Az ember sir-ri, amikor elmúlik a szerelem, azaz amikor a másik részéröl múlik el. Aztán meg azon kapja magát, hogy kigyógult, hogy vége a fájdalomnak.
És mégsem viháncol az örömtöl, hanem elmereng, hogy mi is fájhatott ezen ANNYIRA néhány hónapja, hogy hova tünhetett ennyire nyomtalanul. Lehet, hogy nem is volt igazi, lehet, hogy csak önáltatás volt? Az utólagos fájdalommal akarta csak mintegy bebizonyitani magának, hogy ez egy fontos, egy nagy szerelem volt?
Hmmm...
Azért mégis éveket öregedtem ezalatt a pár hónap alatt :)
2002. november 18., hétfő
"Mindig van valami nevetséges azoknak a szenvedésében, akiket már nem szeretünk." - írja Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényében. Ha igaz is a hűvös megállapítás, mindenképpen figyelmen kívül hagyja az elhagyott szerelmesek lelkében okozott sebeket. Lehet, hogy a megpattant szerető szemében elnagyoltnak tűnik a másik szenvedése, de a többieknek, a barátoknak igencsak meg kell dolgozniuk azért, hogy a széttört szív újra magára találjon. A feladat nem egyszerű. Hogyan értetjük meg a másikkal, hogy ideje 'kiesnie' a szerelemből? Az eredményhez rengeteg időre és megértésre van szükség.
Vegyük például azt az esetet, amikor barátnőnk, néhány hónappal egy rusnya szakítás után, álmodozó, titokzatos mosollyal, sőt, kuncogással szürcsöli az almateát szokásos találkozónkon. A helyzet egyértelmű: a tünetek szerint összefutott véletlenül (VÉLETLENÜL??) az illetővel, vagy, ami még rosszabb, valami sokkal komolyabb is történt közöttük.
"Utálni fogsz ezért" - dorombolja, és én már pontosan tudom, mivel telik az este fennmaradó része. Tudom, mert hónapok óta arról próbálom meggyőzni, hogy egy feleséggel és további két barátnővel rendelkező szoli-királlyal kezdeni nem a legbölcsebb dolog. Legutóbb úgy tűnt, már sínen voltunk; barátnőm hajlott arra, hogy kiirtsa a szívéből ezt a lehetetlen szerelmet. A történtek után azonban be kell vetnem a nehéztüzérséget: "Figyelj, ez a pasi egy görény. Nem szeret téged, és soha nem is fog szeretni."
Áramütés
A kanadai pszichiáter, Dr. Irvin Wolkoff szerint barátnőnk lelkiállapotára még orvosi szakkifejezés is létezik. Ez a visszautasítás-dysphoria (levertség, szorongás), és sokkal több ember szenved tőle, mint gondolnánk. "A rendelőmben megforduló emberek túlnyomó része egy elvesztett szerelem után vágyakozik. Amikor egy kapcsolat végetér, sokan teljesen összeomlanak."
Kutatások szerint a szerelem nem csupán a szív bolondozása, hanem összetett fizikai állapot: egész testünket kémiai reakciók árasztják el, és szaporodásra serkentik. Dr. Wolkoffnak nincsenek illúziói: "Felegyenesedett csimpánzok vagyunk, ennyi az egész. Természet Anyánk mindent megtesz, hogy párzásra buzdítson, és összekeverje DNS-einket."
Amikor elhagynak, és kétségbeesetten harcolunk a szerelem ellen, a biológia ellenünk fordul. Vágyakozásainkat erőteljesen befolyásolják a hormonok, és gyakran elhomályosítják józan ítélőképességünket. Miután felsoroltam, miért nem kellett volna az ágyban kikötni azzal a bizonyos férfival, barátnőm bűnbánóan szipogta: "Tudom, hogy hülyeséget csináltam. De nem tudtam ellenállni. Az érintése... mintha áramütés ért volna." Hm. Nos, valószínűleg megint csak a biológiát okolhatjuk.
Ha megérintünk valakit, aki tetszik nekünk, vagy egyszerűen csak gondolunk rá, akcióba lendül egy oxytocin nevű hormon. Ez a hormon tartja együtt a boldog párokat, de az oxytocinnal az a probléma, hogy nem tud különbséget tenni szerető párunk, vagy szolikirály-szeretőnk között. Ahhoz, hogy legyőzzük az oxytocin ismétlődő rohamait, élettapasztalatunkra, józan eszünkre van szükség. Nagyon fontos azt is pontosan tudni, mikor és hogyan meneküljünk makacs érzelmeink elől.
Ördögűző
Szakemberek azt tanácsolják, hogy a tökéletes ördögűzéshez nem árt, ha másik városba költözünk, és lecseréljük telefonszámunkat. A másik környezetében maradni, látó-, halló-, tapintótávolságon belül lesni az imádott lényt, csak elhúzza a szenvedést. No persze. Csakhogy nem olyan egyszerű századfordulós regényhősökhöz hasonlóan összecsomagolni egy kis koffert és nekivágni egy izgalmas európai körútnak. Legtöbbször maradunk, és szenvedünk.
Iszonyúan erős a vágy, hogy újra felvegyük a kapcsolatot azzal, aki elhagyott bennünket. A tünetek: "Csak egy telefon, csak a hangját akarom hallani...", vagy az "Egy e-mail nem a világ, ez alapvető udvariasság, semmi más.", no és a sok álmatlan, végigsóhajtozott éjszaka.
Jóbarátok
Ha megértjük, hogy a szerelmet kémiai reakciók is irányítják, talán segít feldolgozni, miért szaladunk egy olyan szekér után, ami már nem vesz fel soha. Néha pedig a legjobb, ha szembenézünk a szörnyű igazsággal. Barátnőnk esetében egy-két keserű könnycsepp után következett a vallomás: "Igazából nem is ő hiányzik. Csak valami, itt belül. Olyan ürességet érzek."
Szakemberek nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos ilyenkor, hogy az összetört szívű szerelmes segítséget kérjen barátaitól, szeretteitől, vagy akár egy pszichiátertől. Dr. Wolkoff szerint "egészséges emberek nem kötik össze kapcsolatuk elvesztését önmaguk elvesztésével."
Mégis, egy teljesen egészséges ember is zuhanhat a szerelmi bánat legmélyére. Mindannyian emlékszünk időkre, mikor úgy tűnt, képtelenek leszünk az elveszett szerelem nélkül élni, és az egyetlen szalmaszálat egy barát vagy barátnő törődése, türelme jelentette. És bár nem mindig lehet visszafizetni ezt az adósságot, talán egy nap egy másik ismerősünk segítségre szorulhat. Tegyük fel a teavizet és hallgassuk meg türelmesen.
a marhák... az okos ember tanul a hibáiból, és nem követi el újra őket. a kevésbé okos meg elköveti 20szor is, de utána se érti, hogy miért nem stimmel valami. hát... no more comment
gyerekek még, hadd játsszanak
csak aztán ne jöjjenek a világfájdalmas dumával. mindegyik azt hiszi, az ő esete az első a történelemben, és ezt senki más nem értheti, és különben is, ő aztán jobban tudja... sebaj
van, akinek így kerek :)
nem rossz, ahogy megfogalmaztad. ergo ezért nincs lelkiismeretfurdalásom, ha egy szórakozóhelyről kihozok apróbb cuccokat néha (hamutartó, pohár), mert azt nem tartom a hely számára veszteségnek. az ilyesmit ugyebár belekalkulálják, nekik az fogyóeszköz, mert ugyanúgy bele kell hogy férjen a költségekbe, mintha eltört volna, vagy ilyesmi. vagyis az én agyamban ez nem bűn
Legyen neked ig... Nem ez nem jó, mert nem tesz boldoggá... Akkor azt kívánom legyen bármi - történjék akármi-bármi, ami boldoggá tesz (és akkor egy kicsit már boldogabbá tettél engem is)! :)
Most három ajtónyi tükör van velem szemben, egy teljes falszélességben. Köszönöm, az önértékelésemmel semmi gondom. Jól vagyok.
Az Igazság nem mindig rólad szól. Van, hogy csak a részese vagy. Attól még sokkolhat ez a hír is..
myo
Tudom, hogy úgysem fogsz beszélni róla, mint ahogyan általában sosem szoktál magadról, de ha majd egyszer újra meg tudod adni az esélyt magadnak, hogy egy ember nézzen vissza a tükrödből (amiket leszereltél otthonról), akkor valószínűleg olyan rossz úton nem járhatsz :)
Rendben. Beszéljétek meg. Döntsétek el. Aztán hajrá.
Utána, ha jöttök hozzám bőgni, megkapjátok a válltömésem, és megígérem, nem vágom a fejetekhez, hogy "megmondtam".
Engem nem vígasztal, ha igazam van, megmondom, mások mégis mennek a fejük után, egyetlen okból, hogy engem igazoljanak. Annyira nem szeretem, ha igazam van;oPPPPPP
myo
Drága, egyetlen méltó jutalom van, az Igazság. A hétvégén mesehősnőként el is nyertem. Tanulságos volt, és felemelő. Még most is sokkol.
Cserébe nem fáj.
myo
No poén, no összebeszélés, és főleg no játszadozás. Az élet néha a legkomolyabb helyzeteiben tud lenni a legröhejesebb... Neked meg fel a fejjel vénasszony. Leszel Te még boldog, csak tartsd magadat azon az úton, amin elkezdtél járni (néha bizonyosabban, néha dacból, néha más választásod nem révén). Bár ki vagyok én, hogy ezt mondjam, de ha rászolgálsz, majd elnyered méltó jutalmad :) Én legalábbis hiszek az ilyen mesékben. Jó éjt :)
Mondjuk engem, hagyjatok ki a szappanoperából, van nekem elég testnedvvel átítatott drámám: könny, takony, nyál, szóval vagy lerendezitek egymás között, vagy vegyetek komolyan. Ez szemétség és időpazarlás az én kontómra..
myo
Az index legkisebb költségvetésű, házigyártású, de legeseménydúsabb szappanoperája: hihetetlen helyzetek sokaságával... Ezen "röhögök" már két órája... :)
