A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"nem trollkodok!Csak még mielőtt meghalok, jó volna megérteni legalább nagy vonalakban megismerni azt a tágabb értelembe vett környezetet (is), ahol/amiben létezünk."
„Amit azt magam is állítottam 8639.: a tér nem lehet hiányos/hézagos – amennyiben mindent kitöltően magában foglaló kerete hordozója a mindenségnek; annak minden részletének.”
Magam is így gondolom. A téridő végtelen struktúrája a mindenség „hordozója”, öröktől való elpusztíthatatlan létező.
„Ellenben, ha jól értettem, a tér (részleteiben is) elasztikus; azaz, akárcsak tárolt kölcsönható ellenerőt kell(ene) kifejtsen a tér ideiglenes, lokális görbületeit okozó erőhatásaival szemben – amiként az ellenerő forrása, feltételezetten fizikai természetű. Ellenkező esetben, a tér nem kölcsönható környezet.”
A téridőnek egy kvantuma elasztikus, mivel a környezetében lévő kvantumokkal hézagmentesen érintkezik, kvázi felületet alkot. A maximális térfogatának eléréséig kiterjedő, taszító, az elfogyásáig beterjedő, vonzó a hatása. Minden téridő kvantum kölcsönhatással van egymásra. Ez képezi az állandó fluktuációját a végtelen struktúrájának.
„A térrel határos űrbe (a semmibe, vagy akárcsak az önmagába) táguló téridő térfogatváltozása jelentheti a fogalmaink szerint létező idő múlásának sebességváltozását?”
A semmi nem létező, mivel az anyagtól mentes téridőt nevezzük űrnek, üresnek. Az idő kvantumát egy tér-idő kvantum létezése adja. Mivel ezt nem tudjuk megmérni, csak valamilyen nála nagyobb oszcilláció, periodikusan ismétlődő állapotváltozást. Ezt azonban már az anyagi rendszerek teszik lehetővé számunkra. (óra)
„A tér (mint egység) legfeljebb késleltetni tudja a szerintünk elkerülhetetlenül bekövetkező nagy reccs eseményét; amit követően a térnek - szerepe nem lévén -, értelme se volna?”
A tér, téridő, mint végtelen struktúra foglalja magába az anyagot, ami elemi részecskékből, és azok fizikai hatásaiból egzisztál. A tapasztalható valóságot jeleníti meg. Az, hogy az anyag és a téridő milyen formában hat egymásra, a kiterjedés és zsugorodás, a felhígulás és besűrűsödés jelenségein tapasztalható. Amit taszításnak és vonzásnak is nevezünk az anyagra vonatkozóan.
Az igazán nagy kérdés, az értelem, a tudat mibenléte? Mi a szellem a priori forrása? ;-)
"a tér (részleteiben is) elasztikus; azaz, akárcsak tárolt kölcsönható ellenerőt kell(ene) kifejtsen a tér ideiglenes, lokális görbületeit okozó erőhatásaival szemben –amiként az ellenerő forrása, feltételezetten fizikai természetű. Ellenkező esetben, a tér nem kölcsönható környezet."
A tér egy elképzelt valami, a gondolkodás terméke, egy geometriai fogalom.
Nem valóságosan létező anyagi dolog, tehát nincsenek fizikai tulajdonságai, nem elasztikus és nem kölcsönható.
"A térrel határos űrbe (a semmibe, vagy akárcsak az önmagába) táguló téridő térfogatváltozása jelentheti a fogalmaink szerint létező idő múlásának sebességváltozását?"
Ez így elég zagyvaléknak tűnik.
"A tér (mint egység) legfeljebb késleltetni tudja a szerintünk elkerülhetetlenül bekövetkező nagy reccs eseményét; amit követően a térnek - szerepe nem lévén -, értelme se volna?"
A tér nem késleltet semmit, mert csak egy fogalom.
"(Eskü, nem trollkodok! Csak még mielőtt meghalok, jó volna megérteni legalább nagy vonalakban megismerni azt a tágabb értelembe vett környezetet (is), ahol/amiben létezünk.:-))"
A megismerésre való törekvés dicséretes. De előbb rendet kellene tenni az agyadban a fogalmak között. Így nem fog menni a megismerés. (Eskü, nem bántani akarlak, hanem segíteni.)
Amit azt magam is állítottam 8639.: a tér nem lehet hiányos/hézagos – amennyiben mindent kitöltően magában foglaló kerete hordozója a mindenségnek; annak minden részletének.
Ellenben, ha jól értettem, a tér (részleteiben is) elasztikus; azaz, akárcsak tárolt kölcsönható ellenerőt kell(ene) kifejtsen a tér ideiglenes, lokális görbületeit okozó erőhatásaival szemben –amiként az ellenerő forrása, feltételezetten fizikai természetű. Ellenkező esetben, a tér nem kölcsönható környezet.
A térrel határos űrbe (a semmibe, vagy akárcsak az önmagába) tágulótéridőtérfogatváltozása jelentheti a fogalmaink szerint létező idő múlásának sebességváltozását?
A tér (mint egység)legfeljebb késleltetni tudja a szerintünk elkerülhetetlenül bekövetkező nagy reccs eseményét; amit követően a térnek -szerepe nem lévén -, értelme se volna?
(Eskü, nem trollkodok! Csak még mielőtt meghalok, jó volna megértenilegalább nagy vonalakban megismerni azt a tágabb értelembe vett környezetet (is), ahol/amiben létezünk.:-))
A fizikában a kísérleti bizonyítékokat semmi sem pótolja. Sem elmélet, sem kiegészítés, sem gondolatkísérlet, sem "megállapodás", sem semmiféle zsivány trükk.
Amennyiben két mágnes azonos pólusát kellően eltávolítod egymástól, már számunkra nem érződik a közöttük lévő taszító hatás. (kiegyenesedik a hatásgörbe) Viszont, ha egyre jobban közelíted őket, növekszik a köztük lévő taszító hatás.(a hatásgörbék önmagába fordulnak, amivel kitérítik egymást az ütközés elől) A téridő görbülete is hasonlóan „működik”, feltéve, ha van taszító gravitáció is.
Nem tud(hat)om, mi az elemi alkotóeleme a teret képező háló(zat)nak, de ami a nyilván létező tulajdonságait illeti: nem formálója, hanem semlegeskövetője leképezője kerete lehet atoknak az energiáknak, melyek hatással vannak rá.
Oké, elvesztettem a fonalat - és ezt kézfeltartással jelzem -, mindazonáltal, továbbra sem értem.
"ha két egymással szomszédos térrész ellenkező irányba görbül, akkor mi tölti ki a köztük lévő (térrésznyi, semerre se görbülő) távolságot?"
Természetesen ott is tér van, mégpedig olyan, aminek görbülete folyamatosan változik a vele szomszédos, különbözőképen görbülő térrészek görbületei között. A Riemann geometria fontos tulajdonsága ez a folytonosság, egészen általánosan a Bianchi azonosságok írják le. Amelyek folyománya az általános relativitáselméletben, hogy az egyes térrészek görbületeit nem csak az adott térrészben lévő energiák (pl. tömegek) determinálják, hanem beleszólnak a környezetében lévő energiák is. Pl. hiába ér véget hirtelen az anyag egy bolygó felszínén, a téridő görbület nem fog ott ugrásszerűen változni, hanem folyamatos átmenetel.
Te azt állitod, hogy a tér valaminek a hatására elgörbül, és a térben egy nyomás keletkezik, és ez hatással lehet egy másik valamire, mondjuk egy testre.Az üres térrészekkel nem kell foglalkozni,Nem éri a hatás.
Próbáltam absztrahálni a görbült időt (is) magában foglalóan görbülő teret… sima ügy, mi ebben a kunszt?
Ott akadtam el, amikor egy részhalmaznyi görbült teret a vele közvetlenül szomszédosan nem, vagy ellenkező irányba görbülő térrészekkel együtt kellett volna megértenem – mármint valamiféle modellt felállítanom. (Nyilván, az én korlátaimtól függetlenül létezik a valóság.)
De hogy érthető legyen az értetlenségem: ha két egymással szomszédos térrész ellenkező irányba görbül, akkor mi tölti ki a köztük lévő (térrésznyi, semerre se görbülő) távolságot? Behatolnak e térvákuumba hiányzó térrészekbe a rájuk merőleges terek (erei) – egyféle vákuum-vagy rugóhatás következtében… vagy hogy?
"Görbe tér és görbe idő. Véleményem szerint a görbe szóval nagyon nagy problémák vannak. Görbe egy drót amit meggőrbitenek."
Igazad van, görbe lehet egy drót, lehet egy bot, de sem a tér, sem az idő, sem a téridő nem lehet görbe.
Sajnos a modern fizikusok összezagyválták a fogalmakat, és olyan esetekben is használják, amikor valójában nem görbeségről van szó.
Az egydimenziós drót görbesége (a görbület erőssége) egyetlen számmal jellemezhető minden pontban, mégpedig a drót egyes pontjaihoz illeszthető kör sugarával. Ez a görbületi sugár, ami azt fejezi ki, hogy a drót vonala mennyire tér el az egyenestől az adott pontban.
Egy kétdimenziós felület (pl. a trombita felülete) már bonyolultabb, itt már két görbületi sugárral írható le a felület görbesége, ami azt mondja meg, hogy a felület mennyire tér el a síktól.
Három dimenzióban ez nehezen szemléltethető, és itt már valójában nem görbületről van szó, hanem arról, hogy a 3D-s szerkezetű valami (pl. gravitációs mező) valamelyik jellemzője (pl. erőssége) mennyire tér el a szomszédos pontokban mérhető erősségtől. Vagyis, hogy mennyire meredeken változik a mező erőssége a különböző irányokban.
De az üres térnek, vagy az időnek nincs görbesége, sem más fizikai jellemzője, mert ezek csak fogalmak. Ilyesmiben csak az elcseszett matematikusok hisznek, és persze a követőik.
Fizikai tulajdonságokkal csak valóságos anyagi tárgyak rendelkeznek.
