Sziasztok. Hátha van valaki, aki otthon van aromaterápia kérdésben. Erről fordítok egy könyvet, de van valami, amit sehol nem találok. Azt írja, hogy az illóolajok aromáját így lehet csoportosítani: top notes, middle notes, vagy base notes. Na most ez mi a túró a magyar szóhasználatban? Sajnos magyar aromaterápiás könyvben se találtam meg. Előre is köszi.
Az is ó referenciának, ha a könyvbpl lefordítasz egy-két fejezetet (attól függőne, hogy mekkora egy fejezet). Az még nem akkora munkabefektetés, hogy ne érje meg.
Nekem annak idején annyi referenciám volt, hogy kedvtelésből lefordítottam 4-5 Woody Allen novellát. (Igaz, nekem volt protekcióm, ami sokat segített abban, hogy szóbaálljanak velem.)
Egyik barátunk is úgy kezdte, hogy félig haveri alapon "bízták meg" ponyvafüzetek fordításával, ez lett a "referenciája". Mint alább írtam, ez viszont 400 oldal, talán mégis jobb lesz, ha előbb más, rövidebb anyaggal próbálkozom, esetleg az általad leírt pályázatfigyeléses módon.
A választ köszönöm, és mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok.
Hát igen. Az ördögi kör a referenciánál kezdődik. 40 éves vagyok, eddigi életemben fordítói munkát amatőrként vagy szórakozásból sem végeztem. Épp ezt a könyvet gondoltam volna "referenciának". Mivel 400 oldal, ezek szerint erre a célra viszont nem alkalmas.
Nem szépirodalmi mű, alternatív tudományos elemzés, esetleírásokkal. Tehát a közvetlenül nem fordítható idegenizmusok kivételével adja magát, mintha szinkrontolmácsolnám, tulajdonképpen csak a gépelési sebességem szabna határt.
Az író orvos, az egész neten egyetlen utalást találtam egy 2002-es cikkére, tehát van esély rá, hogy nincs még saját fordítója.
Üdv. A "Leiter Jakab a filmfordító" c. topikban érdekes eszmecsere folyik bizonyos Rákócza Richárd (nem kitalált név!) gyenge vagy nagyon gyenge - vagy nem is rossz? - múfordításairól.
Jééé. szakfordítóiról hallotta, azt meg is értem. De műfordítói... Jó, tudom manapság már író szak is létezik a világban... az élet furcsaságai. Ezek szerint én autodidakta vagyok.
"Bármely kiadó közvetlen megkeresését elvetettem. Feleségem nemrégiben gyakorlás céljából egy mesekönyv fordításába kezdett, és az itteni kiadótól azt az információt kaptam, hogy a szokásos eljárás az, hogy a célországi kiadó indít projektet. Tehát, ha én magam keresnék meg egy kiadót, azzal csak ötletet adnék, ami mindössze egy, már "a körben levő" fordító megbízásait szaporítaná."
Kis nyelv, nagy lehetőségek ;)
Lefordítani tényleg nem érdemes, de a kellő referenciákkal* megkeresni egy kiszemelt kiadót - az a legrosszabb esetben is csak egy emailbe kerül. (Én már pofátlankodtam be így kiadóhoz, sikerrel - de nem fordításból élek, mondhatni alkalmi munka volt.)
(Van olyan, hogy a kiadó kiír egy pályázatot, próbafordítással. Előfordul, hogy az adott nyelven beszélők közé is eljut a hír: ezért jók a kinti "magyaros" levlisták, ilyesmik. Feleségem így kapta meg az első könyvét, ami viszont arra volt jó, hogy azután ő maga keressen meg egy kiadót. Szerződés (és így még) fordítás sincs még a dologból, de nem hajtották el, sőt! (De ehhez nem ártott egy műfordítói végzettség))
(Mindketten külföldön élünk.)
Referenciák: például könyvkritika, könyvismertetés, (novellák az adott írótól/adott nyelvről - ez utóbbi kettő csúnyarosszdolog, úgyhogy csínyján vele! ;)).
Nekem az a tapasztalatom, hogy ha a könyv érdekli őket, és kellő referenciákat tudsz felmutatni, tőlük akár te is fordíthatod. Csak akkor nem, ha bejáratott szerzőről van szó, akinek megvan az állandó fordítója. Akkor peched van.
Szerintem előbb lefordítani és aztán házalni vele nem érdemes. Már csak azért sem, mert nem tudhatod, nem vette-e meg valamelyik kiadó közben a jogokat, lehet hogy már dolgozik rajta valaki.
A szokásos eljárás az, hogy a magyar kiadó copyrightot, kiadási jogot vásárol a külföldi jogtulajdonostól (aki lehet szerző, kiadó, irodalmi ügynökség, legtöbbször az utóbbi). Ha attól félsz, hogy adott magyar kiadó csak lenyúlná az ötletedet, meg vagy lőve. Legföljebb alapíthatsz egy kiadót...
Külföldön élő lévén, ahhoz szeretnék támpontot kapni, hogy egy adott, a szóban forgó országbeli szerzőtől múlt hónapban megjelent könyv magyar nyelvre fordításáért, mint megbízásért, milyen módon lehet kezdőként "indulni"?
Bármely kiadó közvetlen megkeresését elvetettem. Feleségem nemrégiben gyakorlás céljából egy mesekönyv fordításába kezdett, és az itteni kiadótól azt az információt kaptam, hogy a szokásos eljárás az, hogy a célországi kiadó indít projektet. Tehát, ha én magam keresnék meg egy kiadót, azzal csak ötletet adnék, ami mindössze egy, már "a körben levő" fordító megbízásait szaporítaná.
Ha viszont rászánom az időt a fordításra, a kész mű elkészültekor már egészen biztosan vesztettem, hiszen nem ez a főállásom. Az eredmény ugyanaz.
Matyi Dezső vásárolta föl, de én nem vele voltam kapcsolatban, hanem Szász Zsolttal, hamár nevesítünk.
Én eddig egy kiadónak dolgoztam, amiről tudom, hogy Matyi úr megszerezte, ott fizettek rendesen. Egyébként szóban forgó úriembert nem ismerem, nem is nagyon tudok róla mit mondani (se rosszast, se jót).
Nem, szerkesztő, vagy főszerkesztő volt, a nevét nem tudom már fejből. Viszont azóta kiderült, nem hazudott: épp akkor vásárolta fel a kiadót a pécsi úriember, aki sok kiadóval megtette már ugyanezt.
Azóta újból felvettem velük a kapcsolatot, de nem sok eredménnyel. Az igazgató (ha ugyanarra gondolunk) nagyszabású Python köynv projekttel kecsegtetett, ami azóta se akar összejönni.
Van egy juppy réteg (azt hiszem így hívják őket), aki szépen, fegyelmezetten elolvassa a kötelezőket, aztán pedig minden évben kimegy a könyvhétre, megveszi a bestsellereket, és elolvassa. Elolvasnak minden Esterházyt, Kunderát, Hrabalt, Spirót, Saramagót, és mindent, ami szépirodalom létére felkerül a toplistákra, de ennyi. Ja, és beszélgetni nem tudsz velük ezekről a könyvekről, hiába olvassák. Nekik az irodlaom csak társadalmi norma.
az a trendi, hogy az irodalom, történelem stb. nem fontos. nem is nagyon olvasnak a srácok. tudom, ismerek vagy kéttucat huszonéves értelmiségit. olvasgatnak, de töredékét sem annak, mint annak idején mi. és ez nem öreges mormogás, vannak dolgok, amiket nem lehet megtanulni a netről.
Én még azon nem is akadnék fel, hogy a műfordító többet kap, mert a műfordítói nyelvvizsgáért is rendesen megkérik a pénzt. Amin kiakadtam, hogy amíg volt két áfakulcs, a szakfordítás 25%-os volt, a műfordítás 15%. Ráadásul utóbbi ugyebár az íróki-költői tevékenység alágazataként szerepelt. Ez pedig rengeteg anomáliához vezetett. Volt kiadó, ahol műfordítóktól is csak a 25%-os Fordítás-t fogadta el számlán, amit pedig elvileg szakvizsgához kötöttek. De olyat is hallottam, hogy valahol az okmányirodában nem engedték, hogy ismerős felvegye a műfordítás tevékenységet szakfordítói vizsga nélkül.
Ja, a lényeg kimaradt, elnézést: ha tehetem, egyéni vállalkozóként, műszaki fordítóként ÉN határozom meg, milyen összeget kérek, míg a könyvkiadók - helyzetüknél és lehetőségeiknél fogva - maguk határozzák meg, mit fizetnek. Tehát ott ÉN vagyok a vesztes, azaz a lúúúúzer. Dehát szeretek irodalmat fordítani, micsinájjak.
Dear TAIRA: A fenéket csudát: dupláját. Többet. Még többet. Műszaki szakfordítóként (pardon, háromnyelvűként, bocs, de igaz) minden további nélkül elkérhetem, SŐT, EL IS KÉREM a leütött karakterkénti két + forintot; valamit valamiért, etwas für was, ahogy a művelt üzbég mongya.
Ám mindkét területen MAGYARUL kell tudni, mondok, magyarul. Sajnos, itt tartunk, ide jutottunk. Magyarul sem tudunk. Tele van a szakma mindenféle skriblerekkel, a piedesztálra magukat felemelt, felkapaszkodott senkiháziakkal, akik csak valamiféle TV2 - RTL Klub - mondhatom tovább-féle magyart beszélnek, és sajna, ehhez kapcsolódik az EMEREGY nevezetű, elborzasztósult Kossuth Rádió bemondóinak/riportereinek/megszólalóinak nagy része is.
Eklatáns példa az emeregyből: "...bejelentkezett a csoport, AKIK..." Jéééézusisten. Itt tartunk? Jessszőr-madam, itt, biza.
Üdv, a Snoopypapa, joccakát! Még beszélhetünk a témáról - kiapadhatatlan forrás, sajna.
