Zűrösen készült a film. Operatőr, rendező váltogatta egymást, 12 forgatókönyvíró csinosította a sztorit, mégsem lett kész időben. Az ilyen filmek nem szoktak jól elsülni.
David Fincher első vágását a Fox visszadobta és egy, a producerek által vágott film került a mozikba. (Miért nem Alan Smithee lett a rendező?)
Az 50 millió dolcsiból készült film 55 milliót hozott az USA-ban, ami nagyon gyenge eredmény az első kettőhöz képest. A film az első hangulatát vette alapul, zárt, szűk terek, baljós hangulat, egy idegen. Furcsa volt Cameron akcióorgiája után egy ilyen folytatás. Elsőre nekem sem jött be. Aztán harmadik-negyedik nézésre megbarátkoztam vele, és elkönyveltem egy jó filmnek, ami azért messze elmarad az előző kettőtől. A filmnek nem volt erőssége a cgi, a legjobb jelenetek továbbra is a bábokkal illetve a maszkban játszó Tom Woodruff Jr.-ral készített jelenetek voltak.
2003-ban elkészült a film Special 'Assembly Cut' Edition verziója, mely Fincher eredeti elképzelésit mutatja be, 30 perccel hosszabb játékidőben. Csodák csodája, szerintem jobb mint az eredeti. Látványosabb, (az ökrös rész százszor jobb mint a kutyás) kicsit lassabb, de ez egy pillanatig sem válik a kárára. Amit sajnálok, hogy a régi, csúnya cgi-t (zöld alien) nem javították fel.
Így az igazi ez a film, és így már méltó módon követi az első 2 részt. A vége tökéletes lezárása a trilógiának, amit nem kellett volna folytatni.
hmmm, egy borbély ismerősöm hívta fel a figyelmem a következő problémára. vajh, kik azok a színészek, akik a következő képen szerepelnek? akiket én felismertem: jobbról balra: sir ian mckellen mint gandalf, orlando bloom mint legolas, karl urban mint éomer, gimli szerepében pedig hmm... hát te meg ki a fene vagy?
the driller killer: aszongya egy felirat a film elején, hogy "this film should played loud". ha eleget tettem volna a felszólításnak, tuti begolyóztam volna, s most a város utcáit rónám ködös tekintettel, kezemben hatalmas mobillal, amivel agytumort kívánnék okozni szegény járókelőknek. ha most forgatták volna, kb. így nézne ki ez az urbánus paranoiáról szóló szatírikus horror. míg az amerikai pszichóban a gazdagság unalmába őrült bele a címszereplő, abel ferrara figyelemreméltó debütálásában a pszichózist a nincstelenség, a művészi zsákutca (a címszerepet alakító ferrara képtelen befejezni élete főművét, az amerikai bölényt ábrázoló festményt), ill. az ezekből következő "szarok a világra" mentalitás okozza. az alacsony költségvetés ellenére a fúrós gyilkos ámokfutása rendkívül kifejezőre sikerült, az operatőrnek is bevések egy plusz pontot. a narratíva kissé egyenetlen, a lázadó ifjakról bevágott sokadig montázs már az agyamra ment. ja, ölég hatásos film.
double indemnity hollywood-ban még mindig készülnek jó filmek. nagyszerű forgatókönyv, ügyes rendezés és bátor befejezés. ja, a film 1944-es és egy film-noir.
capturing the friedmans az idei oscar egyik jelöltje a dokumentumfilm kategóriában. jobban lekötött ez a film, mint bármi más, amit eddig ebben az évben láttam. a film elejétől a végéig odaszegezett a székhez. nagyon jól felépített és összerakott, egy eléggé megrázó történettel. egy jómódú, középosztálybeli 5 tagú családból az apát és a kisebbik fiút (19 éves) megvádolják pedofiliával. a filmből megismerjük a családot, a körülményeiket, az életüket, a nyomozást, az ítéletet, a vádakat, a bizonyítékokat, az áldozatokat. a filmben minden érintett - képviselje bármelyik oldalt is - nyilatkozik. és közel sem olyan egyértelmű minden, mint amilyennek itt leírva esetleg úgy tűnik...
shield 3. sorozat első része jól kezdődik, jól folytatódik
Cinema paradiso 10/10 ÁÁÁÁ! top 10 simán
What Dreams May Come 10/7 Ez elsőre jobban tetszett.
Rosemary's Baby 10/10
Duplex 10/6 Dannytől jobbat vártam, főleg a végén sántított, de így is volt benne néhány nagyon jó poén
Darkness Falls 10/8 Alig tudtam aludni utána természetesen
Mona Lisa Smile 10/5 kicsit olyan érzésem volt, mintha ezt a filmet már láttam volna korábban. Úgy tízszer. :/
The Crow 10/7
Prophecy, The 10/7
Magyar vándor 10/3 (nagy jóindulattal) Bár inkább 10/1, mert top 10-es életem legsz*rabb filmjei között...
Prince of Egypt 10/8 (egyik kedvenc filmzeném az első dal)
Apocalypse Now 10/7 Háááát, láttam már sokkal jobb háborús filmet is.
Wrong turn 10/2 blöeh Szétuntam az agyam ezen a sablonos szerencsétlenségen
Brother bear 10/6 ari, de ennél a bezárt stúdió korábbi főatrakciója, a Lilo és Stich jobban tetszett.
25th hour 10/10 Lee eddigi legjobbja (nekem) all time top10-be belekerült. Igaz ott van vagy 50 film mellette, ha össze kellene gyűjtenem, amiket odamondtam valaha. :D
Bad Taste 10/10 természetesen
Battle Royale 2 10/2 unalmas
Punch Drunk Love 10/9
Underworld 10/10 Állat volt! Jack, légyszi írd rá a dvd listámra! :)
Hart's War 10/5
Runaway Jury 10/6 (a könyv sokkal jobb... És miért kellett fegyveresre változtatni az eredeti történetet???)
Shadow of the vampire 10/7 Dafoe eddigi legjobb játéka
I am Dina 10/7
Confidence 10/8
Gothika 10/7 Izgalmas, majd később sajna sablonos
The Last Samurai 10/9 Hűűűűű
Big Fish 10/10 Az Álmosvölgy mellett Tim legjobbja...
The Passion of the Christ 10/8
És végül, de nem utolsósorban:
Peter Pan 10/9
Gyanítom, hogy csak a szinkronos verzió számlájára írható a visszafogott pontszám, mert nagyon szép és jó film. Erősen a hatása alá vont és már most szívesen újranézném, tehát asszem ezt is meg kell vegyem dvd-n. :)
Végre én is számozgathatok: 1 :DDD
Na azért a ROTK mozibanmegnézési számom ennél jobban fest: 10 Ja és ne felejtsük el az össz megnézési számocskámat, ami a TRILÓGIA mindhárom részének összeadott megtekintési alapszáma, ez pedig (utánaszámoltam és korrigáltam a korábbit) 72 :) És még csak most kezdek belejönni. :)
Akira – az első alkalommal mikor Kaneda motorra száll a bandájával és örültek módjára robognak végig neo-tokyo utcáin és közben törnek-zúznak mindent.
Ben Hur- - a 11 perces lovas kocsiverseny, ami alatt nincsen zene az egyik legmonumentálisabb, legerőteljesebb jelenetsor. (jézusom, mekkorát ütött moziban). A mai napig sem sikerült felülmúlni.
Butch Cassidy and the Sundance Kid – a kerékpáros, önfeledt jókedv jelenete, a híres dallal -> Raindrops Keep Falling on My Head
Godfather – a film végi leszámolás jelenetsora.
La Vita e Bella – mikor a kis Giosué kilép a rejtekhelyéről, a tábor már teljesen üres és csak áll és várakozik, majd egyszer csak befordul egy tank...
Once Upon A Time In America – miután eldugják a pénzt és közösen sétálnak, önfeledten táncolnak, fütyörésznek Brooklynon keresztül, háttérben a híddal (DVD borító), majd a kiskölyök fut vissza.
(- Noodles...!
- Elcsúsztam...)
Pépé le moko – a film utolsó 5 perce, ami többet elmond a szerelemről, mint bármi más, amit azóta csináltak. Szívfacsaró.
Raging Bull – a film eleje, a főcím. Nem lehet elmondani, látni kell, hibátlan. A zene és a kép tökéletes összhangja. Abban a pillanatban eldőlt, hogy ez a film valami nagyon különleges.
Vertigo – a magándetektív bemegy egy koszos, lepukkant, iszonyat ronda sikátorba miközben a nőt követi, a nő bemegy egy ajtón, a detektív utána és ahogy kinyitja az ajtót ez a látvány fogadja:
Where Eagles Dare – a küzdelem a felvonón
+ 1
Dolls – bármelyik jelenete, az egész film olyan, mint egy festmény
1. breaking the waves [D-SWE-FR-NL-NOR, 1996, lars von trier] - "ding-dong, szól a harang"
a film befejezése vallásos áhitatot feltételez a rendezőről, s ezzel rendesen meglepett; maga a jelenet egy apró speciális effektus, amely ismételten szokatlan a dogma-filmes von triertől. tényleg, most azért találta ki ezt az egész dogma-mizériát, hogy folyton-folyvást megszegje a szabályait?
2. die blechtrommel [D, 1979, volker schlöndorff] - "kicsi szív"
a kis oskar nem mindennapos tünemény, már születésekor okosabb, mint mi mindanyian, s három évesen elhatározza, hogy nem növekszik tovább - egyszerűen nem bírja elviselni azt, ami a világgal történik (ja, a helyszín a 3o-as évek németországa), kis bádogdobjával tűntet az antiszemitizmus ellen, nem mintha bárkit is érdekelne egy három éves forma fiúcska szigorú pillantása... s ha a leghülyébb emberek is képesek a szerelemre (lásd forrest), úgy a leokosabbak sem menekülhetnek előle: oskar úgy fejezi ki érzelmeit a nálánál idősebb(nek tűnő) szíve hölgyének, hogy oly átható hanggal és addig sikít, amíg egy aprócska szív karcolódik a kristálypohárra. kissé hátborzongató vallomás, meg kell hagyni, de nagyon hatásos.
a filmet keretbe záró álomjelenetei ellenére meglehetősen nihilista rajzfilm a grave of the fireflies, de mint általában a leghihetőbb történetek hatnak a legdrámaibbnak: a második világháború vége felé közeledvén, a fekete esőtől még innen, a büszke nipponi birodalom a végét járja, az egész országot éhínség tizedeli meg. szeita és szecuko mindezt gyermeki egyszerűséggel éli meg, illetve gyermeki fantáziával éli túl - gondolnánk, ám az élet kegyetlensége más sorsot tartogat számukra... mikor a film utolsó harmadában a végelgyengülés végez a csöppnyi szecukoval, a film varázslatos módon mellőzi a kézenfekvő szentimentalizmust, s szeita tényként közli, hogy a hugica többé nem ébredt fel... később kis szertartást rendez neki, s mielőtt a hevenyészett máglyára rakott szalmakoporsóra rárakná a fedelet, egy utolsó pillantást vet szecukora, én pedig felsikítottam, hogy istenem, csak mozdulna meg!
4. lord of the rings: return of the king [NZ, 2003, peter jackson] - "frodóért"
miután minas tirithnél megálljt parancsoltak a förtelmes ork-hordának, a maréknyi harcképes ember mordor ellen vonul - a biztos halálba. önfeláldozó céljuk az, hogy eltereljék szauron figyelmét arról a két hobbitkáról, akik a végzet hegyére pályáznak. a küldötztségben ott van mindenki, aki számít (kivéve a költözéssel foglalatoskodó tündék :), gandalf, éowyn, legolas, gimli, pip és trufa. s természetesen mordor királya. aragorn tekintetét szauron fölényes, megsemmisítő erejű tekintete vakítja el, s ezer királyból 999 biztos térdet hajtana, de nem úgy aragorn: megfordul, tekintete találkozik harcos társai, barátai, családja lángoló tekintetével. aragorn elmosolyodik, s csendesen csak annyit mond: "frodóért".
5. once were warriors [NZ, 1994, lee tamahori] - "túlélek bármit"
megdöbbentő erejű film a harcos szellemről, s a kitartásról - a szerelem, a család, a hagyomány és az ősök összetartó erejéről. új zéland hagyományörzésben verhetetlen: a maori szellem mindenhol jelen van, az ember nem is gondolná, hogy az a törékeny, ám bátor tekintetű nőszemély is igazi harcos: kirekesztettként neveli problémás gyermekeit, brutális férje pedig néha úgy összeveri, hogy rá sem lehet ismerni. pedig jake mindennél jobban szereti az asszonyt: bizonyára tisztában van azzal, miféle erő rejlik a nőben - retteg tőle, fél attól, hogy elveszíti őt, fél szembesülni gyengeségével. a családban elkerülhetetlenül bekövetkező tragédia (beth elveszíti lányát, egyetlen gyermekét, akinek esélye volt arra, hogy kikeveredjen a mocsokból) hatására az asszonyban utat tör a harcos szellem: az ősök hívó szavának engedelmeskedve elhagyja férjét. tudja, hogy ez szentségtöréssel egyenértékű, ám nem fél; ha képes volt 18 évig együttélni ezzel a vadálattal, akkor bármit képes túlélni. s ezzel leveti béklyóit, megszabadul a szerelem fojtogató ölelésétől, s ott hagyja a tehetetlen dühében fújtató férfit.
ez tök jó, egyébként nem felejtettem el, de nem akartalak miatta basztatni :), örülök, hogy te sem felejtetted el :) még most is emlékszem mikor ircen dumáltunk erről a témáról. én akkor pont a vertigo egyik jelenetsoráról áradoztam :)
az előzetes meredek sztorit ígért: az öregek otthonában rekedt elvis (bruce campbell erre a szerepre született) és egy néger tata (ossie davis), aki JFK-nek hiszi magát megküzd bubba ho-teppel, a lélekszívó múmiával. no, ez jó kis őrület lesz, gondoltam, ám a film képes volt teljes egészében kihagyni a ziccert: már az első tizenötperc dögunalomba fullad. elvis csak fekszik és fekszik, a múlton mereng, vagy minden erejét megfeszítve próbál némi merevedést kisajtolni szottyadt hímtagjából. közben bubba és ölebe, a húsz centis szkarabeusz (vicces műanyag) ráérős tempóban terrorizálja a lakókat, elvis pedig fekszik és a múlton mereng, s hogy lökést adjon az amúgy is halálos iramban pörgő cselekménynek, néha tesz egy fáradt kört a járógépével. azt hiszem, néha a rendező horkolását is hallani véltem, de az is lehet, hogy ez a zaj csak egyike volt a film bámulatosan olcsó effektusainak. befejezés gyanánt megprószálnak némi tom és jerry hangnemet kölcsönözni a filmnek, amely szinte azonnal ki is pukkad, s természetesen marad idő némi merengésre is...
Az egyik magyar filmes újság 100%-ra értékelte ezt a filmet. Nem tudom, hogy a kritikus mit láthatott benne, én maxiumum akkor adnék rá annyit, ha az lenne a kérdés, hogy mennyi esélye van annak, hogy soha nem feküdhetek le Jennifer Aniston-nal.
Mindkét színész tehetséges, sajnos a film nem rajtuk múlott. A történetből hiányoznak a poénok. (kivéve pár gusztustalant) Ez még hagyján lenne, de a romantikus részek is gyengék? Akkor meg mit nézünk? John Hamburg ( a Zoolander és az Apádra ütök forgatókönyvírója) még remek rendező lehet, de az írást talán hagyja másra.
Na, három napi izzadós-lázas ágyban szundikálás után lábadozva, egy régi, Tyler-nek tett igéretemnek szándékozom eleget tenni, mégpedig egy lista formájában.
Íme a 10 legmeghatóbb, és legkönnyfakasztóbb filmjelenet Szása szerint:
1. Lord of the rings: The Two Towers – Gandalf és a Rohírok megérkeznek Kürtvárhoz "...For the King!..."
A felmentő sereg leszáguldása a hegyről - annak ellenére, hogy valószínűleg ez a jelenet nem látott élő szereplőt, csak egérpadot és processzoridőt - mind képileg, mind zenéjében döbbenetesen monumentális és hátborzongatóan katartikus: egyértelműen a trilógia csúcspontja, és a filmtörténelemben valószínűleg megismételhetetlen filmes teljesítmény.
2. Peter Pan: Wendy és Peter csókja – "...this belongs to you, and always will..."
Hát igen. Elfogultság ide, agybomlasztó konzumesztétika oda, ez a jelenet őszinteségével, kedves ártatlanságával és harsányan színes képi világával maga a megtestesült álom; egy pillanat, amikor újra tizenkét évesnek érzi magát az ember... és amit Peter utána művel... hát életemben egyszer én is szeretnék úgy elélvezni egy csóktól... :-)
3. Lord of the rings: The Two Towers – Theoden csatára készül, "...Where is the horse, and the rider, where is the horn, that was blowing..."
Ebbe a négysoros versbe Középfölde minden ártatlanjának szenvedése, megadó beletörődése van besűrítve: a vágóképekben felvillantott menekültek, a harcra készülő kicsik és nagyok arcáról leolvasható reménytelenség, a vasudvardi sereg kérlelhetetlen menetelése – olyan pillanat, mely közelebb hozta számomra a háború torokszorító érzését, mint bármely más film, amit életemben láttam.
4. The return of the Jedi – Luke és Vader tróntermi jelenete – "...And now, young Skywalker, you will die!..."
Gyerekes plüssmacik ide vagy oda, az apa és fia végső párharcában egymásnak feszülő dühödt gonoszság és kétségbeesett szeretet – a trilógia legkatartikusabb élménye, amin már nyolcéves koromban is eleredt a könnyem. A legmegindítóbb lélekmentő egymásratalálás, amit valaha leforgattak: "Hiszen már megmentettél, fiam..."
5. Titanic – Jack és Rose naplementéje a hajóorrban
Tartsák bármilyen giccsesnek is az egész filmet, ez a bizonyos katasztrófa előtti utolsó naplemente utánozhatatlanul nagyszerű és emberi: valahogy olyan az egész, mintha egy szerelmes pár csókjában még utoljára megcsillanna a lenyugvó napban gomolygó történelem, hogy aztán átadja helyét az ocsmányul sötét, csillagtalan 20. századi éjszakának. Történelmi vízválasztó, a nagyratörő ember szégyenteljes bukásának előszeléről mesél.
6. Mononoke Hime – az erdő szellemének megölése – "...I’ll show you, how to kill a God!..."
A hitében megzavarodott, természetből kihátráló ember őrülete ez a film: az emberé, aki már csak pusztulásában képes uralni a világot, mégis szent meggyőződése, hogy helyesen cselekszik. Szívszaggató kataklizmája egy világnak, amit mi már sosem fogunk ismerni – Miyazaki nemcsak egyszerűen legjobbja, de súlyosabb és felemelőbb az összes többi filmjénél együttvéve.
7. La cité des enfants perdus – Morzsa könnycsepje, ami elindítja a "lavinát"
Extrém képi világában utánozhatatlan jelenet: nincs benne semmi világrengető, hacsak az nem, hogy néha a legapróbb könnycsepp is fordítani tud a dolgok alakulásán – és ez nemcsak szívmelengető, de megynyugtató gondolat is egyben.
8. Amadeus – Mozart utolsó órái
Milos Forman elementáris erővel elmesélt történetének tetőpontja: a haldokló zseni géniusza még utolsó élő pillantásában is fülsüketítően sikolt le a vászonról – örök mementóként a világnak, amely soha nem becsülte prófétáit, hogy aztán szégyenkezve boruljon le előttük haláluk után.
9. E.T. the extra-terrestrial – ET halála – "...He will live, but we’re losing ET..."
Egyike a nagy szentimentális mesélő őszinte pillanatainak: köszönhető talán a gyerekeknek, akik még nem "eljátsszák", hanem eszeveszettül átélik a pillanat drámáját; mindenesetre felejthetetlen rész, amikor Elliott a fagyasztókamra üvegén keresztül elbúcsúzik ET-től, miközben a lehellete oda-odafagy az üveghez... ezen hatéves koromban napokig pityeregtem. És ami igazán döbbenetes, hogy ez a rész még ma is működik, elszomorít és elvarázsol: Spielberg tényleg tud valamit.
10. 2009: Lost memories – Min-Jae halála
Ez az a jelenet, amiért Hollywoodban kirúgnák a rendezőt – és ez az a tény, ami miatt Hollywoodban igencsak gyenge a filmfelhozatal. Értő rendező keze alatt egy gyerek halála komoly érzelmi húrokat pengető "fegyvertény", és itt – hacsak egy jelenet erejéig is – igencsak felnőttek a feladathoz. Az a vágás, ahogy a rendőrtisztnek a porban kúszó kisfiú felé kinyújtott keze átvált az ellenségévé vált egykori társa kezeire, amint felé rohanó, mosolygó kislányát akarja átölelni – hát az irgalmatlanul szomorú lecke arról, mi mindenünk van, és mi mindent veszítünk el szinte öntudatlanul az életben.
Hát ennyi. Várom a többiek, konzumesztétikailag jobban összeválogatott listáját :-)
trouble in paradise egy romantikus vígjáték 1932-ből, igazából egy gondolat/kérdés motoszkált a fejemben a film alatt – amellett, hogy teljesen magával ragadott a filmből áradó kedvesség, báj, humor – hogy miért nem készül manapság ehhez foghatóan jó film a műfajban? tökéletes film, minden ízében.
electric dragon 80.000 v 54 perces (!) japán film, tadanobu asanoval a főszerepben (ő volt kakihara az ichiből). ha valaki látta a tetsuo c. filmet az tudja mire számítson. örült, örült, totál beteg film és roppantul szórakoztató.
Carlito's Way Előrebocsátom, hogy nem láttam a Scarface-t, és nem vagyok valami nagy Brian de Palma szakértő, szóval nem igazán van összehasonlítási alapom, és mindenféle előzetes prekoncepció nélkül ültem le megnézni a filmet (a flux-féle "erősen javallott"-tól eltekintve :). Nem vagyok túlzott rajongója a műfajnak, mégis nagyon tetszett a film, kellő arányokban tartalmazott akciót, érzelmességet, cool, idézhető beszólásokat. Pacino, amikor nem handabandázik, sokkal, sokkal jobban élvezhető. Ami viszont igazán fantasztikussá tette a filmet, az Sean Penn, aki körül csak úgy vibrált a levegő az idegesség meg a para keltette hullámoktól. Luis Gúzmant meg mindenben imádom. Igazából csak a film hosszával volt egy kis gondom, lehetett volna picit húzni itt-ott Pacinóból meg a néha közhelyes szövegeiből, szerencsére a forgatókönyv lyukait a gyönyörű fényképezés megtölti.
Felejtés Bére
mindenki tudja, hogy John Woo remek akciófilm rendező és kiválóan ért a galambtenyésztéshez is. ez a story azonban thriller. egy thriller pedig nem attól lesz jó, hogy a kilőtt skúlót háromszor körberöpködjük a kamerával. sőt még attól se, ha négyszer. a filmben kevés a feszültség, az esetlegesen sikeres drámai vagy látványos akció jeleneteket pedig elpoénkodja a rendező. amúgy maga a novella is egyike P. K. Dick „halovány” műveinek (sajnos akad belőle még pár). lehet, hogy más rendezőnek is bele tört volna a bicskája.
valamivel pörgősebb, izgalmasabb és igényesebb színészekkel ellátott, mint a hasonló jellegű „kisebbségi jelentés”, de nem jobb, igaz nem is rosszabb annál 40%
Ungarishe Gyalog-Galopp (magyar vándor)
valami amerikában Herendi Gábor ügyesen egyensúlyozott a népszerű, kommersz humort a gagyi, blőd humortól elválasztó penge élén. aratott is vele rendesen. a magyar vándornál ez már nem jött össze. rengeteget áldozik a szánalmas poénok oltáránál. a vándorban repkednek azok a „humormorzsák” melyeket az ember kiscsoportban még-csak csak, de középső és pláne nagycsoportosként már szégyell elsütni az oviban is. itt az igénytelen, maksa féle kommersz „humorból” kijut a nézőnek dögivel.
kissé bosszantó, hogy a film történetben erősen összelopkodott, karaktereiben felszínes, az eredetiség a strory készítésekor és a forgatási napokon is kimenőn volt. nem is kell túl messzire menni, hasonló filmből Jancsó is csinált vagy egy tucatot. a legtöbb jobb volt ennél.
azért a műnek van jó oldala is. a vágás vérprofi, a zenét sok mainstream hálivudi produkció megirigyelhetné.
akad továbbá pár nagyon jó poén is, mely önmagában elcipeli a hátán a filmet. ezeknek legtöbbje hazai filmes utalás, mely csak a 70-es 80-as évek magyar játékfilmek ismerőinek jelent valamit. ha valaki nem undorodik különösebben a magyar filmektől, akkor 1X érdemes rászánni azt a 2 órát. 40%
Svindlerek
úgy indul mint a többi szélhámosokról szóló játékfilm. az ügyes, okos, szimpatikus, ravasz svindlisek (a filmekből már jól ismert szituációs játékokkal) átvágják a buta, hiszékeny gazdagokat, illetve mindenkit aki csak az útjukba kerül. majd egy kicsit bekeményít story, sőt nem is kicsit, azután eldurvul… érdekes film. igaz, láthattunk már pár „érdekes” filmet Stephen Frears-től. 90%
Felül Semmi
kedves, hangulatos és olyan mint minden angol vígjáték --- szenzációs 90%
Az elmúlt évek rádöbbentettek arra, hogy az angol a vezető népség vígjátékok terén. Szóljon a film fiatalokról, idősebbekről, szerelemről, fekete humorról, mindenben otthonosan mozognak a szigetországiak.
Nigel Cole rendező összeszedett 12 remek angol színésznőt - élükön Helen Mirren-nel (akinek mindegy, hogy űrhajókapitányt, gonosz tanárnőt, házvezetőnőt, vagy hétköznapi angol háziasszonyt kell alakítani, minden szerepre nagyon jól ráérez) - és egy amúgy nem túl eredeti sztoriba csöppentve őket megrendezte ezt a bohókás, könnyed, érzelmes filmet. Eszeveszett poénokra ne számítsunk, ez a film nem arról szól.
Patrick Doyle filmzenéje kicsit eltér a szokásostól, de tökéletesen passzol a filmhez.
Tagadhatatlan tény, hogy a Farelly tesók fejlődnek. A Dumb és Dumber gyenge kezdése után összehozták a Something About Mary-t, majd egy Én és Én meg az Irén-nek nevezett mélypont után az Osmosis Jones-szal lendültek bele igazán. A Shallow Hal-t a legérettebb filmjük, amiben már a gusztustalan poénok számát is minimálisra csökkentették. Sajnos a Stuck on you mégsem jött be. Kétfelé osztom a vígjátékokat: vannak csak kimondottan érzelemre, szerelemre kihegyezett darabok és a poénos, vicces darabok. (Persze aztán vannak amelyek remekül kombinálják a kettőt, pl Love Actually) A Farelly tesók inkább ez utóbbit szerették volna összehozni ebben a filmben. Nem sikerült. Gusztustalan humor itt sincs, azonban másmilyen sem. Végigültem a majdnem 2 órát kb. 2 mosolygással. Ez kevés.
Eva Mendes össze-vissza téblábol a filmben, mintha rossz díszletbe tévedt volna. Greg Kinnear és Cher meg lejátsszák a színről Matt Damon-t, aki teljesen "szürke" a filmben.
