E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"Ágoston ezt írja a Szentháromságról: "Az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, és ez a szeretet maga a Szentlélek.""
Talán az Atya és a Fiú szeretete lenne a Szentlélek?
"... a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." (1. Kor 2:10)
"... mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja." (1. Kor. 12:11)
"... a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Rm. 8:26)
Szerintem ezekből az igékből az szűrhető le, hogy a Lélek (Szentlélek v. Szentszellem) egy önálló akarattal és isteni hatalommal bíró személy. Viszont azzal egyetértek, hogy az a szeretet motiválja Őt is, ami az Atyát és a Fiút.
Magának kiválasztott minket Õbenne, az Õ akaratának jó kedve szerint, kegyelme dicsõségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben. (Ef 1,46)
Ha csak annyit tudnánk, hogy magának választott ki bennünket Isten, nem tudnánk semmit. "Kit kell ezalatt érteni kérdeznénk , milyen ez az ismeretlen, megfoghatatlan, hatalmas Isten?" A tanítványokban is ott bujkált ez a kérdés. Filep kimondta: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát." "Aki engem látott, látta az Atyát" felelte neki Jézus. (Jn 14, 89) Az Atya olyan, mint Jézus. Egy asszony mondta egyszer boldogan: "Tudtam az Istenrõl és tudtam Jézus Krisztusról külön- külön. De most már együtt!" Kiválasztatásunk Krisztusban zajlik. Áldott legyen az Isten, hogy Krisztusban megmutatta nekünk magát, és hogy bennünket elválaszthatatlanul összekapcsolt Krisztussal, és így önmagával. Krisztus az Atya Szerelmese szentséges szerelem fűzi õket egybe; s ebbe a szeretet-kapcsolatba mi is belefoglaltattunk. Ágoston ezt írja a Szentháromságról: "Az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, és ez a szeretet maga a Szentlélek."
VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL Áhítatok az év minden napjára
"... megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek." (Fil. 4:11)
A folytonos e világi kincsek után való küzdelem háttérbe szorítja az igazság és a valóban lényeges dolgok megismerésére való törekvést... Ha megelégedünk azzal, amink van, akkor egy olyan felesleges igát teszünk le a nyakunkból, ami eddig nagyon sokszor elzárt bennünket a békességtől és az örömtől...
"Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Fil. 2:3)
Amikor először olvastam ezt a részt, azt gondoltam, hogy itt már túlzásba esett Pál apostol a hasznos tanácsok leírása közben. Úgy éreztem, hogy akik az itt leírtakat célozzák meg, azok elérhetetlen célt tűztek ki maguk elé, és ez a rész csak képmutatással tölthető be...
Ma másképp látom. Földi világunkat olyannyira megfertőzte az önzés, hogy nem is vesszük észre azt a szomorú helyzetet, hogy szinte kivétel nélkül mindenhol olyan versengés alakul ki, amelyeknek a dicsőség megszerzése a legfőbb indítéka. Ennek pedig nem a mások felé irányuló szeretet az alapja, hanem önmagunk elferdült szeretete, ami az önzés... Aki nem törekszik arra, hogy a másik embert magánál többnek (értékesebbnek, fontosabbnak) lássa, abban sosem fog a tiszta szeretet gyökeret ereszteni.
Akit valóban szeretünk, annak terheit átvállaljuk magunkra. Minél nagyobb a szeretet, annál több az a nem kívánatos teher, amit másokért el tud hordozni...
"Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." (1. Kor. 10:23)
Nincs kötelező engedelmesség, mert Teremtőnk tiszteli választási szabadságunkat. Isten nem vesz el tőlünk semmit, hanem csak megmutatja a különbséget a jó és a rossz között, hogy tudjunk helyesen dönteni.
"... ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Rm. 12:2)
Nem kell úgy gondolkoznunk és élnünk, ahogy azt az önzést helyeslő világ jónak látja. Nem kell félnünk az önálló gondolkodástól, és az igazság kutatásától... Szükséges megvizsgálnunk mindent, hogy befogadjuk, vagy elzárkózzunk tőle. Legértékesebb jellemvonásunk, erkölcsi ítélőképességünk tisztasága függ ettől.
Az enyém nem biztos, hogy a jó, mert a Tiédet is elfogadom. De,
úgye nem csak Lázárról tudunk.
Pál levelei korábbiak, mint a János evangéliuma.
Azt is gondolhatjuk, hogy a Lázár féle feltámasztás, amely a többiben nem szerepel, utólagos és teológiai tartalmat hordoz.
Magam éppen ezért úgy olvasom a Bibliát, hogy eleve a csodákat és más nyilvánvaló retorikai eszközöket félreteszem. Így még mindig csodálatos képet kapunk és talán a valóságnak megfelelőbbet. Egyszer érdemes is így elolvasni, erre biztatlak.
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak. 21.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.
"Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Jézus pedig... oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. Monda Jézus: Vegyétek el a követ.
Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva.
Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala. De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet... Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között... A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják." (Jn. 11:37-57)
A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.
38.
Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tõled.
39. Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki,
A Biblia sem ír mást.
Csak sokan másként olvassák.
Isten általa szól hozzánk, de mindenkinek a saját felfogása szerint.
Hidd el, egy afrikai püspök, egészen mást olvas belőle ki mint TE.
Tekints úgy az általam írt szövegre, hogy a szívemből jön, a kérdés: jó kincs vagy sem?
Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott.
Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: "Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek -
s a te lelkedet is tőr járja át - hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése."
Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett.
Már nyolcvannégyéves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.
Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
A Biblia mást ír... Bár jóhiszeműséggel fordulok irányodba, de én inkább hiszek a Bibliában leírtaknak, mint a te szavaidnak, mert szerintem általa Isten szól hozzánk... De neked ettől még lehet más a véleményed.
Volt pedig egy varrónő, aki elhívásától kezdve, misztikus íróként, a szíve felöl hallott hangot. Ő ezt a diktálást le is írta. Nagyon kevesen hallottak felőle és kevesen olvasták írásait.
Igéretet kapott, hogy meg nem hal addig, míg a Vigasztaló meg nem születik.
"A golgotai események idejére az emberek már elfelejtették a saját szemeikkel látott csodákat. Pedig Jézus fellépése és kereszthalála között kevesebb, mint 4 év telt el..."
A 4 év egyesek szerint lehetett egy is. Csodák pedig nem voltak, csak csodás gyógyulások, a többi a színesítést szolgálta. Ha egy csodát: halott feltámasztása, láttak volna tanítványai, nem futottak volna el. És akkor Pál sem írta volna róla: a feltámadottak zsengéje - Jézus.
Nem adott nekik jelet, csak Jona jelét.
"Mit is tettem jogosnak gondolva? Egy kicsit bővebben fejtsd ki, mert ennyiből nem értettelek meg."
Jogosan hivatkozol az írásokra, és tették ezt a zsidók is Jézussal szemben.
Pedig abban Jézus is talált olyan helyet, amit addig másként értelmeztek, ezt teszem én is.
"Honnan tudnám tehát azt, hogy miként döntöttem volna zsidóként?"
Jogosan gondoljuk tehát azt, hogy ha Jézus most jönne el, esetleg fel sem ismernénk. / a többség /
"Úgy látod, hogy elítélem az 555-ös hsz.-omban a zsidókat? "
Egyáltalán nem. Ebben félreértettél.
(Jobb nem ígérni s mégis tenni,
Mint ígérni és tétlen lenni.) Amen
"Vajon az Istenre, vagy az emberekre ha választás elé kerülünk?"
Az Istenre. De Ő bennünk van. És nem az írásokban, tanítókban.
"Jézus tanítása kezdetén, de végén sem látszott Isten fiának."
A golgotai események idejére az emberek már elfelejtették a saját szemeikkel látott csodákat. Pedig Jézus fellépése és kereszthalála között kevesebb, mint 4 év telt el...
"... szerintük jogosan" jártak el. Mint Te most."
Mit is tettem jogosnak gondolva? Egy kicsit bővebben fejtsd ki, mert ennyiből nem értettelek meg.
"Te követted volna akkor és ott hithű zsidóként?"
Ha 2000 évvel ezelőtt éltem volna zsidóként, akkor nem az lettem volna, aki most vagyok, és így másképp is gondolkoztam volna. Honnan tudnám tehát azt, hogy miként döntöttem volna zsidóként?
Úgy látod, hogy elítélem az 555-ös hsz.-omban a zsidókat? Egy dolog van előttem: Nem szándékozom senkin sem ítélkezni, de a gonosz és botor tetteket (tetteimet) nem szándékozom mentegetni. Külön kell választanunk a bűnöst a bűntől: a bűnöst meg kell tanulnunk megszeretni, a bűnt pedig megutálni. És nem fordítva (bár az könnyebb önző jellemünk számára, de az csak a pusztulásba visz, ha kiegyezünk vele).
"És, ha most mondanák Neked?"
Attól függ, hogy mit mondanának, és hogy kik mondják... És attól is, hogy mire lenne erőm...
(Jobb nem ígérni s mégis tenni,
Mint ígérni és tétlen lenni.)
Ezeket a kérdéseket magadnak is feltetted?
Szerinted mit mond a Biblia a következő kérdésről: Vajon az Istenre, vagy az emberekre kellene hallgatnunk, ha választás elé kerülünk?
Nem azé má, de mondanék valamit: Jézus tanítása kezdetén, de végén sem látszott Isten fiának. A zsidók, elképzeléseiktől való eltérése okán is " szerintük jogosan" jártak el. Mint Te most.
"Ha elfogadjuk, hogy a minket szerető Isten mindenkor a javunkat akarja, akkor miért követnénk továbbra is azoknak az embereknek az útmutatásait az Övé helyett, akik az Ő bölcsességének csak a parányi részével rendelkeznek?"
De:
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok!!!
"... a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik..." (Rm. 1:20)
Isten hatalmának nagyságát, és teremtői mivoltát a természet csodáin keresztül érthetjük meg igazán. Minden embert megszólít a teremtett világ szépsége és rendje. Bár az ember súlyos évezredek óta két lábbal tiporja ezt a szépséget és rendet, mégis a mai napig találunk olyan - szinte érintetlen - részeket, ahol nyugalomra és békére találhatunk Isten alkotói munkájának eredményét szemlélve.
"... Istennek kell inkább engedni (engedelmeskedni), hogynem az embereknek." (Ap. csel. 5:29)
Ha elfogadjuk, hogy a minket szerető Isten mindenkor a javunkat akarja, akkor miért követnénk továbbra is azoknak az embereknek az útmutatásait az Övé helyett, akik az Ő bölcsességének csak a parányi részével rendelkeznek?
Szia Irs!
Az hogy sokan félreértik Isten szeretetétm ég nem változtat a lényegen. Ha Isten szeretete véges lenne, már rég nem lennénk.
"(lásd a föld mai állapotát: az önző emberiség nemtörődöm hatalomhajhászással teszi tönkre létszükségleteinek alapját, a földet, a természetet... gyilkol és az életet semmibe veszi...). " Az ember nem rosszabb most mint volt a bibliai idők kezdetén. Most is ugyanolyan bűnös, számító, irigykedő, és erkölcstelen. És még mindig van. A létünk bizonyíték Isten szeretetére. A gazdag ember és Lázár története pedig tökéletesen megmutatja azt, hogy az Isteni szeretet miként cselekszik.
