"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A mi fasisztáink vesztettek, így sajnos maradt minden a régiben, ahogy azt a győztes fasiszta hatalmak az I.Vh. után elrendezték. Így aztán olyan furcsaságok is előfordulhattak, hogy pl. a kis fasiszta Tócia, és a nagyobbik fasiszta rabló Oláhia, megtarthatták a rablott holmit...
Na de, éppen ezért mondom, hogy az oktatás nagyon fontos, és szinte tőle függ minden, mert a diplomatáink is jártak egyszer iskolába, és az ottani nevelésük, no meg a szülői házból hozottak határozzák meg minden ember életét, a dolgokhoz való hozzáállását, így az övékét is. És, ha nem kaptak hazafias nevelést sem otthon - mivel már a szüleiket sem ilyen szellemben nevelték -, sem az iskolában, akkor a viselkedésüket, a hozzáállásukat is ez határozza meg az élet minden területén, így a diplomáciában is...
Nemcsak az oktatásról van itt szó. Olyan magyar diplomácia is kellene, amely egyrészt tájékoztatja a világ közvéleményét a múlt és jelen magyarellenes cselekményeiről, másrészt fenntartja a határrevízió kérdését.
Mindez nem elsősorban pénz, hanem sokkal inkább elhatározás, valamint becsületes hazafiság és a jövőnk építéséért való kiállás kérdése.
Ezért is elgondolkodtató és tragikus, hogy ezt eddig egyetlen kormányunk, vezetésünk sem lépte meg 1945, de főleg 1990 után.
Ellentétben az 1944. őszi-téli délvidéki magyarellenes bosszúatrocitásokkal, a történelmi Magyarország déli területein 1918–1919-ben bekövetkezett impériumváltáskor a magyar, illetve a német, akkor még többségi etnikum kárára történt erőszakos cselekményekről jóformán szinte semmit sem tud az utókor.
A trianoni diktátum hatásait feldolgozó mű megírására hirdet pályázatot az Operettszínház
Írta: Felvidék.ma - 2019.02.19.
A trianoni békediktátum aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház. (...)
"Károlyi Mihály 1947-ben lett párizsi magyar nagykövet, az összes koalíciós párt támogatásával."
Persze, hogyne!
De azért nem lehetsz te annyira hülye, hogy ne tudnád (csak életelemed a mellébeszélés és a hazudozás), hogy '47-ben az ún. "kékcédulás" választási csalással Rákosi "pajtásék" pártja került többségbe, így hatalomra is. Ettől kezdve - sajnos a hazánkat megszállva tartó szovjetek támogatását is élvezve - ők határozták meg hazánk sorsát, így a koalíciós pártokét is, amelyek már semmi hatalommal nem rendelkeztek. Nem véletlen, hogy Károlyi is, először eszmetársával, Rákosi "pajtással" tárgyalt...
Az interjúban - nagy vonalakban - a szokásos Károlyi mosdató véleményeket hallottuk vissza, úgyhogy semmi új. Mindenesetre több mint különös, hogy közel 30 évvel a rendszerváltás után, még mindig ez a nóta járja. Pedig a történelmi tények is egértelműen bizonyítják, hogy Károlyi és természetesen a kormánya is hazaárulást követett el akkor, amikor még csak meg sem próbálta megvédeni az országot, jóllehet csak neki volt erre lehetősége! A kormánya-, tehát előtte is ismert volt, hogy a pádovai fegyverszünet (1918.11.03.) után a szerbek, a csehek és a románok szinte azonnal megtámadták hazánkat területrablás céljából, és mégsem tett ez ellen semmit.
A történészeinknek végre föl kéne ismerniük azt az egyszerű igazságot, ha megtámadják a hazát, akkor egy kormányfő mindent felülíró első intézkedése annak megvédése. Utána jöhetnek a reformok...
Károlyi Mihály 1947-ben lett párizsi magyar nagykövet, az összes koalíciós párt támogatásával. Károlyi a Rajk-per miatt mondott le a nagyköveti tisztjéről, és utána újra, immár véglegesen emigrációba vonult.
Mi Tisza István és Károlyi Mihály öröksége? Átadta-e Károlyi a hatalmat a kommunistáknak? Lehetett-e volna számunkra kedvezőbb a trianoni békeszerződés? Salamon Konrád történészt, a népi mozgalom kutatóját, a nemzedékek által használt negyedikes középiskolai történelem tankönyv szerzőjét kérdeztük nagyinterjúnkban az 1918 utáni nemzeti sorsfordulókról. Salamon szerint a népi szempontból megfogalmazott nemzeti gondolat ma is időszerű, ugyanis lehetővé teszi a bal-, illetve jobboldal által képviselt értékek együttes vállalását.
A hazaáruló Károlyi Miskádon már 1919-től kezdve észre lehetett venni az egyre szélsőségesebb eszmei balratolódást, amit az is igazol, hogy pl. 1920-ban a patkány Benes arra kérte az emigrációban lévő Károlyit, hogy jó kommunista kapcsolatai révén érje el Moszkvánál, hogy az akkor még győzelemre álló Vörös Hadsereg (lengyel-szovjet háború) kímélje meg az újonnan megalakult Csehszlovákia "keleti" területeit. De a szélsőséges baloldali (kommunista) eszméhez való hűségét az a tény is egyértelművé teszi, hogy később, teljesen önként, a Rákosi-rezsim párizsi nagyköveteként ténykedett...
"Ekkor már tagja volt annak a tehetséges, de mindenre elszánt „magyar maffiának”, amelynek rajta kívül John Pepper (Pogány József), Louis Gibarti (Dobos László) és Theodore Maly (Mály Tivadar) volt az ismert, ismertebb alakja.
Mind megfordultak az Egyesült Államokban is, ahol ők vezették Whittaker Chambers beszervezését, de legismertebb „ügyfelükké” a szuperkém, a brit Kim Philby vált."
Ez hazugság. Károlyinak semmi köze sem volt akkoriban Moszkvához, viszont a Horthy hadsereg később számos tábornoka a magyar Vörös Hadsereg tisztje volt:
A később németbarát miniszterelnökként és külügyminiszterként 1944-ben dicstelen szerepet játszó Sztójayn kívül Beregfy Károly honvédelmi miniszter lett Szálasi Ferenc kormányában. Őt Sztójayhoz hasonlóan 1946-ban végeztek ki. Sztójay Döme (Dimitrije Sztojakovic) szervezte meg a magyar katonai hírszerzést és kémelhárítást Károlyi Mihály kormánya idején, 1918 őszén, és hivatalában maradt a Tanácsköztársaság alatt is, és azt követően is ő vezette a szolgálatot 1925 augusztusáig.
Honvédelmi miniszter volt Horthy kormányzói időszakában Csatay Lajos (Tuczentaller Lajos), és ugyancsak befolyásos tábornok lett a 2. magyar hadsereget a Donnál irányító, 1947-ben kivégzett Jány Gusztáv (Hautzinger Gusztáv). A Vörös Hadsereg előbb tisztjei közül a magyar királyi honvéd vezérkar főnöke lett Werth Henrik (ő a Tanácsköztársaság idején hadosztályparancsnok volt), Szombathelyi Ferenc (Knauz Ferenc), illetve a Honvédség főparancsnoka volt Sónyi Hugó (a Tanácsköztársaság idején Solarcz Hugó néven ő még dandárparancsnok volt). Miniszterelnök volt Horthy elhibázott kiugrási kísérletekor Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza, aki szintén szerepet vállalt a Vörös Hadseregben, akárcsak Győrffy-Bengyel Sándor, aki Horthy alatt, 1941-ben rövid ideig a honvédelmi miniszter helyettese, majd 1941-1942-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter volt.
Károlyiék egyébként egészen addig feltétlen hívei voltak a sztálini, rákosista diktatúrának, amíg az a „vörös gróf” kommunista barátait is elkezdte ledarálni.
1919 január 14-én a román királyi hadsereg katonái bevonultak Zilahra. A zilahi polgárok ledöbbenve tapasztalták,hogy megtörtént az,amit álmukban sem gondoltak: hódító román katonák masíroznak Zilahon. Előző nap a város még élte a megszokott életét,a kézművesek,kereskedők,kisiparosok dolgoztak,a főtéri vendéglőben este a cigány zenészek magyar nótákkal mulattatták a vendégeket. Még a város vezetése sem hitte el,hogy bekövetkezik az,amit előző nap közölt velük a román királyi hadsereg parancsnoka: Holnap jövünk! Hát eddig mi történt? Hol vannak a magyar katonák?Hogy lehet az,hogy a román királyi hadsereg,miután megsemmisítő vereséget szenvedett a német-osztrák-magyar csapatoktól,békét kért és kapott,rá egy évre végig masíroz Székelyföldön,dec.24-én bevonul Kolozsvárra,s január 14-én Zilahra. Mindezt megteheti katonai ellenállás nélkül! Lássuk hát az előzményeket! 1918 november 3-án az osztrák-magyar hadsereg fegyverszünetet kért és kapott. A központi hatalmak elvesztették a háborút,letették a fegyvert,megadták magukat. Egy részük hadifogságba esett,más részük,szervezetten vagy ahogy tudott,elindult haza. Nagy volt a zűrzavar,összevisszaság,tanácstalanság a hátországban is. A hivatalok,intézmények még működtek,a vasút és a közigazgatás még tartotta magát. A győztes antant hatalmak megkezdték a románok,szerbek és szlovákok felé tett ígéretek teljesítését. Demarkációs vonalakat jelöltek ki,ameddig a román csapatok nyomulhatnak be az országba. Az 1. vonal a Maros folyó volt,amit már dec. közepére el is értek,minden ellenállás nélkül. Az őszirózsás forradalommal kormányra kerülő gróf Károlyi Mihály azt vallotta,hogy bízni kell az antant hatalmaknak,mert Wilson amerikai elnök és Lloyd George angol kormányfő tisztességes békeszerződést ígért. A franciák is ígértek...de nem a magyaroknak. A román politikusok kierőszakolták december 31-én a 2.demarkációs vonalat,a történelmi Erdély határvonalát,a Nagybánya -Szilágycseh -Zilah - Csucsa vonalat az Észak-Erdélyi szakaszon. A román csapatokat francia tisztek kísérték,akik a nemzetközi egyezmények betartását kellett volna biztosítaniuk. Hol voltak a magyar katonák? Nagy részük a frontokon,az összeomlás után hadifogságban,a hazatérők pedig szanaszéjjel az országban. A székelyek egy része már nem tudott hazamenni,mert már ott voltak a román csapatok,igy hát Kolozsvárra mentek,ahol az Erdélyi Hadsereg maradék törzskara, Kratovlich Károly ezredes vezetésével,szervezni kezdte őket.A Kolozsvár alá ért román 7.hegyivadász ezredek elleni védekezés szóba se jöhetett.Dec24 után a szervezés Bánffyhunyadon és Nagyváradon folytatódott.,az egységek egy része Krasznára és Szilágynagyfaluba került ahonnan a demarkációs vonal mentén járőröztek. Ez volt tehát a helyzet,amikor a román hegyivadászok bevonultak Zilahra.A védekezés szóba se jöhetett,hiszen Zilahon csak egy nemzetőr-zászlóalj tartózkodott,Gyurotsik őrnagy vezetésével,nagy részük zilahiak voltak. Feladatuk a rend és fegyelem biztosítása volt a városban. Zilah város lakossága 185o-ben 4137 fő, ebből 2o román anyanyelvű.192o-ban a város ,a hozzácsatolt falvak lakosaival együtt,lélekszáma 9369,ebből 732o magyar,13o6 román,552 zsidó,39 német anyanyelvű volt. Január 16-án a román parancsnokság feloszlatta és lefegyverezte a magyar nemzetőr századot. Gyurovics őrnagy felsorakoztatta őket és mintegy 5o önkéntessel Szilágynagyfaluba ment,ahol részt vett a környékbeli önkéntesek,frontról hazatérő katonák katonai egységekbe való szervezésében.. Zilahon pedig elszabadult a pokol!
Bevezették a kijárási és gyülekezési tilalmat,még a templomba se lehetett menni. A városban a Meszes hegységbeli , félkatonai jellegű gárdák is megjelentek,akik ismerték a helyi viszonyokat és a hadtáp-kiegészítők illetve feltöltők munkáját segítették,később pedig saját szakállukra kezdtek rabolni,fosztogatni,nőket bántalmazni. A zilahi borpincékben talált borok pedig egyre vidámabbakká és bátrabbakká tette a reguláris katonai járőröket,akik mindent elnéztek a fosztogató hazafias gárdistáknak. A tisztek is esténként a főtéri vendéglőben mulattak,a cigánybanda megtanulta a Traiasca Regele és a Foaie verde...dalokat. Igazi Kánaán!Aki tudott az családjával együtt menekült Zilahról,a közhivatalnokok,tisztviselők,a vagyonosabb családok egy része már elmenekült a városból. Akik maradtak...azok tűrtek és szenvedtek. A zilahi magyarok a környező településekhez viszonyítva módosabbak,gazdagabbak ,kulturáltabbak voltak,egyre gyűltek a hegyekből a” készre",az “ingyenre”.A tiltakozások mit sem értek,a városban történtek Gyurovits őrnagy és zilahi önkénteseihez is eljutottak. Február közepére már 2 zászlóalj táborozott Kraszna és Nagyfalu környékén,egyik parancsnoka Gyurovits volt. Az őrnagy és tiszttársai családjai Zilahon maradtak,tenni kellett valamit. A demarkációs vonal mentén tilos volt minden katonai akció,de a legénység,sőt a tisztikar is a zilahiak megsegítését akarta. Az akarattal nem is volt baj,annál inkább volt a katonák fegyelmével. A frontharcos önkénteseknek elegük volt a háborúból,sokszor jelentkezett soraikban a tisztek iránti tiszteletlenség,a parancsok ímmel-ámmal való végrehajtása vagy megtagadása. Zilah visszafoglalását azonban mindenki akarta. Február 22-én este a zászlóalj négy százada elfoglalta kiinduló állását Haraklány, Panit és Varsolc határaiban. Az őrnagy bízott a meglepetés erejében és a katonái elszántságában,a több mint négyszeres túlerő elleni harcban. Azt is tudta,hogy a segítség a románoknak Nyirsid és Zsibó irányából jöhet,ő egy századdal Nyirsidre ment. Éjfél körül megindult a támadás. Minden a terv szerint haladt,a meglepetés tényleg nagy volt. Az addig mulatozó tisztikar nem tudta elképzelni, hogy honnan jött egyszerre ennyi magyar katona? Az égből? Hiszen saját kormányuk is megparancsolta nekik,hogy “KUSS” legyen. Igaz,hogy a négy század magyar katona egyszerre nagy lármát csapott,mintha egy hadsereg támadt volna a városra.A reguláris román csapatok menekültek a szélrózsa minden irányába,az ágyukkal Görcsöny felé,mert már Nyirsiden is csatazaj volt.. De másnapra az ellenség magához tért,szervezkedni kezdett, felmérte,hogy mi történt,Nyirsid és Szurdok felől erősitést kapott. A zilahi önkéntesek szétszóródtak a városban a családjaikat keresték,mások pedig a borospincék környékén szóródtak szét,nem foglalták el a Vártelek felőli hegyoldalakat,amiért később nagy árat fizettek. Az Egrespatak felől támadó század is könnyen eljutott a főtérig,utána a Meszesen foglalt állást,fegyelmezett maradt. Estére nagy dáridó lett a főtéren, hordókat vertek csapra,nagy volt az öröm,a vigasság. Másnap délelőtt megjelentek a várost övező északi hegyen a román ágyuk és ágyúzni kezdték a várost. Középületeket,iskolákat,lakott épületeket,válogatás nélkül. A város ékszerének számító Wesselényi kollégium is találatot kapott. A román fél megüzente,hogy csak akkor hagyják abba az ágyúzást,ha a magyar csapatok kivonulnak a városból. Közben a román csapatok újabb erősítéseket kaptak Zsibóról, sőt még Nagybányáról is indítottak egy zászlóaljat.25-én is folytatódott az ágyúzás, Gyurotsikék belátták,hogy el kell hagyniuk a várost,a román tisztikar is rájött a valós helyzetre,hogy egy kisszámú magyar katonai egység jól átverte őket. A civil lakosság és a város megmentése érdekében a magyar tisztek elhatározták,hogy kivonulnak a városból,mert közben a túlerő szinte tízszeresére nőtt.. A kivonulás szervezetten történt,a román csapatok csak órák múlva,szinte lopózva,óvatosan jöttek vissza a városba. Másnap pedig bosszúhadjárat kezdődött,a civil lakossággal szembeni bánásmód még
kegyetlenebb lett. A város módosabb,gazdagabb polgárainak,,szellemi,kulturális vezetőnek,tisztviselőinek nagy része,házát,ingatlanjait hagyva,elmenekült a városból. Nagy részük aztán többet vissza sem jött. Zilah ebbe belerokkant,jó ideig elhalkult a magyar szó,a magyar nóta,a vigasság a városban,a cigányzenészek is egyre gyakrabban játszották a “Traiasca regele”-t.A hegyekből pedig újabb seregek ereszkedtek le. Gyurovits őrnagyot pedig hadbíróság elé állították,de április 1-én felmentették a vádak alól. A katonai akció “katonai őrültség”volt,de ők a civil lakosságon akartak segíteni. Nem úgy sikerült. 1oo év nagy idő,a déd-és nagyszülőkkel együtt az emlékek,a fájdalmak is eltűntek. A mai generáció már nem emlékszik ezekre a történésekre,ezek nincsenek a történelem könyvekben,a nagyszülők is csak halkan (vagy még úgy se) beszéltek az akkori történésekről.. De maradtak a következmények! 1966-ban Zilah lakossága 15.144 fő (a hozzátartozó falvakkal ) ebből 83o4 román,6746 magyar anyanyelvű lakos. 2o11-ben a lakosság száma 56.022,ebből 42.967 (76,5%) román,8607 (15,4%) magyar anyanyelvű.
Na persze, a juss örökséget is jelent, de nem csak azt, mert mint írtam, a juss lehet bármi (pl. vagyon, nyeremény, értéktárgy(ak), használati tárgy(ak) stb.), amihez valamilyen igazolható jogosultságialappal (rokoni kapcsolat, szerződés) rendelkezik az érintett személy.
Amúgy megint "nevet" változtattál, soknickű? Nevetségesek ez a gyermeteg névváltoztatgatásaid... :)
1. (népies, régies) Vkit megillető örökség, örökrész. Anyai, apai juss; kikéri, követeli, megkapja a jussát; elherdálta, pénzzé tette a jussát. Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert. (Arany János) Nem eladó az én ősi jussom! | … Az a kis kert egyetlen barátom. (Kiss József)
2. Vkit megillető, törvényes, törvényadta (jog)igény). Jussa van vmihez; megillet vkit vmely juss; ez az ő jussa; nem enged a jussából; ősi jusson; keresi, követeli, nem engedi v. nem hagyja a jussát; jusst formál vmihez. Minden népnek jussa van a szabadsághoz. Míg Endre élni fog, | meg kell erősítenie … szabadság- | beli jussainkat.(Katona József) Minden polgárnak őriznie kell jussait, azokat megsérteni senki által ne engedje. (Táncsics Mihály)
|| a.(Vkit megillető, neki járó, számára engedélyezett, biztosított) jog, lehetőség; jogosultság, követelés. Nincs jussa ahhoz, hogy … Ezen az ajtón csak azok szoktak bejárni, akiknek bizonyos jussuk van hozzá. (Krúdy Gyula)
|| b.Vmely örökségre való jog(os igény). Ő tart jusst a házra. A nyugati végeken házasodtak be …, s tartották a jusst a kunsági földekre. (Móricz Zsigmond)
