E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Nem szeretnélek félreállítani, hanem inkább választ szeretnék kapni a kérdéseimre. Persze megteheted, hogy nem válaszol, mint ahogy már sokszor megtetted...
"A Bethlehemi történetben nem csak az Isten (igazság) emberré lételének leírásáról van szó, hanem jelképesen az ember lelki harcainak bemutatásáról is..."
Ez az állításod hogyan igazolható a bibliából?
"A napkelet jelenti a világosság (igazság) felljővetelének helyét, vagyis a megtérést. A napkeletről jövő bölcsek azok a hívők, akik az Igazságot magáért az igazságért keresik, és ezért hajlandők elhagyni mindent."
Ezek a beazonosítások hol találhatóak meg a Bibliában? A napkeletről jövő bölcsek az igazságért mindent elhagytak? Ha nem, akkor hogyan áll össze ez a jelkép azonosítás?
""... fussatok a hegyekre". A bölcsességnek fokozatai vannak, amit itt a hegyekkel van illusztrálva... (a fenevad hét feje = a hét jelenések beli gyülekezeti állapot)"
Kérlek, hogy ezeket a beazonosításokat is támaszd alá a Bibliából, hogy ne higgyem azt, hogy ezek a saját gondolataid, amik ellent mondanak a Biblia mondandójának.
"Az első ilyen "hegy" "Egyiptom'... Ez az e világi tudományosság alapján való igazság keresés, vagy más néven az Ige betű szerinti értelezése. Mivel ez a fenevad részét képezi... Ide tartozik a történelmi helyek és idők, ésesemények szószerinti értelmezése..."
Ezek szerint, ha valaki a Bibliából azt olvassa el, ami oda van írva, az mind a világi tudományt olvassa? Ha valaki Jézus szavait szó szerint érti, akkor a világi tudományt követi? Ezek szerint Jézus a világi tudományokra alapozta tanításának betű szerinti értelmét? Hogyan azonosítható Jézus tanítása a fenevaddal? Ha valaki az Isten és Jézus szavait a fenevad részének nevezi, akkor ő maga kit szolgál a Biblia szerint?
"A Krisztus testülete helyén most is ugyan az a förtelem (Heródes) terpeszkedik. Mindenkivel elhitetei, a betű szerinti értelemre apellálva, hogy az Isten három személy."
Förtelemnek kiáltod ki mindazokat, akik Isten szavát nem csűrik-csavarják el a saját kedvük szerint? Miért? Talán azért, mert az emberi okoskodásokat csak a jelképes belemagyarázásokkal lehetne igazán jól eltusolni? Ha Isten jelképet állít a Bibliában, akkor azt a Biblián belül meg is magyarázza, mert nem bízza a találgatást emberi gyengeségünkre.
A betű szerinti értelem Isten szájából hangzott el. Miért ferdíted el Isten szavát, ami egyértelmű? Más a hited? Hihetsz mást, de a Bibliát át nem írhatod.
Az Isten pedig egy, aki az Atya Isten. Ő a fő, a vezető, Ő az egy Isten. De három isteni hatalommal rendelkező személy létezik: az Atya Isten (aki a fő hármójuk között), a Fiú (aki Jézus Krisztus), és a Szentlélek (más néven Szentszellem). Ezért van egy Isten, de három isteni hatalommal bíró személy.
"Maguk között a tanítványainak megmondta, hogy ő az Atya..."
Jézus ilyet nem mondott. De ha tévedek, akkor kérlek add meg az pontos helyét. Jézust csak úgy lehet egy Istennek tekinteni, ha a Biblia bizonyos részeinél becsukjuk a szemünket. De ha ezt tesszük, akkor mi magunk választjuk meg kedvünk szerint, hogy mit hiszünk el a Bibliából Isten szavának és mit nem. Ennek a topiknak pedig nem ez a témája...
"Ha valaki ragaszkodik a betű szerinti értelemhez, miért nem áll erre? Inkább félremagyarázzák magukkal rántva a gyengébbeket."
A tévedésed itt nagyon kilóg. Ki magyaráz félre? Az, aki valaki szavait szó szerint érti? Vagy az, aki azt keresi benne, ami el sem hangzott?
"... mint a pokolból jövő tanítás ami Isten tagadása. Ez a tanítás magához szippantja híveit, és nincs menekvés."
Olyan dolgokkal fenyegetsz, aminek nincs Bibliai alapja. Kérlek állításaidat bizonyítsd be a Bibliából.
Ha a Bibliával nem tudod alátámasztani állításaidat, akkor nem várok választ, hanem megkérlek arra, hogy a Bibliával nem alátámasztható de biblikusnak kikiáltott nézeteidet más topikokban írd meg.
Nem mondom senkinek, hogy higgyen a Bibliának, de ha azt mondja, hogy hisz neki, akkor valóban higgyen, vagy ne mondja.
Egy párhuzamról szeretnék írni, ami a Bibliában található. Ez a párhuzam
jelképes, és mivel jelképes könnyű félreállítani. Aki akar érteni az érti, aki nem akarja másképp magyarázza a maga kárára. Tehát a két oroszlán száj párhuzamáról szeretnék szólni. Az egyik száj a "Júda
oroszlánjáé"(Jel 5,5) a mási a "Fenevadé"(Jel 13,2). Ha csak a szájat figyeljük,
mind a kettő egyforma. Mind a kettő az Igét szólja, abből tanít és cselekedeteiben
is hasonló.
A hím oroszlán tulajdonsága, hogy amikor eljön az ivarérett kor, már ki van
közösítve a családjából, és egyedül, vagy a többi kiközösitett fiatal himmel él. A
nőstények az eredeti családban maradnak, akik fölött egy hím (apa) oroszlán
uralkodik. A fiatal hím csak úgy tud családot alapítani, ha egy megroggyant öreg
hímet elzavar, esetleg megöl, és beül a helyére. Ezzel még nem éri be, hanem
folytatja azzal, hogy az előző családfő összes hím kölykét megöli. Ezzel biztosítva
a maga hegemóniáját.
Az Úr példázatában az aratásig együtt van a konkoly (fenevad kölykök) és a búza
(Isten/oroszlán fiai). Az aratás az a magok megérése=ivarérettség. A Júda oroszlánjának fiai nem tűrik meg a hamisságokat = Kivénhedt, rosszullátó de a hatalmukat fenntartani akaró dogmarendszereket, és azok ágait, bogait, vagyis a fiait.
Az Istent nem kötik az idő, és a tér korlátai, ezért Igéjét sem. Ha érteni akarjuk
valamelyest Őt akkor látnunk kell, hogy a Biblia az első, közbelső és az Utolsó
lapjain is ugyan arról a dologról taníthat.
A Bethlehemi történetben nem csak az Isten (igazság) emberré lételének leírásáról
van szó, hanem jelképesen az ember lelki harcainak bemutatásáról is, amíg Igazzá,
vagyis Isten fiává-oroszlán fiává válik.
Jézus csecsemő kora, annak szereplői és cselekedeteik, bemutatják az újonnan
megtért, az igazságot kereső ember lelki indulását, veszélyeit, harcait. A napkelet
jelenti a világosság (igazság) felljővetelének helyét, vagyis a megtérést. A
napkeletről jövő bölcsek azok a hívők, akik az Igazságot magáért az igazságért
keresik, és ezért hajlandők elhagyni mindent. Ha egy igazságot ("láttuk az Ő
csillagát") hallanak, vagy meglátnak, rögtön megértik , és indulnak utána. Ha
valaki bölcsé akar lenni, az keres, mint az özvegyasszony az elgurult pénzét. Nem
rögtön találja meg, hanem bemászik érte a sőtét helyekre is és ott is sertepertél.
Ezt látjuk a napkeleti bölcsek esetében is, amikor az Igazságot keresve megérkeztek a fenevad keblére (Herődes). A fenevad mint testület jelképezi az Úr ellenségeit akik az Úr nevében mutatkoznak be és feszítenek vélt királyi trónjaikon, de belül az Igazságnak ellenállnak. És mivel ellenállnak gyilkosai is annak.
Megnyilvánulásaikban oroszlánoknak látszanak, amikor az Igazságot (Jézust) és annak fiait halálra keresik. A bölcsek szívét látja az Úr és feltárja nekik a valóságot:" Amikor látjátok ama
Pusztító Útálatosságot amelyről Dániel próféta írt ott ülni ahol nem kéne (a szent
helyen) akkor fussatok a hegyekre". A bölcsességnek fokozatai vannak, amit itt a
hegyekkel van illusztrálva. A teljes bölcsességre, vagyis a hamisság, és az igazság
biztos kétfelé választására a hegyeken (a fenevad hét feje = a hét jelenések beli
gyülekezeti állapot) bolyong az ember:" A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva
pusztákon és hegyeken,..(Zsid 11,38)"
Az első ilyen "hegy" "Egyiptom' (Izráel is itt kezdte). Ez az e világi tudományosság alapján való igazság keresés, vagy más néven az Ige betű szerinti értelezése. Mivel ez a fenevad részét képezi, itt az ember tőle nyugton van, még hamis babérokat is nyer az egymás dícsérgetéseiből. Ide tartozik a történelmi helyek és idők, ésesemények szószerinti értelmezése, mint a farizeusoknál, ami tudva levő, hogy az Úr meggyilkolásához vezetett. Ez csak egy olyan alapul szolgál a későbbiekre nézve,
ahol az ember megtanulja az Igét. Minden hegyről győztesen kell eljönni, így erről
is. Jézus baba korában "bement" Egyiptomba, ahol nyugta volt, "Heródestól" de nem
maradt ott, hogy ránk nézve (mint Isten fiaira) is értelmezhetővé válljon, hogy:
"Egyiptomból hívtam ki az én fiamat."
A Krisztus testülete helyén most is ugyan az a förtelem (Heródes) terpeszkedik.
Mindenkivel elhitetei, a betű szerinti értelemre apellálva, hogy az Isten három
személy. Ha csak a józan észre nézünk, láthatjuk ennek képtelenségét, mert nem
lehet egyszerre kettő, vagy három, vagy több mindenható személy! Ez ellent mond a józan észnek és a Biblia idevaló kijelentéseinek, ami nyilván mondja, hogy egy az Isten. Ezt lazán semmibe veszi.
Három dolgot ér el ezzel:
1. Isten földre jöttének tagadását,
amikor azt megpróbálja kihelyezni egy másik személybe.
2. Jézus egyedüli Istenségének tagadását. 3. A Szentlélek káromlását, amikor azt Isten helyett cselekedő, és vezető személynek mutatva feleslegessé teszi az Isten cselekedeteit, vagyis megöli. Ez a három nem más mint a pokolból jövő tanítás ami Isten tagadása. Ez a tanítás
magához szippantja híveit, és nincs menekvés.
Jézus a testté lett isten nem lehetett istentelen ember! Zsinagógába tanított. Hogy
nézett volna ki, ha nem imádkozott volna a többi zsidó között. Ezt azért írom mert
fönnakadhat valaki azon, hogy önmagához imádkozott? Tudta hogy az igaz imádságokat meghallgatja, ezért ő is ami a szívén az a száján. A hatalmát nem használva a maga szabadítására valóban emberként szenvedett a legnagyobb kisértése a kereszthalálakor is. Tudva levő, hogy nem akarta kijelenteni magát idő előtt, ezért viselkedésében is ehhez tartotta magát. Maguk között a tanítványainak megmondta, hogy ő az Atya. Ha valaki ragaszkodik a betű szerinti értelemhez, miért nem áll erre? Inkább félremagyarázzák magukkal rántva a gyengébbeket.
"Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); a mi jó, azt megtartsátok!
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!" (1. Thess. 5:21-22)
Szükséges megvizsgálni mindent, hogy az jó e, vagy rossz, hogy eldönthessük azt, hogy közösséget vállaljunk e vele, illetve befogadjuk e azt. Ha tisztában vagyunk egy dolog ártalmasságával, akkor kötelességünk lenne elzárkózni tőle, hogy se nekünk, se a környezetünknek ne keljen rossz döntésük következményeit hordozni.
A szeretet az egy viszonyulási forma. Egy viszonyulási formának (tehát esetünkben a szeretetnek) önmagában nincs pl. saját akarata*. A Szentléleknek viszont a Biblia szerint van. Ebből az következik, hogy a Szentlélek nem egy viszonyulási forma, így nem lehet az Atya és Fiú közötti szeretet neve. Azaz a Szentlélek egy önálló akarattal rendelkező valaki, aki ráadásul belátása szerint olyan adományokat osztogat, amik igen csak fontosak. (1. Kor. 12:7-11)
*A szeretet önmagában nem tud vizsgálni, cselekedni, osztogatni, és nem is tud esedezni sem. Ezekre csakis egy élő személy képes és nem egy viszonyulási forma (de nevezhetjük jellemvonásnak is) önmagában.
"Ágoston ezt írja a Szentháromságról: "Az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, és ez a szeretet maga a Szentlélek.""
Talán az Atya és a Fiú szeretete lenne a Szentlélek?
"... a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." (1. Kor 2:10)
"... mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja." (1. Kor. 12:11)
"... a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Rm. 8:26)
Szerintem ezekből az igékből az szűrhető le, hogy a Lélek (Szentlélek v. Szentszellem) egy önálló akarattal és isteni hatalommal bíró személy. Viszont azzal egyetértek, hogy az a szeretet motiválja Őt is, ami az Atyát és a Fiút.
Magának kiválasztott minket Õbenne, az Õ akaratának jó kedve szerint, kegyelme dicsõségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben. (Ef 1,46)
Ha csak annyit tudnánk, hogy magának választott ki bennünket Isten, nem tudnánk semmit. "Kit kell ezalatt érteni kérdeznénk , milyen ez az ismeretlen, megfoghatatlan, hatalmas Isten?" A tanítványokban is ott bujkált ez a kérdés. Filep kimondta: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát." "Aki engem látott, látta az Atyát" felelte neki Jézus. (Jn 14, 89) Az Atya olyan, mint Jézus. Egy asszony mondta egyszer boldogan: "Tudtam az Istenrõl és tudtam Jézus Krisztusról külön- külön. De most már együtt!" Kiválasztatásunk Krisztusban zajlik. Áldott legyen az Isten, hogy Krisztusban megmutatta nekünk magát, és hogy bennünket elválaszthatatlanul összekapcsolt Krisztussal, és így önmagával. Krisztus az Atya Szerelmese szentséges szerelem fűzi õket egybe; s ebbe a szeretet-kapcsolatba mi is belefoglaltattunk. Ágoston ezt írja a Szentháromságról: "Az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, és ez a szeretet maga a Szentlélek."
VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL Áhítatok az év minden napjára
"... megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek." (Fil. 4:11)
A folytonos e világi kincsek után való küzdelem háttérbe szorítja az igazság és a valóban lényeges dolgok megismerésére való törekvést... Ha megelégedünk azzal, amink van, akkor egy olyan felesleges igát teszünk le a nyakunkból, ami eddig nagyon sokszor elzárt bennünket a békességtől és az örömtől...
"Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Fil. 2:3)
Amikor először olvastam ezt a részt, azt gondoltam, hogy itt már túlzásba esett Pál apostol a hasznos tanácsok leírása közben. Úgy éreztem, hogy akik az itt leírtakat célozzák meg, azok elérhetetlen célt tűztek ki maguk elé, és ez a rész csak képmutatással tölthető be...
Ma másképp látom. Földi világunkat olyannyira megfertőzte az önzés, hogy nem is vesszük észre azt a szomorú helyzetet, hogy szinte kivétel nélkül mindenhol olyan versengés alakul ki, amelyeknek a dicsőség megszerzése a legfőbb indítéka. Ennek pedig nem a mások felé irányuló szeretet az alapja, hanem önmagunk elferdült szeretete, ami az önzés... Aki nem törekszik arra, hogy a másik embert magánál többnek (értékesebbnek, fontosabbnak) lássa, abban sosem fog a tiszta szeretet gyökeret ereszteni.
Akit valóban szeretünk, annak terheit átvállaljuk magunkra. Minél nagyobb a szeretet, annál több az a nem kívánatos teher, amit másokért el tud hordozni...
"Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." (1. Kor. 10:23)
Nincs kötelező engedelmesség, mert Teremtőnk tiszteli választási szabadságunkat. Isten nem vesz el tőlünk semmit, hanem csak megmutatja a különbséget a jó és a rossz között, hogy tudjunk helyesen dönteni.
"... ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Rm. 12:2)
Nem kell úgy gondolkoznunk és élnünk, ahogy azt az önzést helyeslő világ jónak látja. Nem kell félnünk az önálló gondolkodástól, és az igazság kutatásától... Szükséges megvizsgálnunk mindent, hogy befogadjuk, vagy elzárkózzunk tőle. Legértékesebb jellemvonásunk, erkölcsi ítélőképességünk tisztasága függ ettől.
Az enyém nem biztos, hogy a jó, mert a Tiédet is elfogadom. De,
úgye nem csak Lázárról tudunk.
Pál levelei korábbiak, mint a János evangéliuma.
Azt is gondolhatjuk, hogy a Lázár féle feltámasztás, amely a többiben nem szerepel, utólagos és teológiai tartalmat hordoz.
Magam éppen ezért úgy olvasom a Bibliát, hogy eleve a csodákat és más nyilvánvaló retorikai eszközöket félreteszem. Így még mindig csodálatos képet kapunk és talán a valóságnak megfelelőbbet. Egyszer érdemes is így elolvasni, erre biztatlak.
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak. 21.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.
"Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Jézus pedig... oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. Monda Jézus: Vegyétek el a követ.
Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva.
Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala. De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet... Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között... A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják." (Jn. 11:37-57)
A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.
38.
Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tõled.
39. Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki,
A Biblia sem ír mást.
Csak sokan másként olvassák.
Isten általa szól hozzánk, de mindenkinek a saját felfogása szerint.
Hidd el, egy afrikai püspök, egészen mást olvas belőle ki mint TE.
Tekints úgy az általam írt szövegre, hogy a szívemből jön, a kérdés: jó kincs vagy sem?
Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott.
Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: "Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek -
s a te lelkedet is tőr járja át - hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése."
Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett.
Már nyolcvannégyéves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.
Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
A Biblia mást ír... Bár jóhiszeműséggel fordulok irányodba, de én inkább hiszek a Bibliában leírtaknak, mint a te szavaidnak, mert szerintem általa Isten szól hozzánk... De neked ettől még lehet más a véleményed.
Volt pedig egy varrónő, aki elhívásától kezdve, misztikus íróként, a szíve felöl hallott hangot. Ő ezt a diktálást le is írta. Nagyon kevesen hallottak felőle és kevesen olvasták írásait.
Igéretet kapott, hogy meg nem hal addig, míg a Vigasztaló meg nem születik.
"A golgotai események idejére az emberek már elfelejtették a saját szemeikkel látott csodákat. Pedig Jézus fellépése és kereszthalála között kevesebb, mint 4 év telt el..."
A 4 év egyesek szerint lehetett egy is. Csodák pedig nem voltak, csak csodás gyógyulások, a többi a színesítést szolgálta. Ha egy csodát: halott feltámasztása, láttak volna tanítványai, nem futottak volna el. És akkor Pál sem írta volna róla: a feltámadottak zsengéje - Jézus.
Nem adott nekik jelet, csak Jona jelét.
"Mit is tettem jogosnak gondolva? Egy kicsit bővebben fejtsd ki, mert ennyiből nem értettelek meg."
Jogosan hivatkozol az írásokra, és tették ezt a zsidók is Jézussal szemben.
Pedig abban Jézus is talált olyan helyet, amit addig másként értelmeztek, ezt teszem én is.
"Honnan tudnám tehát azt, hogy miként döntöttem volna zsidóként?"
Jogosan gondoljuk tehát azt, hogy ha Jézus most jönne el, esetleg fel sem ismernénk. / a többség /
"Úgy látod, hogy elítélem az 555-ös hsz.-omban a zsidókat? "
Egyáltalán nem. Ebben félreértettél.
(Jobb nem ígérni s mégis tenni,
Mint ígérni és tétlen lenni.) Amen
"Vajon az Istenre, vagy az emberekre ha választás elé kerülünk?"
Az Istenre. De Ő bennünk van. És nem az írásokban, tanítókban.
"Jézus tanítása kezdetén, de végén sem látszott Isten fiának."
A golgotai események idejére az emberek már elfelejtették a saját szemeikkel látott csodákat. Pedig Jézus fellépése és kereszthalála között kevesebb, mint 4 év telt el...
"... szerintük jogosan" jártak el. Mint Te most."
Mit is tettem jogosnak gondolva? Egy kicsit bővebben fejtsd ki, mert ennyiből nem értettelek meg.
"Te követted volna akkor és ott hithű zsidóként?"
Ha 2000 évvel ezelőtt éltem volna zsidóként, akkor nem az lettem volna, aki most vagyok, és így másképp is gondolkoztam volna. Honnan tudnám tehát azt, hogy miként döntöttem volna zsidóként?
Úgy látod, hogy elítélem az 555-ös hsz.-omban a zsidókat? Egy dolog van előttem: Nem szándékozom senkin sem ítélkezni, de a gonosz és botor tetteket (tetteimet) nem szándékozom mentegetni. Külön kell választanunk a bűnöst a bűntől: a bűnöst meg kell tanulnunk megszeretni, a bűnt pedig megutálni. És nem fordítva (bár az könnyebb önző jellemünk számára, de az csak a pusztulásba visz, ha kiegyezünk vele).
"És, ha most mondanák Neked?"
Attól függ, hogy mit mondanának, és hogy kik mondják... És attól is, hogy mire lenne erőm...
(Jobb nem ígérni s mégis tenni,
Mint ígérni és tétlen lenni.)
Ezeket a kérdéseket magadnak is feltetted?
Szerinted mit mond a Biblia a következő kérdésről: Vajon az Istenre, vagy az emberekre kellene hallgatnunk, ha választás elé kerülünk?
