Mellesleg és nem ehhez a mondathoz tartozóan megnéztem a Betty nővért. Hát... Úgy döntöttem, a nap többi részét jobban értékelem. Inkább arra gondolok, mielőtt elalszom. :)
Általában nem kap el a lelkesedés, ha meghallom a Sztevanovity Dusan (alias Zorán) nevet. de ma jöttünk haza mamámtól, és megin az a tetves szerelmesek kívánságműsora ment vagy mijazisten. meghallottam egyik számot, és éppen elég szar kedvemben talált, so nagyon megteccett. (majdnem nekivittem a családot egy fának:PP )
szal hagy zárjam soraim mára egy Zorán dalszöveggel. nézzétek el nekem:)
A szerelemnek múlnia kell
Hogy értsd egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
A lángot akkor őrzöd még,
Ha félsz, hogy ellobban, elég,
És elveszted fényét, melegét.
Jó, mikor hisszük még,
Lehet olyan a világ, milyet szeretnénk,
Hidd el, a hajnal attól szép,
Hogy minden éjben ott lapul az örök sötétség.
Egy érzés mindent eltakart,
S elhittük, mindörökké tart,
S a törvény nálunk dől le majd.
De, jaj, a szerelemnek múlnia kell,
És, ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, még tart, még él.
A szerelemnek múlnia kell,
Akkor is, ha égig emel,
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér,
Várj, a kezed ne húzd el,
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz.
Ha sírsz, a szemed ne takard el,
Miért titkolnád, hogy egy kicsit nehéz.
A szerelemnek múlnia kell,
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, még tart, még él.
Még tart..., még él...
egy nagyon kedves barátomat az anyukája etikett felvilágosításban részesítette a borivás fortélyairól, és mikor megkérdeztem, hogy is kell fogni a poharat, eme kis illusztrációt készítette nekem.
