretet.
Nincs jogunk az Istennek csak a szeretetérõl beszélni,
mert Istennek a haragja is szeretet. A mi szeretetünk viszont
csakis harag, mert elveszítõ szeretet. Telve van ilyen igékkel
a Szentírás: "Eljön az Isten haragjának a napja." Hol van itt a
szeretet? "Rájuk rohanok, mint a kölykétõl megfosztott medve"
(Hós 13,8), "rájuk hozom, amitõl félnek" (Ésa 66,4)… Hol
van ott a szeretet, amikor azt mondja Isten, hogy "nem kegyelmezek
meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas,
hogy el ne veszítsem õket!" (Jer 13,14) Hát éppen ott van a
szeretet! Azért nem kegyelmez, hogy kegyelmezhessen.
Azért nem lágy kézzel szeret, hogy megmenthessen.
--------------------------------------------------------------------------------
VISKY FERENC
A jellemváltozáshoz szükséges út nem mindig kívánatos, de a cél (azaz a szeretet világrendje) az mindig. Ez a földi lét pedig az a szükséges út, amely sok szenvedést és nyomorúságot is hoz, de ezek csak a pusztulás mellé álló jellemvonásainkat dörzsölik le rólunk... ha hagyjuk.
"
"Igazad van. Az egyik nem kívánatos, de a másik az. " A földi élet miért nem kívánatos? Ezt is Istentől kaptuk. Feladatot, képességeket, munkát adott nekünk. Mindent örömmel kell fogadnom az Úr kezéből!
Igazad van. Az egyik nem kívánatos, de a másik az.
(De azzal tisztába kell lennünk, hogy a földi élet folytatása az üdvözültek boldog örök élete. >> Ha egy üdvözülő ember majd feltámad, akkor ő nem egy új teremtmény lesz, hanem az az ember, aki a nyomorult földi élete során alkalmassá vált az örök életre. >> Tehát gyakorlatilag az üdvözülők örök élete az ő földi születésükkel kezdődik.)
Szia Isr!
Igen, a földi életre értette az Igehirdető. A földi élet vége után ami következik, arról Jézus beszél. és semmiképpen nem hasonlítható a földi életünkhöz.
"... mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik." (Ap. csel. 2:21)
Az az ember, aki önfejűen, vagy életuntan elutasít magától minden segítő kezet, az nem engedi meg Istennek sem, hogy bevezesse őt a szeretet világába, ami az élet egyetlen, de biztos mentsvára. Nekünk kell eldönteni, hogy a halál vagy az élet a végső célunk...
"Az izzítás sosem ér véget... Ne tegyen langyossá a magunk féltése, a gyávaság, a szenvedés nem vállalása."
A próbák (az izzítás) fájdalommal járnak, hiszen az önző én kiolvasztása (lecsiszolása) szenvedéssel jár. Te pedig azt mondod, hogy ez nem ér véget sosem. Ki lehet az, aki hajlandó örökké élni egy szenvedések által nem kívánatossá vált életet?
Én nem lennék erre hajlandó. De nincs is lehetőség erre, és a dicsőség Istené ezért. Azt mondja a Mindenható, hogy akik elfogadják az Ő jellemformáló segítségét, azok hamarosan elnyerik azt az életet, ahol nem lesz többé halál, gyász és fájdalom, hanem csak öröm és boldogság örökké... (Jel. 21:4)
(Bár lehet, hogy csak erre a földi nyomorult életünkre értetted, de az üdvözülők nem kapnak új életet, hanem a régit folytatják, és csak a szeretetlenség tűnik el gyökerestől >> tehát a hozzá ragaszkodókkal együtt.)
Végy tõlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá
légy.
(Jel 3,18)
Az eredeti kifejezés szerint inkább tűzben izzított aranyról van
szó. Isten népét tűzön viszi át, hogy kiégjen belõle a salak. A
salak: az én. Az én lelkesedésem, az én akaratom. A Lélek tüze
kiégeti belõlem saját tüzemet, saját izzásomat. Mi hajlamosak
vagyunk úgy gondolni erre a felizzításra, hogy "Isten elvégzi
megtisztításomat, és azután kivesz a lángból." Nem
– benne hagy egy életen át! Az izzítás sosem ér véget. "Szeretteim,
ne rémüljetek meg attól a tűztõl, amely próbáltatás végett
támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék
veletek, sõt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben,
örüljetek, hogy az Õ dicsõségének megjelenésekor is vigadozva
örvendezhessetek" – írja Péter. (1Pt 4,12)
Sadhu Sundar Singh mondta egyszer: ha megfogjuk a hideg
vasat, akkor magát a vasat érezzük; ha pedig izzik a vas, akkor
a tüzet érezzük. Jézus: tűz; s az arany akkor tiszta, ha hűen
adja tovább Mestere izzását. Jézus sohasem nyilvánult
meg hidegen vagy langyosan, hanem féltõ szerelmében égett,
izzott a szíve – "szívem megolvadt viasz", tűzben izzó arany.
Ezért amit izzítva kapunk, nem adhatjuk tovább langyosan.
Amit salakmentesen kapunk, nem adhatjuk tovább salakosan.
Ne tegyen langyossá a magunk féltése, a gyávaság, a szenvedés
nem vállalása. A tűz vonz oda magához, az izzás. Betegei
vagyunk-e már a szerelemnek? Van-e már lázunk?
--------------------------------------------------------------------------------
VISKY
"...monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket." (Jn. 20:21)
Amint Jézus az Atya szeretetét mutatja be nekünk, akképp szükséges bemutatnia a valódi kereszténységnek (a Krisztust követőknek) Jézus szeretetét. Ez az elhívás kivétel nélkül, minden embernek szól, csak kevesen fogadják el...
"Jézus... monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem... Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem." (Jn. 12:44-45,49-50)
Jézus az Atyát mutatja be számunkra, helyreigazítva elferdült istenképünket. Istennel való megbékélésünk alapja, hogy Jézus szeretete által megismerjük az Atya szeretetét.
Ahogy Jézus bízott az Atyában (>> "tudom, hogy az ő parancsolata örök élet"), ahhoz hasonló bizalom ébredhet bennünk is az Ő segítségével, ha nem ragaszkodunk - a hamisságot jónak feltüntető - önigazoló lelkületünkhöz.
"... Jézus... monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ." (Jn. 8:6-7)
Nincs jogunk addig ítéletet kimondani mások felett, amíg bennünk is van hiba. Márpedig van, hacsak be nem csapjuk magunkat kevély lelkületünk buzdítására. (Mert kevélységünkre hallgatva képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy mi nem szoktunk helytelenül cselekedni.) Egyedül csak Isten rendelkezik olyan erkölcsi tisztasággal (jogosság és igazságosság), hogy ítéletet mondhasson ki felettünk...
Romboló hatású tetteinktől (belénk vésődött ártó gyengeségeinktől) pedig csak Isten segítségével szabadulhatunk meg, aki arra vágyakozik, hogy megszabadíthasson bennünket e önző világ lelkületétől, és így egyben börtönéből is.
