A legkisebb (3 éves) az érdekképviselő. Folyamatosan a kicsivel foglalkozik, figyelmeztet, hgoy Emma éhes, kakilnia kell, fáradt, illetve őt (Kolost) vagy engem akar. Szoptatás közben az ölébe kéri, a pelenkázást 5 cm-es közelségből asszisztálja és kommentálja. Általában babagondozási szakértővé nőtte ki magát és boldogan osztogatja tudását.
A középső (9 éves) szerepelni szeret a kicsivel, az elmúlt hét alatt számtalan pózban készítetett magukról fényképet, és nagy örömmel mesél a kicsiről a barátoknak, büszke rá, hgoy mindenki irigykedik rá a kistesó miatt.
A legnagyobb (12 éves) gyengéden puszilgatja és milliószor elmondja, hogy nem lehet valaki ennyire kicsi és cuki. Ő foglalkozik Emmával a legkevesebbet, de tetszik neki, hogy Apa sokkal többet van itthon.
A két nagyobb most gyakrabban foglalkozik a Kolossal, főleg, ha én éppen emmázom.
Lehet, hogy igaza van annak, aki azt mondta, hgoy 3 gyerek után nincs testvérféltékenység?
Orsilitól kaptam emilt, valami miatt nem tud belépni, de megírta a nagy hírt, frissítema táblázatot. indexesbabak.uw.hu
Emma lányunk megérkezett nov. 8-án, 2950g, 50 cm. MInden rendben volt vele, bejött a gyors, könnyű szülés :))
Hétfőn du. szokásos CTG vizsgálatra mentem, ami rendszeres, 10 perc körüli fájásokat , nem túl erős kontrakciókat mutatott, ami alatt néha kicsit leesett a szívhang (160-ról 100 körülire). Az orvosom 2 ujjnyi méhszájat mért, javasolta, hogy gondolkodjak el a burokrepesztésen. Ha úgy döntök, hogy nem szeretném, akkor elenged, de szerinte ebből legkésőbb másnapra mindenképp szülés lesz, talán jobb lenne napközben, mint éjszaka. Ez volt kb. 4 órakor. Úgy gondoltam, ez a gyerek úgyis elindult kifelé, hajrá! Hazajöttem a csomagokért, elrendeztem a 3 nagyfiút, megvártuk a nagyit és férjemmel együtt 6 -ra visszamentünk. Kb.1 óra elment az adminisztrációval, újabb ctg-vel, ahol a szívhang ejtegetések kontrakciók alatt időnként megjelentek, de nem volt vészes. Az orvosom köldökzsinór csavarodásra tippelt (utólag kiderült, alaptalanul). 7-kor megrepesztette a burkot, addigra már 3 ujjnyi volt a méhszáj, egyetlen igazi fájás nélkül. Átöltöztünk, elfoglaltuk a szülőszobát és vártunk. 9-ig semmi se történt, gyenge fájásocskák kivételével. Újabb vizsgálat szerint a 3 ujjnyi tágulás megmaradt, vaskos, kemény belső méhszájjal, szóval nem haladtunk semmit. Az orvosom oxitocint javasolt, úgy magyarázta, hogy sokadik szülésnél gyakori a primer fájásgyengeség, mert a méhizomzatban megnövekszik a kötőszöveti állomány az izomsejtek rovására. Reggelig ellennénk ezekkel a gyenge fájásokkal és a kitolásra mindenképp erősíteni kellene a fájásokat a magzat érdekében. (Az előző két szüléskor is pont ez történt.) Belementem az oxiba, az EDA esetleges igénybevételével (előző szülésekkor nem kértem, és ott a rövid oxitocinos időszakokat a kitolás alatt eléggé megszenvedtem, szóval tudtam, hogy ha hosszabb ideig kapom az oxitocint, akkor az brutálisan kemény lesz). 3/4 10-kor bekötötték az oxit és 10 körül megkaptam az EDÁ-t is. Az oxi és az EDA között volt 3-4 elég erős fájásom, akkor még nem tudtam, hogy a ez a 3-4 fájás fogja képviselni szülés egyetlen fájdalmas részét. Az EDA után már semmit sem éreztem, csak valami olyasmit, mint amikor az ember az övet szorosabban a derekára csatolja. Negyed 11-kor már 4 ujjnyit mért a szülésznő és fél 11-kor jelezte, hogy eltűnt a méhszáj. A következő "szorításkor " éreztem, hogy nyomnom kellene, villámgyorsan szétszedték az ágyat, odakészítették a születéshez való cuccokat. Szóltak, hogy a következő fájáskorkor nyomhatok. Felkészültem, hogy apait-anyait beleadok, mert az EDA miatt csak halványan éreztem a nyomásingert, erre az első nyomás után leállítottak, hogy most csak lihegjek, hogy csinálhassák a gátvédelmet. Egy kicsit összezavarodtam, ezek szerint akkor most ott tartunk már, hogy félig kibújt a feje? Még csak egyetlen egyet nyomtam! Ha tudtam volna, hogy ez volt az utolsó nyomásom is, nem problémáztam volna magamban. Azt a fájást elsóhajtoztam, a következő fájásig tartó időben éreztem a feszítését, de nem volt nagyon kellemetlen. Az második tolófájásnál szintén nem szabadott nyomnom, de mivel az EDA még tartott bőven, csak tompán éreztem a nyomásingert, nem volt nehéz visszatartani. Ekkor ki is bújt, rögtön a pocakomra tették és elkezdett nyekeregni. Alig hittem el, hogy csak ennyi volt és vége. Fáradt sem voltam, fájdalmaim sem voltak, most először a 4 szülés alatt úgy tudtam örülni az érkezésének, ahogy mindig is szerettem volna. 2 öltést kaptam végül, még mindig tartott az EDA, szóval nem sokat éreztem. A szülésznő, bár nem ismertem korábban, fantasztikusan klassz volt, kedves, empatikus, mindent ő intézett körülöttünk, a doki szinte csak díszlet volt :))
A Margit kórház csecsemőosztályáról sok rosszat olvastam, hallottam, nekem kellemes csalódás volt. Nem volt éppen túl sok kismama/kisbaba, a legtöbb 3 ágyas szobában kettesével voltunk, volt energiájuk odafigyelni az elsőgyerekesekre, ötödszörre is megmutatni a szoptatást stb. és összességében pozitav volt a csecsemősok 95%-nak hozzáállása. Az egyetlen negatívum a látogatási rendszer, az osztály folyosójának bejáratánál van egy üvegezett ajtó, ami ráadásul befelé nyílik. Az összes kismama azon a másfél nm-en tömörült a babákkal, és húzodott félre, amikor a személyzet (orvosok, nővérek) ki-be járt.
Mióta itthon vagyunk szépen beállt a ritmusunk, egyelőre a várakozásaim felett, szinte idillikusan alakulnak a dolgok. (Emma eszik, alszik, nagyok élvezik.)
Nálunk is minden rendben van, nekem nagyon sokat fáj a hátam és a derekam :( Nekünk még van vissza sok :) Én nagyon parázok, egyik pillanatban felkészültnek érzem magam a másikban nem :S Remélem nem lesz pánik roham, nem vok egy olyan típus, de kitudja :) Két nagy pofon majd segít :DDD
Csatolok képet, 1643 gramm és 37 cm volt kb. pénteken :) Nekünk olyan 3500 grammra saccolták :))) Hát kíváncsi leszek :) 77 kg-ról indultunk /12 hét folyamatos hányás után/ most tartunk 92 kg-nál :D és nagy a pocakom :)
Orsi - kitartást és sok szerencsét így előre is :)
Orsili, Lucas, örülök, hogy jelentkeztetek, és hogy minden rendben. Orsili, neked külön gratulálok a kislányhoz, majd biztos meg fogjátok kapni az okos beszólásokat, hogy addig próbálkoztatok, míg végre lett egy lány. :-D
hát én sem voltam az elmúlt hónapokban túl aktív, így a végefelé is nehéz megfogalmazni, hogy is zajlik az élet nálunk.
Allia, köszi, hogy megkerestél :)))
Kb. 2 hét lehet még hátra, jól érzem magam, némi hátfájástól eltekintve, nagyjából készen állunk a kicsi lány fogadására. A nagyok izgatottak, drukkolnak, hogy még az őszi szünetbe beleférjen a babázás (Gergő ötödikes, Dodó harmadikos, Kolos 3 éves lesz karácsonykor.)
Pocakom most sem nagy, 5 hónaposnak elmegy :))), a baba 3000-3300 körül várható, a nagyokhoz hasonlóan. Gyors, könnyű szülésre számítok...
Nevet még nem találtunk, van pár esélyes, de semmi biztos egyelőre.
Eléggé elhalóban a topik, hát még a nagy múltú táblázat...
Kicsit utána kerestem az aktuális 3 tagnak, Vaszon Vaszonovnáról találtam hírt: "szept. 13-án megszületett Marcell Eliot, 37oo gr., 55 cm. Császár, no komplikáció, bár a manó kicsit furán, hüppögve lélegzett. Másnap komoly légzéselégtelensége lett, mentő, intenzív osztály (Czerny gyermekmentők, 1. sz. gyermekklinika, kalapokkal le az ott dolgozó dokik és nővérek előtt - úgy szakmai, mint emberi szempontból). Ma (09.24) engedték haza, szánk a fülünkig ér, Marci kétszer született meg. :-))) " "http://indafoto.hu/vaszon_vaszonovna/marci_1"
- egyetemi ösztöndijakhoz jutás lehetősége, ami 14 év múlva már aktuális
- későbbi munkavállalás szabadon (nem kell J és H vizumokkal és munkavállalási engedéllyel szarakodni, hanem felül a repülőre, landol és elvállalhat bármit, ahol alkalmaznák, nem kell kiemelkedő tudósnak lennie, akit külön meghivnak professzornak)
- kaphat ott a hadseregtől, rendőrségtől illetve egyéb bizalmi munkahelyektől igazán magas összegű ösztöndijat (amit külföldinek nem adtak és ezzel lehet pl. doki is a seregben, amerikai területen, nem feltétlenül Irakban)
illetve mindig ott van az, hogy ha bárhol a világban olyan komoly jellegű gondja van, az amerikai nagykövetség előbb segit, mint a magyar
emellett jobban felszereltek a kórházak, ami igaz az EU egy részére is, de a legtöbb helyen nincs a ius soli
bár mi nem ezért mentünk ki, de nem csodálkozom, hogy van, aki csak ezért is kimenne, ha van rá pénze és módja.
mivel a gyerek 21 éves korában kérheti meg a családnak az USA állampolgárságot, ez érthető módon nem volt fő szempont számunkra :)))))))
hát, a fél éves vízummentes kintlét épp csak szűken elég kimenni szülni.
a baba érdeke szerintem, hogy mondjuk minimum 1 hónapos legyen a repülős hazaútnál. ki kell várni a születési bizonyítványt (3 hét volt kb.), kiváltani, majd a postán beadni az útlevél-kérelmet, az sürgősséggel hamar kész.
mivel volt biztosításom, nem kellett fizetni semmit. a számlát azért tájékoztatásul kiküldték: 22.500 dollár. epidurális érzéstelenítés, szülés indítással, ezért össz 5 nap kórház.
egyébként én ezt tudtam és hajtottam is erre, hogy kint szülessenek.
valóban érdemes biztosítást szerezni (pl. férj vagy saját munkaviszonyod jogán). de pl. szülőházakban, szülésznőkkel olcsóbb lehet a szülés. emellett vannak közkórházak is illetve egyes államokban vannak programok, támogatások, amelyek minimalizálják a szülés és a kezdeti évek gyermekorvosi költségeit. ez nem mindig csak állampolgár anyáknak jár.
24 hetes terhesen lehet elvileg max repülőre szállni
Én ott szültem az egyiket, de nem az állampolgárság miatt :) Nem tudom, hogy lehet amiatt ott szülni, ha nincs biztosításod, akkor rettentő sok pénzbe kerül egy szülés.
köszi a véleményt! rengeteg örömünk van a lányokban, sok hiszti és vita is van, de úgy tűnik, összenőttek szépen :)
én jövőre még nem szeretnék kisbabát, mert még regenerálódnom kell :) de túl nagy korkülönbséget sem szeretnék. az első lányommal kis híján két éves koráig tudtam otthon maradni, a második nagyon csöpp volt, amikor kénytelen voltam dolgozni menni. a harmadiknál jó lenne megint picit tovább otthon maradni vagy kötetlenül dolgozni...
Ezen a képen már egy hetes Emma.
