mai interjú, lefordítottam :)
Katie Melua: Kockáztattam. Szívből játszom.
Ön Grúziában született, de ma már a legsikeresebb brit énekesnők egyike. Milyen volt az Ön útja?
Grúziának abban a részében nőttem fel, amelyik később a Szovjetunióhoz tartozott. Amikor kitört a polgárháború, 8 éves voltam, Belfastba költöztünk. Természetesen ott is voltak különböző politikai problémák, de kihasználtuk a lehetőséget, amikor az édesapám ott munkát kapott. Vele együtt, édesanyámmal és bátyámmal tehát elmentünk és elkezdtem angolul tanulni és iskolába járni. Apu öt évig dolgozott a kórházban, aztán elmentünk Londonba. Időközönként jártunk haza is, például a nyári szünidőben.
Ezért is szeretett volna politikussá vagy történésszé válni?
Igen, mindezen problémák végett, de a zene mindig valahogy bennem volt.
A keleti lány csak úgy eldöntötte, hogy sztár lesz belőle?
Nehéz volt, és még ma is nehéz, de abban az időszakban úgy éreztem, hogy van esélyem. Grúziában a zeneipar nem túl erős, azonban az Egyesült Királyságban nagyon elérhető és fejlett. Nagyon pozitív, hogy bár nehéz volt a kezdet, keményen dolgoztam, százszázalékosan ennek szenteltem magam, lemondtam más dolgokról, és itt vagyok.
Mi volt a töréspont?
A művészeti iskolában megismertem a menedzseremet Mike Batt-et. Minden héten jártak a zeneiparból megnézni a fellépéseket, és egyszer éppen Mike Batt is eljött, hallotta a dalomat, amit a kedvenc művésznőm, Eva Cassidy haláláról írtam. Tetszett neki, sok közös volt bennünk, így hát megpróbáltuk a stúdióban is. Sok nagyszerű dalt írt nekem, mint pl. a Nine Million Bicycle, Closest Thing to Crazy. Sokat kaptam tőle, nagyszerű mentor.
Az Ön szerzeményei finoman szólnak, lassan és érzelmesen, ellenben mindazzal, hogy Ön egy olyan nő, aki szereti az extrém sportokat.
Azt gondolom, hogy nincs itt ellentmondás. Szívesen próbálok ki új dolgokat a zenében, nagy kalandor vagyok, az életben is mindent kipróbálok. Azt hiszem, hogy ha nem lenne kalandvágyó lelkem, nem tudnék zenét alkotni. Az elején sokan mondták, hogy így és úgy kell zenét szereznem, és hogy ilyennek meg olyannak kell lennem, de én azt mondtam, hogy nem én szívből fogom a zenét csinálni. Kockáztattam, erről szól az egész. Pontosan, mint a sportban.
Ezért is adott koncertet a tenger 303 m mélységében?
Igen, az Északi-tengernél volt mindez, van róla filmünk is. Az egy nagyszerű, kivételes, de őrült érzés volt, hiszen a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. (nevetés)
Az is igaz, hogy Ön egyike a leggazdagabb brit művésznőknek 30 éves korig. Ez hogy sikerült?
A mai időszak nehéz mindenkinek, a zeneipar is szenved és mindenki harcol. Nos, azt gondolom, hogy nekem az segített a legtöbbet, hogy kis kiadónál működöm. Gyorsabban tudtam haladni, jobban tudtam sikereket elérni. Volt lehetőségem a változtatásokra, valaki segítségével, aki megért engem. Ez így egészen más politika.
Hosszú idő óta az európai slágerlisták élén tartja magát.
Az embernek tehetségesnek kell lennie, ez nem közhely. Keményen dolgoztam, jó csapat volt körülöttem, akik ide juttattak engem. Nem vagyok része nagy kiadónak, tehát ennek az egésznek az összjátéka, és természetesen a rajongók is segítenek, elképesztő, ahogy az emberek érzékelik a zenémet.
A fiatal kezdő zenészeknek is ezt ajánlaná?
Igen, dolgozni a zenével, sok zenét hallgatni, régebbi szerzeményeket, ismerni a múlt stílusait és fontos a saját utunkat kiválasztani. Úgy csinálni a zenét, ahogy azt magunk akarjuk.
Mit hallunk majd Pozsonyban?
Elsősorban az utolsó albumom, a Secret Symphony dalait, nagy zenekarral játszani elképesztő és ezt mutatja a rajongók nagy száma is. Pozsonynak már most örülök, érdekes, hogy milyen különböző városok vannak Európában.
A cseh médiában is egyre gyakrabban olvasható valami érdekesség. amit persze Te már ismersz. Ezt a beszélgetést viszont elküldöm Neked :)
Prágában szerdán lesz a koncert. Már nagyon várom. :)
eredeti: http://style.hnonline.sk/kultura/c1-58282880-katie-melua-pre-hn-riskla-som-to-hram-zo-srdca
