Nyílván nem minden számuk jó, de vannak vitathatatlan érdemeik. Az "...and the beat goes on!" című albumukat bárkinek merem ajánlani, aki szereti az instrumentális zenét. Az "Our happy hardcore" 1 félresikerült szar.
Jó, hát akkor legyen a Goldberg variációk... A legnevesebb előadójától, Glenn Gouldtól is megvan néhány verzióban, különböző korszakaiban és korokban rögzített és kiadott lemezeken és cédéken. Bach-fan karmester barátommal az összeveszésig-békülésig szoktunk vitatkozni a különböző felvételek "igazságán" és hitelességén...
Szóljon akkor a legelső, 1955-ben rögzített verzió, amivel egycsapásra berobban Gould a világ élvonalába: szidták és dicsőítették egyszerre ezért a felvételért... (Hogy miért az akkor derül ki, ha meghallgatjuk és kielemezzük Gould legutolsó feljátszását is a Goldberg variációknak, ehhez a legelsőhöz viszonyítva:
Sajnos a tokja nincs meg és az előző gazdája eskü alatt vallotta, hogy a cd koronghoz érő sárga anyag eltávolítása után klasszisokkal jobb a hang. Úgyhogy igyekezett letépni róla, több-kevesebb sikerrel :(