"Könnyen lehet, hogy túl korán, túl hamar kapott csúcsterhelést. Kérdés, hogy hány százalékosra tudják
összerakni...."
Valamikor, régebben olvastam Ernest Hemilgway : "Halál délután" című könyvét, amelyik a bikaviadalok, emellett a bikaviadorok-körülötti rejtelmekről íródott, a szerző, a két világháború közötti, spanyolországi időzésekor szerzett ismeretei és tapasztalatai alapján. Abban a könyvben egy lényeges fejezetet szentelt
az író, bikák által számos alkalommal okozott, kevésbé és persze többé súlyos, időnként halálos emberi sérülések természetének és ugyancsak gyógyításának. Ehelyütt kiderült, hogy a sok sérülés lényegében szabályszerűen kitermelte azt az egészen speciális sebészetet, eljárásokat és természetesen, megszülte magukat, azokat a sebészeker, akik végsősoron mestereivé váltak annak a szaktudásnak, hogy az olyan sérülésekből, amelyeket egy ereeje teljében lévő harci bika okozhatott a vele szemben kiálló viadornak
olyan hatékonyan tudják kezelni, a rendellenességeket helyrehozni, hogy a megsérült emberek mielőbb visszatérhessenek a bikaringbe, ott újfent szembeszállhassanak a féltonnát meghaladó és ráadásul igen gyorsan küzdő - reagáló vadállattal. Itt érnénk el ahhoz a ponthoz, hogy szinte természetesnek vegyem
azt, hogy - szükségszerűen - ez a sumo sport is ki kellett termelje azokat a gygyítási eljárásokat és még
az ehhez elengedhetetlenül szükséges szakembereket is, akik képesek arra, hogy az ilyenfajta speciális
sport-sérülésekből mielőbb feltámasszák, mondhatni újraépítsék a sérült sumo-birkózókat. Ahogy a régi szólás - mondás is tartja : "Ahol a szükség, ott a sgítség." És a sumo, az egy nagyon - nagyon régi sport.
Persze ez is szubjektív, nekem inkább egy kicsit a fiatal Musashimaru jut róla eszembe: a masszivitása kombinálva egy megfelelő agresszivitással és stabilitással (amely nem egy olyan tohonya testtömeget jelent, mint pl. Tsurigisho esetén) jelentHET egy stabil sanyaku-rangot. De persze ehhez még sokat kell fejlődnie (melyre neki is van még ideje, lévén elég fiatal), mert mind a technikáján, mind a lelki kiegyensúlyozottságán van bőven mit javítani (ha itt nem sikerül előrelépni, megrekedhet a Maegashirák között.
Az, hogy ki milyen "görbén" jut fel, elég különböző, külön tanulmányt lehetne arról írni, hogy ki milyen tanulási folyamat után jutott a csúcs közelébe. Például (hogy csak egy klasszikust vegyünk) Akebono-nak a 3. évében sikerül feljutni az első osztályba, ráadásul úgy, hogy egyetlen basho-t sem nyert meg eközben - ahhoz az 5. évéig kellett várni. Ott viszont átszakadt egy gát és a következő évben rögtön négy tornát nyert meg. Ha meg kortársát, Musashimarut nézzük, ő már 2 év után ott volt a Makuchiban, cserébe utána uszkve 5 évre megrekedt az Ozeki-rangban, mielőtt még Yokozuna vált volna belőle.
Hakuoho számára ez - szerintem - legfeljebb, a Nagy Basho tornákon előadásra kerülő 4. összecsapása
volt. Egészen biztosra veszem, hogy már nagyon fiatalon (talán túlságosn fiatalon) nem kevés amatőr megmérettetésen esett át és kapott extra terhelést az a kar-váll. Nyilván, az ott szerzett amatőr rang következtében kezdhetett Ms 15 rangban. Nem sokaknak adatik meg. Ám abban teljesen megegyező véleményen vagyok, hogy valóban nem jó jel ilyen fiatalon, ennyire komoly váll-problémával küszködni.
Mert - épp a kölyök korát tekintve - ennek a vállnak - karnak, még sokáig kellene szolgálnia a gazdáját.
Nagyon jó lenne, ha rendbe jönne. Egy év múlva nemhogy aktív yokozuna, de talán még ozeki sem lesz, ahogy elnézem a gyalázatosan hullámzó teljesítményeket.
Hakuoho (ex - Ochiai) számára fél év (három torna) kellett ahhoz, amire - Atamifuji esetében ez az idő két és fél évre rúgott. Itt és most megemlíthetnénk akár Onosato - t is, aki eddig lényegében Hakuoho-val egyazonos pályát fut. Szerintem a két japán és a mongol közötti alapvető különbség az amatőr elő-életük. Vagyis-hogy a két japán - tekintve, hogy rögvest Ms első 15-ből indultak - nyilvánvaló, hogy ők ketten alapos nyomot hagytak a japán amatőr sumo világában. Erre csak és csakis úgy kerülhetett sor, hogy már gyermekfejjel kerültek bele a sumo világába és már akkoriban alapos képzésen estek át. Ez nagyon sokat nyomhat a latban, nagyon sokat üthet a dobon.
Néhány éve láttam egy rém - régi filmet arról, hogy egy legendás japán sumo család két kicsi gyereke, Wakanohana I. unokái, Wakanohana II. gyermekei, Wakanohana III. (1971) és Takanohana (1972) már kisgyerek-korukban micsoda drillen, edzés - terhelésen estek át, hogy felkészülhhessenek a későbbi pályájukra. Ezt csak úgy, hogy jó fizikai adottságokkal kerül valaki Japánba és megpróbálkozok a
sumo-sporttal, csakis ezzel nem lehet könnyű behozni (lásd éppen - csak Hokuseiho esetét).
Atamifuji - kettejükkel ellentétben - maximum, a hagyományosan kiváló mongol szabadfogású birkózó - iskolák valamelyikében kóstolhatott bele az ilyen küzdelem világába, ami persze (éppen Asashoryu és Hakuho példáján okulva), szemmel is jól láthatóan, nem kevés előélet.
És még valami. Asashoríu 19 - 20 évesen került bele a japán sumo világába ls két teljes év kellett ahhoz, amihez Atamifujinak kettő és fél év. Hakuho 16 - 17 évesen tette ugyanezt és neki három évébe került,
amíg a kezdettől feljutott a Makuchi - ig. Hakuoho (ex - Ochiai) szerintem már a puszta versenyzői név-választásával is egyértelművé tette, hogy mire készül, ha egészségesen visszatét. Fentiekkel csak arra szerettem volna célozni, hogy Atamifuji kb. két év laufot adott mind Asashoryu-nak, mind pedig Hakuho-nak. Az, hogy mennyit ad Hakuoho-nak és majd Onosato-nak - majd elválik. Mindazonáltal még nagyon fiatal és - szerintem - benne is megvan a lehetőség. Igaz, az is szemmel látható, hogy a rendkívülli fizikai adottság önmagában (minr szükséges feltétel) kevés , vagyis csupán szükséges. Az elegendő feltétel (a technika és a fifika) még nincs meg neki, de jó esélye van arra, hogy még megszerezheti. És van ideje
erre, nem is kevés. Valóban, mindenképpen igaz, hogy - legalábbis egyelőre - hiányzik belőle Asashoryu "dúvad"-sága, illetve Hakuho (talán jó értelemben is vehető) időnkénti "gazemberség"-e. Én legalábbis nagyon remélem, hogy egyik sem lesz igazán jellemző rá, legalábbis a karrierjének csúcsát kezdegető Hoshoryu - féle fajtából való nem.
igen, ez jogos. de hátha sikerül végre egyszer jól összedrótozni valakit az orvosoknak a sumoban. nem kéne elkapkodnia, ideje van, legyen teljesen egészséges, egy év alatt a jonidanból is vissza tud kapaszkodni a makuuchiba.
én meg pont nem látom a jó testi felépítést Atamifuji esetében. nekem afféle Tsurugisho, Chiyotairyu típusú testfelépítése van, ami ideig óráig tud működni, de a kor haladtával általában meredeken zuhan a teljesítmény.
de ezek csak megérzések.
azért ne feledjük, Atamifuji nem most került fel először a makuuchiba, egy évvel ezelőtt már felküzdötte magát 4 juryos torna után 8-7-tel, hogy azonnal kizuhanjon, ami után megint kellett neki 4 torna a másodosztályban, hogy visszakerüljön.
nekem ez a mostani doten inkább afféle Tokushoryus fellángolás, mintsem egy magasra ívelő trendvonal egyik pontja.
Atamifujinál én (szubjektíve) azt látom, hogy van egy jó felépítése, méretéhez képest jó dinamikája (ami mondjuk Hokuseihonak nagyon nincs), felsőkategóriás ereje és nem teljesen egysíkú a küzdelemben. De azért az a sokszínűség és virtuozitás, amely Hakuoho-t jellemzi, hiányzik belőle és ezt nem igazán hiszem, hogy meg lehetne később tanítani neki. Ezért belőle kinézem, hogy Sanyaku, később (ha stabilan ki tudja játszani az ütőkártyáit) Ozeki lehet belőle - de Yokozuna pl. nem. Hakuohoban viszont (ha helyreáll hosszabb távra az egészsége) utóbbi is simán benne van.
Hokuseiho pedig szerintem ugyancsak lesz egyszer talán Komusubi/Sekiwake - de ennél többet nehezen tudok elképzelni nála, mert a méreteiből adódó problémákat (magas súlypont + nehézkes mozgás) nehéz kompenzálni. Nála idővel az lesz egy érdekes kérdés, hogy súlyban hova viszi el a mestere: marad (a magasságához képest) relatív nyurga vagy ráhízlalnak pár tucat kilót (200-220), hogy stabilabban álljon (ha már fürgébb úgy se lesz).
Az mindenféleképp igaz, hogy nem kell előre nagyon merészeket jósolni. Nyilván vannak kivételek, mint
ahogy mind Asashoryu, mind pedig Hakuho pályája kezdetén már látszott, hogy itt valami komoly dolog
van készülőben. Ám ellenpéldának éppen itt van Hokuseino, akiről - immár az Aki végeztével mondható,
hogy nem kissé érthetetlen és felettébb rapszodikus a teljesítmémye és az ő esetében is voltak itt azért komoly várakozások. Éppen miatta látom úgy, hogy - legalábbis egyelőre nem igazán képes kihasználni
az egészen különleges fizikai - fiziologiai adottságait, illetve (sokkal jobban mondva), ahhoz, hogy végre
is azt tudja nyujtani, amire képes lehet, még fejben is nagyot kell fejlődnie. Atamifuji esetében azt látom,
hogy a fizikai adottságai (test - tömeg, magasság, erő-állapot) majdnem olyanok, mint Hokuseiho-é, de nekem úgy tűnt ezen a tornán, hogy még méretesebb ellenfelekkel szemben is jobban tudott élni-bánni velük, mint a japánná átlényegült egykori mongol Hokuseiho. Az persze igaz, hogy Cchiai (vagy legyen inkább Hokuseiho) nagyon meggyőző volt már az első Makuchi fellépésén is, de Atamifuji sem mondott csődöt még méretesebb ellenfelekkel (mint pl. Abi, Tobizaru, Kinbozan) szemben sem, csak éppen attól
nem lett volna szabad kikapnia (mint pl Tsurugisho), akit, hogy - ha legyőz, nem lett volna itt semmiféle
play off. Vitte volna 12 - 3 eredménnyel a Yusho-t, ami még Hakuoho-nak sem sikerült a Nagoya Bashon, pedig ott Ő is (Atamifuji-hoz hasonlkóan) nagyon sokat megtett ezért. az viszont teljesen helytálló, hogy Atamifuji számára a Kyushu az Akinál sokkal jobb, méretesebb lehetőség lesz a bizonyításra. Én, magam
részéről már megpróbákoztam egy próba Banzuke-t gyártani, mind a Makuchi-ra, mind a Juryo-ra és úgy látom, hogy Azamifuji az Aki teljesítményével legalább 7 helyet léphet előre, azaz valahol a Makuchi 8-ik emeletéről ugorhat neki az aktuális feladatnak. Remélem - sikerrel. És ezúttal - hasonló helyzetben, mint
ami elé, az Aki play off-on került, most már nem majomkodja el a dolgát, mert úgy vélem, hogy az Ozeki kerül még vele szembe, hasonló helyzetbe és remélem, hogy akkor revansot vesz rajta. Megérdemelnék mind a ketten (!)
Teljesen igaz, hogy abban az esetben, ha a mongol a közeljövőben visszavonul, rögvest érződik legfőként
a közönség oldalán (de nyilván magán a sportágon is), hogy üresedés van és ezzel csak nő a nyomás a Szövetségen az általad vázolt irányban. Mindazonáltal, felettébb kíváncsi vagyok az éppen mostanában következő időszakra, legalábbis abban a tekintetben, hogy a feltörekvők mire lesznek képesek egy ilyen szempontból nem kis mértékben "légüresnek" tűnő térben. Biztos, hogy nagy lesz a kísértés, ámde volt
már ilyen un. "interregnum". Igaz, legutóljára, fizikailag is, 1932-ben, de kvázi-helyzet az kialakult éppen
a 2000 - es évek elején, amikorra a múlt évezred utolsó nagy Yokozunái (Akebono, valamint Takanohana
és Musashimaru is) viszavonult, illetve utóbbiak éppen a visszavonulás gondolatával foglalkoztak és ez
volt az alkalom Asashoryu, majd néhány évvel később Hakuho érvényesüléshez, habár az is igaz, hogy mindkettejük abban az esetben is nyilván elnyerte volna a rangot, ha a két utóbbi valami okból mégis maradt volna. De nem maradtak - szerintem bölcsen - így megnyitották az utat az elkövtkező "mongolveszedelem" előtt. És ezzel egy új "arany-korszak" jött el a sumo - ban, mert mind Asashoryu (a tűz és a robbanékonyság ura), illetve Hakuho (a technikai tudás, a bölcsesség és a sportág szinte megújításánakmestere) valóban elhozta az új évszázadhoz - évezredhez illő és méltó sumo-t és ezzel történelmet írtak. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy a jelenlegi (és éppen a csúcson lévő) aspiráns(ok)ban korántsem láthatni ilyen potenciális lehetőséget, de még (sajnos) sokkal kevesebbet sem. Pedig nagyon kéne ez is.
Talán majd a most feltüntek, mint Hoshoryu, Hakuoho, Atamifuji és az Onosato-félék jehetnek, teremtik
meg ezt az új hullámot. Részemről sokkal inkább ebben bízakodom, mint egy olyan Yokozunában, aki egy
- két éven belül (és korántsem az ambiciója és elszántsága - motivációja, de éppen a fizikai és fiziologiai adottságai következtében) szomorú végjátékot produkálhat. Ez tipikus esete lehetne egy olyan "főnök" -
nek, aki egy bizonyos szintig igen jól teljesített, de túllépte azt a szintet, ahol ez még érvényesül.
Egyébként igen: Takakeishonak nem kellene Yokozunává válnia, mert amit most tud, nem méltó ehhez - többre meg fizikai adottságai miatt már nem lesz képes. De ahogy mondtam már: ha nyer még egy basho-t, szerintem nagy lesz a döntőbírák felé a nyomás (több okból is), hogy előléptessék. Egy Ozeki-promóciiót könnyű volt elhárítani azzal, hogy "ej, ráérünk arra még", hiszen voltak más ozekik és érezhető volt azért, hogy Taka is előbb-utóbb megugorja majd a szintet. Most úgy állunk, hogy az látszik, hogy Teru már nem húzza sokáig, Taka-n kívül a közeljövőben amúgy sem érhet fel senki a csúcsra - japán meg biztosan nem. De majd meglátjuk, mi a fontosabb nekik - és persze, hogy Taka képes-e újabb basho-t nyerni.
Takakeisho-val leginkább sumojának egydimenzióssága és épp emiatt a kiismerhetősége a leg-húzósabb
és nem előnyös vonása. Jól emlékszem arra, amikor első alkalommal teljesítette az Ozeki promóció alap - követelményét (2019 Hatsu) és mégsem ítélték neki rögtön oda a címet (még meglátjuk - felkiáltással). Másodszorra sikerült, ám rögtön kado ban, majd kihagyást, egy csoporttal visszalépést követően, 12 - 3 (Doten) szerezte vissza a rangját. Azóta nagyon megbízható Ozeki, de hát jól tudjuk, hogy Kisenosato is
az volt. És (sajnos) nem lett belőle valódi Yokozuna, habár a japán közönség rettentően vágyott rá, hogy bizonyítson. Persze ő sokkal de sokkal (számmára, éppen e-szempontból) rosszabb korban lett Yokozuna,
mert épp elég volt neki a három mongol (Hakuho, Harumafuji és Kakuryu) körülötte téb - lábolása. Pedig,
ha valaki, hát épp Kise valóban remek Ozeki volt. Szóval nagy kérdés nekem Takakeisho, mint Yokozuna.
"Tessék csak megnézni mondjuk Terut, miként szokott "nézni" az ellenfélre, ill. (ami talán ennél is
jellemzőbb (volt) rá), hogy miként taszít még akkor is az ellenfelén egy nagyot, amikor az már anélkül
is tuti kiesne a dohyoból."
Na, ez is egy felettébb érdekes momentuma a Yokozuna - nak és én is megfigyeltem már effélét az ő magatartásában. És, hogy mennyire összetett sport ez - mennyire együttmozog az un "lélektani" és az ezután következő fizikai összecsapás és mennyire szervesen tartozik ez össze, ebben, alég csak annyit
végig - gondolni, hogy például mi folyik le egy profi nehézsúlyú ökölvívó cím - mérkőzést megelőzően (huzamosan, még a ring-en kívül) és közvetllenül, a meccset megelőzően (már a ringen belül).
Ehhez még csak annyit, hogy Terunofuji nagyon sok győzelmét aratta úgy, hogy egész teste komplett - együttes munkájával fogta fel az ellenfele rázúduló rohamát, fékezte, állítottal le komoly erő - energia - bedobásssal és, amikor az ellenfeleinek lendülete alábbhagyott, akkor fordította sajátmaga javára az összecsapást. Az ő esetében nemigen észleltem még a legkisebb mozdulatot, de még a szándékát se
egy ilyen roham elől való kitérésnek. És ezt roppant módon tudtam értékelni, tisztelnii benne. vagyis a sumojában. AZ az utójáték, amire teljes joggal utalsz, talán éppen ebből a roham-fogadásból képződő -
felgyülemlő fizikai - pszichikai feszültség-tömegbők adódott / adódik nála és eredményezte ezt a nem kissé visszatetsző utó(és nem vég)játékot.
"Ezekben a mongolokban van egy kis "Dzsingisz-Kán" vér,"
Ez itt és most, már majdnem úgy hangzik, mint amit egy közeli rokon doktornéni mondott nekem még valamikor, régebben. Eszerint egy embernek, még a halála idején is (amikor - már igencsak élemedett korban van) akad még egy - két molekulányi levegő-részecske a tüdejében, a leges-legelső lélegzetnyi - levegőből, amit újszülöttként szippantott be a pöttöm kis tüdejébe, amikor kiemelték a mamából és a
szülésnő (a dadus) megveregeti a hátacskáját és felsír, hogy ennek utána - automatikusan - beszívja a
tüdejébe azt a legelső kis levegőjét.
Hokuseiho egyébként, már - cspán születésileg mongol, már honosított japánként szerepel. Ami pegig
Hoshoryu barátomat illeti, amikor szigorúan visszanéz, na éppen akkor emlékeztet leges-legjobban a bácsikájára, akinre egyáltalában nem véletlenül aggatták elterjedten becenevéül a szumós körökben, hogy "mongol dúvad". Nem valami előnyös, de roppamntul találó volt, annyi bizonyos. Persze ez nam
azt jelenti, hogy amennyiben az ember (gyereke) japánnak születik, úgy ő maga a megtestesült, igazi ártatlanság. Elég itt mondjuk-csak Chiyotaikait említeni, rögtön tiszta, hogy vajh kire és mire gondolok.
Illik válaszolnom: Meggyőztél. Amit írtam csak arra jó, hogy számomra ki és miért unszimpatikusabb. Valóban Kotoeko, Ura... viselkedése nekem jobban
tetszik. "Csúnya" viselkedés nélkül is tökéletesen rendben van az egójuk, és semmitől se félnek. Akármilyen is az ellenfelük. Nincs szükségük arra, hogy
másokat "ijesztgessenek" vagy kifejezzék lebecsülésüket. Takakeisho szerintem sem lesz yokozuna, még egy ilyen mezőnyben sem, illetve ha azzá válik, meglepne.
"Takakeisho-t épp a rettentően hátrányos fizikai adottságai és az éppen ebbnől fakadó "sebezhetősége" okán nem tartom egy tipikus Yokozuna alkatnak"
Én is így látom, de ettől függetlenül most van rá egy (vélhetően utolsó) sansza. Ha összehoz még pár szép eredményt, még egy yusho-t, akkor függetlenül attól, hogy mindenki tisztában van a hiányosságaival (melyekről nem mindenképpen maga tehet), megadhatják neki a címet. Egyrészt látszik, hogy Teru már nem lesz hosszan a trónon, pláne nem fog aktívan küzdeni. Másrészt az is látszik, hogy egyelőre nem igen lesz olyan domináns ozeki, aki uralhatná annyira a mezőnyt, hogy elérhetné a Yokozuna-promóciót.
Aztán Yokozuna nélkül tényleg elég randán fest a Banzuke - ha pedig ezt meg lehet oldani azzal, hogy végre újra legyen egy echte JAPÁN Yokozuna... nos, szerintem ezt Taka sansza, még ha nem is lesz hosszútávra jó megoldás.
Hát nem tudom, ez egy elég összetett küzdősport, ahol a pszichológiai hadviselés is hozzátartozik.
Tessék csak megnézni mondjuk Terut, miként szokott "nézni" az ellenfélre, ill. (ami talán ennél is jellemzőbb (volt) rá), hogy miként taszít még akkor is az ellenfelén egy nagyot, amikor az már anélkül is tuti kiesne a dohyoból. De ne csak a mongolokat nézzük: Akebono nézésével, agresszivitásával is lehetett volna foglalkozni anno (meg még sok másik rikishiével is persze).
Ez hozzá tartozik, akár a végső (meg az utáni) pillanatban is - a következő meccs ugyanis úgyis eljön és igen, az ellenfelet ezzel (is) meg kell félemlíteni. Ez nekünk, átlagpolgároknak persze antipatikus, mennyire szép is lenne, ha minden harcos olyan jámbor lenne, mint mondjuk Kotoeko vagy Aoiyama - de ez nem egy átlagvilág (hiába is minden etikett-előírás/szokás), hanem egy kőkemény harc és a rikishik egészen a visszavonulásukig mindent erre (és ezen belül persze a sikerre) tesznek fel.
És habár nekem is kedvesebb úriemberként Kotoeko, mint pl. Hoshoryu, tudomásul veszem, hogy ez nem erről szól. És már elnézést: ezek a felnőtt férfiak minden erejükkel püfölik egymást 15 napig - ha valaki közülük attól szenved lelki károkat, hogy az ellenfele sandán-randán-gúnyosan nézett rá meccs előtt/közben/után, hát az válasszon más pályát. Ahogy amikor a vendégeimnek a Sándor-palota előtt a nyári hőségben álldogáló díszőrségről is el szoktam mondani: őket sem kényszeríti senki, maguk választották, jó pénzért mentek katonának/díszőrnek - ha nem bírnak ki 60 percet a napon, választhatnak más szakmát maguknak.
"Viszont Hoshoryu nem tetszett. Nem a 8-7 -es eredménye miatt, hanem amilyen dühös-mérges-gyilkos,
engedményt nem tűrő haragos szemmel nézett Hokuseihora, miután legyőzte. Nem bánhatunk így a
legyőzöttel. Amig meccselnek, "akár meg is ölhetik" egymást a dohyón, de utána ne csináljon már
ilyet. Olyan visszatetsző volt ez, mintha az ellenfélnek egy megszégyenitő henka után beleröhögött
volna a képébe."
Ahogy végigolvastam a hsz.-odat, tüstént visszanéztem a NHK - összefoglalónak az ezen összecsapást
rögzítő részét, mert részemről - első látásra - nem érzékeltem ilyen - ennyire visszatetsző reagálást az
Ozeki részéről. Őszintén szólva, az kétségtelen, hogy a távozó Hoshoryu kissé szúrós szemmel nézett
vissza Hokuseiho - ra. Az, amit itt leírtál, talán túlzás. én sokkal inkább, mintha a nagybácsiját láttam
volna viszont, még aktív szumós korából, aki valójában képes volt valami sanda mosollyal visszanézni,
távozni a szorítóból. Hoshorayu esetében még azt is el tudom képzelni, hogy még ezen tekintetben is
tanul híres - neves mentorától. Mindazonáltal - legalábbis én semmiféle gyilkos indulatot nem véltem
látni - felfedezni az Ozeki részéről.
Mindatonáltal itt emlékeztetnék arra az esetre, arra az összecsapásra, ami éppen közvetlenül Hakuho visszavonulása előtt játszódott le a 2021 Nagoya Basho záró, a Yusho sorsát eldöntő mérkőzésen. Ott
Hakuho - miután legyőzte Terunofuji-t - átlépve a dohyo-n heverő Ozeki felett - diadalittas mosollyal
nézett vissza vert ellenfelére és ez engem ez a (tőle szinte idegennek tűnő gesztus) éppen Hakuho
egykori nagy ellenfelére, Asashoryu-ra emlékeztetett.
Teru-val kapcsolatban: mielőtt visszavonul, szeretném látni őt még a dohyón "régi fényében". Jó lenne, ha visszavonulása nem méltatlanul történne meg.
Nem vagyok biztos abban, hogy az szépen fejeződik majd be. Az utóbbi tornákon úgy tűnt nekem, (térdei miatt) már alkalmatlan a yokozuna rangra.
Ami Takakeisho "méltatlan" henkáját illeti, úgy vagyok vele, eszesen csak kényelmesre vette.
Viszont Hoshoryu nem tetszett. Nem a 8-7 -es eredménye miatt, hanem amilyen dühös-mérges-gyilkos, engedményt nem tűrő haragos szemmel nézett
Hokuseihora, miután legyőzte. Nem bánhatunk így a legyőzöttel. Amig meccselnek, "akár meg is ölhetik" egymást a dohyón, de utána ne csináljon már
ilyet. Olyan visszatetsző volt ez, mintha az ellenfélnek egy megszégyenitő henka után beleröhögött volna a képébe. Az volt az érzésem, ezt nem véletlenül
tette. Pszichésen súlyos nyomot akart hagyni ellenfelében, hogy a jövőben ebből az érzésből hátránya legyen. Ezentúl ha összekerülnek, Hokuseihonak
fogok drukkolni, akkor is, ha az ifjú technikailag zöldfülü őhozzá képest.
Meg kell azt adni, a bírák most nemigen törték magukat a külödíjak odaítélésekor. A Nagoya Basho után következett különdíj-zuhatag most elmaradt. Egyes - egyedül a Makuchi - újonc, Doten címet hazacipelő Atamifuji kapott egy Kanto Sho - különdíjat - úgy gondolom - megérdemelten. A többiek - eszerint .........
Nos, ezen már elgondolkodtam magam is, mármint azon, hogy ilyen hirdetőoszlop - szeűen össze-vissza teleragasztott térdekkel, ugyan - mégis mit lehet kezdeni a sumo - ringben. Eddig valahogy, mindig arra jutottam. hogy Terunofuji, bár igen - igen rozzant állapotban van, ám, ha időről - időre sikerülne istállója orvosainak egy - egy alkalomra "összefoltozni", tán még eljuthatna a 10. Yushojáig (mert valami furcsa ötlettől áthatva úgy gondolom, hogy ez a 10. Yusho-szám, azért valami mágikus szám még a Yokozunák világában is). És amennyiben Harumafuji-t nem csapják meg fegyelmi vétség miatt, Ő egész bizonyosan
meg is ugrotta volna ezt és úgy érzem, hogy Teru számára is ez még egy utolsó mérföldkő lehetne. Így elképzelhetőnek tartanám, hogy még egy - egy alkalmat bevállal emiatt. Másrészt meg - egyelőre nem is igazán láthatni, hogy lenne - e egyáltalában valaki, aki éppen most a helyére állhatna. Takakeisho-t épp
a rettentően hátrányos fizikai adottságai és az éppen ebbnől fakadó "sebezhetősége" okán nem tartom
egy tipikus Yokozuna alkatnak, A két mongolnak pedig még épp elég tanulni és szokni - valója volna itt,
az Ozeki stációjukban is. A többiek meg ... - ehhez egyelőre nics kommentár. Jöjjenek csak a "kopaszok"!
És még egy érv amellett, hogy épp a Kyushu-t megelőzően Terunofuji - szerintem - semmiképp sem fog "intal" - t hirdetni. A régebbi Banzuke táblákat elnézegetve feltünt nekem, hogy igen - igen sok régebbi Yokozuna éppen a Kyushu Basho - kat közvetlenül követően jelentette be a visszavonulási szándékát. Ez pedig az aktuális Banzule táblákból jól látható - követhető. Eszerint többük - sokuk számára ez az extra esemény számukra valami különleges jelentőséggel bírt és emiatt időzítették erre ennek a bejelentését. Természetesen akadtak ez alól kivételek is (mint például Hakuho, Chiyonofuji és Taiho is, ámde éppen Ők nemcsak ebben voltak kivételek.
Asahoryu például éppen a 2009 Kyushu-t követően jelentette be a visszavonulását, Harumafuji ugyanígy
2017.-ben, Musashimaru és Takanohana 2003 - ban, Akebono 2001-ben, de még tovább visszamenve az időben, és a legnagyobbak közül Kitanoumi is 1985-ben így tett. Szóval ennek azért van hagyománya.
Én személy szerint a henkát legitim eszköznek tekintem: ha semmi nem tiltja, ha még nevet is adtak neki, akkor miért is ne használja egy rikishit azt?
És őszintén szólva az olyanoknál, akiknek a testi erejük úgy egyébként nem annyira veszi fel a versenyt a többiekével ezt nem is veszem zokon, hiszen nekik (általában könnyebb testsúlyúak / alacsonyabb magasságúak) ez egy fontos "eszköz" a kelléktárban, hogy legyen esélyük a náluk 30-50+ kilóval nehezebb / erősebb ellenfelekkel szemben is - ezek közé tartozik nálam Chiyoshoma is. Ugyanígy gondolkozom arról is, hogy ha valaki a harcban az ellenfél ismert gyengeségét támadja, mert tudja, hogy nagyon más sansza nem lenne egyébként ellene (l. Tobizaru lábramenése Teru ellen).
Takakeisho esetében nekem (ezen győzelem esetében) az nem tetszett annyira, hogy neki a testi ereje (főleg most, hogy a formáját nem tompította látható betegség/sérülés) bőven meg lett volna ahhoz, hogy Atamifujit másképp is megverje. De ezzel együtt is legitimnek tekintem a dolgot és nem neheztelek rá, mert ahogy fentebb írtam, számomra nem értelmezhető az, hogy egy legális eszköz használata miatt becsméreljük valakinek a győzelmét.
Taka egyébként jelenleg talán (ha egészséges marad) a legstabilabb ozeki és talán most utoljára az életében még ráhajthat a yokozuna-rangra is: Teru nincs, a többiek (is) elég instabilak, a fiatal titánok még nem értek fel a csúcsra - ha valamikor, akkor most megkaparinthatná a trónt. De csak most, mert kétlem, hogy pár év múlva erre lehet még sansza (azt meg hagyjuk is, hogy mennyire lenne jó egy ennyire egysíkú versenyzőt odafent látni).
"Az már egy más kérdés, hogy a két kibukó Komusubi helyére ki fog felkerülni..."
Ezen már gondolkodtam és arra jutottam, hogy van annak valószínüsége, hogy a Kyushu Bashora három
(régi) új lakója is lehet a Komusubi polcnak. Méghozzá Hokutofuji (szerintem K2e), Abi (Ke), Asanoyama
(Kw). És miután két delikvens (Mishikigi és Tobizaru) térhet vissza a Maegashira - csoportba és valamint - véleményem szerint, most négy - négy delikvens cserélődik a Makuchi (Hakuoho, Chiyoshoma, Kagayaki
és Daishoho), valamint a Juryo (Roga, Tomokaze, Tohakuryu és Ichiyamamoto) között, így a Maegashirák létszáma a Kyushu-n 32 (16e + 16w) lesz, a Sanyaku létszám pedig 10 (1 Y + 3 O + 3 S + 3 K). Egyetlen változás lesz a Sanyaku-ban, a Komusubi csoporton túl. Takakeisho és Kirishima most helyet cserélnek.
