MTB alkatrészek történelme 1.rész
2011. február 22. kedd, 06:20
Szerző: Thommey
Ismerd meg a hegyikerékpáros alkatrészek történelmét!
A mai bringás világban minden felgyorsult. Lassan kevesebb, mint évente jönnek ki az újabbnál újabb „fejlesztések”, melyek marketing szempontból természetesen indokolhatóak, és persze előbb utóbb keresletet is fognak generálni rájuk, mégis nekem 15 évnyi montizás után hiányoznak a nagy találmányok. Azok a termékek, melyekért annak idején a vesénket is eladtuk volna, és folyt a nyálunk, ha csak megláthattuk valaki alatt. Éppen ezért elmélyedtem a múltban, és előástam azokat a tárgyakat, melyek megváltoztatták a montizás világát.
Természetesen nem csak a világmárkák mérföldköveivel szeretném megismertetni azon olvasóinkat, akik nem találkoztak ezekkel a cuccokkal, hanem azokkal a hazai fejlesztésekkel is, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon is elterjedjen a hegyikerékpározás.
Nekem a lökést ahhoz, hogy montizni kezdjek Karlovitz Kristóf Hegyigép című könyve adta. Ekkor 1993-at írtunk, már javában folytak itthon versenyek is, és megalakult az első montis magazin az MBAH. Ugyancsak ebben az évben debütált a menet nélküli fejcsapágy rendszer az A-Head Set
Forradalmasította a villák vázhoz, és stucnihoz való csatlakoztatását, mely végre egyszerű, kotyogásmentes, és könnyű lett.
Ma már persze mindenki ismeri az össztelós montikat, de akár hiszitek, akár nem, már 17 éve annak, hogy kijött a Trek a 9000-es sorozatú fullyjával! A váz Easton ProGram alu csövekből készült, a villát a híres Showa cég gyártotta Trek DDS3-as néven 50mm-es rugóúttal, állítható progresszív rugóval, és állítható csillapítással. A hátsó tag A.B.Zorb névre hallgatott, és egy nagy darab elasztomerből állt.
Ma már azt hiszem mindenki ismeri Yasec nevét. A soproni vázépítő srác első remekműve is 1993-ban mutatkozott be az Interwheelen. A bringa súlya már akkor 10 kg körül volt, és Tange Logic csövekből készült. Annak idején egy középiskolás srácnak elérhetetlen álom volt, de a mai napig kint van a falamon egy poszter róla. Yasec azóta is tökéletesíti a vázait, melyek világszerte ismertek, és az X2S csapatot is ő látja el bringákkal.
Sokan azt hiszi, hogy a downhill egy pár évre visszatekintő sportág. Pedig már ezidőtájt is készültek komoly rombolók. Mint az etalonnak számító Yeti A.R.C. A.S. LT. Persze mai szemmel vicces az elől-hátul 35mm-es rugóút, hiszen egy modern XC fully már 100mm-t mozog. Pedig Jimmy Deaton egy ilyen bringa nyergében nyerte a Kamikaze Downhillt, ahol 59,5 mérföldes (95km/h-s) sebességet ért el! A Cook Bros hajtómű mellé M-900-as XTR szett dukál, Grafton fékkarokkal, Manitou 3-as villával. A szín azóta is híres márka védjegye. A gyűjtők vagyonokért adnak vesznek egy ilyen vázat manapság.
Dart, és Smoke. Mond neked ez a két név valamit? Ha az utóbbi 5-10 évben kezdtél el bringázni, akkor nagy valószínűséggel nem, ugyanis ma már a Panaracer korántsem egyeduralkodó a gumi piacon. 1994 környékén ez a páros mindent vitt, mint a Lola T az autóskártyábanJ 10 versenyzőből kilencnek ilyen volt a bringáján. A legjobbak voltak. Persze nem voltak könnyűek (akkor még nem is volt ekkora grammánia), de kibírtak 12000km-t versenyzéssel, túrázással, aszfaltos tekerésekkel. A Dart előre a Smoke hátra. Nem volt kérdés, hogy milyen gumit válassz. Persze a sarat nem nagyon szerették, de hol volt még ekkor az erdészek réme a Spike…
Megvan az, hogy M-900-as XTR szett? 1992-1995-ig gyártották, és tartósságát egyik mai szett sem közelíti meg. A formája gyönyörű volt, és annyiba került, mint anyám éves fizetése. Már amikor kapni lehetett. De jellemzően nem lehetett. Akik tehették, és kijártak külföldi versenyekre, hoztak be belőle, és már az is menő volt, akinek egy hátsó váltója lehetett hosszú gyűjtögetések után. Akkor került 18000 Ft-ba, amikor 32000-ért egy komoly Shimano C10-zel szerelt bringát lehetett kapni. Kanti fékrendszer, M-System pofák, cserélhető gumival. Az első 8 fokozatú STI fékváltókar. És a szetthez még kormánycsapágy, nyeregcső, és nyereggyorszár is tartozott.
Ha már a váltásnál járunk nem lehet elmenni a markolatváltók atyja mellett szó nélkül. Hol volt még akkor a mindent bekebelező SRAM. Grip Shift márkanéven futott, és 600 SRT volt a típusa. Könnyű, és jó volt. Persze sárban csúszott a markolata, ezért mindenki műanyag húzózárat tett rá, ami ugyan szétszedte a kesztyűt, és a tenyeret, de sebaj. A mai napig készítenek markolatváltókat, de az ikon ez maradt, illetve az X-Ray kiadás, melynek átlátszó műanyag háza volt. Persze a kompatibilitás akkor sem volt egyszerű. Gyakorlatilag csak a Sachs Quartz, és Neos hátsó váltóval volt kompatibilis, és ügyesen bekötve még ment vele a Suntour XC Pro is. De olcsó volt, és aki komoly teljesítményt szeretett volna kedvező áron, az ezt vette.
Ma egy km órától elvárjuk, hogy mutassa a pulzust, figyelmeztessen a szerviz esedékességére, automatikusan felismerje a különböző kerékméreteket, és minimum PC-re köthető legyen. ’94 környékén a vágyálom a vezeték nélküliség volt. Az első ilyen óra hazánkban a Cateye Cordless 2 volt. Mért maximális, és átlagsebességet, és automatikusan indult, sőt egy idő után ki is kapcsolt, hogy kímélje az elemeket, ami azért főleg a jeladóban fogyott rendesen. De legalább volt.
Talán soha nem lesz olyan kultikus tárgy egy villa, mint annak idején a Rock Shox Mag 21, és a Manitou 3 volt. A képen az összehasonlítás egy modern villával. Vicces nem? A Mag 21 nevét arról kapta, hogy a lábak már magnézium ötvözetek voltak. A rugóút 48mm, a súly 1360g! És ennek létezett egy titán verziója is mindössze 650 USD áron. 1994-ben! A rugózást levegő végezte, és a csillapítás is állítható volt.
Ennek a villának volt nagy konkurenciája a Manitou 3-as, mely nagyon sokáig kitartott az elasztomeres működés mellett. A hármasban 6db cserélhető gumibak volt, melyek cserélhetőek voltak. Persze télen felvette a merevvilla üzemmódot, de azért nagyon vágytunk rá. Nagyjából 55db ezerforintost kellett leszurkolni érte. Csillapítása ugyan nem volt, de rugóútja 55mm volt, amivel bőven a Mag 21 fölé tudott nőni. Szinte kihasználhatatlanul hosszú rugóút volt ez!
Szerintem nincsen olyan triálos a földön, aki ne használt volna, vagy legalább ne halott volna a legendás fékről a Magura HS33 Race Line-ról. Mely hidraulikus, és felnifék. A fura sárga színével már messziről virított minden bringáról, és a mai napig a legerősebb nem tárcsa fék. Megbízhatósága legendás volt, egy négy-öt éves darabot nyugodt szívvel meg lehetett venni. Fogott mint a satu, télen is használható volt, és pehelykönnyen be lehetett húzni. Persze a kerékcsere nem volt egy álom, mert a gyorszáras híd csak évekkel később jött ki hozzá. Én a mai napig ezt használom a városi/túra bringámon.
1994-ben a Shimano hatalmas ajándékot adott a montisoknak. A PD-M737-es SPD pedált, mely az első dokkolós montis pedál volt, ami elérhető volt hazánkban is. „Mindössze” fél kilót nyomott egy pár, és sárban nagyjából használhatatlan volt, de kit érdekelt ez akkor. Végre nem kellett klipszezni, hanem magától oldott, és olyan volt, mint egy műszer.
Persze volt hozzá cipő is, az SH-M031-es, sima fűzővel. Kinézetre inkább volt Csehszlovák tornacipő, mint komoly bringás darab. A talpa hajlékony volt, és akkor még csak egy mai túracipőhöz hasonlítom.
Az első igazán komoly pulzusmérő eszközzel ki más rukkolt volna elő, mint a Polar. Ez volt az Accurex II. Tudása még ma is kiszolgálná a hobby sportolók igényeit. Nem csak az aktuális pulzust mutatta, hanem a maximálist, és az átlagost is, és a pulzus határértékek is beállíthatóak voltak.
Még csak 1995-öt írunk, amikor megjelenik mindenki álma, a Trek Y33-as az első össztelós karbonvázas bringa. A teljes XTR szettel szerelt bringa súlya 11,5kg volt, mely köszönhető a Rock Shox Judy SL villa, és a Bontrager kiegészítők. Persze az OCLV technológia már akkor is első osztályú volt, és a váz formája is telitalálat. A hátsó rugózást egy Fox tag látta el, mely levegős, és olajcsillapításos volt. Alig egy-két darab jutott be az országba, melynek egyik oka, az ára volt.
Ha már mérföldkövek, és ereklyék a múltból, akkor ismét a Trek, és az OCLV technológia kerül elő, méghozzá 1995 ből. Kevés bringáért fájt annyi bringás szíve, mint a Trek 9900 OCLV-ért. Elérhetetlen, és hiperkönnyű volt. XTR, Judy SL, Syncros kiegészítők, és Flite Titanium nyereg. Azt hiszem ehhez nem is lehet többet hozzátenni. A mai napig gyártják az utódját, persze teljesen más geometriával, és anyagból, de ma is a csúcsot képviseli.
Persze a downhill cuccok is egyre fejlődtek, erre kiváló példa a Rock Shox Judy DHO villa, mely 1997-ben jelent meg duplavállas kivitelben. A 101mm-es úthoz 1,9kg-os súly társult, ami igencsak kiváló, ha megnézzük, hogy duplavállas kivitel. A becsúszószárak 28mm-es Easton Taperwall csőből készültek. Összehasonlítás képen 2006-ban a Manitou Skareb csúcs XC villa rendelkezett ilyennel! Már nem csak cantilever fék, hanem tárcsakonzol is helyet kapott rajta, és először lehetett 20mm-es átütős aggyal párosítani.
Az 1996-os szezonban nagyon sok hazai versenyző alatt egy új bringa jelent meg. Ez a Trek 950-es volt, mely már elérhető árú volt, mégis könnyű. Persze gyárilag merev villával szerelték, de ez még ekkor sem volt kirívó eset. Úgyis csak a kiváltságosok tudtak telóval versenyezniJ Én is imádtam ezt a True Temper OS csövekből épített vázat, mely már változó falvastagságú csövekkel készült.
1996 hozott még egy hatalmas történelmi áttörést. A V-féket. Természetesen a Shimano dobta piacra az XTR szetten belül. Valójában 1993-ban már gyártott a Pyrate nevű cég ilyen stílusú féket, de a Shimano tökéletesítette az elképzelést. A pillangók párhuzamosító mechanizmust kaptak, hogy a pofa/felni kapcsolata tökéletes legyen. Az első tesztutamon egy hatalmas pofáraeséssel indítottam, ugyanis a canti fékhez képest ez minimum dupla fékerőt képviselt. A Shimano nem lehetett biztos az új fék sikerében, ugyanis ebben az évben még az M-900-as széria modellje is a palettán maradt.
A tárcsafék idéntől már a cyclocross bringákon is engedélyezett, de 1996-ban még örültek a downhillesek, hogy ilyet lehet itthon kapni. A Sachs Powerdisc megfizethető árú, és teljesítményű volt, többek között ilyennel nyomult „Indián” is. Mai szemmel nagyon bumfordi, és egyszerű kinézetű, de akkor még senki sem gyártott ilyet.
Nem mehetünk el szó nélkül az első hazánkban is kapható elérhető árú versenyvilla mellett sem. Ez nem más, mint a Manitou Spyder R. Teljesítménye, és súlya nem ért fel a Manitou 4-essel, de a felébe került, így egyre többet láttunk belőle a futamokon. A rugózásról elasztomer, és rugó kombinációja gondoskodott, de azt is megoldották, hogy a visszaút, és kompresszió csillapítás is egy-egy elasztomer volt, és egy oldalon egy szabályzó egységgel lehetett állítani. Az elsők között volt a középkategóriában, ahol nem kellett gumiharmonikát használni a becsúszókon, mert már megfelelő tömítésekkel rendelkezett.
Szintén kultikus darab, és egyes boltokban még most is kallódhat egy-egy darab a Cateye 1997-ben bemutatott lámpájából a Micro Halogenből. A 2,4W-os izzóval szerelt fényszóró akkoriban hatalmas fényerőt tudott, bár főleg hidegben megzabálta az négy darab ceruza elemet, de a halogén izzók már csak ilyenek. Idővel a designt, majd a foncsorozást is továbbfejlesztették, de 4-5 évvel ezelőtt még láttam működő darabot a 24-órás versenyen a HHH-n.
Tordai Csaba már a 90-es évek végén is top versenyző volt, és neki lehetett először a Jamis Dragon bringáján ezt a nyolcküllős karbon kereket látni. Persze mezei halandóknak nem adatott meg egy ilyen csoda, de már nézegetni is, és tapizni is az 1998-as csillebérci Grundig UCI világkupa futamon. Ugyanis akkor tudtunk ilyen színvonalú versenyt rendezni. Remélem eljön egyszer újra ez az idő… A Spinergy Rev X Rox évekig a kívánságlisták élén trónolt, és még ma is szép pénzekért cserél gazdát az Ebayen egy-egy megkímélt darab. A legenda úgy tartotta, hogy hűtőládában lehetett centírozni, bár ezt a mai napig nem tudom, hogy csak városi legenda volt, vagy valóság.
Komoly DH-sok ódákat zengtek róla. Még ma is sok működő darab fut belőle. Mozgása évekre meghatározta az etalon fogalmát. Elterjesztette, a rugó/nyílt olajfürdős csillappítást. Először használt 30mm-es becsúszószárat. 100mm-es rugóút, és nagy merevség. Dögnehéz volt. Igen ez mind az 1997-es Marzocchi Bomber Z1 ismérvei. Szerettük, és sokat szereltük, mivel a hiperérzékeny mozgás titka a laza tömítés volt, amin persze a por is bejutott. De kit érdekelt, mikor minden falevelet kimozgottJ Ha megfigyeled, akkor feltűnik, hogy mindkét lábon volt tárcsafék felfogatás, mert volt egy-két elvetemült gyártó, aki dupla tárcsafékkel próbálkozott! A Hope volt az egyik.
Ugyanebben az évben megérkezett a már említett Panaracer Dart, és Smoke kihívója a Ritchey Z-Max is az országba. És jó volt, sőt jobb, mint a konkurencia. Igazi mindenes volt, és futásteljesítménye szintén 10000 km körül volt. A külföldi magazinok mindent ehhez hasonlítottak. Meg is értem miért. A mai napig, szinte változatlan formában kapható. Mondjuk ami jó, azon nem kell változtatni.
Kérdezz meg egy downhillest, hogy mondjon két villát, ami megváltoztatta a bringás világot. Az egyik a Rock Shox Boxxer lesz. A Judy DH-t váltotta le, és az első igazán komoly mai szemmel klasszikusnak mondható villa volt. Az első évben nem is volt elérhető csak a gyár által szponzorált versenyzőknek, mivel azonban bevált a technika mindenki megvehette. Ahogy az szokott lenni, hazánkban nem állt túl sok a polcon, de a versenyeken már lehetett látni párat. Először Boxxer 151 néven futott, ami a rugóútjára is utalt. Már tárcsafékes verzióban volt kapható, de a féktüske még becsavarozható volt. A csillapítása nyílt olajfürdős, a hozzá való agy 20mm-es átütős volt. Nagyjából majd 8 évig változatlan formában gyártották, bár időközben nagyobb lett a rugóút, és eltűnt a V-fék konzol, és megvette a SRAM a Rock Shoxot.
Ha ugyanezen a gondolatmeneten haladunk tovább, csak az XC-seket kérdezzük meg, akkor szintén a Rock Shox nevét kapjuk vissza. Méghozzá a SID-modellét. Gyakorlaitlag a mai napig az etalon cross country verseny villának számít, bár a súlya már meg sem közelíti az akkori értékekeket. És nem kisebb győzelemmel robbant be a köztudatba, mint Paola Pezzo olimpiai bajnoki győzelmével. (ekkor szerepelt először a cross country, mint olimpiai szám) A SID levegős rugózású, és zárt cartridge-es olaj csillapítású volt. Mindehez 1174g társult. És nem titán, meg karbon tuning cuccokkal, kifúrkálva! A mai napig nem tudja ezt a súlyt egy villa sem karbon, meg hightech nélkül. Csak összehasonlítás képen egy 2011-es SID XX World Cup villa 250.000 Ft-ért 1395g-ot nyom.
Ez az év nagyon termékeny volt technikai fejlesztésekben. Ekkor jött ki a Mavic a Crossmax kerékszettel, mely a mai napig a csúcsok csúcsa ebben a szegmensben. Persze nem beszélhetünk még tárcsás agyakról, és hasonló finomságokról, de elől sugár irányban volt fűzve, hátul pedig a racsni felől kétkereszt, a másik oldalon sugár. Mindjárt SUP Ceramic verzió volt, ami azt jelentette, hogy a felni összeillesztés után hegesztve lett, és az oldalfala fel lett köszörülve. Erre pedig egy kerámia réteg került, mely brutális fékerőt eredményezett, de spéci fékpofa kellett hozzá, és aránylag gyorsan meg is ette azt.
Persze tévutakat is láttunk. Erre talán a leglátványosabb a Shimano Airlines váltórendszer volt, mely sűrített levegővel működött, de egy feltöltéssel maximum egy downhill futamot lehetett végignyomni, és a súlya is jelentős volt. Vicces a reduktor, és a nyomásálló tartály egy bringán. De már itt is látszott, hogy valami lesz a bowdenen túl. Csak ez zsákutca lett.
Itthon 1998-ban két komoly downhill bringát lehetett beszerzni. Az egyik a GT STS DH Lobo volt, a másik a Kona Stab. Az előzőt maximum a forgalmazó által szponzorált Gizmo alatt lehetett látni akcióban, mert az ára horrorisztikus volt, a Kona azonban a „megfizethető” kategóriába tartozott. Utólag visszatekintve már nagyon mókás a lángnyelves festés, és a nagy alumínium lap himba. Alapból Marzo Junior T villával szerelték 150mm-t mozgott, és 16kg körül nyomott a mérlegen.
Létezett egy fék a 90-es évek végén, mely valóban egy vagyonba kerül. 80000 volt egy pár belőle, és brutálisan fogott. Ez nem volt más, mint az Avid Arch Supreme. Már a kinézete is extrém volt, bár ez kellett is ahhoz, hogy az árát el tudd felejteni. És igen, még csak nem is tárcsafék volt, hanem V! Státuszszimbólum, és technikai csoda is volt egyben. Azon keveseknek, akiknek megadatott. A haveromnak volt. Irigykedtem is rendesen.
1999 hozott egy érdekes csemegét a montisoknak. A Cannondale Lefty villáját. Mindenki döbbenten nézte, hogy a fenében lehet könnyű, és merev villát csinálni egy szárral. Persze az „okosok” rögtön besorolták a kudarc kategóriába. Mindezt úgy, hogy kipróbálni sem tudták, hiszen aranyárban voltak. És mégis mára a legkívánatosabb high-end villák lettek belőlük. Hiperfinom mozgással rendelkeznek, és a sokszögletű becsúszószárak miatt a merevség is egyenértékű a mai villákkal. Nem kevésbé érdekes a Raven össztelósuk sem, mely karbon vázzal rendelkezik.