helló mindenkinek A munka láthatóvá vált szeretet. Ha nem tudtok szeretettel hanem csak kedvetlenűl dolgozni, akkor jobban tennétek, ha abbahagynátok, és kiülnétek a templom lépcsőjére alamizsnát koldúlni azoktól, akik örömmel dolgoznak.
Hosszú évek múltán értettem csak meg, hogy a fekete-fehér filmek igazi témája nem csak a szerelem és a csalódás volt, de a háttérben látszó Boszporusz is.
Mikor még világmegváltásban utaztam is, elfáradtam olykor. Ha túl sokan voltak ilyenkor körülöttem, meg még egy lemezjátszó is, feltettem az elsőjét. (Akkoriban még nem jártam olyan bulikba, ahol ez nem képezte az alapértelmezett választékot.)
Szerettem ezzel a lemezzel - és pontosan ezzel a dallal - magam magamra maradni. (Akárcsak később a tűzzel...) Talán, mert már akkor is tudtam, nincs jó válasz. De jó volt, hogy valaki megénekölte ugyanezt. (Láttam a Cseh Tamás-filmet: a végére Bereményi is megtanulta az örülést, hogy a gondolatait vki ilyen átéléssel tolmácsolja... magáévá téve... hallgatóit magáévá téve...) Én nem szeretem jobban ezután se. :)
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói, Maradunk itt, neve is van: Budapest.
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, Közértbe megy le tejért János és Tamás. Házakon rések, azon kilépnek, Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el...
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói, Maradunk itt, neve is van: Budapest.
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, Közértbe megy le tejért János és Tamás. Tócsák tükrében magukat nézve, Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el.
Kérdésem volna: pálinkát mérnek-e már? Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már. Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt, Télikabátomra hasztalan keresek vevőt...
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat, Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt! Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres, Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves...
A fekete lyuk egy nem létező égitest; Három év múlva nem vagyok hadköteles. Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már... Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már?
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói... Maradunk itten, maradunk itt, maradunk...
