Az adományozó okiratban említett kápolna (mely 1009-ben már biztosan létezett) eredeti falai a mai templom szerkezetében rejtőznek. Az épület keskeny, hosszúkás hajója, a kicsiny, négyszögletű szentély számos részlete a 11. századra utal. A déli bejáratot hatalmas, durván megmunkált kőtömbök keretezik, szemöldökköve egy többmázsás, faragott mészkőhasáb. A déli oldal ablaknyílásai is archaikus hatásúak. Feltűnőek a szentély szegletét és a hajó északi falát megtámasztó, aránytalanul nagy, rézsűs saroktámpillérek, ezek a korai építésre és az akkor még közelebb folyó Séd kiöntéseire is utalnak. Tornyát a barokk korban, a 18. században építették. A templom belseje is a 18. századi átalakítás képét mutatja, ekkortól kezdve a protestáns híveket szolgálja az épület. Festett mennyezetének tábláit és a festett mellvédű karzatát az Iparművészeti Múzeum őrzi 1903 óta. A karzaton kis túlzással többen férnek el, mint a lenti ülőhelyeken.
Bent és kint is megkezdett, de – főként anyagi okok miatt – félbemaradt falkutatás nyomait láthatjuk. A templomot – előzetes telefonos egyeztetés után (88-459-118) – belülről is meg lehet tekinteni. A kulcsot hozó nénitől megtudtuk, hogy jelentős testvérkapcsolatot ápolnak az erdélyi Kisbaconnal. Az ötszáz lelket sem számláló településen érezni az ott lakók gondosságát, azt, hogy fontosnak tartják és ápolják múltjuk emlékeit is.
Ebből az irányból érkeztünk Rusztikus erősítés az északkeleti sarkon
A templom délről Jól láthatóak a falkutatás nyomai
A falkutatás során előkerült résablak Az a bizonyos déli bejárat
A torony és az északi oldal A szószék és a szentély
A szószék koronája Pillantás a karzat felé
Hajmáskértől nagyrészt a Séd és a vasút mentén gyalogoltunk idáig, innentől busszal folytattuk utunkat következő állomásunk, Vilonya felé. (folyt. köv.)
Betereg vagy más néven Sóly falu a jelenlegi település helyén állt már feltehetően a magyarok honfoglalása előtt is, vagy rövidesen azután. 1002-ben vagy 1009-ben I. (Szent) István magyar király a veszprémi püspököt, illetve a püspökséget rendelte - természetesen csak egyházi vonatkozásban - Veszprém, Kolon (Zala), Alba (Fejér) és Visegrád királyi várispánságok fölé. Az adományozó okiratot - melynek csak másolata lelhető fel a veszprémi káptalan levéltárában - István király Sólyban adta ki. A dátumozás a következőképpen íródott: "Datum in Sool apud capellam beati Stephani protomartiris. Anno ab icarnatione Domini millesimo VIIII", azaz: "Datálva Sólyban, boldog István protomártír kápolnája mellett. Az Úr megtestesülésének 1009. évében." Valószínűsíthető, hogy Sóly település volt a színhelye a magyarság későbbi történelmét alapvetően befolyásoló István-Koppány csatának vagy valamilyen vonatkozásban érintette azt.
Emlékmű Szent István adományozásáról
Győzelme után István kápolnát emeltetett Sólyban, a települést pedig – mint királyi birtokot – kiemelte a kialakuló közigazgatási rendből és sajátjaként kezelte. A fogadalmi kápolnát a Kr. u. 1009-ből származó királyi okirat az egyetlen olyan templommá teszi az országban, amely dokumentáltan Szent István személyéhez fűződik. A templomban folytatott ásatás során a padozat alatt középkori csontvázakat találtak 2009-ben.
István és Koppány csatájára emlékeztet a Szent Kard emlékmű, melyet 1998-ban állítottak fel. Máig a világ legnagyobb fából készült kardjának számít, 12 méter magas. Sóly egyéb műemlékei a Séd mentén található papírmalom romjai és két kőhíd. (Forrás: wikipedia.hu)
A jubileumi hozzászóláshoz érkezve ezúton köszöntöm szerkesztőtársaimat és köszönöm értékes közreműködésüket. Ennek segítségével már több, mint száz középkori templomunkat ismerhettük meg részletesebben. A szép fényképek remélhetőleg többeket útra csábítottak.
Külön köszöntöm a bennünket olvasókat. Remélem, hogy találtak érdekes „célpontokat” írásaink nyomán és talán egyszer ők is a beszámolót írók csapatát erősítik majd.
Kedvelt témánk kifogyhatatlannak tűnik, vannak még teljesen „fehér foltnak” számító területek (pl. az Alföld), vannak olyan helyek, ahová időről-időre visszatérünk, folynak ásatások, kutatások, helyreállítások több helyen az országban, elmerülhetünk az építéstechnikai részletekben is akár…
Bízom benne, hogy lesznek még közös topiktúrák, amikor néhány fórumtárs összebeszélve járja be egy-egy terület szép középkori emlékeit, hiszen bennük együtt osztozva sem csökkennek az emlékek-élmények.
(Illusztráció: Berhidai képek, hiszen hamarosan indul a Veszprém megyei élmények megosztása.)
Miskolc történelmi városmagja az Avasnak nevezett magaslat körül alakult ki, így nem meglepő, hogy itt található az avasi református templom is. Miskolc első, tatárjárás előtti temploma helyén a 15. században épült a napjainkban is látható templom, melyet 1545 óta a reformátusok használnak. (Padlózata alatt 1941-ben tárták fel az előd-templom félköríves szentélyének alapfalait.) A templom (át)építése 1365-1411 között történt, ennek során kialakult egy gótikus stílusú, egyhajós templom. 1470-1489 között érett csúcsíves stílusban fejeződtek be a munkálatok, ennek eredményét láthatjuk most is: egy három egyforma magasságú hajó által alkotott, csillag- és hálóboltozatos késő gótikus csarnoktemplomot. Hossza 42 és fél méter, szélessége 19 méter, ebből 8 méter a főhajó. Szűkület nélküli szentélye a tízszög öt oldalával zárul.
1544-ben egy portyázó török csapat támadta meg Miskolcot, feldúlták és felgyújtották a templomot. Újjáépítését a város lutheránus hitre tért polgárai végezték el, a protestáns szertartás igényei alapján. A kilenc éven át tartó renoválás során síkmennyezetet készítettek az elpusztult boltozat helyébe és körülfalazták a karcsú, sokszögletű pilléreket. 1557-re készült el egyemeletes, vaskos kőfalazatú, fagalériás harangtornya. Zsindelyborítású sisakján 333 éve mutatja az időt a toronyóra. Negyedóránként szép harangjátékát hallhatja az arra járó. A templom körül helyezkedik el a város legrégebbi temetője. (Ludwig Emil cikke alapján)
Bejutás: a parókián kell bejelentkezni (Papszer u. 14., 46-358-677). Bennünket a szombat délelőtti takarítást végző bácsi engedett be.
A templom részletes ismertetését lásd: Novotny Gyula: Az avasi templom. Miskolc, 1982.
A Bükk rengetegében, 710 méter magasan állnak az egykori pálos kolostor és templom romjai. Megközelíthetők autóval a Miskolcról Bánkútra menő út felől vagy turistaúton Ómassa felől (bükki kék sáv és kék kereszt jelzésen). Mi ez utóbbi utat választottuk, útközben megpihenve a hangulatos Jubileumi-forrásnál.
Felérve –számomra legalábbis- meglepő volt tapasztalni a romok tömegét és azt, hogy ilyen magasan fekvő helyen fekszik az épületegyüttes. Amit tudunk róla, hogy már a 13. században éltek itt remeték, de a tényleges kolostoralapításra 1313 táján kerülhetett sor. Az első biztos híradás 1346-ból származik, ekkor egy levél már elöljáróját, Benedek apátot is megnevezi. Ekkortól 1486-ig nyomon követhető a bükki rendház önálló élete. Guzsik Tamás szerint a templom és kolostor elrendezése tipikus: a kisméretű, egyhajós, sokszögű apsziszáródású templomhoz északról csatlakozik a kolostor épülete, szabályos kerengővel. A sekrestye és a templom melletti épületszárny emeletes lehetett, erre a romok alapján vannak bizonyítékok. Elrendezése alapján egy kis (6-8 fős) létszámú közösség élt itt. Ami egyedi: a templom kialakítása, boltozása és díszítése, ezek miatt nem sorolható a „szükségleti” alkotások körébe. A templom hajója 9,3 méter hosszú, 7,7 méter széles. A kolostor és temploma két építési periódust mutat: az első, 14. század eleji, korai csúcsíves korszak az Anjou-kor idején épült pálos építményekkel rokon, második virágkora az 1400-as évek második felére tehető. Az ekkor készült falpillérek díszítése gazdag, szinte túlzottnak mondható, a boltozás elemeinek arányai, pontos metszése udvari műhelyre utal.
A források elapadnak a rendházról 1486 után. A 16. század közepén már nincs lakója, területe 1540-ben világi birtokosok kezébe került. Egy 1755-ös jegyzékben rég elhagyott, elpusztult épületként szerepel. Az első ásatások az 1930-as évek elején folytak, de mára omlásveszélyes állapotok jellemzik a környéket. Tavaly nyáron egy önkéntesekből szerveződő csoport (Csatárlánc) kezdett el dolgozni a területen, a munkálatok több évig is eltarthatnak.
Szentségtartók voltak?
79 éves tábla Magasan lévő ablaknyilás
(Beszámolóm Ludwig Emil cikkének felhasználásával készült.)
A miskolctapolcai feltárás továbbra is folyik, elég jól el van keritve, itt csak egyetlen fényképet tudtam késziteni. (Remélhetőleg jövőre visszatérünk és addigra talán "összeáll a kép".)
Felkerestük még a szentléleki pálos kolostorromot és az avasi református templomot, ezekről azonban csak csütörtöktől tudok irni, mert még egy kiruccanás vár rám Veszprém megyében. Ennek eredményét is olvashatjátok majd, addig kis türelmet kérek.
Bocs a kései válaszért. Egyébként jól gondolod, a domonkos templom- és zárdarom, valamint a premontrei templom "fér bele" a mozgalom kategóriájába. De a ferences is nagyon szép (és érdekes sorsú).
Bélapátfalva: tényleg érdemes a belsőért visszatérni!
A héten Miskolcon jártunk, hamarosan megosztom az olvasóközönséggel, amit lehet.
Ismét egy kérdésem lenne. Budapest Margitszigeten 3 - pontosabban igazából 4 - rom található. A Donkos templomrom és kolostor, a Premontrei templom, és a Ferences kolostor.
Jól gondolom, hogy csak az első kettő "fér bele" a román kori templom(romok) közé? Elvileg a Ferences is akkor épült, ha jók az infóim,, mint a Premontrei...
De hogy kicsit "adjak is". Bélapátfalván járva, nagy szívfájdalmamra bejutni nem tudtam ebbe a gyönyörűséges monumentális Cisztercei Apátságba. Negyed ötre értem oda, és állítólag 4-ig van / volt nyítva. Hejjjj de szántam bántam, ide vissza kell mennem megnézni belülről is, nincs mese!
Zalai gyöngyszemek, 4. rész: Bucsuszentlászló, ferences kegytemplom, románkori kápolna
A Zalaegerszegtől délre fekvő Bucsuszentlászló vasúton és közúton is megközelíthető, de a megye fővárosából egy kellemes túra végén is elérhető. (Talán nem meglepő, hogy mi ez utóbbit választottuk.)
A Széhviz-patak mellett, szigetszerű magaslaton már messziről látszik a hatalmas barokk templom. A vele egybeépült rendház az 50-es évek óta szociális otthon. Bennünket azonban egy kisebb méretű, de középkor-rajongó szívünknek sokkal kedvesebb épület vonzott ide, melyhez az előbb említett templom keleti falával csatlakozik.
A románkori kápolna a 13. század derekán épült, eredetileg torony nélkül, nyugati végében karzattal. Bejárata a déli oldalon nyílott (most a barokk templomból egy átjárón közelíthető meg). Kapuzata, melynek egy részét 1926-ban találták meg, a zalaszentmihályfa/bödei templom bejáratához hasonló díszítettségű. Külső homlokzatát körös-körül magas lábazati párkány, fent pedig gazdagon mintázott oromdísz keretezi, ezeket függőleges falsávok (lizénák) fűzik össze. A hajón három, a szentélyíven két tölcsérbélletes, románkori ablak látható. A középkori templom a török hódoltság idején romossá vált, a 17. század végén remeték őrizték, tőlük vették át 1694-ben a ferences barátok és később ők építették hozzá a „nagy testvért”. Az új templomnak Szent László király a védőszentje, a mögötte lévő románkori kápolnát Szűz Mária tiszteletére szentelték újra. Ilyen módon évente többször is nagy ünnepet tart a kegyhely, népes búcsújárások célpontjává vált – innen származik a település neve is. (Ludwig Emil cikke nyomán)
Aki belülről is meg szeretné nézni e csodás remekművet, az jól teszi, ha idejében (=előre) egyeztet a plébánossal (92-362-018), mi ezt nem tettük meg, így csak kívülről csodálhattuk a romanika e jeles magyarországi ékkövét. A közelben található még a Szent László-forrás és a kisebb dombon álló Kálvária-kápolna is.
Itt zárult le zalai utunk, de ez a megye még számos szép középkori emléket „rejt”, vágyunk, hogy visszatérhessünk és ezeket is felfedezhessük majd.
Sóly címere
Szentségtartók voltak?
